Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-16 / 33. szám

33-ik szám. NYI Pi VIDÉK 1908. augusztus 16 3 rontja az otthont alapítók hitelképessépét. Nein egeszen igy áll a dolog. Olyan követelés, mely az otthon megszerzésére, megművelésére, javítására, a család élelmezésére stb. adott kölesönökön alapul, az otthon ellen végrehajtási uton is érvényesíthető, tehát aki a szükséges befektetésekre ad pénzt az otthonnak, az jobban biztosítva láthatja követelését, mint a múltban, mert az otthont semmiféle orvtámadás máról-holnapra tőnkre nem leheti s igy követeléseinek biztosan érvényt szerezhet. Azonkívül a jelzálogkölcsönön alapuló követelés is végrehajtható az otthonon; inkább csak az olyan hitel élvezetétől esik el, mely egyszerre megsemmisítheti. Bizonyos, hogy az otthonalapitók kevesebb váltót fognak aláírni, mint a múltban, de ez nem nagy szerencsétlenség, mert a hitelnek ezzel a gyorsan hato fegyverével ezernyi es százezernyi Kisgazda sebzi meg magái halálosan. És végül is a törvénytervezet czélja éppen az, hogy a hitel robbanó és megsemmisítő hatásai alul mentesítse a kisemberek otthonát; ezért ki kellett zárni az olyan hitelezőt, aki ha néha hasznos is, de amint beteszi lábat a küszöbön, az otthon és a család sorsának urává leszen, sokszor pedig megrontójává válik. Részünktől rokonszenvvel fogadjuk a törvény tervezet czélzatait, hiszen másfél évtized óta hangoztatjuk e helyről a mobilizáczíó ellen való védekezés szükiégességét. Hogy azonban a tervezet kitűzőit feladatát minden tekintetben helyes es sikert ígérő intézkedésekkel igyekszilc-3 szolgálni, ennek megítélésével majd az ősz folyamán, az OMGE. tárgyalásainak kapcsán kívánunk alaposabban foglalkozni. Valami a divatról. Kevés ember akad napjainkban, ki magát függetleníteni tudná a divat hóbortjától s még kevesebb nő. A legtöbb ember gyönge erre, nincs akaratereje a divattal szemben saját meggyőződése szerint viselkedni, élni. Pedig a divat uralma ellen már a spártaiak törvényei és Horatius, meg Juvenál szatírái is épugy küzdöttek, mint újságjaink cikkei és papjaink hosszadalmas prédikációi. Hogy a szabad emberi elme gyengeségből oiy korlátolt gondolkozás szülte szabályok szerint igazodik, melyeknek alapját, keletkezései s jogosultságát alig egy ember ismeri el, minden idők erkölcsi fölfogása sajnálta, pedig ezen kor emberei meg nem tanulták meg a néplélek kényszerítő okait és lévedéseit keresni s megtalálni, de akik azért a szabad emberi elhatározásra büszkék voltak. Milyen malicióz.us arccal lesik az idegent és milyen aggodalmas, öregesen tudákos ábrázatot csinálnak az anyjok hátán kapaszkodók, mikor a vének nyakra-főre menekülnek. Ha meg nem riadnak, jaj az arra repülő lepkének, légynek, még a darázszsal is kikezd, mesteri kezfordulattal kapja el és jóízűen elfogyasztja. Nincs a fának galya, levele, annak kis hajlása, mit át ne kutatna. ..Mintha Dummer Augustok tartanának kongresszust. És ezt a bohi ctermészet t a fogságban is megtartja. Pillanatig nyugton nem ülő természetével óraszámra elmulattatja az embert. Hét hétig tartó hazautazásom alatt ő volt a hajó kedvence. Mikor már megsokalloltam csinyjeit, savanyúvizes ládából nagy ketrecet csináltattam neki, egyik oldalán vasrácscsal. Egy hétig tűrte, ^g-yszer aztán szemünk láttára esett szét a ketrec s az én majmom rohant föl az árboc csúcsara. A ketrecromok, meg a majom véres szája mutatta, micsoda munkát végzett. Mintha valami liliputi gyalu szedte volna forgácsokba a deszkákat, közöttük a kihúzgált számtalan szeg. Micsoda vaskitartás ! Mikor korgó gyomra behajtotta, lattam, mivé lettek fogai. A (harapófogónak, gyalunak használt fehér gyöngyök helyén véreskeretü roncsok. Föláldozta a szabadságnak és egy hét múlva — mióta nálam van, már negyedszer — újra kinőttek. A brazilliai Sanlosban, valószínűleg már megunva a hajókázást, kedvet kapott egy kis párti sétára. Épen a városból igyekeztem vissza, mikor a kikötőből zavaros kiabálások között hallom az en majmom kétségbeesett visitását, valami ijedt