Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-05-02 / 18. szám

3 lS-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. május 1. A mondottakból tehát egészen világos hogy u Kossuth Ferenc miniszter által bejelentett királyi vétónak alkotmányjogi formája nincs. S ha már most azon kérdést tesszük vizsgálat tárgyává, hogy vájjon az adott esetben joga van-e a királynak vétójával élni. ugy e kérdésre határozott nemmel kell felelnünk, mivel itt nem egy uj törvény megalkotásáról, hanem egy már meglevő, élő s Ólelsége a király által szentesitett törvény végrehajtásáról van szó, amin rendeleti úton. a kormány meghatalmazása utján is túl lehet esni s mivel preventív vetojogot, más szóval oly jogot, mely szerint a fejedelem egy a törvényhozó testületben le nem tárgyalt és el nem logadott s eként eléje még nem terjesztett törvényjavaslattal szemben veto/ogával élhessen, a iöldkerekségén egyetien alkotmány sem ismer. Az egész ügyben szerencsésnek mondható az a körülmény, hogy a kereskedelmi miniszter nem az országgyűlés színe előtt tette az id. kijelentést, amely félremagyarázhatlanul alkotmánysértést foglal magában. Hiszen a vitás bankkérdés összezsugorodik és eltörpül azon küzóhajtásunkkal szemben, hogy alkotmányunk szabadsága a vétójognak önkényes alkalmazásával csorbát ne szenvedjen. n Kállay András. • kén, fényesen Rodostó felett, hol a magyar szabadság vértanuja, Rákóczi Ferencz, örök nyugalomra tért, hol a török szabadság apostola és vériínujn, Námik Kemál bej született a morajló tenger partján! Dr. Pröhlc Vilmos. volna, mert ez a boldogító elnevezés csak akkor Tálhatna firmává, ha ez bekövetkeznék; de rögtön hozzá toldotta azt, hogy nem mindenki szeret Pthiügyöri phtrüszkölni, mert a magyar tubák mm válik az osztráknak örök időkre egészségére. Igy hát csak maradjon minden a régiben. Minden regi ami elmúlt, csakhogy az egyik régibb, mint a másik. Mint kocaregesz jobban rajongok ős Magyarországunkért, mint Osztrakiáert, amely a mi kegyelmünkből kapott alkotmányt, melyet, ellenünk használ tőrül, pedig az mégis csak raj hol van. Amint most kiné/.ek gazdag ősrégészeti gyűjteményünknek aolakából * varmegyeház előtti turószacskó alakú sétatéren büszkélkedő Bessenyei szoborra, latom, hogy ez igen szop alkotása Kallós Ede jeles szobrászunknak, de azt a beszélgetést is hallom, amelyet Bessenyei Györgynek szülőfőldjáról Nyiregyhazára bejött ket berceli asszonytól hallottom, akik bámulva állottak ni'g a szobor előtt. Az egyii azt kérdi .komámasszony ! Miféle katona ez?" Hát még azt sem tudja kend ? Nem biz én! No hát tudja meg kend komámasszony, hogy ez a szűzmaria Therezía katonaja. Most már ludom 1 Én is beláttam, hogy igaza van, de azt is beláttam, hogy ez az igazán helyesen alkalmazott buzogány kritika az én tejemet is érdem sztrint sújtotta. Elmondom a históriáját, hogy miért. Ennek a szobornik — nem emlekezem már jó^ — 15 vagy 20000 forint költsége a vármegye közönségének zsebéből került, mihez senki más emberfia krajáárral sem pótolt egy fityinget som, tehát ahoz, hogy mit akarunk, spnkiriek beleszóllása nem lehetett volni ; épen ugy, mint Osztrákiának sem az önálló nsagyar bankhoz. De hát szinmagyarok voltunk, azaz szinbalfkok, olyanok, mint ma is vagyunk. Mi nem Szűzmária Therézi gárdista katonájának emlékét akartuk bronzba öntv?i megörökíteni, han m mint egy meg nem mételyezett magyar renessansz költőjét és bölcsét, aki dacára annak, hogy a főurainkat elnémetesitő Mária Theréziának kegyeltje volí és Bécsnek bűzhödt levtgfljét szítta, nem engedte száján végig húzni a mézes madzagot, hanem a funyes Burgból Biharba, Hegyközkováesiba vonult