Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)
1908-08-16 / 33. szám
1 33-ik szám. N Y I R Y I D É K 1908. augusztus 16. Az utubbi álláspontot egyáltalán nem helyeseljük, különösen nem helyeseljük azt, hogy az áruhitelt élvező fogyasztok tartozásaik rögtönöi rendezésere szoritassanak. A vegrehajtasi rendelet még nem tétetett közé, nem tudjuk tehát, hogy a veszedelmes törvény mikor lep életbe, tehát mar ezen okból is legalább is időelőtti és elhirtelenkedeti dolog a hilelt élvező fogyasztón zaklatasa, annyival inkább, meri ezek túlnyomóan lejárt követeléseknek lévén minősíthetők, ezekre, mint ilyenekre nézve ugy évig a régi, végrehajtási törvény határozmányai hatályosak. De van e kérdésnek megszívlelendő másik oldala is. Az olyan adós. akinek végrehajtás alí vonható vagyona nincs, meg kevésbé lesz t ando fizetni akkor, ha az áruhitelezök — esetleg szóbeli megállapodások vagy eddig fenállott szokások ellenére is — rőgtönös fizetést követelnek. Ellenben a kíméletes eljárás azon adósok nagy réizeben is felébreszti a kötelesség érzetét, akiinek a végrehajtástól nincs okuk félni, ezek meggondoljak azt, hogy áruhitelre a jövőben is rászorulnak, minél lógva igyekeznek hitelüket fenntartani. Vegyék figyelembe a hitelezők azt is, hogy a védekezés teren miként járnak el a vidéki pénzintezetek. Ezét tudva azt, hogy adósaik egyszerre való megrohaná.-a országos katasztrófát idezne elő, a kívételesség terere léptek s a többek közt az ugynevezetl törlesztéses váltok tekintetében adósainknak a törlesztéshez vaíu jogát tovabbra is fenntartották: ezt a jó példát kell követni a kereskedőknek is. Az áruhitel teljes beszüntetese targyaban hozott hatarozatoíat sem helyeselhetjük. Áruhitelre ugy a kereskedőnek és iparosnak, valamint a fogyasztónak szüksége van; hitelszervezelünket meg a novella káros hatásai okából sem gyurhatjuk át egyszerre mássá, legfeljebb tehát az ovatossagot s az áruhitel szertelensegétől való tartózkodást lehet ajánlani, de azt sem úgy, hogy most már a kereskedők azoktol is tagadjak meg az áruhitelt, kik elégséges fedezettel rendelkeznek s jó fizetők. Áítalaban pedig ajánljuk, hogy olvassák el figyelemmel kereskedőink ezt a felelmetes novellát. Ha ezt kellő higgadtsággal megteszik ra fognak jönni arra, hogy — bar tagadhatatlanul sok felszeg intézkedést tartalmaz ez — mégsem oly félelmetes és nem annyira rombolo hatasu mint azt a publikálás előtt, a zűrzavaros országgyűlési tárgyalas során sokan hitték. Az otthon védelme. Most került nyilvánosságra a családi otthon ról s/óló törvényjavaslat előadói tervezete. levegőt. Ha néki rokonszenves egyén kerül bemutatóra, a legnagyobb elragadtatassal közeledik; kezeit váltakozva nyomkodja szivére; mini. a motóla jár csámcsogó sz4ja s néha oly kedve penderül, hogy megsem elégszik az összes fogait megmutató kh, kh" hangú kacagással, hanem nagy örömében fejéhez kapkosva, csapkodja magát földköz. Ha teljesen elégedett — mint a hogy egy kedves német utitársnőm mondta — „macht ein breites Máulchen und flötet*. Talán nagyításnak látszanak az itt elmondottak ; a ki nem hiszi, jöjjön el, tanulmányozza és foglalja máskép össze az eredményt. Mindig sajnáltam, hogy elszakítottuk véreitől, társat igyekeztünk hát szerezni neki. Egy asuncioni heti vásáron aztán narancsgulák, ananászcsoportok, banánás kosarak közepette megpillantottam egy majomfajtájabeli rémültén pislogó porontyot. Egy hónapos csöppség lehetett szegényke, ugyanolyan szabásá, de egészen más kifejezésü arccal. Potom pénzen vettem meg és miután igen ritkán lehet hozzájok jutni, nagy büszkén vittem haza, férjem nagy rémületére. A két majom közötti ismerkedő jelenet megérte a fáradtságot. Ugy látszik, nemcsak embereknél kötelező bemutatkozásnál a sziveskedés. A két majom szembefordulva, jobbra-balra hajlongó fejjel, sűrű csámcsogás közepette egyre közelekedett egymáshoz, míg szájok össze nem ért; közben egymás fejét tapogatták, majd kezök lassan nyakukra csúszott, ősalakja a csóknak, ölelésnek. Ettől fogva a kis csámpás, a ki még csak mászni tudott, állandóan a nagyobbik nyakán lógott. Annyira szorosan átölelte, hogy őt megfogva, a nagyot is lóbázni lehetett. Ez pedig csendes megadással tűrte és folytatta terhével ugrándozásait; legfeljebb, ha már