Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-04 / 14. szám

4 14-ik szám. N y l R V I D É K 1909. április 4. fiz-'tést, a bevehstetlanségeknek pedig pénztár­nok kimutatása szerinti törlését. Uj egyleti tag gyanánt S/abó Gyula nyir­adonvi kartársunk jelentkezőit. Azon örvende tes kijelentéssel kérem az ő felvételét, hogy egyletünk tagjainak száma e/zel a százat elérte. A zajos éljenzéssel fogadott beszámolót, az abbaa foglalt indítványok elfogadásaval, jegyző­könyvi elismeréssel honorálta a közgyűlés. Ezután a tárgysorozat rendjén jóváhagyta a közgyűlés a mult évi zárszámadást s elhatá­rozta, hogy a jegyzői nyugdíj-ügy országos rendezése tárgyában kelt megkeresett pártolóiig a varmegve alispánjához terjesztik s Andó Sámuel inditványara a jegyzői nyugdíj-szabály­rendelet revízióját. Az országos községi jegyzői kar tulajdonát képezendő független irányú politikai napilap létesítésére részvénytársaság szervezése és pár­tolása iránt megküldött indítványt elfogadták és mindjárt 40 részvényt á 50 kor. jegyeztek. A hivatalos napi és fuvardíjak felemelése tárgyaban alkotott szabályrendelet módosít.sa iránt küldöttségileg kérik fel az alispánt. Pestvármegye jegyzői egyletének járási egyletek létesítése iránti indítványát nem fogad­ták el. A nyíregyházi Kereskedők és Gazdák köré­nek statisztikai adatok beszolgáltatásáért köszö­netet kifejező iratát tudomásul vették. A magán munkálatokról szóló szabályren delet módosítása iránt Suhajda Béla indítványát elfogadták es ugyan őt felkértek a szabályren­delet átdolgozására. Kikelet. (F. É.) Tovatűnt télapó hófehér, dermesztő szakállával. Eltűnt a zúzmara hideg lehelete, a jégvirágok nem díszítik már ablakainkat. Jég, fagy, hó átadták uralmukat a csillogó napsugár­nak, a lenge szellőink. — Dér helyett harmat csillog a földből kikandikáló fűszálakon. A visszatérő madárkák csicsergése váltja fel a némaságot, a hóval tompított mezők fárasztó egyformaságát. S minden örül, mindenki köny­nyebben lélegzik fel, hiszen mégis csak súlyos teher gazdára, szegényre egyaránt a kemény tél összes fáradalmaival. Itt a tavasz! A vir. g s kikelet. A poélák és szerelmesek ragyogó évszaka. Ibolya illatától terhes a lég. A tüdő mintha kitágult volna, szemünk mindent rózsaszinban lát s köszöntve sóhajtunk fel, látva a természet, az örök ter­mészet hatalmas gépezetét, mely nem engedi úrrá lenni a tél ksméoy fagyát, hanem sietve segítségére jő a tavaszi langy fuvalmakkal, hogy új életre csókolja a hidegtől megdermedt életet. A fákat, virágokat, a mezőt, a reteket, az erdő­ket és hűs pagonyokat. Itt a kikelet! Fennen, hirdeti minden, Az újjászületés gyönyörű symboluma: a tavasz ismét eljött, a remény újra éled mindnyájunk szívében, hogy jóra fordul ismét minden. Mert sok szorul javulásra. — A társadalom mintegy lenyűgözve, lesújtva a közöny hideg leheletétől, téli almát látszik aludni. Serkentő kézre van szüksége, mely lethargiájából felébreszti, langy tavasz szellőre, meleg napsugárra, mely felcsó­kolja hosszú álmából, hogy végre a tettek me­zejere lépjen s ne engedje eltespedni szervezetét a semmittevésben, mely a mi társadalmunknak örökös álka volt. A társadalmi mozgalmak, sajnos, nálunk igen ke kény területen mozognak. Rég időktől fogva észlelhettük, hogyha valamely mozgalom nagy dérrel-durral meg is indul, csakhamar a közöny, az érdektelenség sivár pocsolyájába süpped éppen társadalmi életünk élhetetlensége, a vezetők lanyhasága következtében. Hány nemes eszme, gyönyörű idea rázta már fel társadalmi életünket, hogy aztán rövi­desen, miként a szalmaláng, kihunyjon, elaludjék. Pedig sok teendője akadna a mi társadalmi életünknek. — A tél szigora világító fáklyaként megmutatta azokat a sebhelyeket, melyeket be hegeszteni a társadalom kötelessége. A szegény­ség, e legnagyobb