Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-23 / 21. szám

4 iíl-ik szám. N Y I R V í D É 1909. május 23. intézmények iránti bizalma feléled. Merev ellen szenve, melylyel ma a kuliuralis haladás minden uj intézményé iránt viseltetik, enyhül, majd meg is szűnik, s talán eljön az idő, amikor nemcsak íi tisztujitószékek idején, de a község gazdasági os kulturális ügyeinek largyalásan is megjelenik a zöidasztalnál, hogy a közérdeket vállvetve szolgaija. Eddig a községet, mint állami és helyhatósági adóprést ismeri a nep, most, ha anyagi i oldogulásának eszközét is auiias kezében látja, bizonyára rövid idő alatt teljesen más közfelfogás érvényesül s élénkebb érdeklődes nyilvánul meg a községi közigazgatás feladatainak végrehajtásánál, ami hova-előbb jótékony befolyást ervényesit a községek közművelődési és az általános tár-adalmi jólétet szolgáio intézmények fejlesztése és létesítésénél is. A pénz nagyhal alom és éppen nem lehet sok esetben kicsinyelni azt a befolyást, melyet a magánüzletek és pénzintézetek vezetői a közt; politikai életben megnyilvánuló véleményekre gyakorolnak. Esek az urak az adóssal vállveregetve, lenézően beszélnek igen sokszor, bárha ez keresi nsjkik a dus jutalékot és osztalékot. A legjobban biztosított követelés adósát is lekötelezettjüknek tartják s a községi és politikai .leiben is viszontszolgálatot követelnek tőlf. A községi takarékpénztár feladata ezt a parcziális klikk-befoiyást is megszüntetni s ezzel tüggett nebb, közérdek.szerübb vélemény kialakulasát -s érvényesülését biztosítani. Ez a hét komoly drámával kezdődött, a „Hivatalnok urak"-kai. Sok keserű igazság van a darabban, de szinte túl sok az igazságból. A lényeg belefúl a tendentiába, mely egy kissé idejét is multa már. Azt akarja bebizonyítani a kétségtelenül taientumus fiatal szerző, hogy a szervezett ipari munkások valósággal nagy urak a szervezet nélkül tengődő, akarni és cselekedni nem merő hivatalnok urakhoz képest. Tárgytalan ez a tendentia azért, mert köztudomásu, hogy a hivatalnoki karnak is van már organisatiója, sőt az utóbbi évek társadalmi és politikai mozgalmai nagyon jelentős sikereket arattak épen a tisztviselő osztály számára. Az előadás azonban tökéletesnek mondható. Gyöngyi Izsó és Gerő Ida remekeltek. A második felvonásnak fényes színpadi technikával megalkotott végső jelenetét Gyöngyi mesteri módon játszotta. Nem is helyes, ha azt mondjuk, hogy jatszottu, mert láttuk, hallottuk és elszorult szivünk mélyében éreztük, hogy testestől lelkestől végigéli, végigszenvedi azt a rettenetes jelenetet a máskor mindég kacagásra ingerlő nagy komikus. Csak a jó öreg természetnek van meg az a csodás hatalma, hogy a legderüsebben mosolygó égre pillanatok alatt ijjesztő komor fellegeket tud varázsolni. Gyöngyi Izsóban is a természet öserejét csodáltuk és nem fogjuk elfelejteni azt a pillannatot, melyben mindnyájunkat megrendített. Gerő Idáról is volt alkalmunk véleményt alkotni az elmúlt héten. Éles szemű, intelligens szinész. Souverain okosságai látja meg szerepei jellemző részét és nagyon értelmes beszélő képessége van ahoz, hogy el is mondja, a mit szemügyre vett. Fölösleges is, hogy külön-külön dicsérjük minden szerepében, mert látjuk, hogy az eminensek közül való, a kik csak jelesen szoktak felelni. Hahnel Arankát és Ternyei Lajost többször láttuk együtt, a Hivatalnok urakban, A királyban és A szerencse fiában. Kipróbált, ambitiosus színészek, a kik mindég harmonikusan illeszkednek belé az előadás kereteibe. S ez az oka, hogy sajátos egyéni ízt egy szerepüknek se adnak. Jók, sőt nagyon jók, de majdnem mindig egyformán jók. Ternyei ugyan az Izrael-ben derekasan kitett magáért. Hatalmas drámai erővel játszott és ugy ö, mint Lukács Juliska nagyon rászolgáltak a megrázó jeleneteiket kisérő tapsviharokra. A király! Ezt a felkiáltó jelet azért teszszük ide, hogy beszéljen magáért, kiki olvassa ki belőle azt, a mi neki tetsző. Magáról „A királyról nem beszélek, főként rosszat nem, mert nem akarok felségsértés bűnébe esni. Ámbár hiszen a malaczság csak malaczság marad, ha uralkodók mondják, vagy teszik is. Knnek a királynak mindenesetre megvan az a