Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-04 / 14. szám

2 14 ik szám. itteni tarlózkodá.-uk, lakóhelyük, életmódjuk, szokásuk, szóval minél közelebbi ísmerettségük erdekei. Meit azt eltagadni nem lehet, hogy ha nem közvetlen őseink voltak is mint a hagyo­mány tartja, de őseinknek közeli rokonai voltak. Útjuk iránya bizonyosan az volt, melyet minden Ázsiából áttöiő lovas nép használt előttük is utánnuk is, t. i. az ázsiai síkságról a Kárpátok bércein át a Duna, Tisza közti sík­ságra. Tehát vármegyénk csaknem első meg­állapodási helyük voll, mint később magyar őseinknek is. Innen nyomultak egyrészt le a Duna felé, mit részt nyugat felé. 435-ben már a burgundokat verik le egy rémitő öldöklő csa­taban, hol a hun lovasság mindenkit lemészá­rolt, ki menekülni nem tudott. Több mint 20,000 burgund maradt a csatatéren. Később vármegyénk területéről — melyet régibb lakói­nak a gepidáknak hagytak — az alföldi síksá­gokon ütöttek tanyát. Priszkus Rhetor leírása szerint Atiilla palotája egy nagy fa'uban domb tetején emelkedett, szépen rovátkolt gerendák­ból és gyalult deszkákból épitve s diszes kerí­téssel beketitve. Hogy hol volt? megállapítani, többé adatod hiánya miatt nem lehet. Vannak oly tudósok kik épen vármegyénkben Ujfehértó körül keresik, míg Attilla temetkezési helyének a buji nagy halmot mondják. De ezek az álli tások vagy feltevések történeti b :zonyitékokon nem alapulnak. A n:tgy király temetéséről Jordanis annyit mond, hogy hármas (arany, ezüst, vas) koporsóban temették el s hogy sírja örökre rejtve maradjon, a temetésnél szolgálatot tett egyéneket mind leöldösték. A hunn államszerkezetről valami biztos ismeretet szerezni nagyon nehéz. Kétségtelen tény, hogy lovas, nomád nép voltak, a városi életet gyűlölték, baromtenyésztés és harc voltak főfoglalkozásaik, de a művelődes irsnt elég ér­zékkel bírtak. Diplomatiai jártasságuk a római birodalommal való nemzetközi viszonyok inté­zésében feltűnő ügyességet mulat. Állandó letelepülésük nyomaival is ta'álko ­zunk. Priskus Rhetor nemcsak Attiilának, nejei nek, hanem a fő hunn embereknek külön ura­dalmairól is beszél, sőt barbár falvakat is emlit s ezek alatt kétségkívül jakygokat, germatiokat stb. kell értenü k. Művelődési képességük fényes bizonyítéka a fényűzés is, mely Attilla személyét kivéve — a hunn főuraknál megnyilvánul. Az udvari élet küiönbórő szertartások szerint folyik le. A fény­ütést mutatjxk az akkori irók által feljegyzett adatokon kivül, a különféle muzeumokban őrzött hunn—germán kori rmlekek. A hunn nép idejében a szlávok hazánk s vármegyénk területén még nem foglalnak helyet, ha egyenkint szállingózni kezdenek is erre felé, de tömeges bevándorlásról szó sem lehet. A szetet mindig mások sikere érdekében csillog­tatja. Ezúttal szellemes és ötletes volt. Egy olasz opera-áriát variált egy csomó nagyhírű compa­nista szelleme szerint. Hallottuk a rokoko Mo­zartot, a vé^e-hossza nincs Verdit, az ellen­pontos fogás Bachot, majd Schumant, Otildmarkot, aztán Wagnert, sőt befejezésül a Liset rhapsodia tempót, melyből a végkimerülés keletkezik. Ka­cagás és taps követte minden részletét. Azután jöttek a dilettánsok Debrecenből, mely várossal mindinkább szorosabb kapcsolatba, érintkezésbe jutunk. Az idők kellemes fordulása ez. A cívis önérzet végre észre vesz minket, méltányolja haladásunkat. Nagy Zoltán pár darabot csevegett el a zongorán. Egy ismert cuplét dolgozott fel Grandé Valse alakjában, majd Rosenthal viz csobogásszerü darabját adta elő. Nagyon szépen játszik és reám főleg bal­kezének finom érzékenysége hatott. A fiatal Veszprémy pedig hegedült; prog­rammja a könnyen elviselhető hangulatokat képviselte. Legnagyobb hatást a Wieuxttmps fis moll concerljének Il-ik télelével és a Gold­mark Áriájával érte el. Az bizonyos, hogy szép technikája van és a cadenzában bemutatott tö­kéletes futamai, egy-egy staccatója, a kettős hangok absolut tisztasága nagy tehetséget árul­nák el. Ha én Maecenas volnék, egy Amatival ajándékoznám meg. A legelsőt dr. Vietériss Jizsef pályanyertes