Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-04-04 / 14. szám

Hjiregyháza, 1909. IXX. éYfolyam, 14. szám. vasárnap, április 4. mm A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ^Kifizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor.> Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSKÁZ-TéR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk -vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fi 11., minden további szó * fillér

. Vasta

g betűvel szedett kétszeresen számit. A sajtó Moakája. Az országgyűlés képviselőházának e hét legelső napján tartott üléséből valamelyes undorító és szörnyűséges bűz terjedt szét Magyarországon. Az alkotmány ellenes Fejérváry kormány 1905. évi fölhatalmazás nélküli, sőt eltiltott költekezéseiről való elszámolás során világosság vetődött eltemetett undokságok kloakáiba s megtudtuk a magyar sajtó egy részéről, hogy ettől a kormánytól sommás pénzeket fogadott el, illetőleg erőszakolt ki. A megfizetett sajtó rettenetes bizonyossága ez. Ami azt jelenti, hogy amit a jámbor napról-napra olvas az ő egyik-másik leibzsurnáljában és esküszik rá, hogy az az igazság és úgy nagyon az igazság, ahogy ott van megírva: hát magyar királyi államvasúti hirdetések közlésének pausáldija képen való sok ezer koronák csengése szól bele az igazságnak ebbe a hirdetésébe. A lármásoknaknak még több; például a Nap citnű újságnak 1905-ben, a Fejérváry kormánytól 17000 korona. A fővárosi sajtó egyébként valamelyes, szinte gyanús érdektelenséggel siklott át az 1905. évi országos zárszámadás e panamás tétele felett, holott pedig nemcsak a bűze átható ennek a panamának, de a jelentősége is, mert a magyar közönségben a hitnek az utolsó szálait, is eltépdesi a sajtó hivatásának s erkölcsi értékének megítélésében. Abban a listában, tudniillik azok közölt a lapok közölt, amelyek a Fejérváry kormánytól 1905-ben államvasút! hirdetési díj címén pénzt fogadtak el, nagyobb összegekkel a Magyar llirlap, Egyetértés, Nap, Pesti Hirlap s a magyar református papság lapja a Magyar szó szerepelnek. Többé-kevésbbé régi organumai a magyar közvélemény egyes irányzatainak. A Fehé.-váry kormány, nem csak meg nem szavazott, de a képviselőház határozatával egyenesen eltiltott költekezéseinek a magyar sajtó viszonyokra most rávetett világosságában, mi, valamelyest tovább menve a képviselőháznak e kérdésben hozott határozatánál — fölhívjuk a közönség figyelmét arra, hogy — olvasván az újságokat és tudván most már azt. hogy az összes budapesti és egyes vidéki újságok sok ezer koronára menő, úgynevezett, pausálét és a vasutakon való sok-sok'szabad jegyeket élveznek azon a czimen, hogy a m. lett. kir. államvasutak hirdetéseit közlik: Legyenek figyelemmel arra, hogy ezek a lapok ezeket a vasúti hirdetéseket csakugyan közlik-e? Egész bizonyossággal mondjuk, hogy nem közlik! Nem hirdetési pausa/e tehát az a sok sok ezer korona, amit ezen a címen az államvasutak pénztárából a mindenkori Pefőfiék sírja. Hej, öreg korcsmáros, te se hitted volna, Hogy kétszer temessék fáradt csontodat! Jó anya, hű testvér, egymásra borulva, Bánt-e, mint őt egykor, fájó gondolat ? És, ki „feleségek felesége" voltál, Jut-c meg eszedbu tépett fátyolod ? S szent-e még előtted, fiú, az az oltár, Melyen apád fénye oly fennen lobog ?! Nem, nem pihenhettek, akik úgy szerettek, Jeltelen sírokban, elfeledve rég ; Föllebbenti fátylát bús emlékezetnek, S ünnepelni jő a késő nemzedék. Csöndes enyészetnek hamvait levetvén, Nézzetek körül, im rátok vár e tor, Népek sokaságán, síroknak keresztjén Múlt s jövő emlék*-v*gya egybeforr. Im köröttetek száz nagyja nemzetünknek Hant alól és hantról mind beszélni kezd : A ti csillagotok vezetett bennünket, Idegen tán el se fogja hinni ezt: Te vagj boldog anya, aki őt nevelted, Te vagy boldog testvér, kit ő szeretett, Te vagy boldíg hitves, aki őt ölelted, Te vagy boldog gyermek, ha őt követed ! Mért, hogy úgy fáj mégis ez a szózat néktek í Kérdésemre kérdés ajkról-ajkra száll: — Csillogó remények, hova kisértetek ? — Hát a mi Sándorunk mostan mit csinál ? — Mért nem hajtja fejét égő kebelemre, Míg én azt a zászlót varrom, hímeeem ? kormányok az újságoknak kifizetnek, hanem subventiof Mindenki tudja ezt a képviselőházban. És azért még se volt senki, aki — ugy ahogy van, megmondta volna ott ezt az igazságot. Igy — elhallgatva pedig — még nagyobb ez a panamá! Vármegyénk ős lakossága. Részlet a Millenniumra irt A magyar Nemzet keletkezése cimü tanulmányomból. VII. A Kr. u. 373. év végén egy addig még ismeretlen nép zudul rá Európára. Ez az ismeretlen nép, a hunn, az ural-altáji népfajnak legkeletibb mongol-tatár törzsekkel vegyült ága volt. Eredeti hazájuk az AHai és ural htgység közt terül el, vadasz. halász életmódot folytattak, a síkságon kóborló lovas nomádok voltak s csak szazados küzdelmek faragtak belőlük fegyelmezett vitéz harcosokat. Legelőször a Volga és Don között tanyázó alánokat verték le, s velőit egyesülve a gólokat átszorítják a Dunán s mar 380 körül a Tisza mellékein állapodnak meg. Első kiralyaik Baiainbér, Benoeguz vagy Mundzink. Ez utóbbi volt apja Atillának (nagy viz). A 433 at megelőző evekben az Attilla apjánakMundzinknak testvéreuralkodott a hunok feiett, kit Rua^mtk hívtak, de 433-ban már ket unokaöccsére Biédá?ra és Attillára került a sor. A két. ifjú közzül ugy látszik Blédá* volt az idősebb s békében nem sokáig uralkodtak közösen, mert Attillát becsvágya odakenyszeritette, hogy bátyját megölesse. Feleslegesnek látom, mert hiszen úgyis eléggé ismeretes, a hunok történetével bővebben fogblk ózni. Minket inkább betöré-ük iránva fi1 •

