Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-04 / 14. szám

14-ik szám. N Y I R V I D É K 1909. április 4. 8 felölelő egyhangúlag elfogadott Emlékiratot, melynek a kormány kezéhez leendő azonnali eljutlatásához küldöttség menesztetett. Adózom itt e remek emlékiratot megszerkesztő orsz. egyleti főjegyző Jászberényi Miklós érdemeinek. Ez a klassíkus fejű és műveltségű, ideális lelkületű, láradhatlan tevékenységő, vegyileg tiszta fíijiuafíyar fényesen beváltotta a hozzá fűzött reményeket. M- gnyugvással nézünk jövő működése elé, mert látjuk, tapasztaljuk, hogy a terhes főjegyzői állás méltó kezekbe jutott. Nagyon sokat jelent ez oly Egylet életében, meiynek 5000 főnyi tagja kőzött alig van száz dolgozó olyan munkás, aki az egyleti célok és közjó eléréséért küzd. A többi 4900 hallgat, vár es csendes seramilevéssel tűri, hogy a javukért munkálkodó kartársat tövises utján gyakran gáncs éri, mint ez Uszkay Bálint országos elnökünkkel ^történt a .Budapest* cimü napilap folyó évi január 2 iki számában. A jegyzői árvák és gyermekek nevelőintézetet illetőlep a következő adatokat hozza tudomasra: .Gyermekeink ez idő szerint 2 intézetben vannak elhelyezve és pedig a cinkotai leány- és az egri fiu-m velő-intézetben. A cinkotai intézetben 75 leányunk van. E/.ek közül 25-érl az allam fizeti a tc-lj-s fejenkénti 6"0 korona táp díjat, 50-ért pedig ennek felét az állam, felét a szülők viselik. Teljes ellátásban részesülnek, beleertve a ruházatott is. A gyermekeket a belügyminisztérium meghívása folyfán ez intézetben megszemléltük s kitűnő gondozásban találtuk. Ezek legnagyobb részben apátlan és anyátlan árvák. A másik az egri nevelőintézet, jobban mondva tapintézet létesítés nek érdeme Borsod-, Gömör- és Hevesme>.'yei jegyző-egyleteké. Ez Jászberényi Miklós felügyelete alatt áll s évi költségvetésé 16420 korona. Ebből a házbér 3700 korona, kosztadónuk 27 gyermek után fejenként 360 koronával (.1 28-ik mint tanulmányi felügyelő ingyenes) 9720 korona, beruházások 3(00 koiona. Ezen intézet fenntartása a következő segélyforrásokból meriitcük : Államsegélv 4000 korona, 11 gyermek f.jenkénii 300 koronával a szülőktől kap 330 koronát, iO féldíj s tanuló után 1800 korona, 4 egész uijas tanuló utan 1140 korona, 1 tanuló 270 korona, Hevesvármrgye 4 gyermekért 630 koronát, házalberle'ből b§ folyik 1760 korona. Itt a növendékek ruha gyógyszeren kii ül teljes ellátasban részesülnek. Amilyen nagy különbség van azonban a csiga által megtelt másodpercenkénti 1 milii méter út és a villanyo.-ság által m

agfulott másodpercenkénti 400000 kilométer úttávoiság kőzött, épp olv különbséget látunk általáno'sigban -t testületünk laujai által vég?ett ezerféle munka es annak méltánylása között. De ha im-gligyeljük Molnár Viktor közoktatási államtitkárnak legközelebb a kolozsvári ,sub auspicíis regis" ünnepélyen tett azon kijelentését, hogy ,az ember nem annyit ér, amennyit magáról képzel, hanem csak annyit, am-nnyit a tisztult közfelfogás neki juttat,* ükkor nem tagadhatjuk, hogy a tengernyi ellenséges indulat u támadás elienéie mégis találkozunk noha iiyen „tisztult közfelfogással." Mert amig ellenségeink azzal a rettenetes „Ragging" — szóval erkölcsileg és anyagilag rongyot igyekeznek belőlünk csinálni, addig nem kisebb államférfiú, mint Welcerle korinányelnök éppen az emlékiratunkat átnyújtó küldöttség előtt nyilatkozott ugy, ,,elérkezett ideje annak, hogy a községi közigazgatás élére a jegyzők állíttassanak." Gróf Andrássy belügyminiszter pedig ugyanezen küldöttség munkáját im>gy honoralta: ,Hálásán megköszönöm a

