Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-28 / 9. szám

HjiregjMia, 1909, III. éYfoljam, 9. szám. lasárnap, február 28. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. EíSfuelési teltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor.. Nelveti evre 2 kor., Egyes szám ára 20 lillér. Szerkesztőség es Kiadóhivatal: YÁROSKÁZ-T2R 6. SSÁ: Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Ut. Hirdet-sek árszabás szerint számittalnak. A nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Idegen áramlatok. A bonfoglalásnak ezen a klasszikus földjén, ahol az ekevas nyomán, meg a szőllő alá forgatott homokból annyi emléke kerül napvilágra ennek a — sajnos — még ma is misztikus kornak, itt Szabolcsvármegyében is, amelynek földjén ősi magyar nemzetségeknek olyan sok-sok ivadéka él: idegen áramlatok szellője fújdogál, keritő, csábító, megvesztegető áramlatoké, neki szegődve immár — mert fölbátorodva — mindennek, ami magyar: gondolkodásban, felfogásban, érzésben, törekvésekben; tompítva egyrészt éleslátásunkat ez idegen, ellenséges kultura nemzet-ölő veszedelmeinek felismerésében, a másik oldalon pedig már valósággal diadalmi tort ülve, megtévesztéssel megvett magyar lelkek táborában. A mult század 40-es éveinek 1848-ban kiforrott magyar szabadéivüségéből nemzetietlen eszmék melegágyaiban szülelett nemzedék növekedett, akinek a Haza csak a boldogulás földjét jelenti, azt a terrénumot, ahol — aki győzi: marja — zsákmányolni lehet a mentől fehérebb kenyeret, es a hol — ebben a küzdelemben nem csak elvész, megsemmisül ez a szenl fogalom, de még be is mocskolják az Istenasszonyt : Hungáriát. Közjogi politikai viszonyainknak az a rettenetes nyomorúsága, mely a legutóbbi évek tanulságaiban ennek a kenyér-küzdelemben nőtt nemzedéknek eszménvei utolsó pislogó mécseseit is eloltogatta, a nemzeti akarat érvényesülésének lehetetlenségét mutogatván neki folyton megujuló látványul: nem arra a nagy, minden nemzeti sajátosságunkban rejlő erőnek összegyűjtésére adott útmutatást, hanem igen is erőre kapott nálunk a tudományban, az irodalomban általában, még költészetünkben is valamelyes nemzetközi gondolkodásmód, és ennek nyomában már társadalmi egyesületek is alakulnak ennek a nemzetietlen, tehát nemzet pusztító irányzatnak az istápolására. Lehetetlen ezt észre nem venni, meg nem látni, aki még látni tud s magyar lelke és szíve van hozzá, hogy érezni tudjon. Nem csak az irodalomban, de mindennapi érintkezéseinkben is, itt Nyíregyházán is, ahol pedig kulturális és gazdasági életerei lüktetnek Szabolcsvármegyének. Akiket — talán korunk, tradícióink és nevelkedésünk szerint ez az áramlat meg nem keríthetett, szinte idegenekül járunk és lézengünk ebben a veszedelmesen idegen levegőben. Az a gyönyörűséges harmónia, mely a magyar ember életét ugy megaranyozta, összeforrván egyénisége győzelmeivel és katasztrófáival, örömeivel és bánatával hazája sorsával: megszakadt. És megpattant a húrja nemzeti poézisütik nek is! Valamiféle kakuk-fiókok azok, akik most nekünk dalolni akarnak, idegen nyelven, idegen érzésekről. Ki költötte őket ? Hogy kerültek a szent berek fészkeibe? • Az Adi Edék és társai, akik magyar nyelven írnak, de nem tudnak magyarul; akik magyar versírók, de nincs az ereikben egy csepp vér, ami magyar lenne, szívöknek nincs egy magyar verése, dobbanása. érzése s leikökben egy gondolat: magyar! Es — — irják, irják a magyar történelmet is! És felboncolnak mindent és felkoncolnak mindent, ami ebben a történetben sok századok generációit nevelte és erősítette meg magyarnak: szívben, észjárásban, karakterben! És — csinálják a politikát is! A bomlasztót, az erjesztőt, az egymásra uszítót, hogy a partikuláris érdekek előrenyomásával halványuljon, homályosodjon, elvesszen az összetartó eszme: a Haza fogalma. És mindennek a romboló munkának az eredményeként egyesületekbe gyűjtik az elkábított, elcsábított, megvesztegetett, lelkeket. * * Mind ezeket pedig elmondottuk abból az alkalomból, hogy a mi Bessenyei Körünk legutóbbi estéjén dr. Vietórisz József tanár ur felolvasást tartott az úgynevezett