Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-28 / 9. szám

94k szám N Y I R V I D É K 1909 február 2S. 3 gultság nélkül, félrelételével minden vonatkozásnak. mely akár az egyikst, akár a másikat ísamií világításba álntaiia. Elejtettem a haz&fiasság kérdését: miért is beszeljen erről a költő minekünk, akiknek szivében ez az érzelem úgyis bőségesen megvan?'! Figyelmen kivül hagytam az emberiség közös éidekeivel való kapcsolatot: elvégre is ízlés dolga, érdekli-e, vagy nem, ez is a költőt! Eszményekbe vetett hilet, tisrtaságnak, erenynek s más efféle kopott dolgoknak dicsőítését nem is igen kerestem bennök: ezekről, úgy látszik, lassan-lassan le kell mondanunk a haladó korral ! Mit találtam t«há< ? Valami különös világot, melyről nem lehet tagadni, hogy új. de azt se, hogy nem kellemes. Ebben a sejtelmes, diszharmonikus, álomszerű, pogány világban beleg a férfi, mert .testét, lelkét ősszesebezték Islen, kétség, bör, nő, betegség." — beteg a nő, mert .mézes szavakkal, véres ajakkal" csak arra való, hogy .kilopja az emberből A szivet*, és beteg az egész emberiség, mert, legalább egyelőre, nem akarja elismerni, hogv e .szürke, fáradt, rokcant, nyavalygóu, nyűgös, fonnyadt derekú, béna gerintü* társasadnak lázas á maiban * ki nem fejlett gondolataiban nincs természetesség, nincsen igazság. Ezek a ,nagy álmodók, szomorú merészek" beszélnek .fatal bűnről, fekete álomról, barna halálról* és .förtelemről, melynek mocsarában o thon erzi magát a lelkük,* tobxodnak vágyaikban es kacérkodnak a halállal ; ciiiiboráskódnak .az ős Kajánnal," aki főldtc issza őket es ,szail Keletről totább Nyugatra t új pogány tornákra szalad." ,kötődnek az Istennel, aki nagy úr, vidám úr a föld felett" s .ott van minden gondolatnak az alján," de x.ki maga is .beteg és hűtlen* és neve nem mn, mint a .tüzesóválás, felséges Öröm!" Eiő ez? fölemelő, magával ragadó? Dehogy erő. biszen ez náluk á .finom remegétekben" nyilvánul, mert á .köllő szive egy ragy harangvirág!" Vagy báj talán ? elbűvölő, lebilincselő ? Dehogy báj, hiszen ezt kizárja szent irtózatok mindentől, amit mások ilyannek ereznek ! Bizony nem egyrb ez mint adizmus, vagyis dobálczás a szavakkal, melyek mögött néha még értelmet is hiába keressük. Hanem itt már alighanem brnnünk vari a hiba, mert ők nem igen igényelik, hogy megértsük azt. arnit irnak; hiszen hazájuk az »lom lem t«»je/.odiK ki e költemertydkDen. Mindenikben erős a realizmus, anélkül, hogy sértővé aljasulna, mindegyik kedvesen mosolygó. Ha néhol frivolitásba is lévt-d. mrgbocsáljuk neki, meri szép, mert gyönyörködtet. Micsoda megkapó midőn, leírja a téli szánkázást keresztül *7, állatkerten. A jéghideg északi éjjelnek az u. n. fehér éjszakának, melyrői a svédek oly lelkesedve mesélnek, minden bű báját feltaláljuk e szánkázás költői leírásában. D« talán nincs az évnek olyan szaka, a napnak olyan órája, peice, a természetnek olyan reszlete. melyben fel nem lelné é» ki nem emelné Bellmann a megragadó szép részleteket. M^g csak az utolsó 82-ik levelről akaiok megemlékezni. Fredmann a bohókás dalnok látja mór a kérlelhetetlen parka éles ollóját s ut' íjára akar együtt maradni kedvesével egy kies forrás mellett. .Maradj itt — kéri a szép szemű Ullát — e forrásnál; Reggelink már készen áll: Győmbérszagos veres bor vár S gyenge vad, most lőttem épsn Kosarunk fele Szinte duzzad bele Boros üveggel tele Müy kedves az illat e réten ! Drága nedvem nékem Korsónkból folydogál Csillogóan szépen. Mai adj itt e forrásnál Hallgasd meg a kürt szót édesem A kürt szót édesem! Micseda szavakkal irja le ezután a körülötte fekvő eidőt, mezőt, mosolyog, lagyog minden! Szinte látni véljük a költőt, amint a virágoktól tarka, természetes szőnyegen állva egvik kezeben lant, másik kezében pohár s előtte a szépszemű Uila. Leheí e szebb bucsut venni a természettől, az éle tő. ? birodalma, ahol az értelmet, bőven pótolja a sejtelem ! Olvassuk e; csak a .Feketeországot,

