Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-02-21 / 8. szám

8-ik szám. N Y I R V I D É K 1909 február 21. 3 127, sütő 16, szíjgyártó 6, szobafestő 18, szobrász 2, szűcs 18, tímár 3, vasgyáros 1, vattakészitő 1, vegytisztitó 2, villanyszerelő 2. k felso-szaboicsi ref. egyházmegye rendkívüli A felsó-szabolcsi ref. e. m. folyó hó 16-án Nyíregyházán, Görömbey Péter esperes és Gencsy Albert e. m. gondnok elnöklete alatt, readkivü i közgyűlést tartott, az e. rri. kettéválasztásának kérdése tárgyában. A kőziyülést Görömbey Péter esperes, a tőle megszokott lélekemelő imával vezette be. Mely után az alábbi, nagy figyelemre méltatott megnyitó beszédben a felső-szabolcsi e. m. történetét rajzolta meg, nagy vonásokban. Nt. Egyházmegyei Közgyűlés! Előttem kétségtelennek látszik, ez a mai rendkívüli közgyűlés korszak alkotó gyűlés lesz, akár sikerül az egyházmegye kettáválasztasa, akár nem ! Azok a reform gyülekezetek, melyeknek a képviselői most jelen vannak, vagy ha nincsenek is, de közel száz év óta a falső-szabolcsi reform, egyházmegye kötelékébe tartoznak, meg fogják érteni a mai határozatok fontosságát, jelentőségét, vagy jobbra vagy balra, vagy előre, vsgy hátra aszerint, amint az egyházmegye ketté válik, avagy együtt marad. Miután én részemről ilyen nagy jelentőségűnek vélem és tartom, ezen mai napra meghirdetett egyházmegyei közgyűlést, méltóztassanak megengedni, ha 12 esztendei tapasztalataim szakadatlan munkásságom, 40 esztendei egyházmegyei életem után megkísérlem egy néhány halvány vonással és néhány rövid szóval összehasonlítást tenni a száz év előtti és alatti s a mai állapotok között. A történelmi tények, események azt tanúsítják m. t. egyházmegy-i közgyűlés, hogy az I8l7-ben ország világszerte megtartott hiromszázados évfordulója a reformációnak megragadta a lelkeket hazánkban is, s a lelkeknek ez a megmozdulása húzta össze az 1821-iki magyarországi Generál Ganventet is. Igy történt, hogy ez a ^ok tekintetben nevezetes és nagy jelentőségű Generál Convent rendezte és szervezte az egyházkerületeket és az egyházmegyéket is. Ekkor kapta — hogy valamiiépcn messze el ne kalandozzak a tárgyamtól, — Felső szabolcsi egyházmegyénk jelenlegi alakját, sőt szervezetét, sőt nevét is. Régebben ez egyházmegye szabolcsi vagy nyiri alias betuliai traktusnak nevezteícü. A régi szabolcsi tractusból néhány egyház a beregi, számos egyház a nagykárolyi reform, egyház megyéhez, a debreczeni egyházmegyétől pedig néhány anya s leány egyház a mai felső szabolcsi egyházmegyéhez csatoltatott. Az eddigi esperes Peleskey Miklós mátészalkai lelkész megmaradt a nagykárolyi egyházraegye esperesének; a felső sza bolcsi tractus esperesé pedig Almási Sámuel mándoki lelkész választatott meg. Egyházmegyei gondnok vagy a ki nevezettel coadiulor curatorul maradt Újvári Dési Mihály, ordinárius v'.ce ispán, aki 1821. dec. ll-ikén a Nagykállóban tervezett egyházmegyei gyűlésen igen ékes és szép beszédekkel búcsúztatta el a más traclusba besorozott egyházmegyeit és Peleskei Miklós esperest. Magára maradt és szervezkedett tehát 93. egyházzal a felső szabolcsi egyházmegye, s ilyen nevezet alatt, folytatta pálya futását a mai napig, néhány év híján száz esztendeig. De nem csak a reformáció három százados évfordulója volt az ami megmozgatta azon korban a lelkeket, hanem az az általános ébredés is, melyről hazánk és nemzetünk azon korbeli története minden téren tanúskodik. Abban az időben az általános nemzeti irodalom is csecsemő, vagy legfeljebb is serdülő korát érte. A magyar nemzeti cultura akkor kezdíe a szárnyait bontogatni emelgetni, a XIX-ik század 20 és 30-as eveiben! A nemzeti érzés es öntudat is kezdett százados aléltságából ébredezni! Ezek kétségkívül nagy hatással voltak a tisztán magyarérzelmü és gondolkodású kálvinista emberekre és a kálvinista egyházra is. A minthogy az iskola ügy a nemzeti népoktatás is 1790—91-iki 26. tc. alapján és védelme mellett csakis a magyar reformátusok vagy mondjuk protestánsok kezei között és gyámolitása mellett haladt, amire haladt! Az egyházi élet menetét ebben az időben is még, s azután is jó ideig, egészen a mi időnkig az 1881-iki debreceni