Adizmusról, tudniillik a magyarirodalomnak — ezekben a sorvasztó időkben tagadhatatlanul erőre kapott, ,modern"-nek nevezett irányzatáról, kifejezetten mellőzve, mint felolvasása tárgyához ez úttal nem tartozót, a kérdésnek azt A svéd Anakreon. (K. M. Bellmann.) Irta és a budapesti , Bethlen Gábor kör" irodalmi estélyen felolvasta : Leff/er Béla. Amint látjuk a Bicehus renl lovagjait a társadalom alsóbb rétegeiből valogatta össze. Obsitos katona, elzüllött órás. vándor zenésít, sirásó, kertesz, pincérlány! Szinte kételkedve kérdezzük — a rokokó fénykoráról lévén szó — hogy hol n aradt a pásztor-költészet finom kecsessége? íme épen abb:n rejlik Btllmann zsenialitása, hogy költői lelkében teljesen átgyúrta ezt a söpredék népséget, minden alacsonyt, minden visszatetszőt elnyomott, bennük és teremtett egy uj világot tele virággal és dallal, trí-fával és őrömmel. A párizsi rokoko stil nagymeshrének Watiesunak bájos rajzai julnak az eszünkbe midőn Fredmann leveleit olvsssuk. Amint Watteau líhelelszerü ecsetjével pompás természeti tájképbe beillesztett idilleket festeti meg. ugy hasonló képeket rajzol ezen levelekben Bellmann, de sohasem tagadja m?g, hogy svéd és fohas»m tudja elfojlani jókedvű humorát. Az első icvél mintegy előszó, bemutató. — Az egész próza, csak két vidám strófa van közbe ÍZŐ*<> Korcsmában találjuk a diszei társasagot, boros asztal mellett. A költő Fredmann órás személyéhen a bortól felhevülten szónokol. Maga előtt latja idogaló társait a kemény tölgy asztal kötül, az asztalon rendetlen összevisszaságban poharak és kancsók, ott látja maga előtt a bájos píncérlanykát, amint c nkupával siet hozza : .Igyál édes lelkem* kiált feléj* majd egyik látsához fordulva erre a dalra kezd : Ityál mindég, igyál e^yre, Uj gyönyörre, ujabb kedvre Locsold tüzed itt az üveg ] (Gutar, bod natt och dag Ny vállust, nytt fcebag Fukla din aska! Fram biiinnvins fluska !) Amint a jó Bacchus tette ! Igyál mindég, igyál ejyre ! Látod ami szép leányunk ! Korsóval int, mire vágyunk Hadd rruljék a szomjuságunk Galambom, hát ide vele. . . . Szép galambom, ide vele! Majd ismét prózára fordítja a szót és sorba megszólítja kedves testvéreit a mulatozásban, hogy felejtsék a napi gondokat, hisz a győtrel'era napja ugv i* hosszú, hadd legyen hit hosszú az ü»e;ek sorja is, mert ugy is eljön cemsokára az az idő, midőn hattyú dalat fogja énekelni. Dionizosii mámorban nyúlnak a jó lovagok hangszereikhez és kupáikhoz s vidám dalba, pohár csengésbe fojtják a költő szomorú sejtelmét. Most következnek a levelrk. Mejjannyi bájos, finoman rajzolt panneau. Az akkori pásztorköltészetnek derült paródiái, melyekben a már néhány szóval megvázolt személvek lépnek fel majd mint pásztorok, majd mint Bacchus papjai és papnői, majd a klasszikus ókor arnyhősei a Iládesben ! De sohasem fel'dkc.ik meg Bellmann hogy tul»jdonképen földi embereket rajzol és mindiíí ugyanaz a Movitz, ugyanaz a Mollberg, Ulla jelenik meg. Isznak, szerelnek, civódnak a jó cimborák mintha ez leljesen rendén volna, mintha máskép nem is lehetne. Bár néha megtörténik, hogy ugy egy pillanatra észretérnek, sőt sirni is tudnak, de hamar megvigasztalódnak, mit Movitz. ki miután háza leégett s evvel minden földi vagyonát elvesztette, megpörkölődött hegedűjével betért a legközelebbi korcsmába s hitelbe megivott egy poharkával, avval nyugodtan elaludt. Az ejész groteszk humorisztikus világnak uralkodója természetesen Fredmann, illetőleg Bellmann. a svéd Anakreon. Hogy miért választolta a .Fredmann levelei* cimet? Bizonyára a mindent parodizáló költő elő't Pál apostol levelei lebegtek. Miképen Ssulból, a könnyelmű ifjúból Pál szent életű apostol lett. ujy Bellmaonból az erkölcsös és vallásos ifjúból Fredmann, Bacchus főpapja. O is tanítani akar s tanitasát szent. Fredmann tanításának nevezi. Hogy mire is akar tanítani igy énekli meg: Nymfák és jó lakoma Njmfer och friskt kalas Tüzes vér meg ital Ragyogó szempár, detült kedély Hegedű szó, víg dal Erről szól és tanít mind a levél. Lehet, egyedül az a xétség bántja, hogy kinek is szolgáljon inkább, B»cchu*nak-e vagy C»i ssáauk 12 •!*»!.