Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-11 / 15. szám

15-ik szárn. N Y I R V I D É K 1909. április 11. 3 sőt e pártnak más vezérférfiai sem emlékeznek meg a bankkérdésről és az önálló bankról. Ami kézzelfogható jele annak, hogy vagy kilelt kapcsolva a bankkérdés a pactumban, vagy nem képezte az a függetlenségi pártprogramnak egyik sarkalatos alkatrészét. Ha mármost, a bankkérdés körül felmerült mindezen mozzanatokat egy keretbe foglalva szemelő!t. tartjuk, tisztán látjuk, hogy a kérdés mindenkor mint közgazdasági s nem mint politikai vagy pártkérdés kezeitelelt, mert hiszen pártpolitikai különbség nélkül csoportosulta kés csoportosulnak a kérdés körül annak pártolói és ellenzői. Láttuk, hogy a függetlenségi párt vezérei és a pártnak más kitűnő tag jai sem csinállak a kérdésből pártkérdést, sem a távol, sem a közelmúltban, s iine mégis azt tapasztaljak, hogy a függetlenségi párt köreiben erősen tért hódit az ellenkező felfogás, sőt kiközösítéssel fenyegetik azt, aki nemis politikai, hanem tisztán csak pénzügyi vagy közgazdasági szempontból azon meggyőződést táplálja, hogy a jövő 10 évre javalva lenne a bankközösség fenntartása. Kossuth Ferenc mint tudjuk, barátja első sorban a önáiló kartell banknak és régi híve az önálló banknak, igy jelentette ezt ki ő maga. S ebben rejlik a nagyveszély, mert e kijelentés, ha őt pártja esetleg kijelentésének azonnali beváltására szorítja, iehet. csirája egy komoly alkotmány válságnak is arra való tekintettel, hogy Kossuth Ferenc nemcsak kereskedelmi miniszter, hanem vezére is a parlamenti többségnek. s mint ilyen, bajosan lenne helyettesíthető. Ebből a bonyolult politikai helyzetből csak kél út vezet a csendes parlamenti élet révébe: a függetlenségi egyeduralom vagy a fúzió, a bank kérdés megoldása előtt, akár annak utánna. Én részemről nem hiszem, hogy a függetlenségi párt és egy abból keletkező kormány (értem a pártol, úgy, ahogy az ma áli) képes lenne az ország ügyeit zavartalanul vinni, s igy ez okból s azért mert más politikai pártok jeleseit is óhajtanám kormányrudon látni, s végre mivel csak ezúton képzelhető egy elvszilárd parlamenti ellenzék kiválása, a kibontakozás egyedül helyes módját a fúzióban látom; természetesen nem egy olyan képtelen fúzióban, amely az alkotmány és néppartot kergetné ellenzékbe, de igenis olyanban, amilyet annak idején Nagy Emil képviselő barátom contemplált. A bank kérdés aligha lehet ennek akadálya; mert ha a király — a magyar törvényhozás legfőbb tényezője — úgy találja, hogy a kérdésben ezidőszerint is dönthet a parlament minden akadály nélkül, hát akkor majd csak kialakul valahogyan a majoritás, s mivel a coalitio és kormánya a kérdést kézbe vette, kezeli és tárgyalja, tehát azt competentiájának keretébe utalta, magából a coalleált pártpolitika természetéből folyik az, hogy a többség elhatározását a kisebbség is kell hogy magáévá tegye. Ez esetben | szent a béke. Ha pedig a király a kérj désben aként dönt, hogy a bauk kérdést megoldani, már nem a coalitio, hanem az uj választási törvény alapján megalakult parlamenli többség lesz hivatva, nohát ez esetben még világosabb a helyzet és egyszerűbb az orvosság: Az osztrákmagyar bank