sokalta a tolakodást, falhoz, kerítéshez dörzsölve, egyszerűen lekente hátáról, vagy vitte a tejestányérjához. A tengerentúli államokban már több évtizedes mullja van az úíynevezett homestead intézménynek. Régibb keletűek egyes európ&i államoknak homestead mozgalmai is, melyek azonban idáig nem vezettek az intézmény behozatalára. A javaslat lényege az, hogy 8000 koronán aluli értékű lakohazbol vagy lakolia*bol és földből otthon alapitható és az ilven otthonnak a törvény a végrehajtás ellen kivételes védelmet biztosit. Csak bizonyos meghatározott követelések javara lehet az otthon ellen végrehajtást vezetni, de rendszerint ilyen esetben se kerül az o thon dobra, csak zárlat alá. Otthont azonban csak az alapithat, akinek házastársa vagy kiskorú gyermeke, illetve unokája van. Az otthon-alapíto tehát voltaképen feleségének vagy kiskorú gyermekeinek sorsat igyekszik kiztositani az utolsó rossz ellen. Lemond a feltétlen rendelkezési jogról és önkényt összébb szorítja hiteképességét ama megnyugvás fejében, hogyha ő maga minden mas vagyonát elveszti is, azért családja nem válik hajléklalanna. De az otthon törvényes jellegének megőrzéséhez az is szükséges, hogy a hazat az alapító családja valósággal lakja. Igy hát a tervezett intézmény kizárólag a szerény sorsú családos embereket szolgálja, még pedig, miután a mentesíthető fekvőség legfeljebb nyolcezer korona értékű lehet, körülbelül eiry tizenkét holdas kis gazdaság lebeg mint maximum a tervező előtt. Ilyen birtokbol egy földmírelő csaladnak meglehet élni. Az otthon az alapító halálával se minden esetben szűnik meg, A túlélő házastárs haszonélvezetül követelheti és ennek fejében az örökösöknek részükért 4 J/o-os évi járadékot fizet. Rendszerint a kiskorú gyermekek javára is fenntartható az otthon egészen nagykoruságusig. Célja ennek a javaslatnak az, hogy az apró birtokok c-s az emberek szörnyű mobilizációját csökkentse és mérsékelje a birtokszétforgácsolódas folyamatát. Mindkettőre szükség van* Mint közismeretei, Magyarországon évente tizennyolc-húszezer birtoktest, nagyrészt apró birtok kerül végrehajtas alá, ami azt jelenti, hogy tizennyolc-húszezer kis főldmivelő existenciája semmisül meg évente eladósodás miatt. De a tönkremenéshez nincs mindig okvetlenül szükség a dobszőra. 1905-ben mintegy félmillió birtoktest cserélt gazdat adás-vétel ulján ; hetedrésze az összes birtoktesteknek. Az ilyenformán egyetlen évben forgalomba került birtokok értéke megközelíti a nvolcszázmillió koronát. Ilyenkor a kicsi mindig mohón-éhesen mászott a tejbe s szinte fürödve benne, fogyasztotta el; utolsó fogásul élvezettel lenyalogatta tejtől ázott szőrét. Paraguayi lakásunkban néha napszámra egyedül hagytam őket, bízva a nagyobbik ügyességében és dajkatermészetében. Tudtam, hogy el nem kóborolnak, mert rájöttem, hogy a felnőttnek bámulatos határérzéke vao s ha át is merészkedik a szomszédba, magaviseletéből látszik, tudja, hogy tilosban jár. Rendesen a lapos, erkélyszerű háztetőre tettem aznapi elemózsiájukat és otthagytam őket. Masszőr este már vártak mind a ketten, most c^ak a nagyobbik jött elébem. Hiába kiabáltam bele az éjszakába: „chiqaito, mónito, pobresito ve-eu-ga* (kicsike, majmocska, szegényke gye-e-re), a másszor varázsszavak hiába hangzottak el ; csak kinyujtózott kis testét találtam. Valószínűleg egy, a hátról való lekenéskor esett a szomszéd kutya áldozatául. Egyedül követte el ezután az én majmom stiklijeit. Egyszer a kamarába szökött be, lopott gyufából, tejből, tojásból gyanús keveréket készítve ; másszor a mosdóasztalon garázdálkodott, előszeretettel kóstolgatva a szesztartalmu szájvizet, lévén nagy alkoholbarát. A büntetés és tisztogatáskepen alkalmazott napi hideg zuhany sem csökkentette Rontó Pál hajlamait. Egyszer aztán rajtaveszett. Kiszökött az utcára és nagy kíváncsian belopódzott valami műhelybe, míg nemsokára három kézen vágtatott haza, első jobb kezét kegyetlenül rázva, széles vérnyomokat hagyva maga után. Két ujját zúzta össze valami gép. Mikor eltávolítottam bőrcafaton lógó ujjahegyét, hosszában kifehérlett vékony csontja. Az egész kínos kezelés alatt a fájdalomnak legkisebb jelét sem mutatta, pedig az idegek ugyancsak rángatóztak karjában. Ismerve népünknek a földtulajdonhoz való ragaszkodását, ez