csapás jótékonvság utján csökkenthető. De vájjon képzelhetünk hathatós segedelmet e téren, ha nem vonjuk belé az egész társadalmat, mint eeyellen működő sze­mélyt ? Lehet segíteni a szűkölködőkön az egye­seknek, ha a társadalom összesége nem áll oldala mellett! ? Nem és ezerszer nem. Ami az egyednek sohas-m sikerül, vagy csak nagy ritkán, az a társadalomnak, a tömörülésben rejlő rre­jénel fogva, mindig könnyen rendelkezésére áll. De az bizonyos, hogy szükséges ehhez az egy­öntetűség, az egy akarattól áthatott összeműsö­dés, meit különb m itt is célt tévesztünk s az eredmény a semmivel egyenértékű. Nemcsak a jótékonyság t.eren nyílik azon­ban alkalma a társadalomnak orvosolni azokat a hajókat, melyeknek megszüntetése éppen a mi tarsadalmi életünk legelső érdeke. A gyer­meknevelés, a szülők nélkül maradt kisdedek, a Szegénységük következtében miveletlen apró­ságok nevelese, a munkanélküliek munkával való ellátása, a niipkőzi otthon, hol az iskolai szünet alatt henyélésre, esetleg még bűnre is csábitható növendékek nyernek ellátást «s felügyeletet, a tiszles»éges leányok kiházasitása, a bűnükért megbűnhődött, börtönökből kikerült bűnösök megélhetéséről való gondoskodás, a cselédeink erkölcseinek megvédése stb. stb., mind, mind olyan kérdések, melyeknek megoldása egyedül és csupán a társadalom, a mi társadalmunk feladata s különös érdeke. Kinek van haszna abból, ha a gazdátlan gyermekek elromlása megakadályoztatik, ha ellenszert találunk a züllésnek kitett existenliák megmentésére, ha csirájában elfojtjuk a kelet­kezhető bűnt, ha útját, szegjük a bűnös ű'ra tévedtek, de javulni szeretők ujabb bűnbe esé­sének?! Kinek? Kinek? Mindig és mindenkor a társadalomnak s evvel egyidejűleg önma­gunknak. Fel tehát a tespedésből. Elég volt a pihenő, Vár a munka, dolgoznunk kell. fejlődjék a tett­erő. A hosszú álom megboszulja magát. Eler­nyed az organismus. A társadalom organismu­sáriak elernyedését pedig mi sinyeljük meg, a mi kárunkat látjuk belőle. Itt a tavasz, a kikelet. Uj élet zsendül a sarjukból; hadd éledjen fel tehát a mi törek­vésünk is hozzájárulni a társadalmi bajok orvos­lására, azok lehelő megszüntetésére. — Tudjuk nagyon jól, nehéz életet önteni a mi elernyedt, ványadt tagu társadalmi életűnkbe. De erős akarattal, & vezetők kitartó buzgalmával mégis elérhetjük célunkat, a melyből mindnyájunknak csakis haszna lehet. Az újjászületés magasztos symbolumát értsük meg végre s fogjunk vállvetve munká­hoz, uj erővel, fokozott energiával, mutassuk meg, hogy megértetlük a nagy, a dicső termé­szet fenséges ujjmutatását s mi is újjáéledni óhajtunk, mi is paralisálni szeretnők a társada­lomban előforduló nagy ellentéteket. Reméljük és hisszük, hogy kérésünk meg­szívlelésre talál s rövidesen már a társadalmi akciók egész sorozatával hozakodhatunk elő mindnyájunk legnagyobb örömére. * * Időszerűnek tartjuk itt megemlékezni a Gyermeknapról, amelyet az Orsz, Gyermekvédő Liga tart meg az idén már harmadízben, nálunk a jótékony Nőegylet közreműködésével Gróf Vay Gáborné őméltósága buzgólkodása és személyes vezetése alatt. Reméljük, hogy Nyíregy­háza város nemesen érző lakossága az idén is lehetővé teszi, hogy Nyíregyháza, mint az előző években, ugy az idén is a gyermeknap erkölcsi és anyagi sikerével a vidéki testvér városok között vezető szerepet vigyen. A szatmári ref. egyház uj leányinternátusa folyó év szeptember 1-én nyílik meg. Az inter­nátus szép emeletes saroképület a széles, befá­sitott Rákóczi-utcán. Nagy kertjében árnyas fák alatt séta és játszótér áll a növendékek rendel­kezésére. Az internátus felsőbb leányiskolával és tanítónőképző intézettel kapcsolatos. Szatmár­németi a nőnevelés valóságos gócpontja; az említett internátussal összekötött intézeteken kívül van egyéves női kereskedelmi tanfolyama, óvónőképzője és polgári iskolai tanítónőképző intézete. Mindezek az internátus közvetlen köze­lében vannak, s a bennlakó növendékek ide is kijárhatnak. A társalgási nyelv német-francia. A benn­lakó növendék állandóan nevelői gond és fel­ügyelet alatt áll. A teljes ellátási dij mosással együtt havi 60 kor., lelkészek és tanítók leánykái 50 kor.