Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-21 / 8. szám

8-ik szám. N Y I R V I D É K 1909 február 21. 3 mányzattal összehasonlítja, az be fofja látni, hogy a 100 év előtti és mai egyházi, valláserkölcsi, nevelésoktatási, egyhizkormányzati dolgok nem is hasonlíthatók egy máihoz. A jelenlegi állapotokat különben Korocz József munkálata fogja & tárgyalás során feltüntetni. Nt. egyházmegyei közgyűlés! ezek után mindenki be fogja látni, hogy mig 100 év előtt könnyen mehetett még 93 egyházat számláló egyházmegyének a korminyzata is, ina az olyan nehéz, hogy szin'e lehetetlen; ha csak egész hivatali személyzetet nem állítana be az esperes mellé a? egyházmegye, ami szinte lehetetlen. Ennélfogva alijj van más magoldása a kérdésnek, mint az, amit az 1908. évi október 20-án Kisvárdán tartott egyházmegyei közgyűlésünkön Nagymáté Albert és társai indítványoztak: t. i., hogy osztassék ketfelé a felső szabolc.i 91 egyházat számláló nagy egyházmegye. Kétségkívül sok érzékeny húrt érint ez az intézmény különösen régi emberek szívében, egész bsnsejében. El kell szakadni sok jó ember, sok jó baráttól; de ha az égtől * földig minden megváltozott körülöttünk; de ha azt akarjuk, ho?y magyar reform, egyházunk jövőre is, sőt a jövőben még jobban megfeleljen magasztos hivatásának, rendeltetésének és isteai küldetésenek, mint eddig és ez a régi, a nagy keretben alig érhető el: akkor ar. egyházmegyének is meg kell változnia ; a mai viszonyokhoz kell alkalmazkodnia. S az indítványozókkal én is azt mondom, hogy kétfelé kell osztani az egyházmegyét. Befejezésül pár szóval még csak annyit, hogy az egyházmegye ketté választásának a kérdése napi renden volt már a 12 ér előtt is, midőn én esperessé választattam s akkori esperesi székfoglaló beszédemb n oda nyilatkoztam, hogy az egyházmegye kellé választasának kérdése maradjon nyilt kérdésnek; majd megmutatja az idő, hogy mitévők leszünk vele! S akkor levétetett a napi rendről. S most az idő azt mulatja és a tapasztalás arról győzött meg bennünket, hogy ketté kell osztani az egyházmegyét! Ezzel a jelenlevőket elnöktársam s a magam nevében még egyszer szívélyesen, tisztelettel üdvözölve a mai napra meghirdetett rendkívüli egyházmegyei közgyűlést megnyitottnak jelentem ki. A najyon tanulságos megnyitó beszéd, a népes e. m. gyűlés tagjaiból, a tiszteletnek s sz-sretetnsk ujabb, őszinte megnyilatkozását váltotta ki, s kétségtelenül döntő hatással volt a kettéválasztás tárgyában egyértelmüleg hozott határozatra. A napirend előtl. Nánássy Andor világi tanácsbiró kert szót. Rámutat arra, hogy immár 3 ad ízben jelent meg, budapesti elsőrangú napilapokban, egyházmegyénk érdemekben megőszült elnökségét, nagyrabecsült tisztikarát kigúnyoló cikk; megbotránkozását fejezi ki afelett, hogy elsőrangú napilapok, hogy követhetnek el oly natrvfoku könnyelműséget, hogy helyet adnak olyan közleményeknek, amelyek a komolyságnak még csak látszatát is nélkülözik, mindazáltal rnégis alkalmasak arra, hogy egyházmegyénk tisztikarát meghurcolják s felszeg világításban tüntessek fel. Ezek előadása után következő indítványt terjeszti elő: „Mondja ki e. m. közgyűlésünk, hogy egyházmegyénk meghurcolt tisztikarát, a legőszintébb szeretetéről, ragaszkodásáról biztosítja s a megjelent ciikes felett megbotránkozását fejezi ki. Továbbá sajnálatát fejezi ki, hogy a magyar hírlapirodalom szamot tevő tagjai könnyelműen módot nyújtanak ilyen rosszakaratú közlemények terjesztésére." Több felszólalás után az indítvány egyhangúlag elfogadtatott. Ez után az esperesi idö»zski j-lentés következett, melynek során a közelebbi gyűlés ota történt lelkész- és tanitóváiasztások rnegerősitI öltek. Mijd Korocz József jegyző terjesztette elő, a Nagyrnáté Albert és a kiküldött albizottság munkálata alapján, az e. m. tisztikar altal megállapított javaslatot, az egyházmegye kettéválasztása tárgyában. Annyira megérett úgy ez, a felső-szabolcsi nagy egyházmegyében, hogy az e. megyei közgyűlés, a nagy körültekintessel mrgaltotott javaslatot, Nar,ymáté Albert és Nagyvátliy Ferenc tanácsbirói