Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-23 / 21. szám

2l-ik szám N Y I R V I D É K 1909 május 23. 3 a gepida maradékok rendes falvakban laktak az avarok ekkor már alighanem erősen el voltak szlávosodva s baromtenyésztésből éltek. A betörő uj nép. a magyarság, véleményem szerint két irányban jött: a Kárpátok bércein Munkács—Ungvár felől az egyik, tekintélyesebb erő, a másik rész kétségtelenül az al-Duna mellett eső részekből. Ezt az utat használta minden a Duna—Tisza síkjaira kelet felől nyomuló szittya népség őseink bejövetele előtt is, azután is, azóta is. A kunok, bessenyők, mongoltatárok, sőt a legutóbbi időben 1849-ben még az oroszok is erre jártak. De itt jöttek még regebben az ős- a bionz és kőkor emberei, a kelta, agathyrs, gcth, hunn, avar, szláv nepek is kelet telől. Mint fentebb mondottam Áipádék is ezt az utat választották. A Kárpátok szorosain áttörve eljutottak Tokaj—Tarcal vid- kére. Onnan egy tekintélyes haderő kíséretében a Kendr-k (fejedelem) Árpád kiküldötte Szabolcs (Zabola) es Tas (Kő; vezéreket, a Szamos—Tuhutumot (fejfedő) a bihari részek meghódítására. A túra- ládányi réven jőtt

rk at s Tuhutum liával, Herkaval, a Tisza mentén eső Nyírség — mig Szabolcs és Tas a Szamos völgye felé irányuló nvíri részek elfoglalására indultak. Tuhutum és Herka őrséget vetvén a tiszadobi megerősített avarkori — Szabolcs és Tas a róluk elnevezett szabolcsi, szinten avarkori megújított földvárakba egész a meszesi kapuig eljutottak. Tuhutum Erdélybe is benyomult, hol az al-Duna vidéké ről jótt magyarsággal egyesülve nagy erőt egyesitett s az ottani népek arukká fogadták, Tuhutum fiávai, Herkával, ott is maradt s Gyula — (gyűjtő, sereggyüjfő) és Zsombor lettek utódai. Az előbbinek két leanya volt: Karold (fekete) és Sarold (szökés, sárgás) ez utóbbi I. István királyunk tdes anyja. A másik két vezér végrehajtván Árpád (dicső) kendeii parancsát, visszatért a fősereghez s vele együtt a pannóniai tartomány elfoglalását vették célba, a mi szerencsesen sikerült is. A két vezér közzül csak Tas került vissza, de ő is nem itt, hanem a szatmári részeken telepedett meg népével, mig Szabolcs Árpád közelében Fehérvartnegyében a Dunántúl maradt s ősévé jett a Csák családnak. Rövid vonasokban vármegyénknek a honfoglalási esemenyek idején ennyi a rövid történelmi előterjesztése. Most arra fordítsuk figyelmünket, hogy Tuhutum, Szabolcs és Tas miféle népségét taíaltak itt mint az eddigi idők lefolyása alatt meggyökeresedett őslakókat ? Történeti adataink azt bizonyítják, hogy egész vidékek, országok etnográfiai képe a győztes hóditók sikere folytán egeszen megváltozott, nem mindig a győző maradt lenn, hanem a legtöbbször a legyőzött tudta meghódítani magasabb műveltségevel intellektuális erejevei a nála fizikailag erősebb népfajt, kivált akkor, ha a győzőnél számosabb volt. Igy volt ez a jelen esetben is. mint megtörtént a rómaiakat leverő frank, az Olaszországban győztes germán (longobárd) és az oroszokat hatalmuk alá vető normán varég törzsekkel s az áldotta tájékain uralomra jutott később elszlávosodott bulgár származású népekkel. Vármegyénk területén a sokféle, ősidőktől fogva itt-ott fennmaradt népségből, az ősember, a kő és bronz, a kelta, germán, hunn, avar és szláv, eddigi lakosaiból — mert mint mondottuk a győző a legyőzöttet teljesen sohasem irtotta ki egy különös ethnográfiai tekintetben, nagyon értékes népfaj volt alakulóban ezen idő tájon 880 körül, mely a mai magyar nyelvhez majdnem hasonló nyelvjárással érintkezett egymással, természetesen nem a mai hanem a halotti beszéd Latiátuk feleim zumtükkel stb. mik vogmuk. Ezen az itt varmegyénk területen részint halászat, vadászat, baromtenyésztés és itt-ott földmivelesből élő nagyon keverék nép annyira-mennyie nem a nyugoti germán, latin stű. nemzetiséghez húzott, hanem inkább a scytha, keleti világhoz, csakhogy rendkívül kevés számú volt az erdősegek, nádasok, mocsarak rejtekeibe zárva. A minthogy mindnyájan az ázsiai—turáni síkságról szakadtak ide s