Nyírvidék, 1909 (30. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-17 / 3. szám

NJ íregyiiáza, 1909. XXX. évfolyam, 3. szám. yasárnap, január 17, A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. t&ízetési feltélelek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor.i Negyed évre 2 kor., Egyes s/.iin ára 20 fillér. Szerkesztöséj; és Kiadóhivatal: YÁROSKÁZ-TÉH 3. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetfsek árszabás szerint s/.ámittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill.. minden további szé 4 fillér

. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A letagadott lakbérek hazájából. Virágzó városunkat, miniszterelnöki rendelettel megrangsorozták és ugy találták. hogy a negyedik osztályba tartozik. A lisztviselői lakbérek rendezése alkalmával megvizsgálták a városokban fizetett jakbérek átlagát és ebből a szempontból osztályozták a városokat. A mi statisztikánk ugy ütött ki, hogy a negyedik osztályba kerültünk, egy társaságba Alsókubinnal, Nagybányával, Csáktornyával, Nagykárolylyal és ugyanott van Resica, Mítrovica, Oravica, Szlatina, Vinkovce, Sátoraljaújhely azonban egy fokozattal magasabba. Hát ez mindenekelőtt nagy erkölcsi vereség. De ezzel az erkölcsi vereséggel szemben van egy nagy erkölcsi elégtételünk. És ez az, hogy mikor a Nyíregyházán élő sok száz hivatalnok elindul lakást keresni, akkor látja, hogy itt. nem annyit kell fizetni, mint Resicán. Oravicán vagy Mítrovieán hanem alig valamivel kevesebbet, mint Budapesten. Ilyenformán aztán aljas rágalomnak bizonyul, hogy Nyíregyháza a himi-humi olcsó lakásu városok megvetésre méltó kasztjába tartozik .Meg is vagyunk győződve, hogy a köztünk' élő hivatalnokok sietni fognak rehabilitálni bennünket, hogy nem olyan olcsó itt a lakás, mint ahogy a rosz májú statisztika mutatja. Igy tehát a tisztviselők, akiket ez a dolog közvetlenül érint, tisztába jönnek a helyzettel De mi nem. Elmélkedő természetünknél fogva tűnődünk azon, hogy taiért olyan olcsó a nyíregyházi lakás a papiroson s miért olyan drága a valóságban? És kénytelenek vagyunk ahhoz a kevéssé megtisztelő, de annál valószínűbb feltevéshez fordulni, hogy a lakbér letagadás szemérmetlenebbül folyik még annál is, mint amennyire azt. egy hazafias érzelmű és polgártársai becsülését élvező háztulajdonoslcl normális körülmények között elvárhatjuk. Minden apropos nélkül fűzzük ehez, hogy aki nem látja és nem hiszi, hogy nálunk a polgári erények javában virágzanak, az egy közönséges naiv ember. Honi levél. JI. Kedves Barátom! Hogy a jó példa ragadós volna, abban én Tamás vagyok. Tamásságomnak főoka pedig eppen Te vagy, akihez egy madame de Sévigne huzgóságával intézem leveleimet.eredménytelenül. Talán azt hiszed, hogy kiesnék a viiág feneke, ha egv«zer tollat vennél a kezedbe? Már azt kell gondolnom, hogy a tintától és tolltól való iszonyodásod szoros összefüggésben van hivatásodnak idegeiden eszközölt hatásával ; s ennek az ideának a fele sem tréfa. Állapotodról beszeltem egy előkelő orvos bará tómmal, megmagyaráztam neki mindent töviről hegyire s a kiváló E*zkulapfi uzv nyilatkozott. hogy az epistolograpnophoOunak veszedelmesen előre haladott allapotában vagy, melyből legfeljebb valami rendkívüli belső felindulás gyógyíthatna ki. Kérdeztem, hogy mi lehetne az. Egy kis földrengés a Kis-Koronában délelőtt II —12 óra között? vagy anyósoddal való váratlan találkozás, akár csak álmodban is; vagy főnyeremény az örök szerencséjü Töröktől vett sorsjegygyei ? A doktor ur hamiskásan mosolygott: „Oh dehogy ! Barátja, ugy tudom, már kopaszodik. Ebben a korban pedig a sztrelem mindenre képesíti az embert, majdnem minden fizikai bájából kigyógyítja, csak az eszet támadja meg rendszerint, de hát az orvosi praxis nem is igen ismer oly medicamentumokat. melyeknek mellékesen valami kellemetlen hatása ne volna, lla az Ön t. barátja szerelembe találna esni, egyszerre a legnagyobb tinta- és papirfogyasztó lenne belőle: irná nyakra-főre a verseket, szerelmes leveleket, no meg azokat a kötelezvényeket, ifjúsági folyóiratokat, melyek szükségesek volnának az ilyen késői szerelem boldogságának fináns2Írozásához." No hát, kedves öregem, ilyen áron való im'ggyógyulásodat nem óhajtóm. Maradj inkább ujy ahogy vagy. Inkább megbocsátom hallgatásodat. Az irálytan szabályai szerint itt egy kis átmenet kellene, de fejtörésbe kerülne