r/, uraknak szíves megjelenését és kérem, mondjak m-g küldőiknek, hogy tudatában vagyok annak, hogy Magyarországon a községi igazgatás oroszlánrésze a községi jegyzők vállam nyugszik." Így ezek fent, a magasban ! L-ní a közelet szürke, de gyakorlati mezején pedig Thaly István nyűg. főszolgabíró (célzatosan huztuk alá) a .közbiztonság" hasabjain emígy ; ,Nem nélkülözhetem a községi elöljáróság erkölcsi támogatását" . . . E szavakkal felelt a m. kir. pénzügyminiszter, mikor azt kérték, hogy mentse fal a községi jegyzőket a közadók végrehajtása alól. És én mégis, ismételtan előállók azzal az inditványnyal, hogy a tőkét, a miből az adók végrehajtásához merítik a jegyzők az erkölcsi támogatást, engedjék át más célra a haza sorsanak intézői. Fedek tőle, szükség lesz rá nemsokára. A községi jegyzői kar azért, vagy epen azért, bogy nem zajong örökösen íizetesjavitáséit, sokkal jelentősebb tényező, mint azt a városi urak gondolják. Az igaz, hogy jelentőrjük nem terjed tul a falu halárán, de eddig a falusi lakosságot tartottuk az ország stabilabb elemének. Csak meg ne inogjon ez a stabilitás is! Eltekintve kii önben attól is, hogy sok heIren inasra nem támaszkodhatunk, en a jegyzői kart teljesen alkalmasnak tartom arra, hogy a nemzeti eszmét képviselje a községekben. A jegyzőkben van testületi szellem, hazafusságuk kifogástalan. És van egy tulajdonságuk, az önkormányzat levegőjeben fejlődik ki; a kedv távolabbi célokért e-t má«ok érdekében buzgólkodni anélkül, hogy saját érdeküket helyeznék előterbe. Idejük azonban nincs már most sem. Teljesítő képességük a szakadásig m^g van feszítve. Vügy lázas izgatottságban élnek, vagy fáradt nemtörődömséggel vonszolják az igái. Sok jegyző már egész bürokrata lett. Körmöl kora reggeltől késő estig, a lakossággal csak akkor érintkezik, ha magán munkálatokat, végez, vagy ha adot jár végrehajtani. A kivándorlás meggátlására irányu'ó közigazgatási tevekenyseg s hasem lesz sikeres a jegyzők helyi isrneretr nélkül, eiakis ők vannak abban a helyzetben, hogy mindenről bizalmasan értesülhessenek, ami a községben történik. Kifejtettem már egyizben, milyen terhet rak a jegyzők vállára majd a választói jog kilerjesztese. Hogy pedig az uj adótörvény nem könnyít rajtuk, igazán felesleges részletezni! Volt felettesünk s/arai ezek. Ne feledjük, mélyen tisztelt Közgyűlés, hogy a temérdek felettes kőzött oly felettesünké, ki velünk Közvetlen érintkezik s akinek kezéb- egy kő/.ép korba illő utálatos es szégyenletes fegyelmi rendszer kancsukát adolt. — Bizony kar, hogy nem lehet e véleményt oltóanyagként felhasználni s általa úgy a közfelfogásban, mint fő ként a hivatalos életben uj arát teremteni olyat, amely mostani magasabb kvalifikációnkkal p.