Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 27-52. szám)

1909-09-05 / 36. szám

2 36 ik szám. N Y I R V I D É K 1909. szeptember 5. az iparosé. De abból a részből is, amely rész az iparosok közzé kerül, egy bizonyos hányad megint a kereskedőké, mert ha az iparosnak jó és biztos keresete van. jobban táplálkozik és jobban ruházkodik. Kimeríthetetlenek azon példák, melyek azt bizonyítják, hogy mennyi haszonnal jár egy szakszem kiállítás a kereskedőkre nézve; ennek folytán első sorban a kereskedőknek kell azon lenni, hogy a kiállítás minél fényesebben sikerüljön. A kiállítás már magában véve is feltétlenül szükséges a kereskedőkre nézve, mert ott látja meg a legújabb hazai bevásárlási forrásokat; alkalma nyílik a különféle árut, ugy árban, valamint minőségben is összehasonlítani, esetleg uj áruval is piacot teremteni. Számtalan ilyen és hasonló okoknál fogva egy szakszerű kiállítás a kereskedőre nézve első helyen álló életkérdés, ha a mai kor igényeinek tökéletesen meg akar felelni és pártolja a hazai ipari termékeket. Visszatérek most azon pontra, miért nem felelnek meg a kizárólag helyi érdekű kiállítások ? Első sorban azért nem, mert a helyi érdekű kiállítás nem elégíti ki a kivánt versenyt; nem azért mintha a helybeli iparosok nem tudnának megfelelni saját iparoknak, de azért, mert nincs kivel versenyezniük; hiszen a helybeli iparosok körülbelül ismerik az egymás tehetségét, azért nem is tartják szükségesnek teljes ambici'ival neki látni a munkájuknak. Mindezen hátrányok egy szakszerűen rendezett és nem kizárólag helyi érdekű kiállításon nem fordulhatnak elő, mert itt nem helyi, hanem részben általános, részben megyei jellegű verseny van. A nem csupán helyi jellegű kiállításon, tehát ismeretlen iparosokkal szemben, alkalma nyílik az iparosnak Ízlését, szaktudását bemutatni, miáltal uj vevőkört szerzett magának s végül alkalma van szaktudásának gyarapítására is. Az 1909. évi augusztus 15-én Kalocsán rendezett iparkiállitás megnyitása ségeit, egy nemet fiatalember társaságában egyik helyiségből a másikba igyekeztünk, hogy végre, a 23 napi egyhangú tengeri ut után egy kis változatosságot élvezzünk. Már az első helyiségekben feltűnt nekem egy fiatalember, ki állandóan kisér minket. Vélellenuek tulajdonítottam, de miután láttam, hogy további utunkban is fáradhatatlanul követ, meg voltam győződve, hogy titkosrendőr van a nyomunkban, de az okát megfejteni nem tudtam. Megsúgtam feleségemnek. Bár ne tettem volna! Itthon persze nem szokta meg, hogy őt titkosrendőr kísérgesse, s ez nemcsak hogy elvette minden kedvét attól, hogy Buenos-Aires éjjeli levegőjét élvezze, hanem kérésének engednem kellett és visszamentünk hajónkra. Másnap megbotránkozással adtuk tudtul a történteket útitársainknak. Megnyugvásunkra hallottuk, hogy ezen sorsban biztosan mindannyian részesültünk, mert többen is észrevettek, hogy őket állandóan kisérték. Magyarázatát is megkaptuk. Vámvizsgálat nélkül léptük át a vámot, a gyémánt, drágakő, ékszer és egyéb kisebb tárgyak csempészete pedig gyakori, ilyen esetekben tehát az állam titkosrendőreivel kisérteti az idegeneket. Ottani bevett szokás szerint mindénkit gazfickónak tartanak, amig meg nem győződnek róla, hogy becsületes, nem ugy mint nálunk, ahol minden ösmeretlennel, mint becsű letes emberrel fogunk kezet, mig kellemetlen csalódásunk révén, az ellenkezőjét nem tapasztaljuk. Amilyen kellemetlenül érintette a feleségemet ezen első jmpressió az előző estén, oly jó hatással volt mindnyájunkra, mikor is az okot megtudtuk. Láttuk, hogy itt mindenkit alkalmával nagyméltóságú Szterényi József