annak kifundálása ; én pedig irtózom attól, hogy a fejemet törjem valamin ; sokkal jobban rajongok Bendegúz véreinek ősi erkölcseiért eetn hogy a magam fejit volna kedvem törni. Úseink is a mások fejét törték-zúzták innak idején s rossz szójátékkal élve azt mondhatnám „sok fejtörést okozott a művelt Nyugatnak Árpád népének hívatlan, váratlan megjelenése." Bárcsak ma is ugy volna még! Bár visszaérnének közzénk a regi erkölcsök s jól beszalonnazva, áldomásozva végig lőrdelhetnők azokat a nyugati fejekel, melyekben magyar gyalázó, inaey:ir evűlölő gondolatok fogannak ! Az örökség. Hiaba papoltok, hiaba csúfoltok, Nekem már nem használ se szó. se beszéd ! Vándorolnak immár testemben a foltok, Beteg vér iramlik az erekbe szét. Így volt ez megírva születésem óta I Nem én lettem korhely, hanem az apám ! Tőle eredt az a sok-sok aljas nóta, Amiket üvöltök nem egy éjszakán. Letettem volna már reszkető kezemből Az apám kicsorbult, szennyes poharát, Kivertem volna már régen a fejemből Tántorgó részegek borízű dalát. S — hiába volt minden elhatározásom ! Cserbe hagyott mindig a lélekerőm ; Egyre kúszáltabb lett fanyar arcvonásom, Egyre vánszergóbb a lusta agyvelőm. Valami hatalmas, láthatatlan szellem Lebujokhoz rángat s durván betaszit; Pohár a kezemben, vértűz a szememben S megtudnék olyankor ölni valakit! Nem én ! hanem bennem, a szívem vérében Cseppekben úszkáló vén korhely apám, Aki akkor ölt meg, mikor nem is éltem, Ki a szesz gyilkoló kínját hagyta rám ! Oesmányabbui élek, mint a kivert állat, Azt még visszacsalja az óli alom ! Én meg irtózással kerülöm a házat. Hol vetve ai ágyam s vár a nyugalom. Önmagamtól félek, hátha elmerengnék, Hátha elgondolnám, milyen más világ Volna a világom, ha a vérerem még Kifecskendené az örökölt hibát 1 Félek attól, hatha még eszembe jutna A mások szerelme mások öröme. Hogy kacagnék sáros rongyaimba bújva, Hogy fojtana kínom fekete köde ! Sohase csókoltam, sohase szerettem. Nem ^ olt még egy tiszta, fehér éjszakám : Mindent kiélt, mindent eljátszott helyettem Boros üvegek közt lelketlen apám. Amint a korcs gvümöics beteg la ágáról Hamarosan lehull, úgy pusztulok el. Testemmel az ördög a poklon átgázol S meg sem áll. mig apám lelkére nem lel. Ott még egyszer kitör, kicsap utoljára Belőlem a szeszláng — a pokoltanyán, Rákiáltok- vadul az édes apámra: „Miért csókoltad meg az édes anyám?!" DézsI SántUr. Vagyonmentés. — Egy iigyész elbeszélése után — Irta : Pataky István. Amikor az ötvenes évek végen Vér Mihály uramat, Makó város egyik tanácsosát, nagy részvét mellett utolsó útjára kísérték, a koporsó után a síró özvegy mellett haladt egy megtermett, szAp barna fiu, a megboldogult egyetlen gyermeke Vér György. A fiu 20 éveinek nézett ki. orra alatt már harnnlni kezdőn n ppt.elT, pedig még csak Hí éves volt. Siró, roskadozó anyjat támogatja, szerető szókkal vigasztalgatja. A tanácsbeliek, a hatalmasok, vagy az úgynevezett kékbeliek érdeklődve nézik s nem egy azt mormogja : derek ember lesz, mint az apja. A temetés után, régi IOSSÍ szokás szerint, halotti tor volt a piacon levő nagy tornácos házban. A tanácsbeliek unszoltak a fiatal gazdái: is, hogy igyék egy keveset. Búfelejtető, búoszlató az. Pedig a gyerek szeszes italt még soha nem ivott. A nagyok bölcs tanácsára még is csak ivott. A jó, erős bor nagy hatással volt a gyerekre. Nem pergett annyiszor a könye, sőt ha síró anyját látta sern szorult ugy el a szíve, mint annak előtte. Azt is mondta, • hogy elég erősnek érzi magát a gazdaság ve/.etéséhez; megbírja ő a házat, mellette a ti hold kertel és lucernát, azt a 2» holdas kis tanyat, meg azt a kis szőlőt. Hiszen elég erős is volt volna ahoz, csakhogy nem ugy tett. Mintha az az egy éjszakai borivás megvaditotla volna, alig várta, hogy estve legyen és korcsmába mehessen, a jó pajtásokhoz. Előbb csak kevés ideig maradt, de később csak a reggel vetette haza. Az anya gyenge volt, nem hogy nem parancsolt, de csak szelíden tett szemrehányást. A fiu előbb javulást Ígérgetett, később a szelid anyai sió is rosszul esett, s majdnem durván felelt. Mijd niha hónapokig erősen, komolyan dolgozott, egy maga többet, mint a két cselédje. Megjavulni látszott, dt aztán egy véletlen összejövetel és a fiu ismét olt volt » rossz úton. A há?on is meglátszott, hogy rossz a gazda. A fal* leomlott, teitnzete hiánvoe volt. a <•.»« Kai iiánnkk 8 •letal.