le remeténok. Mi tehát nem gárdistát akartunk megörökíteni — a mi pénzünkön — hanem nemzeti irodalmunknak egyik zászlós apostolát. A szoborműn* tizenhét pályazat érkezeit be. Jury tagokul a varmepye részerői akkori szeretett alispánunk, néhai Mikecz János, Kovács István kir. tabiabiró, mostan nyíregyházi törvényszéki elnök és én lettünk kiküldve. A jury összejövetelének kitűzött ideje tdőtt egy fclorával előbb már ott voltunk, nehogy b*folyasolh;<s^an;)k bennünket. Okával megnéztük a szobormintákat és a nélkül, hogy egymasnak nézetét befolyásoltuk volna, egynezetüleg a „Haszár N.* szobrászművésznek alkotasát tartottuk megörökítésre méltónas, am?ly szoborminta Bessenyeit Maria Therézia idejebrn dívott magyar öltözetben áb rázolja, de nem ugy, mint valsmí káplárt; vagy gárdistát, hanem ülő helyzetben, komoly arccal kezében irattekercset tartva, mint bölcsészt, vagy kől'őt. N« de Budapest tervez, Bécs vegez, Szabolcs tervez, Budapest vége*. Komoly pofával ültünk le a jüry-asztalhoz mi nyiri pajkosok, de odaültek am a bpesti okosok is, u. m. Benczúr Gyula, Lotz Károly, Stróbl, Fadrusz János es m>g egy páron, akiknek kölcsönösen elmotyogott bemutatásukra mar nem emlekezem. Mi parasztok elmondottuk, hogy nekünk csak a .Huszár* alkotta ülő szobor kell. A szakértőknek vezérszónoka Fadrusz János csaknem indulatosan, de burkolt szavakban értesünkre adta, hogy ferde ízlésünk van, mert ülő szobor nem egyéb, mint galamboknak trágya dombja. Hiába mondottuk, hogy Mária Theréziának pozsonyi és bécsi szobra is ülő szobor. A központi szakértők Fadruszt támogatták, ami emlékezetbe hozta egy gyermekkori bámulatomat, mikor mintegy 68 év előtt az olasz házaló .Schőne figuriákat" árult, amelyek közül csak a pagódli jut eszembe, amely egy ülő chinait ábrázolt, amelynek a fejet ha egy kissé meglódították, egy negyedóráig is bólintgatott épen ugy, mint a valószínűleg ujbcl beköszöntő Wien tele kacsintó mamelukok tették. Hát bizony most már en is azt möndotn, hogy „mea culpa, inea culpa," mert külömben a Bes»enyei szobor versenynél nem a Szüzmária katonáját öiökitettüc volna meg, hanem a magyar irodaiomnak egyik úttörőjét. Hiányiik a nevnnből at ,U* betű, mert külömben nem Jósa, hanem Josua lennek, azaz próféta. Mint ilyen azt prófétálnám, hogy a debreceni Kossuth szoborra beérkezeti pályázatoknak elbírálásában a debreceni jüry tagok c.-ak a szabolcsi jüry tagokhoz hasonló statisztákká sülyesztetnek és csak tatani fogják a szájukat akkor, amikor a döntés lesz, későbben pedig tüszkölni, ásítani és bosszankodni ; de már akkor késő lesz. Nem szeretnék annak a jürinek tagja lenni, nehogy másodszor is kinevessem önmagamat. Azt is megprófétáiom és erre bárkivel fogadok, hogy a budapesti szakértő zsűritagok még ha száz palyamű fog is beérkezni egy ízlésen lesznek, a debreceni zsűri lagok p*dig hypnotizálható psgodlik. Beh szeretném, ha jóslatomat leíö/nék. Bécsanatot kérek ezért a sok léért, amelyből alig lehet egy kis liust kihalaszni, de hát nem Tolnék tősgyökeres magyar ember, ha n«m politizálnék, nem kötekednék, csak azért, hogy másokkal együtt ki nem röhögném és meg nem adnáin magamat, mert ez a magyar virtus. Dr. Jósa AndrAs Törvényjavaslat a vízierők hasznosításáról. A földmivelési minisztérium a vizjogról szóló 1885. évi XXIII. t.-c. kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslatot a következő ismertető sorok kíséretében küldte meg lapunknak: A mióta a villamo.