Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-31 / 5. szám

Nyíregyháza, 1909. XXX. évfolyam, 5. szám. vasárnap, január 31. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboícsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Ciőiizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor.> Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉH 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények díja soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. ü. SÓSTÓ. Annak előre bocsátásával, hogy a város épen olyan jól tudja és érzi. hogy mennyire szükség van a Sóstó teljes renoválására, kibővítésére sőt teljesen ujjá építésére — mint azt a Nyírvidék mult számában, ezen a helyen constatália, szükségesnek tartok én is elmondani még egyet-mást, a mit az említett cikk figyelmen kívül hagyott. A város már évek óta dolgozik a Sóstó ügyén. És most is tárgyalnak felette Hogy nem épült fel még tavaly a tervbe vett uj fürdő-szárny épület annak épen az az oka, hogy nem akarják a dolgot elhírtelenkedni. Mert a Sóslót nem toldozni, foltozni kell. hanem teljesen ujjá építeni. Ha kellő számú és modernül berendezett fürdőkádak, és tágas közös fürdő, a mai kornak megfelelő elegáns szálloda, kényelmes szobákkal —

: karban tartott árnyas sétányok fognak a közönség rendelkezésére állani — többszörösen meg fog szaporodni a vendégek száma és nem fog sietni mindenki, fürdés után a legelső vonattal a poros és fülledt levegőjű városba. És lesznek fürdő vendégeink is. De ehez meg egy kis reklám szükséges. Nem is annyira reklám mint életjel-adás, hogy a pompás gyógyhatású Sóstó-fürdő — amely a hires palicsi tóval vetekedik — létezik. Prospektust kell kibocsátani egy néhány helybeli és íővárosi orvos ajánlatával, a kik szívesen fogják, nyugodt lelkiismerettel ajánlani a Sóstét gyermekeknek, nőknek és ideges embereknek. Hiszen tudjuk jól, hogy a Sóstón egyszeri fürdés milyen kellemes jó hatással van a szervezetre, milyen anyagcserét idéz elő! Célszerűnek tartanánk a Sóstó kezelését — bizonyos megszorításokkal — három tagu bizottságra bizni, kik a tiszta jövedelem bizonyos percentjéért szívesen dolgoznának a Sóstó fellendítésén. Ha a Sóstó fürdőbe a város mondjuk 300000 koronát befektetne — ennyit pedig teljesen elégnek tartunk hozzá - fizetne a kölcsön után 50 éves annuitással 0