rövid felszólalása után, kik mindketten ugy áKalánossígban, mint részleteiben, elfogadasra ajánlották azt — a felsorolt javaslat egyhangúlag elfogadtatott. Egyúttal intézkedett a közgyűlés, ho«y az egyes gyülekezetek egyháztanácsai, a gyűlés sürgőién megküldendő jegyzőkönyve alapján, szinten határozzanak a nagyfontosságú, az egyes gyülekezeteket is nagyon közelről érintő kérdésüm; t. i. hozzá iárulnak-e a kelté választáshoz vagy nem? Egyöntetűség szemponijábol, a szavazó lapok mintája is megallapittatolt, amely szinten ki fog nyomatni, s meg lesz küldve minden egyháznak azon meghagyással, hogy csakis azon fogadtalik el a szavazat. A határozatok, illetve szavazalok, az elnökség altal kitűzendő záros határidő alatt leszn-k beküldendők. hogy az április második felében tartandó, rendes tavaszi gyilés, o kérdésben már veghatározatot hozhasson. A szavazatbontás, az esperes és e. m. gondnok urak elnöklete alatt, Mikecz Dezső, Dr. Kováeh Elek, Dr. Bartók Jenő, Gönczy István, Dr. Szesztay Zoltán és Korocz József tagokbal álló bizottsagra bízatott. A határozat szerint, a 91 anyaegyházból álló, felsőszabolcsi nagy egyházmegye, ket külön, önálló kormányzattal rendelkező egyházmegyere — esperessegre osztatik, Nyíregyháza és Kisvárda központtal. A mai egyházmegye alsó része, — miután alsó szabolcsi elnevezes mar van — közép szabolcsi református egyházmegye nevet nyer. Ennek kozpontja k-sz Nyíregyháza. A felső resz pedig, Kisvárda központtá., örökölni fogja Jött a tavaszi hely osztó gyűlés, dislocatio. Az egyház megye elrendelte egyik papot ide, másikat amoda ; a tanítókat hasonlóképpen. S ezzel elvolt intézve az egész! Mig ma nehéz rolna és hosszura nyúlnék elmondani: hány helyen *s milyen alakban és minő okmányok mellett kell bejelenteni a lelkes?, választast és a tanító választást, hogy congruát és az államsegélyt megnyerjük ? Az egyházmegyei gyűlések vándor gTÜlések voltak; azaz, egyszer egyik, máskor másik nagyobb eklézsiában tartattak. Ha kisebb jövedelmű volt az egyház, akkor '2-3 össze fogva tartott egyet; vagy a tavaszi hely osztó gyűlést a nagyobb az őszi u. n. számvevő gyűlést a kivetett egyházak és természetesen azok lelkészei tartották ki. Bizony bizony! ezernyi kellemetlenséggel és költségűéi az egyhazakra, lelki pásztorokra és tanítókra, s magokra az pgyházmegyei tisztviselőkre is. Ellenben, ma Nyíregyházán és Kisvárdán elég kényelmesen elhelyezkedhetik a gyűlés is és a gyűlési tagok is. A hozza jutás pedig könnyű es kényelmes ; mig 40—50. va<<y 100 év előtt, napokig kellett valóban vándorolni inig a vándor gyűlés helyét, ezernyi viszontagságok közt megtalálhatta, az ügyes bajos egyház előijárósaga, vagy a változni óhaj ló belső ember ! . . . Egyházmegyei közpénztárakról 100 év előtt szó nem volt. Nem is lehetett. Az az mégis! . . . Éppen szaz év előtt, vagyis az 1809-ik évben a siabolcsi egyházmegyében hivataluskodó leiki pásztorok egy szereny pénztárt alapítottak, az elhaltak özvegyei s árváinak a gyamolitása végett. De ez is mindjárt kezdetben a pénzérték leszállítása miatt — devaNátió — veszteségeket szenvedett. Majd 182l-ben az egyházmegyék rendezése alkalmával, az elszakadt 35 egyháa, a maga osztály részét elvitte, igy marad csak 600 váltó forint. Ez is a 30-as 40-es években sok viszontagságon ment át; ugy hogy a 60-as érek végén az én lelkészségem kezdetén, alig valamivel haladta meg Ja 10.000 forintot. A tanitói gyámi pénztár pedig csak a mult század 60 as eveiben, tehát ezelőt'. csak 40 évvel keletkezett. Az egyházmegyei házipénztár domestika keletkezési ideje 1859; a helye a Thasson ugyanakkor tartott egyházmegyei közgyűlés! Mig ma az egyházmegye gondjai és kezelese alatt e címeken s más címeken is természetesen 100 ezrek kezeltetnek. Lehelne még és pedig sokat lehetne mondani a 100 év alatti es előtti időkről, az esperesi hatáskörről, enperesi, egyházmegyei administratióról, egyházmegyei jegyzőkönyvek és azok szerkesztése, körlevelekről stb. db. De aki ezen egyszerű s igénytelen korrajzszerü vázlatokat megfigyelte (hát még aki jó részben át is