Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-16 / 33. szám

Nyíregyháza, 1808. XXIX. évfolyam, 33, szám. szombat, augusztus 15. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR S. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények díja soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. 1910. évre tervezett mezőgaz­dasági és ipari kiállítás. Bizonyára tudomást szerzett várme­gyénk nagyérdemű közönségének legalább egy része egyesületünk azon elhatározásá­ról, mely szerint fennállásának 50 éves évfordulója alkalmából vagyis 1910. év szeptember havában 8-10 napos mező­gazdasági és ipari kiállítást rendez; de minthogy e kiállításunkkal tervezett célunkat elérni csak akkor lesz módunk, ha arról idejekorán jó előre minden tényező tudo­mást szerezve egyben segítő társunkként is szegődik: ezért többi, rendelkezésünkre álló szerény eszközök mellett kötelesség­szerűen ez úton is szíves tudomására hozzuk mindenkinek ebbeli szándékunk és tervezetünket. Indokoljuk e tervezetünket azzal, hogy főként speciális mezőgazdaságunk a kül­világ előtt ismeretlen sőt részben beismer­nünk kell azt is, hogy még magunk sem vagyunk teljesen tájékozva saját erőnk és képességünkről. A régi szabolcsi mezőgazdasági cultu­rának nem éppen hízelgő hírét leszünk hívatva mai műveletünk bemutatásával megdönteni s termelésünkkel magunknak a minket megillető dicsőséget megszerezni. Anyagunk van hozzá bőven. Mi fel­vetettük s lelkesülten el is fogadtuk a tervet, de nélkülözzük úgy az anyagi mint testi erőt ahhoz, hogy azt a kivánt s óhajtott sikerrel megvalósítsuk. „MONO." Irta: Br. Bakucifit JÓSA Jolán. Ez spanyol megnevezése a majomnak, én pedig közönségesen így szólítom az én majmo­mat, a kiről most beszélni akarok. Szándékosan mondom ,a kiről*, mert az ő intelligenciájával nem fér össze az ,a mi* fogalma. Most, a hogy írni kezdek, látom, milyen nehéz föladatra vál­lalkoztam. A tőlünk idegent, tavolesőt könnyeb­ben, elfogulatlanul jellemezzük : meglátván hamar rajta a szembeszökőt. De a kivel évek ota jóban-rosszban együtt vagyunk, elveszti előttünk érdekességét és nem marad iránta más érzé­sünk, mint a ragaszkodás, még ha nem is embertársról, hanem csak majomtársról esik szó. Paraguayi hazájában jutottam az én kis majombarátomhoz, örőknyaras, örökzöld szülő­földjén kaptam, honvágyorvosságnak, búfelejtő­nek, mikor már igen nagyon húzott vissza az én hat hónapig havas-csatakos hazám. Pár hónapos lehetett, mikor egy benszülött para­guayitól jó áron megvette a férjem, a ki kőnny­hulajtások között búcsúzott el tőle. Akkor sem volt sokkal kisebb, azóta legfeljebb macska­nagyságra nőtt. Emlékszem, először megdöb­bentett hihetetlen mozgékonysága. Bemutatója volt: felrohanni a szoba legmagasabb pontjára, azután egy szögben megkapaszkodva, hatalmas lendülettel nyakamba ugrani. Ez a bámulatos ugróképesség teszi vele szemben tehetetlenné az embert és ad neki ,vor"-t az összes repülni nem tudó állat fölött. Az én véleménvem sze­Igénybe akarjuk venni s számítunk a társadalom minden tényezőjére, tekintet nélkül foglalkozása s hivatására, mert kiállításunkkal kitűzött végcélunk — mező­gazdasági és ipari culturális fejlődésünk — mindenkinek egyaránt közös érdeke és óhaja s ezért kell, hogy annak költséges és fáradságos munkájához is a lehetőségig minden tényező hozzájáruljon. Teljes tudatában vagyunk az ezzel vállalt rendkívül terhes feladatunknak, de bizton számítva a társadalom, valamint