asszonyi sikitozással vegyülve. Csakugyan a mcno kapaszkodik égy négsr asszony karjába, a ki a kellemetlen meglepetéstől dermedten, nem tudja lerázni; a kölcsönösen kínos A publikum ízlésének gyors változását látja az ember a 19. században Németországban — ezt nevezzük éppen divatnak — amely a francia szokásokhoz, francia művészethez való ragaszkodásban, illetőleg közeledéseben nyilvánult meg. E jelenség politikai okait mindenki tudja, de mi nem elégszünk meg annyival. Törekszünk a divat belső okait megismerni, horderejét, szociális és tudományos jelentőségét megsejteni. Nekünk valóban behatóbban is kell foglalkoznunk a divat befolyásával és fontosságával, mert csak a rni napjainkban, vagy a bécsi kongresszus óta lett oly nagy a divat hatásának köre, hogy legalább a városokban a nyilvános ízlés függővé lett a különféle művészi megnyilatkozásoktól. Mi bővítjük a dnat fogalmának értékét. Azalőlt divatnak nevezték a ruha, kalap, frizura, harisnya és cipő formáinak uralkodo viseletét. A „galant&ria" fogalmát alig ismerték. Mi azonban a divat vonásait mindenben meglátjuk, festett képeken, szobrokon, még inkább a megvásárlóit műremekeken, hogy mily színeket alkalmaznak évente a ruhákhoz, mily búlorokat szeieznek be, mily könyveket olvasnak, mily parfümöt használjon a szerepelni vágyó hölgy, mily népet majmoljunk, mely táncot lejtsük, milyen eletkedvben, hangulatban mutatkozzunk nyilvánosan — mindez divat. A divat már régi idők óta megvan, épp azért kell, hogy mélyrehatóbb, különösebb okai legyenek mert köre nagy s hatása általánossá lett. Az okokat különféle jelenségekben találjuk. Az emberek azon csoportja, mely több-kevesebb tudatossággal részt vesz a kulturéletben, nagyobb lett. Napról-napra nő ama tárgyak sokfélesége, mely a divatnak van alávetve. A nagy ipar az egyesek kívánságait nem veheti tekintetbe, egy formát termel, ép azért kevesebb kiadással kényelmesebbet és díszesebbet adhat, mint a kisiparos. Mindkét esetben a divat hatása alá esnek a minták. A vevő iiem választhat saját ízlése szerint — csak a meglevő minták közül. Amikor szin, forma, vonal a közönség tetszésére van, — ez éppen a divat — akkor ez minden munkaterületen felhasználtatik. A divat hatásának okaihoz napjainkban még egy járul: életünk gyorsasága, mely megváltoztatta a tempót, a mely szerint az ízlés változik s a tárgyak elhasználtatnak. Aki divatról beszél, az épen oly siettséggel gondol erre, mint ?milyennel valami általános szokássá válik, hogy rövid időn belül megint nyomtalanul eltűnjék. Gyorsan élünk, gyorsan cselekszünk. Eleinte senki sem változtatta meg szívesen házi berendezését, ma minden év megváltoztatja az ízlést és hanpulatoí. A ruhaformák, melvek azelőtt helyzetben aztán duettet rögtönöznek, a csőcselék nép nagy gadiumára A kirundálás előtt — elszabadulva — először is kabinomat hozta rendbe. Kalapdobozom a földön, ezer darabja összegabalyítva széttépett fátyolokkal, tördelt kalaptűkkel. A mosdótálban valami gyanús massza, száivíz, cipőkenőcs, rizspor, szappankevérek, rémesen mered ki belőle szeszélye en megtépett zöld tülkalapom. Kétségbeesésemet majmom is észrevette és rémült, pislogással varta a megtorlást. Ez egyszer működött a plédszíj és elkövetkezett a .Damentoillette" k«pében — a magánzárka. Bár szorosan ide nem tartozik, meg nem állom, hogy el ne mondjak rgy úti kalandot, melyben a majmom is szerepel. Mindenütt jegy nélkül utaztattam. Többnyire madárnak gondolták, a mint kicsicsergett sűrű drotfáhololdalas kis kalickájából Csak egy osztrák kalauz látta meg karomban. .Miféle allat ez, darf ich fragen ?" .Majom." .Kérem a jegyet." .Tudtommal nincsen díjszabása az utazómajmoknak." .