államtitkár úr többek között a következőket mondta: „És miként a régi közmondás szerint a jó pap holtig tanúi, emigyen a jó iparosnak is holtig kell tanulnia. Évről-^vre, szinte nap-nap után változnak a technika eszközei, fejlődnek a munka különböző nemei és az az iparos, aki nem halad a korral, az az iparos, aki álszeraérernből nem tanul, nem halad a mindennapi élettel, az megáll; a természetben pedig a megállás egyszerű meghátrálás, mert az élet lovarobog fölötte és egy existencia meghátrálás által megsemmisül." A nyíregyházi kiállítás sikere érdekében arra kérem úgy Nyíregyháza város, mint egész vármegyénk közönségét, tegyen eleget minden tekintetben erkölcsi kötelességének és egy szívvel, egy lélekkel támogassa a kiállítási bizottságot nehéz munkájában. Más ne lebegjen szeme előtt, mint a kiállítás fényes sikere, mert ha a kiállítás fényesen sikerül, a kiállítás maga lezajlik, elmúlik, — a fény, a siker örökké megmarad. Ebben pedig egyformán részesül majd egész vármegyénk és annak minden polgára. Stappel Béla, kiálíitási biztos. A telekértek-emelkedési adóról. i. Nyíregyháza város képviselőtestületének pénzügyi szakosztálya ez év julius havában megbízta Balla Jenő városi pénzügyi tanácsost a telekérték emelkedési adó kérdésének tanulmányozásával és tanulmánya erendményének Írásba foglalásával abból a célból, hogy ezzel a kérdéssel a szakosztály tagjai is behatóbban megismerkedhessenek. A kidolgozott részletes ismertető jelentés másolatban szétküldetett a pénzügyi és a jogügyi szakosztályok tagjainak. Általános érdekénél fogva mi is közöljük a jelentés érdemleges részét egész terjedelmében. „A városi élet gazdasági jelenségei közül a legújabb időkben főképen a telekértéknek nagv mérvű és folvtonos emelkedése vonta szemmel tart, de ezáltal kellőleg meg is véd a rendőrség. Buenos-Aires rendőrsége. A buenos airesi rendőrség valóban kitűnő és például szolgálhatna számos európai nagy város hasonló intézményének. A város szabályszerű négyszögekből áll. Az egyenes parallel utcák minden 125 m. távolságra egy másik utcával derékszögben metszik egymást. Minden második szegleten rendőr áll, a következő parallel utcában pedig minden közbe eső szegleten s igy tovább. — Nappal a rendőr a nagy forgalom miatt helyét nem hagyhatja el. Éjjel a főkapitányságon az őr minden 15 percben sípjával jelt ád, mely jelt minden rendőr továbbítani köteles. Ha egyik nem felel, a szomszédja van hivatva utána nézni a mulasztásnak. Ez a síp sok mindenre jó. Különböző jelekkel beszélgetnek a szomszédjukkal. Vigyázz gyalogosra! Fogd meg szaladót! Részeg ember megy ! Tűz ! stb. Minden háziasszony kulcscsomóján felfüggesztve hordja a rendőri sípot. Ha baj van a házban, sípjával adja a vészjelt a rendőrnek. Részeg embert az utcán nem látni. Ha nem is tesz semmi rosszat, csak menésén látszik, hogy ittas, bekísérik a kapitánysagra, hogy mámorát ott kinludja. Másnap bántódás nélkül útnak bocsájtják. Egy ízben láttam, mikor egy csirkefogó alaposan kifogott a rendőrön. Utóbbiak t. i. olyan kemény kalapot viselnek, mint az elől-hátul ernyős Stanley kalapok. Persze akárcsak a mi katonaságunknál, ott sem szabják rá a rendőrre a ruhát. A csirkefogó ezt magára a közfigyelmet. A telekértéknek ez az emelkedése amennyiben nem tőkebefektetés (építkezés, beruházás) következtében áll elő, kétségkívül a kőz munkáinak (utcák kiépítése, csatornázás, közvilágítás, forgalmi eszkőzök, kulturália és egészségügyi intézmények létesítése stb ), továbbá a városok népessége szaporodásának, a gazdasági, kereskedelmi és ipari fellendülésnek egyszóval a város fejlődésének