költeményét legutóljára hagytam, mert azt kell ajánlanom, hogy olvassák el ezt kétszer, három­szor, hogy lássák a sok szép gondolatot, a ne­mes hevületet, az őszinte lelkesedést. —hm— N Y I R V I D fi K iiunnok szerepe.nek mint uralkodó osztály, az idegen néptörzsek, főként a germánok végzik a szolgálatot, kik közt a gótok és gepidák jobb bánásmódban részesülnek. Rajtuk kivül még számot tesznek a finn származású nomád né­pek is. Voltaképen mint később látni fogjuk a hunn nép államszerkezete megegyezett az avar és magyar nép szervezetével. Kezdetben ázsiai volt teljesen, azután a vidék természeti alakulata, a műveltségi viszonyok szerint átalakult, s teljes Európaivá vált. Attilla azonban maga szemé­lyere nézve egy féktelen, határt nem ismerő (tespota volt. A ragy hunn uralkodó halála kedvező alkalom volt a már is nehezen túrt iga lerázá­sára az alávetett népeknek. Attilla fiai közzül Ellák örökölte atvja hatalmát, de nem volt képes azt fenn'ártani. És épen a mi vidékünkön akkor lakó gepidák kellek fel eUőben, majd ezekhez csatlakoztak a gótok is, mig a hunnok pártján maradtak az alánok, jakygok, kazárok és más­féle népek. A végeldőntő csata rettentő volt, s bár előbb a hunoknak kedvezett a győzelem végre is a gepidáké volt. Negyvenezer embert VP3Z­tettek a hunok — köztük a királyt a vitéz Ellákot is. A többi megmaradt hunok futásnak eredtek a Duna torkolatához a fekete tenger melléki síkságra húzódtak. Most egy uj alakulás jött léire hazánk te­rületén. Vármegyénket s a tőle délre eső síksá­got az Attilla székhelyevei együtt a gepidák — talán a hol nagyrészben eddig is tanyáztak — vették véglegesen birtokukba. Neve Hunnia helyett Gepidia lett az egész tiszántúli síkságot magába foglalván. A Duna—Tisza közén, le egész a Kárpálok déli lejtőjétől a herulok helyezkedtek el, hogv majd a longubárdoknak adják át szállásaikat. A keleti gótok Pannóniában telepedtek meg, de országuk három királyságra oszlott. Áz egykor hatalmas hunnok uj hazájukból kikitőrve próbálták a régi halaimat visszasze­rezni. De ez egyáltalán többé soha sem sikerült. Beleolvadtak a szomszédos nemzetekbe s bár még később is találkozunk nevükkel, de számot többé r.em tesznek a történetben. Attilla utolsó unokája neve Mundó volt, ki a római hadsereg­ben lovassági tábornok lett. Mint ilyen Salma ostrománál halt el a gótokkal vívott csatában 480 körül. A hun nyelvből egyetlen egy szó maradt fenn; ez igy hangzik : vadon, magyarázat hozzá magyarul nem szükséges. A IV. században élt Byrantinus Stefanus őrizte meg számunkra. Nagymáté Albert 4 nyíregyházi íorna- és vivő egyesület közgyűlése. Városunk többé kevésbbé virágzó, részben gazdasági, részben erkölcsi, hol meg éppen mind a két célt szolgáló testületei közül, talán a legcsekélyebb érdeklődés mellett tartotta meg egyesületünk rendes évi közgyűlését a m. hó 21-én. Pedig alig hihető, hogy az egyesü­letek között csak egy is volna, amelyik a kö­zönség, sőt tagjainak nagy fokú részvétlensé­gével küzdve, olyan szép eredményeket képes felmutatni, mint épperi ez. Sajnos, hogy ez az eredmény a befektetett tőke %-ában ki nem fejezhető s még inkább, hogy csengő obulu­lusokra be nem váltható; sőt még csak arra sem alkalmas ez a societan, hogy némi szerep­lési vágyat ki lehessen benne elégíteni. Más szávai sem a zseb, sem az ennél talán még sokkal erősebb mozgató erő, a hiúság nem nyer semmit. Szabad e hát csodálkozni, hogy sem a nagy közönségben, de még az egyesü­leti kötelékben állóknál sem találunk érdek­lődést?! De reméljük, hogy lesz még másképpen is ! Lankadatlan kitartással sikerül, mijd megtörni a közönyt s meggyőzni helyi társadalmunkat arról, hogy egyesületünk célja, nem a bukfenc­vetés és cigánykerek-hányás szakszerű oktatása, hanem valami más. Hogy a vivás, tornázás, alhletika csak eszköze célunknak, edzett testű ifjakból erős lelkű férfiakat nevelni a hazának, hogy ez nemzeti missió s mi ezt igyekszünk betölteni. Lássuk azonban, mit szolgáltunk. Nyíregy­háza város nemes tanácsának áldozatkészsége 1909. április 4.. folytán