-iri fásban állana. De hát elvégre is A-pasia a bölcs Sokratest, Califron a hős Ep mímonídást ven korukban megtanították táncolni, mi úgy látszik képtelenek vagyunk azokat, akik néha valódi sportot űznek üldözésünkből »rra megtanítani, hogy rangfokozati különbség még n-m ad ínfallibi'itást es hogy Lombroiónak igaza van abban, hogy a zsenialitás ikertestvére a', őrületnek, de a szívtelen inhumanitas e kettő közül nem a zsenialitással rokon. Ilyenkor artán nem csodáljuk, sőt indokoltnak tartjuk Nagy Sándor mármarosi kartársunknak az orsz. közgyűlésen bizonyos sarKasmus«al mindig hangoztatott s az általános elégedetlenséget, elkeseredést konstatáló, gyakori helyeslésekkel félbeszakított szavait. Egyesek azon véleményét azonban, hogy egy. nes>n streikba lépjünk ; magunkévá tenni még sem tudjuk. Mert jól mondj i ugyan Moltke és Glausewitz, hogy ,a háború nem egyéb, mint a politikának más eszközökkeli folytatása", több ok, legfőképpen pedig hazafiságunk indít arra, hogy folytassuk a politikát, mi ne kezdjünk. Legalább most még ne! Várjunk, tűrjünk és szenvedjünk, lelkesítsen azon eszme, hogy „a Hazáért mindent, a Hazát semmiért !" Igaz : csúfosan szégyenletes az, hogy egy 10,000 főnyi nagy munkát végző Testület éveken at folytatott, szakadatlan küzdelemmel oly jelentéktelen harmadrendű kérdésnél. mint a vasúti kedvezményes jegyek elnve rése. — (amely kérdésnek szerintern csak az erkölcsi értékeért volt érdemes küzdeni) alig tud fél sikert kivívni s mosoiyt gerj-sztő, hogy még azt is, hogy állami fizetés kiegészítésünket ezután az adóhivataltól portómentesen kapjuk meg, kedvezménynek tekintjük. Még sem hagyhatjuk magára a küzdelemben azt a kormányt, mely nemzeti s mely a nemzetiségek által folyton támadva van. Sietünk hamarosan kijelenteni, hogy politikához mi nem értünk, azzal nem is foglalkozunk, alapszabályaink szerint n«m is foglalkozhatunk. Tehát kulturális téreni küzdelmet éltünk, mely téren olyan eredményeket látunk, hogy mig a magyar irodalmi tevékenység főle^ a poétikai, de tán a zsurnalí-ziikai t*ren is dekadenciát mutat; a nemzeteségek , főként az oláh kultura folyton tért hódit. Hiszen tudvalevő, hogy az 1838-ban megindult „Casetta de Transilvánia" első oláh lap nyomán 20 politikai, 4 társadalmi, 6 egyházi, 4 szépirodaimi, 8 pénzügyi, 4 éle- és 6 vegyes tartalmú, összesen 50 oláh nyelvű hírlap és folyoirat sarjadzott ki és folytat ellenünk piszkolódást. Nehéz küzdelmet folytat a kormány finánclális téren is az állam háztartás mérlegének egyensúlyba tartásánál a folyton fokozodo igényekkel szemben, mely igények emelkedésétől akkor riadunk meg, ha vagyonosodásunk mérlegét a szomszéd államok valamelyikével pl. Ausztriáéval összehasonlítjuk és látjuk, hogy ennek 704 pénzintézetében 16200 millió vagyon 5300 millió betéttel szerepel, míg a mi 1468 pénzintézetünkben csak (5000 millió vagyon 2300 millió betéttel szégyenkezik. Ilyen nehéz állapot és kü'.deimek mellett tehát egy hazafias kormány mindig jogosan számithat a mi szerény, hazafias .szolgálatunkra, melyért jutalmat mi nem várunk, csupán elismerest, mely ha késik i=, elébb- utóbb elérkezik. Nekem legalább szent hitem, hogy kell jönni egy ídőnes, se hitemhez annyira ragaszkodom, mint & Garibi tenger lakói, va^-y Afrika kafferjei az ő szokásaikhoz, a