az óriási forgalom, mely az alacsony birtokkategóriakon vonul végig, kétségtelen jele a beteges állapotoknak. A földtulajdonjogban való ez a tömeges és gyors változás általában a hiteléretlenség és gyakran a vele járó kizsákmányoló üzletek következménye, mégis jórészt onnan származik, hogy Magyarországon igen sok az olyan törpebirtok, melyek nem alkalmasak arra, hogy rajtuk óletkepes exisztencíák fejlődhessenek ki. Az ilyen törpebirtokok gyorsan cserélnek gazdát es az örökösödési jog szetforgaciolo halasa alatt ujabb és újabb ilyen törpebirtokok keletkeznek, de eppen csak arra valók, hogy gazdájuk ideig-óráig szerencsét próbaiván, rövid tengődés után letörjön. A szétforgácsolódás ellen népünk egyes országrészekben az úgynevezett egyke-*el védekezik, így igyekezvén egyetlen fiu számára biztosítani az osztatlan birtokot. Az egygyermekrendszernek nemzeti szempontból veszedelemmel fenyegető következményei is arra intenek, hogy az osztály kizárását bizonyos birtokminimumra nézve lehetővé tegyük. Ez a törzsörökiesi rendszerrel volna elérhető, ami Németország egyes tartományaiban mint tételes jog, Angliaban pedig mint szokásjog tényleg fennáll éi nagyban tamogatja a földmiveléssel foglalkozo exisztenciák életképességét. Az előttünk fekvő tervezet bizonyos mértékig örökösödési jogunkra is átalakitólag kiván hatni, amennyiben modot ad arra, hogy a hátramaradt kiskorú gyermek javára ennek nagykorúságáig az otthonbol a többi örökösöket kizárják és ezek illető jutalékukat járadék alakjában kapják meg. Azonkívül minden leszármazó örökös követelheti, hogy az otthon tulajdona a becsár megfelelő összegének kifizetése ellenében reá átruhaztass k. Gondoskodás van tehát arról, hogy az otthon az alapító halála után se oszoljék fel s jogi jellegét megtartva, továbbra is egy kézben maradhasson. Mindezen intézkedések hatása alatt se valósulna ugyan meg az osztatlan birtokminimum, mert hiszen maga az otthon egy család eltartására alkalmas minimumnál is kisebb lehet (lehet az ezer korona értékű is) és legtöbb esetoen az otthon a megváltás nehézségei miatt előreláthatólag feloszlásra kerül az alapitó halála utan. Mégis kétségtelen, hogy a javaslat törvénynyé válván, a birtokszétforgácsolódást mérsekelni fogja s legfeljebb arról lehet szó, hogy várható hatásai sokkalta csekélyebbek lesznek, semhogy az e tekintetben fennálló egészségtelen aliapotokat orvosolhatnák. Legtöbb kifogás a javaslat ellen, hogy az immobilizál ugyan ideig óráig, de egyúttal megÉzt az erzeketlenseget másszor is észrevettem nála. A teli, jobban mondva mérsékelt nyári hónapokat őserdő közelében töltöttem. Az én mónom itt folyton a szabadban, homokban ugrándozva, teleszedte kezét földi bolhával, piquével. (Délamerikának kellemetlen specialitása.) Ujja végét már egész burkokká alakította a betelepült pique, melynek ebben az állapotban már csak a kés a kikergetője. És az én majmom, húsz ujján végrehajtott operácio alatt, meg sem mukkant, sőt véres kezével ugyancsak kapkodott a legyek után. Ugyanitt bizonyította be, mennyire megszerette az emberi társaságot és az elébe hozott teljes ellátást. Szabadon járt mindig és felé sem ment az erdőnek. Háziasszonyom nagy bosszúságára, a vad növényzet ezerféle bokra, fája közelében, a ház körüli kávébokrok éretlen termését szüretelt«, nem éhségből (meg sem ette), csak úri passzióból. Pedig épen az erdő felénk eső részében, fajtájabeli, 25—30 tagból álló majomcolonia tanyázott. Mégis, ha arrafelé vittem és rokonainak pipipelését hollotta, rémülten kapaszkodott nyakamba. Ilyen a majomhűség, a híres majomszeretet! Hiszen épen a majommamák hallatlan önzése juttatja emberkézre a kicsiket. Mikor a rnajomcsemeték nem képesek még merész saltomortalekra, tömegesen anyjok hátára bízzák magokat. Az ember akkor uszítja rájok kutyáját s a nyúllelkü majomanyák saját kis életüket féltve, ledobálják porongyaikat, így juttatva őket élve vadaszkézre. Szabadban igazán remek iátvány egy ilyen Apella-had. A mint leírhatatlan sokféle hangot hallatva, bámulatos ügyességgel, szinte úszva a levegőben, ugornak át hihetetlen távolságokat; legritkább esetben tévesztve el a pillanat alatt kiszemelt ágat, vagy himbálózva a faágon, levegőben tornázónak becsületére váló fordulásokat mutatnak.