n o ot számolva 18000 koronát. Az elmúlt esztendőben a vendéglő béréből 2200 kor., fürdő jegyek árából pedig 15402 kor. 46 fillér folyt be. Ez összesen 17602 kor. 46 fillér. Az emiitett befektetések után egész nyugodtan számolhatunk 30000 koronát a fürdő bevételéül és mint azt egynehány szakembertől hallottam, a kik maguk is hajlandók a bérletre reflektálni — a vendéglőért 10000 korona bért el lehet nyerni. Ez 400.00 korona, amely összegből, ha még az eddigi évi kiadás összegét leütjük is, megmarad tisztán iegalább is annyi, mint az eddigi években volt és a város ha az első két esztendőben nem is fog nagy többlet jövedelmet biztosítani a Sóstó fürdő bevételénél — megszerezte Nyíregyháza város közönségének azt, hogy a Sóstóból kellemes és modern berendezésű nyaraló helyet létesített. A mint értesülünk az építéshez már kora tavasszal hozzáfognak. // Cselédszerzés. Sajnos és mindnyájunk által tudott dolog, fogy ez a kérdés társadalmi szempontból előbb- való mindenféle politikai vitatkozásnál s legalábbis egyenrangú a közélet bármely ágábó! vett értekezéssel, mert addig nrg gazda és cseléd, mig munkaadó és munkás van a világon, addig mindenkor kiemelkedő társadalmi kérdést fog képezni a csölédügy helyei kezelése s annak okszerű rendezése. Közgazdisági kérdés ez ma, amely mellett, vagy allén sokféle vélekedés nyilvánulhat, de a helyes megoldástól, hogy még távol vagyunk : azt kétségbe vonni nem lehet. Mielőtt a kérdés részletezesébe bocsátkoznánk, máris a megoldás egyetlen helyes módozatára teszünk ajánlatot s hívjuk fel idevonatkozóig a polgármister és rendőrhatóság figyelmét, nem véve ki az érdeklődés keretéből magát az alkotásra legelső sorban hivatott tényezőt: a városi képviselőtestülete!. A nálunk dívó viszonyokra figyelemmel, helyes megoldása a cseléd elhelyezés kérdésének csakis ugy képzelhető, ha a város maga veszi kezébe ezt az ügyet s fogja kezelni becsületeden, lelkiismeretesen, amint teszik ezt mái városok i* már s ahol mig egyré?zt tekintélyes jövedelmük vau a közvetítésből, másrészt igazán közérdeket szolgainak, rnidőa a polvjár-ág jogos kívánságait, annak pénzééit kielegiteni iparkodnak, a cselédet pedig a züllés-tői és kizsákmányolástól megmentve, annak lelkéből is kipusztítják a magasabb társadalmi osztályok iránt való gyűlölködés!, a csavargási hajlamot és az untalan való helyváltoztatási, a sokfele fazékba való bekostolási törekvéseket. Ilyen városnak, mint Nyíregyháza, nem ke:ülne nagy megerőltetésébe ennek sz ügynek lelkiismeretes rendezése. Egy szerény helyiség kell hozzá s egy hatósági közeg, aki a felügyeletet gyakorolja s egy alkalmazott. Nam ördögi mesterség: ez. earda és cseléd filléreiből széü^n A Bessenyei-Kör estéje, — Január 2G-án. — Már a legutolsó estélynél tartottunk a közönség fáradtságától és — csalódtunk: csalódtunk ma is, a mikor a hosszú programm dacára lelkesedő, szivesen tapsoló és tegyük hozzá — igen nagy közönséget találtunk. Ha valaki azt kerdezné, hogy a programm mely pontját találtam legértékesebbnek, a Gerhardt-ét, az Eckerdt-ét, a prózát avagy a hárfát-e ? — igaz lelkesedéssel felelném, hogy — Ischaikovtzky dalait. Az ették énekesnői nem igen cultiválták nálunk az orosz zeneszerző dalait; uj volt tehát részben, és a sok sentímentalismus mellett csodálatosan hatottak e dalok szenvi.délyességei, mély és hangos fájdalmai. És mintha magáévá tette volna Gerhardt e fájdalmakat, mtly és átható érzéssel, a felső hangok erejének teljes kifejtésével, mondhatnám, szenvedéllyel interpretálta e szép dalokat. Az énekesnő hangjának ereje mellett lágy tremoloja és visszafojtott pianói, főleg azonban érzés teljessége avatják őt a dalének művésznőjévé. Talán e sok átvett, átérzett fájdalom teszi őt komoiylyá megjelenésében ; ez a komolyság a fellépésben nem engedi őt közel hozzánk, és ezért nem férkőzik sziveinkhez. A régi dalok közül a Die Forelle kellett különösen nagy hatást. Az bizonyos, hogy ha többszőr fogjuk hallani, egyéniségével jobban megismerkedünk, elragadtatásunk csak lokozodni fog. Ez estén hallottuk először Er.kerdt Laura k. a. zongorajátékát* Vele szemben elfogultnak érzem magam, ami megbocsátható, mert hisz mi a magunkénak tartjuk őt, bár a miskolczi zenede el is hódította tőlünk ; a mienknek ismerjük őt is, mint nővéreit, kik szép énekükkel nagy eredményű köztevékenységükkel az egész város rokonszenvét szerezték meg. És ha meg is kisértem, hogy a biráló hidegségével hallgassam, még is el kell ismernem, hogy technikája magas és fejlett, interpretálása sikeres, előadói képessége, főleg érzése, mely a csendesebb, romantikusabb hangulatokhoz hajló, szépen érvényesül. A Tschaikovitky: Románca után kitörő taps ennek a szép, ennek a mélabús előadásnak volt természetsz°rü és spontán megnyilatkozó eredménye. Az itt és a Cavatiná-lan kifejteit ff. az ő erejének és a zeneművek kívánalmainak megfelelők voltak. Oodás szép píaníssimói különös elismerésre méltók. Az a fortissimo, a melyet a Gritg Sonatája kiván, az ő testi erejét felülmúlják. A közönség elismeréséhez, az ezzel documentált sikerhez őszintén gratulálunk. A bájos Vajdits kisasszony még az elhangolt hárfa mellett is sok tapsot kapott. Magam részéről szivesen registrálom e sikert, de — és ezt különösen tgyes számban jelzem — a hárfát nem tudom hangverseny hangszernek tekinteni. Az örökös piteicato és folytonos futam le és fel én reám nem tud különösen hatni. Szivesen beismerem azonban hogy — nem értek a hárfához, vagy nem értem azt meg. Mai iz&mnak 10 eldal. De ez nern minden az estélyről. Hallottuk Vándor Icánt (Vár?di Ilona urnőj egy táicája felolvasása közben. Ajánlom a szépet szerető olvasó közönségnek. Megkapó stylus. a situatiok különféle nézőpontból eredő ellentétessége, a leírás, a lélektani helyzetek mesteri festése nem közönséges tehetséget árulnak el. Arról van szó, hogy egy férfi (persze fiatal) és egy ugyanilyen nő pár nap alait eldöntés alá kerülő oly pert folytatnak egymással, mely ugy az egyikre, mint a másikra — a lét vagy nem lét kérdésévé vált, oly értelemben, hogy vagy szegénység — vagy a téli rivierai, nyári londoni tartózkodás lehetősége áll elő. A férfi is, a nő is — mást szeretnek. Van egy megoldás, és ezt választják, a modern, a praktikus megoldást, — eldobják szerelmeiket, boldogságukat, és egymást a megoldásért lenézve, egymáséi lesznek. A théma nem uj, a feldolgozás azonban mesteri. Csak azt nem értjük, ámbár concedáljuk, hogy sohasem a sujet a lényeges, hanem a kidolgozás, a színezés, a lélek boncolása — hogy mért nem lettek még praktikusabbak, miért nem elégedtek m«g egy nyári hazai fürdővel — szerelmükkel együtt! Ez a tanács ugyan ügyvédi honoráriumba került volna, de Éva (? már nem emlékszem) megér annyit, es mért nem osztották ketté a nagy vagyont? Node fiatal és szép nőtől ily rideg prózaiságot nem is várhattunk szivesen. Mondanunk sem kell, hogy a közönség a szép tárcának szívből tapsolt. Most azonban, miután lucullusi módon élveztünk — pihenjünk esrv kissé. —hm—