Értesítem az ellenőrt." .Tessék." Kis idő múlva jőn vissza a büntetéssel, lehetett vagy nyolc korona. Keresgélek pénztárcámban, nem találok osztrák pénzt. Közben ugyancsak nézte tárcám tartalmát, rnely vagy tíz ország pénzéből állott. Egyszerre kirukkol, hogy az ő fia szenvedélyes idegenpénzgyüjtő. ,U-ugy ? No, akkor itt van, adja át ezt a ritka eriékes pénzt a kedves fiának." Volt pedig az egy tekintélyes ezüstnek látszó pénzdarab, szépen kidolgozott női fej fölé vésett ,300" assal. A nem várt nagy számtól megszédülve, hebegett valamit háláról és eltávozott. Még Bécsben is hiába vártam a büntetést és a megjuhászodott kalauzt. Biztosan rohant az első pénzváltóhoz, pedig az a brazíliai háromszázreisos testvérek között sem ért legalább 10 évig megmaradtak — most már minden tavasszal megváltoznak. Ez azonban nemcsak egyedül az iparra áll, de meg van a szép művészetekben, a költészetben, a festészetben is. Csak az építészét tartja magát távol — nyilván való okokból — a gyors változásoktól. Még néhány szót a divatról. Mi is tulajdonképen a divat? Víscher esztétikus a divatról a következő definíciót adja : ,A divat általános fogalom az időnként érvenyes kullurformák complessusa részére." Ha ezt a divatember előtt nehéz fogalmat feloldjuk, azt találjuk, hogy ez tényleg a teljes értelmet adja. Az ember szépnek talál egy kalapot, képet; maga határoz Ízlésével — azaz természetes tehetségével szerzeit esztétikai műveltségével es pillanatnyi hangulatával. Vegyük az egyes ember helyébe a népet, külön döntés helyébe azon mértéket, mely egy bizonyos időre minden eletnyilvánuláshoz fűződik, akkor elhatározásunk alapjául az izlés ama formáját találjuk, mely felületesebb, általánosabb, tehát parancsolóbban fog hatni, mint az egyesek izlése. Megelégszünk általánosításokkal. Ha egyszer piros a divatszin, akkor minden piros mindenki részére. Az izlés ezen uniformálása s ennek következtében fényűzési cikkeink uniformizálása is a mi időnk, a mi korunk sajátsága. Beállít egy kanász számadó az x—i főszolgabirósághoz. ó márciustól október végéig fent van az erdő alatt s egyszerre szereti előadni valódi és képzelt bajait. Közelebb esik neki a járási központ s igy nem a jegyzőjéhez, hanem a főszolgabírójához megy. A folyosón megállítja a hajdú : — Kit keres ? — Hát kit keresnék ? A főbíró uramat. — Ott. S ramutat. a hajdú egy ajtóra. A kanász szerencsés jó nap kívánással bemegy. A főszolgabíró épen véghatároz, és nem szívesen veszi a zavarast. — Mit akar ? A paraszt kutatva néz körül. — Hogy elbolondilott a hajdú. — Mit beszel itt? — Hogy elbolonditott a Péter, vagy hogy hívják. — Mivel ? — Hát azt mondi, hogy itt a főbíró uram, ezt nem látom. többet husz fillérnél. Igy csaptuk be majmommal az osztrák vasutast. Azóta a móno meghonosodott és egyik csodája lett az óvilágnak, mert tudtommal Európa egy állatkertjében sincs élő példány famíliájából, sőt a híres schönbrunni kitömött majomgyüjteménv is nélkülözi. Itt is megtartotta régi termeszetét, csak egy fokkal bizalmatlanabb. Tetőtől talpig végigmustrálja a közeledőt, míg rászánja magát kezét odanyújtani. Tapasztalat után válogatja meg barátjait s az első goromba mozdulat elriasztja, különösen mióta idegenek kőzött telelt ki. Egy nyilvános tanintézetben volt téli ellátásra, a hol a r.övendekek ugy elvadították, hogy megszokolt láncát sem engedi most mar derekára tenni; ezért nem tudom leírásomat fotográfiává! kísérni, mert nincs a világnak embere, a ki az ő ugrásait előre kiszámítaná. Valami bizarr bemulatóról mindenütt gondoskodik. Egy unokafivérem szállította ki az emiitett intézetbe. Letákurta kis ketrecét a fiakeres kocsi takarójával, ő pedig hátradőlve nézte a hölgyeket. Mire megérkeztek, a takaró félig bent volt a ketrecben, igen finom csíkokba hasogatva. Uj szállásán aztán az én majmom első dolga volt fölrohanni a lelógó villanylámpára és átrágni a szigetelőt. Persze ájultan — mint érett szilva — hullott alá s egy jól alkalmazott hideg zuhany után orditva tért magához. Hogy e jelenet meg ne ismétlődjék, bekenték a lámpa rúdját canadai balzsammal, mely tudvalevőleg a világ legragadósabb anyaga. Megint fölszaladt rá. A nap többi része aztán ugy telt el, hogy újra meg újra összeragadó ujjait választgatta el egymástól, tudós pofával. Azóta a lámpákat respektálja. Különben túlságosan önérzetes, a mit különösen utazásom alatt tapasztaltam. Ha ugy