mentsége, hogy szellemesen illetlenkedik. Ép azért bírálatnak legyen elég a fenti felkiáltó jel. A kinek kevés, tegyen hozzá, a kinek sok, vegyen el belőle. Kritikusnak ez a legkényelmesebb álláspont. Némelyik szakács is ugy tesz, hogy betálalja az ételt, de borsot, paprikát nem tesz bele, Mindenki ugy fűszerezze meg, a mint saját úri gyomrának tetszik. Én is igy teszek „A király"-lyat, döntse el a közönség saját szájaize szerint, hogy eléggé paprikás, vagy túlontúl borsos volt-e. Arról azonban, hogy hogyan tálalták fel, már kell, sőt érdemes is beszélni. Zilahy Gyula vitte a szót, ő volt a király. Hálás szerep, de jóizlést, önmérsékletet igényel. Ezek a kellékek régtől fogva megvannak a Zilahy színészi pályájának tízparancsolatában, tehát mondanunk se kell. hogy nagyon élvezetes, elsőrendű alakítást nyújtott. Gazdy Arankát is láttuk ebben a darabban, Megjelenése elegáns, játéka kellemes. Szívesen várjuk az alkalmat, hogy többet is mondhassunk róla. Csütörtök délután az uj honpolgár köszön-, tött be: Goldstein Számi. Este pedig a Szerencse fiát adták. Kissé erőltetett, vontatott komédia, de a szereplők valamenyien kitettek magukért s a telt ház igen jól mulatott. Itt jutott nagyobbacska szerep Báthory Máriának, a ki nagyon kedves, tehetséges tagja a társulatnak. Huzella Irén határozottan fejlődő erő. Beszéde, hanglejtése, mozdulatai természetesek, tisztában van a modern színjátszás kellékeivel és ha ezen az uton halad, nagyon messzire viheti. Külön kell szólnunk a Nagymama előadásáról. Rózsa Lili aranyos nagymama volt. Mellette igen szépen érvényesült első nagyobb szerepében még Gyöngyi Jolán. — Kellemes, csengő hangjával, simulékony, behízelgő modorával több ízben tapsra hangolta a nézőteret. Itt láttuk első izben acceptábilisnak a Horváth Kálmán játékát. Zsörtölődő, kemény, forsriftos öreg ezredes volt. Ugy látszik, csak az öreges szerepek hangját tudja eltalálni. Fiatal szerepekben nagyon modoros

3 kényeskedő, magának tetszelgő. Az ilyesmi elkél a primadonnáknál, de férfiaknál kelletlen, semmiesetre sem férfias, sőt egyenesen gyerekes. Modorosság a hibája Nádor Zsigának is, aki egy fundamentális tévedésre épiti színészi carierejét. Azt hiszi, hogy minduntalan, mindenáron, mindenütt dolgozni kell. Agyondolgozza, agyoniparkodja magát. Sürög-forog, tesz-vesz, rúgkapál, akár kell, akár se és ha egy milliméternyi is a szerepe. ő azt megjátssza, agyonjátssza minden poklokon keresztül. Egy kis szerénység, tanulás és elmélkedés árán lehányhatja magáról ezeket a siheder hibákat. — S ha megtanul rendesen, tagolva beszélni, lehet, hogy még ügyes szinész is válhatik belőle, mert tehetsége kétségtelenül van. Bárdos Irma, Ligeti Lajos, Lugosi Béla kellemes fiatal színészek. Lugosi Bélát nagyobb, komoly szerepekre feltétlenül alkalmasnak látjuk. Kemény Lajosról egyelőre határozott véleményt nem mondunk. Ugy hisszük, hogy ról-i kedvezően csak később nyilatkozhatunk. Izraelben ő játszotta Gutlieb szerepét. Játéka élvezetes volt, de úgy véljük, nem használta ki ennek a rendkívül hálás szerepnek minden árnyalatát. — Egyébiránt nem hallgathatjuk el, hogy az Izrael előadása a legtökéletesebbek közül való volt. Külön dicséretet érdemel a rendező, aki szerényen meghúzódik a falak mögött, pedig véleményünk szerint a rendszeres fegyelmezett előadások sikeréből nem jelentéktelen rész írandó az ö javára. Mindent összevéve bátran állíthatjuk, hogy a társulat kitűnő és eddig a közönség minden este örömteljes megelégedéssel hagyta el a Dessewffytéri Múzsacsarnokot. * ^ * Heti színházi referádánkkal kapcsolatban közöljük itt Szunyoghy Ferencz úrnak lapunk szerkesztőjéhez intézett következő levelét: Tisztelt Szerkesztő Úr! A városi színház ez idei megnyitó előadását követő napon, egy társaságban Zilahy színtársulatáról s a megnyitó előadásról beszélgetvén, azt a kérdést intéztem Önhöz, hogy a „Nyírvidék" helyt ad-e a Zilahyval és társulatával szemben való jogos kritikának, megjegyezvén, hogy előbb — tárgyilagos bírálatom igazolása céljából — néhány előadást végig nézek. A megnyitó előadáson ugyanis jelen nem voltam, de érdekkel kérdezősködtem *rról s jó műizlésüeknek ismert intelligens