a volt Széchenyi liget területéből közel 4000 • ölet nyertünk sport-telep létesítésére. E'. sok költséggel, még több utánjárással és fáradtsággal a vezétőség részéről, sikerült is, ugy hogy, mihelyt az időjárás alkalmas lesz, gyönyörűen gyepesített, egyenletes pálya áll rendelkezésünkre szabályszerűen kimért és saia­kozott futó körrel, ugró, sulydob) és diszkosz­vető helyekkel, két teunisz pálya pedig épités előtt áll, Azonkívül ugyancsak a város 1000 koronát engedélyezett a telep beépítésének cél­jaira a fent emiitett liget parkírozására fenn­tartott összegből, a megszűnt .Nyíregyházi kerékpár-egyesület pedig 400 koronát meg­haladó vagyonát adta át egy, az ő nevére és emlékére alapítandó örökös vándordíj elle­nében. E két erkölcsi testület őrök hálára kö­telező adományán kivül teljesen magunkra ha­gyatva s minden anyagi erőnket a pálya beepi­téssnek áldozva, országos nyílt versenyt az elmúlt évben nem rendeztünk. Tagjaink össze­sen hit, többnyire barátságos jellegű mérkő­zésben vetlek részt 12 első, síámos második és harmadik dijat sz-rezve. Hoz'ávéve a most el­mondottakhoz az aug. hó 23-án dr. Fuchs Jenő, a kardvívás világbajnokának részvételével ren­dezett s erkölcsileg fényesen sikerült vivóikadé­rniát, előttünk áll dióhéjban az elmúlt év tör­ténete. Az események előkészítésével s a mind­untalan felmerülő akadályok elhárításával járó fáradtságról, odsado munkálkodásról es más egyebekről azonban meg sokat lehetne beszélni. Magának a közgyűlésnek legkimagaslóbb eseménye a tisztújítás volt. Őszinte sajnálattal és veszteségét igazán átérezve vei te tudomásul az egyesület mélyen tisztelt és szeretett, elnöke, Somogyi Gyűli lemondását, tiszlelettel hajolva meg annak indokai előtt. Feledhetetlen érdemei jegyzőkönyvileg leltek megörökítve s vég'elen hálánk szerény j?léül egyhangú lelkesedéssel örökös diszelnökké választatott. Helyet a köz­gyűlés osztatlan óhajának engedve szintén álta­lánosan tisztelt és szeretett, agilis ügyvezető elnökünk, dr. sasi Szabó Líszló foglalta el. Alelnök: dr. Nagymáté András, titkár: dr. Szitha Sándor, a titkár helyíttes és jegyző : Krómi Károly és Garay Kálmán, pénztárnok: Kéhler Gyula, e. or^os: dr. Liicatos Imre, e. kapitánynak pedig Csernák Lijos választatott meg egyhangúlag. Mint látható, a régi, kipróbált vezetőség került, ismét az élre, amelynek fáradhatatlan munkássággal, egyetértéssel bizonyára sikerül majd a nemes célt teljesen valóra váltani éí sikerekben nagygyi tenni az egyesületet! I jegyzői egyesület közgyűlése. A mult szombaton tartotta meg a Sza­bolcsvármegye községi és körjegyzők egyesülete rendes közgyűlésit, Tóth József egyesületi elnök vezetése alatt, a tagok örvendetesen gyarapodó érdeklődése mellett. A közgyűlést Tóth József elnök nagysza­bású beszámolóval nyitotta meg, melyből közöl­jük a következő részleteket: Mélyen tisztelt Közgyűlés ! Mult évi tisztújító közgyűlésünk egyhangú­lag megnyilatkozott megtisztelő bizalma ujabb három évre vállaimra rakta az elnöki köteles­ségek terhét. Érthető, hogy egy ferfiu, bármily munkakeddvel bírjon is, jegyzői hivatalos pályá­jának 3()-dik, köztevékenységének 40-ik évfor­dulóián, tehát nyitott sírja szélén roskatag lép­teinek ily teher alatt csupán azon tudatból menthet erkölcsi erőt, hogy a .Mór megtette kötelességét, a Mjr elmehet!" E kötelesség teljesítését érezném én fogya­tékosnak. ha be nem számolnék a mélyen tisz­telt Közgyűlésnek mindazon jelentősebb esemé­nyekről, amelyek testületünk érdekeit érintően utóbb felmerültek. A nyomott hangulatban megnyitott köz­gyűlés rövid időre felfüggesztetvén, közben az „Erzsébet Segitö Egyesület" alakíttatott ineg s elfogadott alapszabályainak felterjesztésére a felhatalmazas megadatott. A továbbiak a .Köz­ségi Közlöny" nov. Ili-én megjelent 46. szá­mában részletesen közölve lettek s igy azjk a ny Ivánosságnak átadatván, fölöslegesnek tartom a hozott határozatokat egyenkint elsorolni. Csak általánosságban em;lem ki annak legfontosabb tárgyát: az összes sérelmeket és kívánságokat

Next

/
Thumbnails
Contents