zsinatig a Gélei-kánon féle szatmárnémeti zsinat Kánona és az 1821-iki General Gonvcnt határozmányai irányították. Most pedig uj eddig szokatlan ismeretlen eszmék és irányok kaptak lábra a politikai világban, irodalomban és az egyházi, a vallási életben egyaránt. Gróf Széchenyi István fellépésével csakhamar életre kelt a magyar tudományos académia. A vallási kérdéseket, a vegyes házasságok ügyét a pazsonyi diétán tárgyalgatták s igy jötiek létre előbb az 1844-ik 3. te. majd majd 1848-ik évi 20. tc. is. Dehogy csak itthon maradjak, mások voltak száz év előtt vármegyénkben még a talaj viszonyok is. Az egyházmegye területének legnagyobb részét viz borította; rétek, rónák nagyterjedelmü sík vizek és nádasok kőzött éldegéltek kisded gyülekezetink. Sőt még a homokos területeken lévők is, alig alig tudtak egymásról rynr —in • i • i • jgüffi jnorr valamit a nehéz közlekedési viszonyok és sokszor mejjkózelithetlen állapotok miatt. Mig ma kő és vasutak kötik össze a vármegye községeit, még ott is, ahol azelőtt csak a madár járt. A népessége az egyház megyének amint kivehető alig volt még akkor 40—50 ezer, mig ma kevés híján már 90 ezret számlál. Ha az egyes gyülekezetek belső életét tekintjük, száz: év előtt, de még 40—50 év előtt is elegendő volt, ha a lelkész elvégezte tisztét a templombún, a tanító az iskolában. Ami ma már édes kevés ; de semmi esetre se elég ! Az egyes gyülekezetek, igaz autonornikus testületak voltak, kezökben az egyházi fenyíték eszközeivel, az eklézsia követéssel. A consistoriumok — mondhatni — uralták a községben a helyzetet. A tolvajokat, paráznákat, rosz élelüeket, Isten Ifáromlókat, templom kerülőket, iszákosodat büntették, bírságolták. Nem indítottak minden apró cseprő tévedés, kihágás miatt, évekig húzódó fegyelmi- és közigazgatási pereket, eljárásokat. Míg sokszor ma §§-ok utvesztésérben tengernyi özönében, utoljara is elsikkad maga az igazság is. Lehettek azoknak az eljárásoknak hátrányai, sőt voltak is. De megvolt például a pátens idején 1859—1860-ban az az előnye az egyes gyülekezetek önkormányzatának önállásának és függetlenségének, hogy akkor minden egyes gyülekezetet kúiön kellett mint külön várat bevenni; a pátenst külön kapta meg minden ref. gyülekezet. Mitr ma a Gonventre bizzuk testünket lelkünket, egész életünket, mindenünket, s onnan várunk mindent. A pátens idején pedig megadta az irányt a jelszót a Révész Imre „Tájékoztató*-ja, s ez elég volt. És a pátens ügye levezetett. Iskola ügy ? Eleg itt annyit mondani, hogy a legutóbbi időkig, alig volt 3—4 egyház, Bátor, Balkány, Dombrád, Ujfehértó, amelyiknek -két tanítója volt. Egyedül Kállóban volt 5 tanító ; egy rektor, egy correktor, s egy vagy két preceptor és ket leány tanító; a kállói iskola már századokon át hat osztályú gimnázium volt, a honnan subseribátusi, a felsőbb iskolai törvényeknek aláírni mentek a diakok Debreczenbe vagy Patakra! A többi eklézsiában egy pap egy tanitó volt. Míg ma? Bátor, Kálló, Nyíregyházán és Dombrádon öt-öt; Ibrány, Ujfehértón 4-4; Bercel, Bogát, Mándok 3-3 ; sok helyt 2—2; egy egy iskola és tanitó pedig mindenütt és van összesen 135 tanitó. És ha nézzük száz vagy csak 30—40 év előtt is hogy folyt le a pap választás tanítóválasztás ?! S hogy megyen ma ? Alig hiszünk szemeinknek. Ötven száz év előtt ott volt még a pap marasztás, tanitó marasztás! Az egyház vagy lelkész vagy tanitó jelentette szándékát a canonika vizitációnak ! szellemes ifjút yacht kirándulásra. A vidám társaság azután kelleténél többet talált inni a híres, de csábítóan veszedelmes svéd puncsból, ugy, hogy Anakreon zsenge neveltje kissé ingatag léptekkel tartott a szülői ház felé. De lássuk a költő saját szavait: .Rózsás, gyulladt arccal értem haza, épen négyet mutatott az óra s a harangozó vecsernyére hivott. Kis testvéreim nevettek, gúnyolódtak felettem, ugy, hogy szinte fájt. Én azonban csak szótlanul siettem jó anyámhoz. .Kedves fiam Mihály, mondd csak hol valál?" szólt résztvevően. Én szemlesütve azt feleltem: Drága anyácskám, bizony kissé többet ittam ma." ő azonban megsimogatta hajam: .