Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-07 / 10. szám

1 10 ik szára. N Y I R V I D É K 1909. március 7. fondorkodja ki a hatalmas szívből a protekció kegyes hajlandóságait. S egy napon mind a ketten találkozni fognak a magasabb régiókban, szaporítván ama fagyos, kellemetlen alakok számát, akik kézszorítás közben az említett kecskebékákat osztogatják. Sokszor elmélázva állok meg a két típus előtt s nem tudok magamnak számot adni, melyiket becsüljem többre vagy kevesebbre? Két alak, melynek közepén egy ritka emberi lény áll: az igazi gentleman. S ugy van-e vele mindenki, de én ma csak e két szélső alakot látom. Vármegyénk ős lakossága. Részlet a Millenniumra irt A magyar Nemzet kslítkezése cimü tanulmányomból. IV. A vaskorszakkal a civilisatió küszöbére lépünk, midőn az uj eg és uj föld tárul szemeink előtt. E korszak kepezi az átmenetet a történeti időkbe, az irott emiékek. korába. A vas, a háború eszköze. Használata sziníe mint a bronzé keleten kezdődik. Az egyik aegyptomí pyramis belső befalazott sirleletei közt talájták. egy vaslemezt; sőt Ninive romjai közt is akadnak vastőrök, kardok, lándzsák ós nyilak. Idők folytán eljutott a vas Európába is, hol valószínűleg a föníciai hajók utján az etruszkoknál tűnik fel s csakhamar közkincsévé lesz az egész világnak. A középtenger melléki országokban az alpoktól északra is, közép és észak Európába. A vaskor legrégibb időszaka is két külömböző fejlődés utján halad. Más a hallstadti, más a dr. Jósa András által sokszor emlegetett La Ttne kor. Amaz a németországi Hallstadt városról neveztetett el, hol az e korbeli leletek legdusabbak. A leletek közt van ugyan még bronz is, főkép ékszerek, gyürük gombok, de a fegyverek már vasból készülnek. Sürün fordul elő a borostyánkő, melyből gyöngyök, markolat-díszítések stb. alakulnak. A diszitmények sokféle alakúak, itt-ott mértani rajzokkal, emberi és állati alakokkal is találkozunk, de növényi diszitmények nincsenek. Ennek a műveltségnek vannak nyomai hazánkban is. Súlypontja ugyan a felső Dunavölgye, még a Duna—Tisza közön is előfordulnak szegénye