privilégiumának pár vagy néhány évvel való meghosszabbítása. Csak egy nem lehet : Mint coalitio belemenni uj képviselő-választásba. En részemről politikai indokokból vagyok híve a közös banknak, mivel az Ausztria és közöttünk létező érintkezési pontokat a teljes paritás alapján fenntartani és ápolni kívánom; de ha e nyílt kérdésben a képviselet többsége másként határozna, e határozat egyaránt törvényt szabna nemzetnek és királynak. Csak igy lesz béke. Kállay András. nek a királynak vájjon minő „aa-gályai" vannak az önálló bankkal szemben s az önálló bank felállítása mellett Simonyi Ernővel együtt -- de nem a függetlenségi párt nevében különvéleményt nyújt be. Közvetlenül utánna Chorin és Lichtenstein — a közjogi kiegyezés hivei — hasonlóul saját és nem a pártjuk nevében az önálló bank felállítása mellett adnak be különvéleményt. Simonyi Ernő egy vaslogikával megconstruált beszédben kijelenti, hogy ő a bank kérdésben kész Ausztriával egyezkedni,a. jog és méltányosság alapján, és megelégszik azzal is, ha ugyanazon consortium, t. i. az osztrák nemzeti bank állit fe! Magyarországon is egy teljesen független bankot. Gról Apponyi Albert (okt. 3-iki beszédében) kijelenti, hogy a bankkérdés a vám- és kereskedelmi, szesz és cukoradó javaslatokkal lényeges összefüggésben nincs s igy külön tárgyalható. Orbán Balázs mindezek között a junctimot szerette volna, mig Gr ói Dessewfíy Aurél nézete szerint a bankügy az Ausztriával való kiegyezés kérdését nem képezi. Ezen emlékezetes vitának eredményeként egy felhatalmazási törvény bontakozott ki, amely szerint a kormány a bank statusquot első ízben 1878. március hó 31-ig, s később 1878. május 31-ig s végül m. év junius hó 30-ig fenntartotta, mig végre az 1878. juni sS-án kihirdetett törvény az osztr. magyar bankot 10 évi tartammal léptette éleibe. Tíz évről tíz évre lett aztán a bankszabadalom automatice fenntartva s ez időközben figyelemreméltó jelenség az, hogy sem az alkotmány-védelem alatt, sem az utolsó 1005. és 1906 evi választásicampagne alatt, szó sem esett a bankkérdésről. Igy Kossuth Ferencz ápril 30-án Gzeglédi programm beszédében sem a függetlenségi pártkörben tartott első beszédében 5/22-én. — Nincs. — Tudom, hogy van s mondania is kell. — Nem lehet. — Azzal a szakáltépéssel nem törődöm. Nem is szoktam, nem is fogok senkit se kínozni, hanem ez itt, ez megérzi a működésemet. Es odanyúlt a Renkó balmelléhez.. — Itt fog megszólalni valami. E percben a kis szobából egy gyermekhang hallat«zolt: mama, mama a cukor elfogyott menjünk ki már. Amikor ezt. a hangot meghallotta Renkó a homlokához kapott, körülnézett a szobában, majd m-kor egy női hang csitítgatni kezdte a gyermekei s az isméi; csak megszólalt, a Renko Kálmán melléből valami tompa hang jött fel, odarohant a bezárt ajtóhoz s ott térdeire rogyott, fejét az ajtóra hajtva, hogy annál joboan hallja azokat a hangokat. — A kis iányom hangja — suttogott Renkó. S amint felemelte fejét s odafordult Laucsikhoz, szemeiből ömlöttek a könnyük s ott csillogtak keromfekete szakálán. Bentről pedis* egyre hangzott a kis lányka csengő hangja. Hogy ő már nem vár tovább, menni akar a napra, játszani, meg már apát is várni kell. Erre a szavakra a másik szobából is zokogó hana