Édes fiam — szólt — ne félj, nem lesz semmi bajod, hajtsd a fejed az ölembe s majd jobban leszel." Igy jó anyám ölében aludtam ki első mámorom, fejezi be kedves leírását Bellmann. Az első mámor után következett a többi s akkor már nem élt a jó anya, hogy ölbe fogja a nagy gyerek fejét, helyette Bacchus papnői játszottak a költő göndör hajfürtjeivel. De mig a Bacchus rend alapításáig eljutott, sok fájdalmon, szenvedésen kellett átmennie. A nagy zenei tehetséggel megáldott ifjú szivesebben danolt bor mellett, mint könyvet forgatva üli volna — atyja mégis a hivatalnoki pályára adta és pedig olyanra, hol a könnyelműbb természetűek a legnagyobb kísértésnek vannak kitéve: belépett a stockholmi bankba. Hiszen, gondolták a szülők — nem is olyan könnyelmű ez a mi fiunk, ime annyira vallátos. hogy szebbné'szebb egyházi énekeket irogat. Tényleg az ifjú Bellmann első költői próbálgatásai a vallás köréből valók. Lefordította Serivernek ,Lelki kincsét" s megénekelte az utolsó ítéletet. Ezek az énekek azonban nem fakadtak őszintén a lelkéből, az ő derült kedélye már ekkor is a szent történetek humorosabb oldalát vette észre. A nagyvárosi élet hamarosan magával ragadta a fiatal bankhivatalnókot, Svédországban ekkor a francia divat, a francia élet hódította meg a nemességet. Állandó színházuk volt a Málar partján nagyszerű parkok. M g az előkelő szalonokban a minét lágy zenéje mellett hajlongtak szertartásosan tiszteletteljes távolban a párok, alig érintette a táncos táncosnője keztyűs ujjait, addig a grőna Sund (zöld liget) kisebb mulató helyein felszabadulva a francia etikette nyűgeitől nem egyszer a hajnal vetett véget az orgiákká fajuló dinom-dánomnak. Bellmann mindkét helyen az első szerepet vitte. Szép hangjáért, kallemei megjelenéséért, sziporkázó ötleteiért, bájos verseiért a nők minden rangból egyformán dédelgették. Ilyen életmód mellett nem lehet csudálni, ha mindig nagyobb és nagyobb adóságokba keveredett, ugy, hogy végre szöknie kellett. Norvégiába menekült hitelezői elől, atyja azonban kifizette adósságait, de egy kis birtokára száműzte Sődermannlandba. Száműzetése azonban nem tartott sokáig, msrt szülei csakhamar elhaltak s igy 1766-ban Bellmann mint önálló po'gár megjelenhetett a stockholmi életben és ezzel megkezdődött aranykora. Ezen stockholmi éveinek költeszete olyan mint egy virágos kert a májusi napfénybea: csupa illat, virág, tarka, eleven színek, valami bűbájos leigázó édes harmónia, amelyet csak érzünk, de kifejezést adni ezen érzelmünknek alig tudunk. Ezen virágos kerten szerelném végig vezetni mt. hallgatóimat, de alij lesz időnk, hogy minden egyes virágnál, minden szebb részletnél megálljunk ; de ha csak futólagos képet is rajzolhatok e pompás virágos kertről, ugy, hogy azt megszeretik s oda vágvni fognak akkor felolvasásom talán még sem lesz hiábavaló. * * 4c A huszonöt eves emberből azonnal kitört a régi szenvedély, kitörtek az elfojtott vágyak. Valami végzetes hajlam űzte, hajszolta, hogy keresse a kábító mámort. Mig a csiszolatlan lelkeknek, erősebb, durvább benyomásra van szükségük, hogy mámorba essenek, addig Bellmann tulfinomult lelkének elég volt egy illatos virág, ragyogó szőke fűrt, nevető szempár, egy pohár tele csillogó borral s lelke egész szenvedélyével sietett érzelmeit dalba önteni. Stockholmba visszatértekor első dolga az u. n. Bacchus rend alapítása volt, melyből a mai napig is virágzó Par Bricol club keletkezett. A rend mivoltára és Bellmann életére érdekes fényt vetnek a fiatal költőnek Oxenstiernának szavai. A 15 éves ifjú ezeket irja naplójában 1796. dec. 4.) .Bergklingt és Kexel eljöttek hozzám és felszólítottak, hogy menjek el velük Lissander kommiszariushoz, hogy Bellmann előadását meghallgatnánk. Velük mentem és bevallom, hogy soha életemben olyan jóizüen nem nevettem. Bellmann Bacchus tiszteletére rendet alapított, hova senkit sem vesznek be addig, mig legalább kétszer le nem itta magát. Ó kormányozza a rendet, ő szenteli fel lovagokká az érdemesebbeket. Ma éppen egy elhunyt lovag felett tartott gyászbeszédet, természetesen versben és saját maga kisérte énekét citerán. Nem is tudom leírni hiven mozdulatait, hangját s az egész játékát; a legnagyobb élvezettel hallgattuk verseit, melyek