4 amely bizonyosan azér fekete, mert a költő 3S sorban ifi-szór ismétli a .fekete* szót: Fekete orsságot álmodtam én, »Ahol minden fekete volt, Minden fekete volt. Minden fekete, de nem csak kivül : Csontig, velőig fekete. Fekete, Fekete, fekete, fekete. Fekete ig és fekett ház, Fekete fák és fekete ház, Fekete állat, fekete ember, Fekete öröm, fekete gyász, Fekete érc és fekete kő és Fekete föld és fekete fák, Fekete férfi, fekete nő és Fekete, fekete, fekete világ ! Áshatod ime, vághatod egyre Az anyagot, mely lusta, tömör : Fekete földbe, fekete hegybe Csap csak a esáklyád, fúr bt l'uród ; S mélyre merítsd bár tintapatakját : Még feketébben árad, ömöl. Nézd a fii magját, nézd a fa makkját. Gerle tojását, csiragolyót : Fekete, fekete, fekete ; Fekete kelme s fekete elme, Fekete arc és fekete gond, Fekete ér é» fekete vér ts Fekete velő, fekete csont. Más szin a napfény vendég-máza, A nap a színek piktora mind : Fekete belül a földnek váza Nem a fény festi a fekete szint Karcsú sugárecsetével, Nem : Fekete aa anyag rejtett lelke, •laj, Fekete, fekete, fekete. Nemde áz»u vesszüt énzre magunkat, hogy feketék leszünk mi is, s feketévé érzeketlenitett lelkünkből legfeljebb az a fekete gyanú fog kifeketélni, hogy a fekete költő fekete bolondoknak tart bennünket ! Hanem önérzet, az van hencük bőven, különbség nélkül, több, mint kellene. .Góg és Magóg fin vagyok en," zengi Ady Endre, aki .Dévénynél tör be új idők új dalaival," és előre is .durván tipro gazoknak" minősítvén biztosra vett gáncsolóit, .sirva és kinban" hirdeti, hogy dala .mégis győztes, mégis új es magyar!" Valóban remek hármas zárótél®!, csak az a hibája, hogy * költőnek jellemző másryar voltát semmi sem igazolja, győzelmét pedig önmagánai: előlege/mi nagyon is korai, ha ugyan rieot naiv! Akik p«-dig nem hiszik, hogy ő magyar, azokat alnev^zi .álmos^knsk, piszkosaknak, korcsoknak és cifrálkodóknak, félig élőknek, habzó s/.ajuakiuk, magyarkodoknak, ködevőknek." S miért ? Mert a magyart .ős Napkelet olyannak álmodta," amilyen ő: .hősnek, borúsnak, bü»/ke szertelennek, kegyetlennek, de ki elvérzik egy gondolaion ; merésznek, újnak, nemes, őrök-nagy gyermeknek, nagylelkűnek, szomjasnak, bu*itonak, nyugtalan vitéznek, egy szerencsétlen, igaz I^ten lajdalmas, megpróbált remekének, nap fiánák, magyarnak." Micsoda leverő hatású duskálódás ez a jelzőkben, m-lyeknek haha! ára gyöngéknek erezzük magunkat, hogy elegendő babért fonjunk a költőnek fenkölt, uralkodó, tiszteletet parancsoló, mély gondokkal tépelődő, hazájától elforduló, nyugat fele kacsingató, tüzimááó homlo kára. . . (Megy az, kerem, mint a parancsolat, csak belejöjjön az ernber!) Így mar, persze, elhihetjük, hogy költőnknek .még ezer evi szunnyadásra tolna szükségé, hogy idő jöjjön ezekre az új csodákra." Ei is adizmus. Te pedig magyarom, eitsd meg jól, mert rólad szól tz ének : te maradtál el ezer esztendőfel a Nyugat kullurája uiőgöit. Hiszen „mig ő nem jött, koldusol voltunk, még sirni sem sírhattunk szépen," ő tehát Megsiratja magát is, meg minket is. „Mit er az ember, ha magyar !" — kiált föl egj másik helyen, s nem gondol v«le, mily visszásán cseng a fülünkbe ez az eredetisége mellett is oly lehangoló reveláció. Szinte szeretnők felébreszteni Balassit, Csokonait, Patőfit, Vajdát, Iteviczkyt: vájjon vállalnák-é ezt a megdöbbentő élet- es világfe!fogi»i ? .Meádő, kisajtolt neki a magyar föld,* unalmas a .gemes kút, maiom alja, fokos," kellemetlen a .sivatag, a lárma," bántók a .durva kezek, vad csokok," riasztók a .bambák, álombakók," itthon .fagyos lehelltt, bullaszag érzik,* keleli átok űl rajtunk," .a kin, a nyomor átkoz el innen": el hát a .buja gyönyörök hazájába,* el