^ áramot 100 kilométert jóval meghaladó távolidéra vagyunk kepesek nagyobb vesztességek nélkül elvezetni, azoia a vuieröknek értéke oriásiiag emelkedett. Különösen nagy fontossága van a viziei üknek hazatikban, ahol az ipar fejlődésének uieg első korszakát éljük. A vizierőkn«k ezen nagy fontosságát a magyar kormány mar másfél évtizeddel ezelőtt felismerte, midőn azoknak Ielvetelét a földmivelesügyi minisztérium a vízrajzi osztállyal megkezdette és immár az ide vonatkozó adatok évek óla állanak a nagy sözőnségne* is rendelkezesere. Az általános ipari vízrajzi felvétel kerekszámban 1,700 000 lóerőt fedezett fel erősebb vizfolyasaink líihasznaiasara alkalmasnak iielt szakaszain. Midőn ilyképpen az országnak eme óriási kincse meg volt allapitva, a következő lépesnek oda kellett irányulnia, hogy anaak felhasználasa elé a lehető legkevesebb jogi és administrativ akadály gördittessek. Dirányi Lnácz főldmivelésügyi miniszter az ide vagó törvényjavaslatot elkészítette s összes illetékes tényezőkkel letárgyalta. Ha a politikai /avarok közbe nem jönnek, e javaslat ma már a törvényhozás előtt feküdnék. Habár ezen a vizjogi törvény kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat első sorban a vízierők hasznosítását célozza, több oly intézkedést is foglal magában, melyek közgazdasagi és közegeszségi szempontokból is felette fontosak. Nevezetesen az artézi kutak fúrására nézve, nehogy a meglevők vizhozománya veszélyeztessék — megfelalő óvintézkedéseket statuál. A városi és községi vízvezetékek vizfőire vagyis vízgyűjtő helyeire védő terfllatet állapit meg. Lehetővé teszi, hogy ipari, mezőgazdasági és közlekedési vállalatok maguk számára kikötő helyeket szerezzenek. Mivel hazai viszonyaink közölt a vizierők értékesithetésének egyik főfeltételét képezi, hogy szélsőségre hajló klimatikus viszonyaink közepette a nedves évszak túlságos csaptdék raenynyisége felfogható és visszatartható legyen a száraz évszakok számára, azért messze menő kedvezményei vannak a törvényjavaslatban bizCsevegés muzeumunk erdekében is. Döcögjünk tovább ezen összefüggéstelen sorokon, közbe-közba rágva a lollszárat, mintha az édes gyökér lenne, pedig hat abban a nagy birodalomban, amelyet hivatalosan AusztriaMagyarországnak neveznek, amelyről pedig egy cirkuszi bohóc — akinek nevét elfelejtettem — azt mondotta tréfásan, hogy ez kutya-mocska ország, mert ebben a lazán összeforrasztott birodalomban van O^ztrika, Magyaria, Csehia, Morvia, Ruth-na, Lengyeiia, Oláhia, Ráczia, Horváti;!, Slovenia, Tótia, Bosnyákia, Szászia es Isten tudja, liofy még hányféle ós mennyi J. A. — nevemhez méltó kezdőbstük — nem erdemes tollat rá^ni. Hadd ragja a szú, aminthogy igaz is. Ez a bohóez azt is mondotta nekem, hogy ezt a birodalmat Habsburgiának kellene neveini es csodálkozik &zon, hogy nem akadt még olyan okos ember, aki a magyarokat felszippantó:ta Azóta vártam, vártam, mit hoz egyik nap a másik után, csakugyan jól választottak-e meg az alkalmat a török hazafiak ? Ugy látszik : jól! A java emberiseg rokonszenve ki.séri minden lépesüket s a tőrök parlament már össze is ült. Csak Ausztria tett ki magáért újra, régi mivoltához méltóan. De hát ahhoz régen hoz/á szoktunk, hogy valahányszor ünnep van a világon, szabadság ünnepe, Ausztrianak el kell játszania a maga ízléstelen, hangulatrontó szerepét. Mi azonban, Kossuth Lajos nemzete, ha nem háríthatjuk is el magunktól a bécsi politika lút játékának következményeit, kegyeletlenek es hálátlanok volnánk, ha együtt nem örülnék azzal a Törökországgal, mely Thökölynek, Rákóczinak második hazája lett. mikor az első, az igazi, kitagadta őket; mely kész volt fegyvert foj-ni Kossuth Lajoe védelmére, mikor Európaban sehol sem hajthatta fejét nyugalomra. Mi csak azt kívánhatjuk, hogy éljen és viruljon a török szabadsag fája, ragyogjon a felhold büsz-