bb leletek, de a Tisz

ántúlra alig Az öreg Nagy Pálnak nagyon tetszett és sokat próbálgatta fából kifaragni. Az előtt is faragott mindenféle cifra botfejeket, amelyeket egy-egy cimborának ajándékozott. Aztán a szobrot megpróbálgatta lágykenyérből s ez már jobban sikerült. Sok időt eltöltött az öreg ebbe a művészies kedvtelésben, aunyira, hogy most elzárva mindentől, nagyon, de nagyon árvának, elhagyatottnak érezte magát. # * * Laucsik Máté csakhamar rájött, hogy miért kellene az öregnek lágy kenyér. Maga elé hozatta az öreg házából elhozott tárgyakat s azok közt kenyérből készült egyes cifraságokat, megkezdett ember, ló és juh alakokat talált. * * * A Laucsik szobája mellett volt egy kis fülke, kicsiny ablakkal. A fülkét nem használták semmire, mert kicsi volt. Ebbe a szobába kis asztalt, széket, pici fadarabokat, gipszet és vizet is tétetett be Laucsik. Az asztalon frrissea sütött kenyér párolgott. Egy kis emelvényen pedig a „Busuló juhász" kis alakja, ember és állat szobrocskák, vár alakok stbi voltak. Felhivatta Laucsik öreg nemss Nagy Pált s megmutatta mi van a szobában. — Mindennap délelőtt egy és fél, délután egy és fél órát engedek magának itt dobozhatni, ezenfelül a cellába is mindennap friss kenyeret fog kapni és pedig duplázva — ott ie dolgozhat. Nagy Pál csak nézett Laucsikra.— Hogy miért ? szólt- Liucsik — mert kend nem volt olyan rossz ember, hogy ettől a kis szórakozástól is megfosztanám, hanem . . . terjed ki. Ide vonatkozólag alig tudnék más bizonyságot felhozni, mint egy 1874-ben a ramocsaházi határnak Akasztódomb nevü részén talált vas nyílhegyet, mely sokáig birtokunkban volt, de egy'költözködés alkalmával végleg elpusztult. Másik e nemű tárgy egy Őrben árkolás alkalmával talált, akkori főnökünk néhai b. e. tudós Kozma József esperes által keltának minősitelt lyukas pénz, melyről nakem az a véleményem volt, hogy az nem annyira pénz, mint inkább sz'jdiszitmény lehetett. Ezeket én igénytelen vélemenyem szerint hallstadti müveitséghez tartozó tárgyaknak minősítettem. A másik miveltségi vaskorszak a La lene névvtl jelöltetik, mely tulajdonképen Svájcban Marin nevü kis falu halászaitól származik. Ez a müvetségi kor a Krisztus előtti évezred utolsó felében keletkezik. Kiinduló pontja közép és déli Franciaország s átnyúlik Magyarországon át Skandináviáig. Eltart a helyi viszonyok szerint a római kor már Írásban is előforduló végső szakáig, szóval a népvándorlás koráig. E korszak készítményei sokkal müvészisebbek a hallstadtinál. Változatosabbak, célszerűbbek, az élet kényelmére alkalmasabbak. A vas feldolgozása, majdnem gyáriparszerü s zománcos müvek is kerülnek elő. Legtöbb Le Tene'kori tárgyakat Csehországban a bronz eszközökkel keverve — Thüringián és Hannover vidékén találtak. Természetesen hazánk is ebben az időben a műveltség előrehaladott állapotán volt. Itt vitt keresztül a keletfelől özönlő népek országútja Nyugat felé. A Duna völgye mutatta az irányt. Ennek a folyónak partjain sokféle népek járnak, kelnek, a mellékfolyókon tehát a Tiszán is szállítják az árucikkeket s igy vármegyénk tarüle, illetve lakossága is bele lett vonva a nagy világkereskedelembe. Tudós Jósánk a megmondhatója, hogy a szabolcsmegyei muzeum milyen drága kincseket őriz a La Tene korbol. Én ezekkel nem foglalkozom, engem csak annyiban érdekelnek, mart valaha a mi vármegyénk őslakosai birták és használták azokat, tehát írásos emlék hiján következtetést vonhatunk le rájuk nézve. A vaskornak idejebeli népek állapotáról — eszközeik után ítélve, a mit tudhatunk, a kővetkező : művelődés képesek, mert többről, többre jutnak, értenek az érc és sóbányászathoz, kereskednek, főidet művelnek, általán véve békés ^természetűek, harcolni nem igen szeretnek, sőt ha valaki közüiők meghal harci fegyverét össze tőrvs vele eltemetik. A mai kor emberének minden erénye és hibája megvolt náluk. T ~I