és haladásának eredmenye. Kízzel foghilóváés nyilvánvalóvá akkor válik, amikor az ingatlan gazdát cserél. Az ily módon, a tulajdonos minden különös tevékenysége nélkül előálló nyereség megadóztatását első ízben James Mill. utána nagyhírű fia John Stuart Mill ajáitotta. Uj tbb időben A. Wagner berlini tanar és Henry Georg amerikai iró kivált harcosai az irodalomban ; a gyakorlati életbeléptetésnek pedig A. Damáscliilte a német telekreformerek szövetségének elnöke. A telekérték emelkedési adó gyakorlati alkalmazásában a németországi városok járnak elől jó példával. A Majna melletti Frankfurt vezette be elsőként I y04-ben. Utána Köln és Gelsenkirchen 1905-ben. Dortmund. Essen, Weissensec, Gross Lichterfelde. 1906-ban, majd Kiel, Posen, Viersen, Mülheim, Flensbúrg, Minden, Göttingen, Liegnitz, Hanaú, stb. léptették életbe « foglalkoznak annak életbeléptetésével immár úgyszólván az összes városok. Az osztrák városok 1905. évi kongresszusa szintén egyhangúlag a telekérték emelkedési adó behozatala mellett foglalt állást. Arról, hogy magyarországi városaink közül valamelyik már életbe léptette volna ezt az adót, nincsen tudomásom. * A telekértékemelkedesi adó kétféle alakban képzelhető. 1. Mint idöstakos egyenes adó, ugy hogy időről-időre felbecsülik az ingatlan (telek és épület) piaci értékét s megadóztatják az előző becslés óta előállott ert«kemelkedést. Az adónak ezen alakja ellen igen alapos érvek hozhatók fel. Igy például nagyon nehéz és mindig bizonytalan valamely ingatlan piaci, forgalmi értékének megállapítása mindaddig mig az tényleges eladás alá nem kerül. A tulajdonos voltaképen csak egy képzeletbeli sőt még kétséges nyereség után volna kénytelen adót fizetni. Az ingatlan hozadéka igen sokszor nem is változik az értékemelkedéssel együtt, sokszor tehát a tulajdonos nem is volna fcépes az értékemelkedési adót megfizetni s kényszereladások, ezzel ogyütti érték csökkenések is következnének be. Tényleg ilyen alakban az ingatlan értekemelkedési adó csak a nemetek khínai gyarmaolykép használta fel, hogy midőn a rendőr beakarta kisérni, az hirtelen hatalmasat ütött a fejére ugy, hogy a kalap a rendőr szájáig szorult. Mire szegény ember nagy kinnal kibontakozott kényelmetlen helyzetéből, a gazfickónak már nyoma veszett. Mielőtt a rendőrséget békében hagynám, még egy epizódot fogok elmondani. Buenos-Airesben nagyon elterjedt volt az a csúnya szokás, hogy fiatalemberek, ösmeretlen urinőket az utcán megszólítottak, vagy hízelgő szavak kíséretében, kalapjukat megemelték, akárcsak nálunk az aszfaltbetyárok. Eí annyira elfajult, hogy a kormány szükségét látta annak, hogy az ilyen insultusoktól a nőket megvédje. Pár év előtt törvényt hozott oly értelemben, hogy ha egy nő az utcai rendőrnek egy férfi ellen ily irányban panaszt emel, a rendőr köteles a férfit 50 (pésó) azaz 110 korona pénzbírságra ítélni, a pénzt nyugta ellenében névfeljegyzéssel rögtön átvenni, ellenkező esetben pedig a bűnöst a kapitányságra vinni, hol 5 naptól egy hónapig terjedő elzárással büntethető. Evvel szemben azonban, este 9 óra után az utcán egyedül járó hölgyeknek a rendőrség védelmet nem nyújt. Alig lépett ez a törvény életbe, amikor is egy nagyon érdekes jelenetnek voltam szemtanuja, hol meggyőződtem arról, hogy ezen törvény bizony nagyon kétesen védi meg a szegény hölgyeket. A város egyik legnépesebb utcáján, Gallé Florida argentínai fiatal gigerli ment előttem, amikor is egy jó megjelenésű fiatal hölgygyei találkoztunk. Az én kis urficskám nagy hetykén megemeli kalapját e szavak kíséretében: .Buenos dias simpatica." ,Jó napot kedvesem."