mikor a magyar törvényhozás termében nem csupán tgg Somogyi Aladár fog érdekünkben lándzsát törni. Örvendetes, hogy szakavatott, tárgyilagos, általános helyeslésben részesült beszedjet. orsz. elnöküns a .Községi Kö/.löny* január hó 31-én megjelent 5 ik számában kellően méltatta. De annyira fontosnak tartom ezt, hogy egyletünk reveben is jegyzőkönyvileg köszönetet nyilvánítani és Somogyi Aladar orsz. gyűlési képviselő ur kezéhez itürgősen eljuttat ni ezennel indítványt teszek. Nyugdíjügyünkben ugy látszik forduló ponthoz jutottunk. A 149.364—908. számú adat gyűjtő belügyrainisiteii rendelet arra enged következtetni, hogy irányadó körök valahára komolyan kezdenek foglalkozni azzal, hogy kielégítsék Magyaroisrág jegyzői karanak e tárgyban jogos igényét, amint kielégítették már kérelem nélkül az ország többi hivatalnokaiét országos, egyöntetű nyugdijszabály?at életbe léptetejével. A mi álláspontunk e téren mindig az volt, hogy a Törvényhatóságok viszonossági alaponi jó akaratú rendezési törekvése csak teldozgatás. Vártuk a .rosszul gombolt mellény" sorsának beteljiültet. A tartalmas Jelentós befejező része így szól : Megköszönve mélyen tisztelt Közgyűlés a türelmet, melvlyel talan hosszura nyu t elnöki jelentésem közérdekű re*aet megajándékozni méltóztatott, — áttérek egyletünk benső családi ügyeire. Mély mzvéttel emlékezem meg Angyalossy Pál tiszteletbeli tagtársunk elhalálozásáról s indítványozom, hogy az elhunyt járási főtisztviselő mélyon tisztelt özvegyénél, Nagyságos Hrabovszky Kornélia úrnőnek azi jegyzőkönyvi kivonat kíséretében küldöttséggel fejezzük ki. Nem kevesebb meg'lletődéml jelentem b* tisztelt Közgyűlésnek, hogy tiszteli toeli elnöktarsam Moravek Gusztáv magan levelben egyletünkből! kilépését jelentette. Azt hiszem nsni csalódom azon feltevésemben, hogy e sajnalatos lépésre őt személyes motívumok indították. — Bármi legyen is oka annak a kollegiális szeretet és őszinte baráti beesülés meleg hangján indítványozom, hogy jegyzőkönyvileg adjunk « felett sajnálatunknak kifejezést, felkérve őt, hogy kil'pési szándékát visszavonva, egyletünk élén továbbra is m-gmaradni s hasznos tudásával és gazdag eUttapasztalatáral a közjóra tovább is velünk mutikálsodni szíveskedjék. A mennyiben pedig kívánatosnak látom, hogy egyleti életünk erdek körebe minden járási főtisztviselő bevonassák, indítványozom, hogy Virányi Sándor es Simák János újonnan megválasztod főszolgabíró uras egyletünk tiszteletbeli tagjaiul mogválasztassanak s érdemeiknek ezen szerény kitüntetése velők jegyzőkönyvi kivonat átnyujtásával küldöttségileg teljesítessék Végül tisztelettel bejelentem, hogy az egyleti tagdíjak felemelése céljából módosított uj alapszabály tervezetet jóváhagyás kieszközlése végett alispán úrhoz felterjesztettem. De mivel már a régi mérsékeltebb lagdijak befizetése körül is rendkívül sajnálatos közönyt tapasztaltunk, jónak láttam «zt elnöki kóriratban a. tisztelt egyleti tagok szíves tudomására hozni, megkockáztatván azon észrevételt, hojry az 1000 koronát megközelítő tagdíjhátralékkal budgettünk mérlegét rendben tartani teljes lehetetlenség. Kenytelen vagyok tehát kérelmezni sz úttal is a nagyobb érdeklődést, pqntosabb