rekedtek itt. Most jön hozzájuk egy másik, harcos vitéz népfai az ősi keleti hazából. Nyelve ugyan más. a töröknek egy finn-ugor változata, de természetére, fizikai jellegére vonatkozólag teljesen hasonló. A magyar (mager-földembere vagy majar-fénylő világos) nép, mely szelid bánásmóddal már a hozzá csatlakozott chazar néptörzset. sőt egyes kún csapatokat is magához kapcsolt, lekötelezte az itt lakó népséget is s vele hamarosan egygyé lett életmódjában, harcaiban, szokásaiban testvériesen részt vett. Államalkotási képességben sokkal fejlettebb, a harcbari gyakorlottabb, fegyelemben — mint a byzanci irók feljegyezték páratlan képességű népfaj — még az itt-ott fennmaradt hagyomány is összekötheté őket — egyszerre egygyé tette hódítókat és meggyőzőiteket, ugy, hogy a magyar nép betörése után egy század múlva, már a német irók a németországi becsapások alkalmával megjegyzik, hogy a magyarokkal egyesült szláv és más riépfajok még kegyetlenebbül viselték a háborút a magyaroknál. Másik kérdésünk, kik voltak hát ezek a; Európai Nyugat nyugalmát megzavaró magyarok? A finn—ugor népcsaládnak egy mellék ága, mely nagyon korán még az ötödik vagy hatodik században a törökség betolyása alá jutott, mely már ekkor az iráni—persa műveltség hatása alatt volt. Az összehasonlító nyelvészet, kiderítette, hogy a legősibb megélhetés szavai a magyar nyelvben a finn ugor — a földmivelés és baromtenyésztés nevei török származásúak. A hal, keszeg, sőreg, sügér, harcsa, süllő, háló. finn-ugor — a varsa, cége, horog, szigony tisztán török szók. Török kölcsönvételek .búza, árpa, tarló, aratás, ökör, borjú, disznó, ürü stb. szók. Tehát az ethnográfiai tudomány mai álláspontján ez az igaz, hogy az eredetileg finn—ugor magyarságot a történetet megelőző időben valamely török néptörzs igázta le s lett úrrá felette. Ennek befolyása alatt mint kitűnő lovas nép l<>p ki a történet színpadára. A hóditó (örök törzs fölvette a leigázott nép nyelvét s vele e£ygyé forrt. Az uralkodó osztály török volt, a leigázott nép nagy tömege az ugor fajhoz tartozott, de idővel egygyé lettek. Ugy, hogy már Bölcs L°ó konstantinápolyi görög császár és Konstantin porfirogenita midőn a magvarokról szó] csak a türk nevet használja, midőn róluk beszél. A honfoglaló Árpád és népe csakhamar, talán egy század, lefolyta egygyé olvadtak a már itt e hazában talált, különben is nagy részben velük együtt keleti eredetű őslakossaggal. Igaz, hogy eleinte 996 körül még csak a dunántúli Pannoniát szállották meg, de már vármegyénk területén is ők voltak a parancsoló urak. A szabolcsi, tiszadobi stb. földvárakban hátramaradt őrség teljesen magyar volt, magyarrá tette az itt lakó népséget is. Bizonysága ennek az anarcsi, hugyaji, karászi, honfoglalási lovas sir egyenként. Xagymáté Albert. & községi takarékpénztárakról. A főkérdes az, helyes és szükséges-e községi takarékpénztárak létesítése ? Erre határozottan igennel felelek, mert ennek üdvös eredménye lenne: a) a községi jövedelem fokozása; b) egészséges kamatláb-politika ; c) a gazdasági élet fokozott fejlődése, a takarékosság és közvagyonosodás előmozdítása; d) a kisbirtokos osztály erősödése és növekedése ; <-) a községi közigazgatási kérdések iránt a közöníég nagyobb érdeklődese és sokszor megakadályozása annak, hogy községi és pol íikai ügyek in'czésében parcziális befolyások érvényesüljenek. Ugyanis a községi háztartások mai — és a fejlődő élet folyamán még varható további túlterhelése, — parancso'óan követeli, hogy a községek jövedelemforrásról gondoskodjanak. Erre alig van a mi viszonyaink kőzött más s oly feltétlen jo eredménynyel biztató vállalkozás mint a magánüzleti tevékenység s a kereskedelmi társa-ágok által lefoglalt hitelnyújtás üzleti hasznának a községek részére leendő biztosítása. Hogy a községi takarékpénztár, viszonylagosan igen jelentékenv jövedelemforrást nvit a községi háztartások részére, fényes például szolgál az a néhány intézet, amely egyik-mási:< községünkben es városunkban már működi!. Tudtommal a legrégibb és legerősebb községi takarékpénztár a nagykőrösi, mely azonfelül, hogy évi 50—60.000 korona áüando jövedelemmel apa«ztja az egyébként pótadóval tedezend i közterhet, a l.