élte!) és a mi állapotokkal, az egyházi élet mai menetével. a mai gyülekezeti s egyházmegyei kortele voltak szebbnél-szebb gondolatokkal, majd humorosak, majd komolyak, de mindig ujak és váratlanok." De nem mindig ilyen előkelő társaságban szavalta és énekelte Bellmann a verseit, szívesebben időzött a Grőna Sund valamelyik kisebb vendéglőjében, hol megszabadulva minden francia etikettől te jes szivvel es lélekkel mulatozhatott testvérei körében t. i. Bacchus rend lo\agjai mind testvérek voltak. Hetenként összegyűltek a Bacchus lovagok bor és zeneszó mellett gyorsan röpültek a percek, ugy hogy reggel felé nem egy-kettő nehéz mámorban szunnyadozott a park egyik rejtett sűrűjében. A rend parancsát követték, midőn vidáman tölték el az éjszakát, hiszen vezérük jelszava volt, ezt énekelte nekik : Válasszátok az éjt, Testvéreim mulatásra Csillagok adjanak fényt És csókot a pohárra ! Ezen Bacchus rend tagjait énekelte meg Bellmann két fő müvében: Fredmann ieveleiben es dalaiban. Ez alkalommal csak Fredmann leveleit fogom ismertetni. Valami rnás rílág tárul elénk ezen költői levelekből. Érezzük személyeiben és szavaiban az élet lüktetesét, m*gij valami aiiakreoni, valami görög ködbe vannak burkolva s ezen aranyos ködben az egyszerű pincérleánykából ragyego fürtü Vénusz lesz s az öreg Mollbergből a tánc mesterré alacsonyult testőrből deli termetű Phoebus. De nem sokáig tart ez a csalóka ködkép. Bfcllmann játszi kedélye eloszlatja ezt az olympusi ködöt s ismét a földön vagyunk virág, gyümölcs és bor illatától terhes légkörben az egies Vénusz, ismét csak a nagyon is földi, de csinos UHa, a Bacchus rend papnője, ki szorgalmasan töltögeti testvérei poharába a habzó italt s a büszke Phaebus ismét csak a kopott táncmester. Ezen leveleit még a költő életében 1790-ben Kellgren a svéd t. Akadémia első kritikusa adta ki. Az előszó valóságos apotheosisa Bellmannak, kiről eddig a francia klasszicizmusban tengődő akadémia, alig akart tudomást vanni, pedig Bellmann dala t ekkor már a svéd nép aprajanagyja ismerte és énekelte. Ha megkérdeznének, hogy milyen műfajhoz is tartoznak ezen költői levelek, bizony bajos volna határozott feleletet adni. Valami uj, megkapó harmóniába olvadt itt össze a lira az epikával mindenütt nyomon kísérve, erősítve a zene által. Talán valami különös, komikus zenei költeménynek lehetne nevezni, melyben a szöveg es zene elválaszthatlanul összeforrt egymassal. Hatása csak akkor van, ha zene kísérettel adják elő. Sven Scholander óriási sikert aratott Bellmann leveleinek interpretálásává! Berlinben. Ismerkedjünk meg hát e levelek groteszkkomikus személyeivel. A mű elején fel vannak sorolva az egyes szereplő személyek akár csak a drámáknál. Lássuk a főbbeket. Az első Fredmann, tulsjdonképen Bellmann álruhában, bires stochhoimi órás, természetesen óra, műhely és bolt nélkül. Egyedüli betegsége a szomjúság egyedüli vágya a szép nő és a teli pohár, szomjasan tekint a letűnő napra és szomjasan várja a felkelő csillagokat, bár a pohár ritkán hiányzik a kezebői. Az egész rend szemefénye, Vénusza és múzsája Winblad Ulla, a Bacchus templomának csillogó szemű papnője. Atyja egykor a régi jó időkben gazdatiszt volt. Ott látjuk a rend hidastyánát Wollberget a kiszolgált káplárt, ki a mailett háztulajdonos a Kürt-utcában, sőt egy időben gyáros is volt; háza leégett s lett belőle lovag ház, ló és kantár nélkül, jelenleg táncmester. A rend legnagyobb zenésze Méritz apó, a konstabler, városszerte híresek a koncertjei, melyeket a ,Három veder"-hez címzett vendéglőben szokott estenként tartani. Ezek csak a legfőbb személyek rajtok kivül a vigoperaí alakoknak egész sora vonul fel tarka-barka jelmezekben. Igy Pehr bátyó, a göndőrhaju nagy táncos Berd•tröm Keresztély Sámuel, ki talán a napfénynél is gyakrabban látta pohira fenekét, a nagyparókáju Wingmark, Norstrőm a szép szemű Ulla szelid termeszelü férje, Pharaos a pék, aliás Kilberg, a Bacchus rend heroldja, pajzán pincérlányok Lotti, Maja, Grete, Zsófi, Janka mindegyiknek jut e^y kis szerep Fredriunn leveleiben. (Folyt, köv.)