Parizsba; ott »an ,az élet, az asszonyöröm," ott vannak a .sapadt, vérivó lányok," Manori, az .ingyenleány,* Maillard kisasszony, a „sapputag csillag," szóval az. egész, nem is egesz, hanem fél-világi társaság ! Hát en azt hiszem, ezért nem érdemes Párizsoa menni, még kevésbbé érdemes dalra lelkesülni. Idegén levegő ez és egészségtelen ; alkalmas talan arra, hogy .egy-két buja, új dall* termeljenek benne a .szent bátrak," de le is perzselt szárnyukat a .pogány örömök vad gyönyöre", s nem ok nélkül lesz a „szemük. szivük s gerincük is béna !" Háromszoros adizmus ez a geiinclelenseg, mert főleg ennek áldozatai azok az egyéniség nélkül való, gyönge poéták, akik nagyon sokadmagukkal az ő iskolaját alkotják. Mi elhiszszük, hogy ez lehet vonzo ideál, mer' hiszen néha a szenvedésben is van őröm, lehet pathologiai je enség, mely résztelünkre kétségtelenül s/á'miihat: de igazi költői mű alapjául nem fogadhatjuk el, mert bsteges, fárasztó, sorvasztó, szóval minden egyéb, mint szép. Azt pedi^ csak nem tagadhst'ja se ikiseui, ha józan, hogy a költészet jogosultsága, inint minden művészete, a szép megérzékitesével kezdődik és végződik. E/.t a szépei mindenütt lehel keresni, Párizsban is, máshol is, es mindenütt meg lehet alálni, máshol is, itthon is. Új benyomások, új gondolatok határtalanul sikeres fejlesztői lehetnek az isttni szikrán*!, melyet csak táplál a koldusbot, növel at ambíció, * el nem fojthat még a legarlisziikusabu élet, még a legeltévesztettebb irány sem. — Igazi nagyságra azonban im'gis csak az a költő ermslkedhetik, aki hű nmrad nemzete eszményeibe', s egynek érzi magát nemzete törekvéseivel. S épen a rai irodalmunk törtenete is arra tanit, hogy legnagyobb jeleseink nem azokból támadtak, akik idegenbe kalandozlak, hanem azolból, akikben Ö5fajtii:k eredeti sajátságai nyilatkozták meg. Hogy aztán ők azt, ami szép, ép úgy semmibe se veszik, mint azt, ami Igaz: ez kétségtelenül eredeti vonás, amint eredeti az a verselés i», melyben nyoma is alig van a ritmusnak, s eredeti az á nyelv is, melyen e megálmodott hangulatokat, hamis érzelmeket és kútzált gondolatokat 'értésünkre juttatják. Ezen a téren iparkodnak védeni ő«et azok a hozzászólók, akik akár nem eleggé beható vizsgálat alapján, akár indokolatlan jószívűségből, akár óvatos számításból a kétes er.ekű vallveregeféi szerepére vállalkoznak. No- hát ilisüierjük mi is, hogy eléggé híjlékooy, szines, sőt gaz.dag is ez a nyelv, kepeivel, fordulataival újnak is, merésznek i« bátran nevezhető, de nem mindig szerencsésnek. Azt tapasztaltuk ujjanis, hogy lantjukon a kegyetlen sors ellen való elkeseredés, a felcsigázott "ágyak es kielegilett gyönyörök ujjongása ép úgy megtalálja a maga hol vad, hol nyers, eró's hangját, mint a művészi szemlélődés vagy a tehetetlen passzivitás a maga erélytelen, elhaló sóhajtozását. Viszont azonban ök a megmondhatói, mily nyakatekert képzettársítás kifejezesére szolgálnak az efféle szólamuk : ,E szent éjszakán égen és földön sötét sorsok folyói foiynak," — .rőzsedalok eglek lelkemben, füstösek, furcsák, búsak, biborak," (hja, persze, az alliteració !) — náluk ,a vak mester fekete zongorája tornázó vágyak tora," — „piros hajnalok hosszú sorban suhannák el es részegen kopognak be az ablakon," — ,» hegyek havas üstökét jégsapkas vibarkőlykők hada cibálja," — ők azok, akik beszélnek a .nap szent sugararól, a tenger őrült kékjéről, a sápadt részeg tengerről," — ők azok, akik értik a módját, hogy lehet „vacogó foggal fütyörészni,* vagy „hűlt testtel, dermeit vidoran nyúlni el az asztal alatt" és igy tovább. Ilyesmit is c>ak az adizmus enged meg magának, img az új igeknek kéthetenkent megjelenő szállítója, a .Nyugat*, mely halomszámra ontja a legnagyobb termékenység jegyében elültele't s mindeneset.e jobb sorsra érdemes fának vadnál vadabb hajtasaií.