-t tizetnek. Jelentkezéseket már most elfogad és bármi­nemű felvilágosítássá! készséggel szolgál az igazgatóság. 89* Kérjük tisztelt előfizetőin­ket; akiknek előfizetése március vé­gén lejárt, hogy előfizetésüket szí­veskedjenek minél előbb megújítani, hogy a lap szétküldésében fennaka­dás ne legyen. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. I samrarasswBaacEBíaBraiEana Nyíregyháza vá­Szeszich Lajos. | r 0s közéltének a régi alakjai so­rából megint kidőlt egy: Stemch Lajos, a Nyírvíz tarsulat nyugalmazott igazgató• főmér­nöke. Mint egészen fiatal mérnök a hatvanas évek elején jött Nyíregyházára s itt is nősülve meg, a 70-es évek közepéig legnagyobb részt tagositasi mérnöki munkalatokkal foglalkozott. Az ő felmérései alapján osztattak ki a nyír­egyházi úgynevezett jogföldek is. 1876-tian indult meu a mozgalom a Nyír­vizek szabályozása érdekében s ez idő ől kezdve, f mini a Nyírvíz szabályozó társulat megalakítá­sára kiküldött bizottmány műszaki ismeretekkel bíró tagja, minden munkásságát a szabályozás létrehozásának nzente te. 1879. október 30-án, a már végleg meg­a'aku'l tarsulat egyhangúlag mérnökévé választ­ván, ő v®xette és vitte keresztül a csatorna hálózat tervezési és létesítő munkálatait, az alkalmazott mérnöki kar egész gárdájának az élén, minden tudását és tevékenységét a társu­lat érdekeinek szentelve, egész a mult év nov. hó t-ig, amikor mind súlyosabbá váló betegsége miatt, a társulat közgyű'étének legteljesebb elismerésével nyugalomba vonult. Haláláról a következő gyászjelentéseket vettük : Szeszich Ida férjével Marsalkó Lajossal, Szeszich Gyula nejével Kovács Terézzel, Szeszich Emma férjével Dudinszky Miklóssal, Szeszich E ek nejével Harmathy Gizellával. Unokái: Szeszich Sári, Béla és Gyula, Dudinszky Éva, Szeszich Lajos és az összes rokonság nevében is fájdalmas szívvel jelontik forrón szeretett édes jó atyjuknak és nagyatyjuknak Szeseich Lajosnak a nyírvíz szabályozó társulat ny. igaz­gató főmérnökének folyó hó 30-án reggeli 5 orakor életének 73-ik évében történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak földi tetemei folyó hó 31-én délután 3 órakor fognak a debreceni­utca 6-ik számú gyászházból a pazonyi-utcai sírkertbe örök nyugalomra helyeztetni. Az en­gesztelő szent mise áidozat. április 1-én reggeli 9 órakor fog az egek Urának bemutattatni. Nyíregyháza, 1909. évi március hó 30-án. Béke legyen veled ! A Nyírvíz-szabályozó társulat, elnöksége, választmánya és tisztikara mély fájdalommal tudatja Sseszich Lajosnak nyugalmazott igazgató­főmérnökének folyó évi március hó 30-án, reggeli 5 órakor bekövetkezett gyás/os elhunytát. A társulat megalakulásánál és 32 évi páratlanul hűséges és odaadó vezetésénél szerzett kiváló érdemei méltóvá teszik, hogy emlékezetét a tár­sulat minden tagja híven és hálás szívvel őrizze meg. Nyíregyháza, 1909. évi március 30-án. Nyugodjék bekében ! — Kinevezések a pénzügyigazgatóságnál. A helybeli kir. pénzügyigazgatosagual Eötvös Pál p. ü. igazgató helyettes p. ü. ig. titkár, Kubinyi Lóránt es Pál Albert p. ü. ig. titkárok pénz­ügyi tanácsosokká léptek elő, Liptay Ede és Kist Gábor s.-titkárok titkárokká és Medveczky János fogalmazó segédtitkárrá. — A ref. egyházkerületi egyházi tanácsbirói állásokra beérkezett szavazatok felbontatván, absolut többséget nyertek Sass Béla és Szél Kálmán, a harmadik állásra azonban az általá­nos többséget senki sem kapta meg s ennél-

Next

/
Thumbnails
Contents