1 fe'elt. Felalt Renkó Kálmán, odalépett Laucsik elé. — Urem. keményszívű uram! Laucsik felkapta fejét s kezével taszított Renkón. — Nem igaz — kiáltott — nem vagyok keményszívű. Ha egy gyermeket sírni iátok, ez a keményszivem azonnal megszólal, s nem tudok szó nélkül elmenni a gyermek melleit. De az a gyermek ha kérdem igazat szól nekem, nem mint ti ugynevi zelt hősöfc. Azt a kötelességet, amit elvállaltam, ember * körülményre tekintet nélkül, becsületesen teljesítem. 11a nektek ez keményszivüség, ám akkor az vagyok Laucsik intett az őrnek. Az megfogta a Renkó karját. Renkó kirántotta magát, térdre rogyott Laucsik előtt es zokogástól szakgatott hangon szólt: — Oh uram, csak láthassam kislányomat, meg azt akit oly sz.eríncsétlenne teitwn, csak egyszer, csak > gy félórára, csak egy percre, óh uram, tőredelni' sen bevallói mindent, mindent. Óh uram ! * * * É-; ahogy kilépett a halovány asszony a szép szőke kis lánykával Renkó csak ált. Váljon roegérdemli-e ő azt, hogy ez a sokét szenvedett nő s az az ártatlan lányka a keblén pihenhessen. Most érezte bűnének súlyát. Majd megszakadt a szive s nem mert egy lépest tenni feléjük. Laucsik Máté kisurrant i ma»a után intett* az őrt is. Akkor már odament az asszony s keblére borult a nagy, erős férfinak. Az csókolgatta felesege haját, mikőzbín könnyei áztatták azt. A kis lányka közéjük furakodott és észre sem vették, hogy ketten együtt, közösen felemelték azt is, s ha egymást csak néha, de a kislányt majdnem szüntelen csókolgatták. * * • — Kálmán — szólt másnap Laucsik Renkóhoz — beszéltünk a kormánybiztos úrral. Amig itt lesz s elitélve nincs minden héten egyszer láthatj i nejét s kislányát, ha elitélve lesz, a szabalyok szerint. Anyagi gondjuk nem Írsz, erről már gondoskodtunk. — Uram, köszönöm. Megkönnyebbült a szivem tegn-ip óta, de m»g nyomja valami, mindent szeretnék bevallani. — Jól van, j I. Körült elől mindent tudok. Igaz, vallomására szükség v<jn. De egyelőre csak azt mondja el, mi hajtotta 30 éves korában a bűnbe. — A kártya. Mig kis rendőrbiztos voltam, nyugodtan, szépecskén éldegéltünk, de hogy csendbiztos iettem a kártyának révén nagy ismeretségre tettem szert. — Káromra. Kártyáztunk. Egy este 1000 frtot vesztettem, 500 frttal ados maradtam. Kétsegbe voltam esve és éppen akkor jött hozzám Sigra Gsicsa Pista, aki iskolatársam volt. Észrevette bajomat s valahogy azt mondta, tudna rajtam segíteni. Hogy ? ... . Elmondta, hogy az akolháti tanya bérlője Sclnvartz Menyhért ma szedte fel a gyapjú árát, sok pénz van nála. Az ejjel megtámadják, elszedik a p^nzt. Tőlem csak azt kívánják, hogy egy-két n^pig hamis nyomon vezessem a nyomozást s egyenlő részt kapok. A kártya ördöge már belevitt. Nehezen ment, de mégis belementem, sőt mert a pénzt nagyon ke'lelt magam is elmentem Sigra Csicsa Pista. Kurucz János. Szövős Szabó Bandi és Kiskuti D?materrM a tanv;.ra. Az ajtóban állottam, mig a társak kínozták a bérlőt és elszedték a pénzt. Nekem négyezer forint jutott. Ez volt az első. Négy esetben, mert késlekedtem, jutalmat kaptam . . . — Tudom mindet. Majd jegyzőkönyvbe vesszük. A második, ahol tettlegesen résztvett az Eísenberg féle.