'«

:••'

" ^

^.1

WB77^rn ,• T

jg t — Hol találom sírját, hogy rajta pihenve, Áldásért imára kulcsoljam kezem ? . . . Nincsen itt, nem is lesz, soha ne is légyen, Ne keressétek őt sírok éjjelén ; Nem meghalni jött ő, de azért, hogy éljin, Mint egy tüzes oszlop, égi tünemény. Ott van a csalogány édes-bús dalában : Szerelmet tanulni hozzá menjetek! Ott van a zivatar mennydörgő szavában : Szabadságért mindent elszenvedjetek ! Ott robog, nézzétek, büszke paripáján, Bűvös lantja mellett felcsillan a kard, Fényes hadak útján, mérhetetlen pályán Óriásra nő és mind magasbra tart . . . Egy sugárt szemedből, egy szikrát szívedből. Szebb jövőnk reményét tőlünk el ne vedd, Mert a „magas hagynék drága szobra" megdől, Hogyha meg nem értjük a te lelkedet ! ! Dr. Vietórisz József. A Bessenyei-Kör estéje. — Március 30-án. — Z«ne-, próza-, költemény-, dráma és humor, romantika és .adysmus", hivatásosaág és diUttanti?iűu«: ugy-e bár, elég változatos? Valósággal nehéz mind e sokról — keveset irni. Az ,ügy" tudniillik ugy áll, hogy a Góth pár volt itt és ugy látszik, itt létüket tendentiosussá tették. ut?v tefsxik. missiét kívántak teljesíteni. Ady Endrét cuitivaitak, szavalvan tőié 5—6 v«rset. Először egy „symbolikus" költeményt mutatott be Góth, amelynek tartalma fényesen igazolja a mi -— irtózatunkat. A fes'ett arcú, meddő »zerelemtől kifáradt — úrhoz beszél az általa felkeresett aluszékony vidéki avar. Ez aztán magyarán megmondja n-ki, hogy nálunk a „tavasz ébredése' pezsgő, életet hozó, kalászt eredményező. Ez az igazi elet a maga munkájával, elevenségevei, egészséges hangulatával, — ez a föld alaposan elu'asitja magától — be a .városba*. Hát valóban igy van ez? Csakugyan nem értjük meg az elernyedettek költészetét ? Hiszen a munkás-nyomor, a proletarleány, ez is nagyvárosi kép, mégis mily mély benyomást hagy maga után Nem, kérem szépen, mi, a magunkat egészségesnek valló vidékiek csak a Murger Bohémé- jei degener<lt utódjainak sápadt „meddő" életét és hangulatát nem vesszük b« — — még nioát. De talán elég erről ennyi, hisz Gótliék oly szépen szavalnak, hogy még tan a hírhedt „fekete — fekete" költeményt is rokonszenvessé tudt.;k volna tenni. A mit pedig a Tolvaj II-ik felvonásával produkáltak, az mejrázó hatású volt; elfeledtették a milieu hiányosságát, ceak az egyenek jellegzetességét, a nagy lelki harcokat tárta szemünk elé. Góthékon kívül Dienzl Oszkár is szerepeli. Szegény Dienzl majdnem áldozata lett közönségünk hozzá való igaz szeretelének. A pódiumra lépve oly tapsorkán fogadta, hogy alig juthatott szóhoz. Hiaba köszönte a meghatottság mosolyával, hajioniíással, — a taps és éljenzés tovább tartott. Hát igen, mi nagyon szeretjük Dienzlt finnm érzéseért. allruismusáért, hiszen művéMai gaámask 12 oldal.