~

~I • 11

1 II II Nagy Pál várt, várt. Laucsik hallgatott, végre megszólalt: — Hát csak nem hiszi kend, hogy hazug emberrel legyek együtt. Mert majdnem az én szobámban lesz kend. Érti hogy mit akarok? Nagy Pál sóhajtott. — Ha legkevésbbé becsületbevágónak tartanám, ha beszélni fog, nem mondanám. — Hát .... hát nem fog becstelennek, árulónak tartani a tek. ur, ha beszélni fogok? — Épen nem. Es ne gondolja kend, hogy ez a kis szoba nem igy lesz, ha már beszélni fog. Ez igy lesz, mig meg nem szabadul. Nagy Pál sóvárogva nézett a kis fülkébe, megvakargatta a fejét, ki-kinyitotta a száját, de nem szólt. — Tudja mit öreg. Nem akarom én magát erőszakolni. De ha már felhivattam, menjen be, dolgozzék valamit, például ott a „busuló juhászt próbálja meg. Másfél óra múlva visszaviszik kendet. Laucsik el is távozott. MásféL óra mnlva az őr bement az öregért. — Hol a tekintetes ur? — Elutazott. — Mikor jön haza ? — Nem tudom. — Pedig ugy szerettem volna vele beszélni. — Ha reggel hazajön felvezetem kendet. * * * Reggel felvezették Nagy Pált. A kis fülkéből friss kenyér illat szállt ki. Az asztalon nagyon kis alakban, kenyérből formálva ott volt a Busuló juhász. Laucsik felvette. * Kik voltak ? az összehasonlító nyelvtudomány ad felvilágosítást. Két felé ágaztak már kezdetben az árják — ó perzsa — indus továbbá a görög, italikus, kelta germán és szláv ősnépségekre. Némelyek még az örményeket is ide veszik. Ezekkel szemben a szémi és az uralaltáji, továbbá a mongol származású népek állanak szemben. A szémi népek körében indult meg a művelődés uija, a hatalomra jutva tolták májuk előtt az arjákat, mig az északi uralaltájiak és mongolok mai irányt vettek kezdetben. Erről az őskori népvándorlásról alig tudunk valamit. Minket csak az érdekel, hogy hazánk területén a kelták egy szárnya vett lakást, kik nagyon sokféle néven nevezték el törzseiket. Majd később a Krisztus születését megelőző utolsó századokban a germánság nyomul előre szorongatva a keltákat, kik különben igen jóra való népségek voltak. Ők talalták fel a szappan használatát, illetve készítés módját, továbbá a földmivelésnél a irágya használatát. A kelta szeretett vándorolni, kedvelte a társas életet, a vidámságot. Nem vetette meg a bort s messze vidékekről is beszerezte szükségletét. A hová vetődött az ott talált ősnépíajt ki nem irtotta, szolgálatába vette, hasznos dolgokra tanította, tőle maga is tanult, sőt idővel vele teljesen egybe forrt, egygyé lett. írott emlékeit ugyan még nem beszélik itt lakásukat, de a hátrahagyott emlékek, eszközök, fegyverek, itt-ott találhaté pénzek világosan tanítják, hogy a Kr. e. évezred utolsó századaiban valamelyes név alatt itt a szőke Tisza kanyarulata által alkotott háromszögben jól találták magukat. Hogy ez igy volt, majd később a történelmi kor világánál biztosan kimutatjuk. Kétségbe vonhatatlan bizonyosság, hogy mint később is a keletről jövő invásiók a déloroszországi és mas lovas népek már ebben az időben is ismertek voltak s egyik vagy másik kalandot kereső törzs, végleg itt rekedt s vagy hódilóvá vagy hóditottá lett, a mint a fegyver szerencséje hozta magával s a nyírfák ós gyertyán (Betulus) erdők rejtekeiből a mocsarak hazájából délfelé lejjebb is elkalandozlak egész a bihari és érmelléki hegységekig. Végére értünk a történetelőtti idők korainak. Most már az itt ott fenmamdt kő-bronzés vaskorbeli emlékeken kivül a

7, irott szó is beszélni fog. Meg fogjuk szólaltatni Herodot, Pliníus, Ptolemáus régi historikusokat, majd a byzanci, arab, orosz, sőt germán krónikásokat is, a mennyiben t. i. hitelt erdemeinek. Nem fogunk megfeledkezni a hazai Írókról sem. Nagymáté Albert. ¥•

•111

—'- TT- I

I i•

•II i

T f i •

í

iraiBi

Mrr-|

i II

II

I — — Ejnye de szép — szólt egesz őszintén — kend ügyes ember. Ezt a pici figurát szeretném megtartani. Ha kiszabadul kend, megalkuszunk az árában. Jó ? — Ob hisz nem ér az semmit. — Kend nem ért ahoz. Da majd mág másként is csinálhatja ezt. Itt fognak állani a munkái, s meglátja, hogy mindenki dicsérni fogja. Majd a homlokához emelte Laucsik a kezét. — Igaz biz. Még nem állapodtunk meg. A társak mind, mind itt Yann&k, csak az orgazdák nem. Sem éjjelem, sem nappalom e miatt. Bánt a lelkiismeret, hogy nem-e ártatlan embereket hozattam elő Kesskemétről, Nagykőrösről. De hát végre is csak ráfogok találni az igaziakra. — Azokat a bizonyos jó pénzű embereket f ondolja tek. Uram ? — Azokat a gazembereket, akik eltűrik azt, hogy helyettük tiz, husz embert vasra verve hozattak ide. — Vasra verve, ártatlanokat ? — Mit tudom én, hogy ártatlanok-e, Kendtek azt hiszik, hogy becsületesen járnak el azokkal szemben, akik nyúzták kendteket? — Bizony igaz ... de hát, de hát . . . nem ia kell ártatlanokat bántani. Isten neki, megmondom mindnek a valódi természetrajzát. Te««ék csak irni. Azokat az ártatlanokat pedig tsssen elereszteni. — Várjunk még. Hátha ismerős is lesz benne ? Hát csak kezdje kend, mert letelik a szabadsága.