uri i mberektől az előadásról csak lesújtó kritikát hallottam. Beszélgetés közben hirtelen felelevenedtek előttem a Zilahy társulatától Nyíregyházán látott előadások. Eszembe jutottak mindazok a bosszúságok, melyeket én azok látása után ereztem; a zavaros rendezés, a be nem tanult szerepek, a hangos súgás, a fülsértő zene es karének, a kopott-rongyos díszletek, a meghirdetett és elmaradt előadások stb. stb., továbbá ezekkel szemben az egyik helyi lapban olvasott szertelen dicshymnusok és Zilahy igazgatónak nagyhangú Ígéretei. A debreczeni színtársulat tavaly lefolyt válsaga reményt nyújtott nekünk arra, hogy az eddigieknél szebbet jobbat reméljünk, s ime az első előadásról hallott kritikák a reményt befagyasztották. Sohasem tartottam hálás szerepnek a nyilvánosság színpadán azét, ki személyeket aposztrophál, ha kellemetleneket kell neki mondania, nem is törekedtem erre sohasem, de a Zilahy .színigazgató eddig tapasztalt eljárásában es tetteiben Nyíregyháza város intelligens Közönségének oly lekicsinylését, — semmibe — vetelét láttam, mely engem béketürésemből teljesen kiforgatott. Igen tiszte t Szerk sztő Úr ! Tartozom Önnek azzal a vallomással, hogy megretiráltam. Az Ön által is előzetesen helyeselt attaktól ezennel visszalépek. Visszalépek pedig azért, mert kihullott kezemből az egyedüü fegyver: az alkalomszerűség fegyvere. Elkéstem, ellenfelem megelőzött. Az első előadást követő összes előadásodat végignéztem, s kénytelen vagyok igazságérzetemből kifolyólag kijelenteni, hogy az adott viszonyok között az előadásokkal teljesen kielégitetteknek érzem igényeimet. — Ugy tapasztaltam, hogy a rendezés kifogástalan, a szereplő színészek tudják szerepeiket s nem a sugó utan i-métlik előttünk. A díszletek meglepők, — a nyíregyházi színpadon eddig soha nem látott szépek, tehát az eddigi előadásokon tapasztalt minden illúziót lerontó külső hiányok legnagyobb részt megszűntek. Ha felemlítem még azt, hogy most már minden szinész tehetségéhez megfelelő szerepekben van foglalkoztatva s hogy néhány uj művészi erővel gazdagodott a társulat, akkor — azt hiszem — eleget mondtam, mert tapasztaltuk azt eddig is, hogy a színtársulat művészekben nem szűkölködött, tudtuk eddig is, hogy h társulat egyes tagjai igyekeznek művészi előadásoké t produkálni, de azt is tudtuk, hogy a fegyelem a színtársulatnál nem volt, a rendezésnél a legnagyobb zűrzavar uralkodott, a ^zerepkiosztás minden belátás nélkül nem a szinész egyéniségéhez képest történt, tehát ki volt zárva annak lehetősége is, hogy jó előadást produkálhassanak. Ma mindez megváltozott. Élvezettel nézzük az előadásokat, a művészeket nekik való szerepeikbén, élvezzük az előadások pördülékenységét s az egyes kiváló alakításokat. A Gyöngyi „Róth bácsi"-ja a „Hivatalnok urak*ban feledhetetlen lesz előttem mindig. Nincs szándékomban ez alkalommal részletesen foglalkozni az egyes művészekkel, — eléggé igénybe vettem eddig is a Szerkesztő úr türelmét, — de ismételten hangsúlyoznom kell, hogy művészi erőkben a társulat ma telj«sen kielégítő. De — hogy bosszuérzetemnek Zilahy igazgató iránt mégis kifejezést adjak, ki kell jelentenem, hogy a fentebb vázolt előnyös változást én nem az ő, hanem Ferenczi rendező érdemériek tartom. Jó izlésü, erélyes, ügyes embernek kell lennie. Hogy jó ízlésére vonatkozólag valamit felemlítsek, emlékébe idéz m a színházlátogatóknak egyik első rangú művészét a társulatnak, aki mindig érzéssel, hatásosan tudta volna drámai szerepét megjátszani, ha kiálhatatlanul nem sóhajtozott volna. Három evig hallgattam bosszúsan folytonos sóhaj tozását, melyekkel tönkre tette alakításait. Ma már elhagyta e rosz szokását. Kétségtelenül Ferenczi rendező figyelmeztetésére. Nincs tehát már panaszom a társulat ellen, megígért kirohanásom elvesztette alapját. Kisebb hiányokért (mint pl. a zenekar) nem volna érdemes lármát csapnom. Csak azt akarom meg felemlíteni, hogy a szelvénybérlet rendszer nem vált be, s a szezon végén igen nagy zavarokra fog okot szolgáltatni, amit jó lesz megelőzni, mig nem késő. A Szerkesztő úr bizonyára fel fogja szavát emelni még ebben a kérdésben. őszinte tisztelője S£Uii}tfgliy Foieac.