-golcsóbb kamatláb mellett adolt előlegekkel, mindenkor biztosítja a városi háztartás fennakadás nélküli vezetését. Ej pedig figyelmen kívül nem hagyható előny, ha tudjuk, hogy főként törzsvagyon nélküli s mezőgazdasággal foglalkozó lakossággal biró községeinkbe i hányszor kerül fizetési zavarokba a községi köz pénztár a tavaszi és nyári honapokbau, az akkor be nem hajtható pótadó híján. Ezt a jövedelmet köcsé^i takarékpénztár nélkül a község közönségénél, sőt sokszor községben nem is lakó részvényeseknek az a k csoportja élvezi, amely az üz

:eii vállalkozásokk; mar ismerősebb és fölöst-ges tőkével bir, m^ a földéhes nagy kontingens, amely többre becsiu egv barázda szántóföldet, 10 fillér jövedeiemme , mint egy 100%-ot jövedelmező értékpapirost, már konzervativizmusnál fogva is, de a részvénybe helyezhető tőke hiján is: el van zárv . e jövedelemben való részesedéstől, amelyet pedi ; éppen ez a főidet turo része a lakosságna; izzad ki, keserves nélkülözések között, nehéz munkájával. De szükség van a községi takarékpénztárak!' i az egészséges kamatláb-politika érdekében is. A magánvállalkozás rideg önzéstől hajtva, egyedü i célul, — tisztelet a kevés kivételnek, — a tar taiékok s ezzel a részvények értékének növelést -: s tovább a magas osztalékok biztosítását ismer . Ennek elérésére könyörtelenül felhasznál minden alkalmat, pedig a pénzpiac érzékenysége ilye, szaporán nyújt: hogy a betéti kamatlábat leszállítsa s a kölcsönök kamatlábát felemelje. Ezzel szemben a községi takarékpénztárak, kevesebb regievei, kisebb (antieme-ekkel, magánvagyon gyűjtésre nem törekedve, csupán a tők • normál jövedelmét s az. üzleti kockázat polgáii hasznát keresve, egyforma tekintettel lehetnek a betevőre és az adósra s párhuzamosan szolgálhatják a község, mint erkölcsi testület, s a közönség érdekeit. E működésűkkel ott is, ahol fejlettebb gazdasági élet folytán még a magánintézeteknek is tere nyilik, azok üzleti tevékenységet is befolyásolnák s kapzsiságukat féken tartanák. A községi takarékpénztárak a közönsé: bizalmát, kétségkívül, egy-kettőre mindenütt megnyerik. Nem idegenkednék ott betétjet elhelyezni, mert feltétlen biztosságunak fogja tartani, de bizalommal fordulnának oda kőlcsönéit azok is, akik ma nem hajlandók a bankigazgató urak fe.ihéjázó bánásmódjában részesülni * inkább fizetnek egyes tőkéseknek magasabb kamatot. A községi takarékpénztárai a közönség a magáénak tartaná. Ez a bizalom és közérdek lődés szüntetné be a magánkölcsönzők működését is, mert a hiteligenyeknek jó és olcsó kielégítése mellett elveszne rájuk nézve is az elhelyezés lehetősége, s tőkéjüknek a takarékpénztárban való elhelyezésével annak akcióképességét növelnék ők is. A most elmondottak szükségszerű folyománya: a gazdasági élet jobb fejlődése, a takarékosságra serkentés s a közvagyonosodás. A községi takarékpénztáraknak összeköttetést kell keresni a .Kisbirtokosok Országos Földhitelintézet"-ével s feladatává kell tenni: a terhes ingatlan kölcsönöknek olcsó törlesztéses kölcsönre való konvertálását, biztos parcellázások vezetését és közvetítő finanszírozását. Ezzel óriási szolgálatot tehet a kisbirtokos osztályerősödése és növelésének, aminek egyébként mindenképpen nagy pyámolitója lesz. Minthogy ez intézménytől a községek részére jövedelmet, s igy a községi háztartások terhének, de egyszersmind a hitel visszafizetésének könnyítését is várom, hangsúlyoznom keil a községi takarékpénztár nagy szociálpolitikai jelentőségét is. Kétségtelennek tartom, hogy közönségünk, mely eddig csak közterheinek növekedését látta és annak súlyát érezte, ha végre tapasztalja, hogy e teher kőnnyi.'bülhet is, lel fog ébredni benne egv jobb iövö hit- s a közigazgatás mof összes téli ruha-nemüit, szőrme áruit moíykár elleni megőrzés j sliö! végett Simkorics Lajos szűcshöz aÉL Iskola-utca 5. «*•«•»