gazdáink lelkes támogatására, az elmarad­hatatlan siker által buzdítva, igaz örömmel és lelkesedéssel kezdjük meg annak szer­vezését. Kiállításunk idejét 1910. évi szeptem­ber közepe tájára terveztük, amikor is csaknem minden mezőgazdasági termény, termék, állat- és ipari cikk s egyben sok gazdasági gép munkában is bemutatható, s amikorra — még teljes 2 év alatt — gazdáink és iparosaink teljes mértékben ahhoz elkészülhetnek. Kiállílásunk kereteibeu a mezőgazda­sági termények és állatok, — kivéve a baromfi és házinyúl tenyésztést, — erdé­szet, halászat, méhtenyésztés, valamint az ipari osztály megyei, mig a gazdasági gép és eszközök, úgyszintén a baromfi és házinyúl tenyésztés csoportja országos jelle­gűnek határoztatott. E kiállítás helyéül előreláthatólag Nyír­egyháza város tulajdonát képező u. n. „Város-major" a vele összefüggő szabad rint az egyedül Délamerikában elő Cebus apella fajhoz tartozik, mely már egyre pusztulóban, kiveszőben van. Németek ,Winselaffe"-nak, té­vesen ,Wickelbár'-nek is mondják, magyarul füttyös majom elnevezés illetné meg legjobban, mert hangja a legjellemzőbb nala. Különböző színezetű vinnyogása, dőrmögése, csicsergése közül legjobban kinallatszik verébhanghoz ha­sonló csiripelése. Erdőben is láttam őket nagy csapatban. Kisebb-nagyobb, macskanagyságu állatok, selymes, hos»zú szőrrel, le a farkuk végéig. Egy a formájuk, de az arcuk kifejezé­sében teljesen különböző. Szőrözetük színezése többnyire egyforma. Az enyémnek háta sötét­barna, mellén egész világos színezettel, mely nyakán oroszlánsörény-sárgába megy át. Szőr­telen arca szürkésbarna, ezüstös szőrrel beke­rítve, sárgái pofaszakállal. Homloka is ilyen ezüstös, háromszőgalakban beleékelt fekete kurta selymes parókával; mintha csak borbély cir­kalmazta volna ki. Szemöldökét ívalakban benőtt fekete szőrzet jelzi. Pisze, de nem teljesen lapos orra és széles szája van. Csak értelemtől vilá­gos, dióbarna szemeibe kell nézni s mindjárt meglátjuk, hogy az a kis állat egészen ember­szabású. Et a tekintet teszi, mint egy tudós ismerősöm mondja, .kellemetlenül hasonlatossá* az emberhez, meg ha meg sem nézzük finom kis kezét szőrtelen tenyerével, vagy emberi sza­bású formás fülét. Annyi bizonyos, hogy nálunk­nál sokkal ügyesebb, lévén négy kézzel ellátott; mert hiszen nem lehet lábbá degradálni a fogásra oly mesterileg képes hátsó kezét. Azután meg ott van ötödiknek. segédkéznek hosszú, bekun­területekkel s a közvetlen vele összeköt­tetésben lévő „Sóstói" tölgyerdő egyrésze fog szolgálni, mely fekvésénél, természetes szépségénél, s minden tekintetben könnyű megközelíthetésénél fogva a legmesszebb menő igényeket is kielégíti. Habár a kiállításon való részvételre a bejelentési határidő 1910. január l-ben állapíttatott meg, mégis — hivatkozva a szervezés nehéz munkálataira — már most felkérjük gazdatársainkat, hogy rész­vételi szándékukat — legalább hozzávető­leges méreteivel — tájékoztatás céljából mielőbb bejelenteni szíveskedjenek. Minden erre vonatkozó tudnivalók iránti megkeresésre a legnagyobb készség­gel és haladéktalanul válaszol a szabolcs­vármegyei gazdasági egyesület titkári hi­vatala, ahol is a kellő informatiók — vasár- és ünnepnapok kivételével — d. e. 9—12-ig és d. u. 3—5-ig terjedő hivata­talos órák alatt szóbelileg is megszerez­hetők. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesület. A végrehajtási novella ellen. Egyre több helyen és egyre szélesebb kör­ben folynak le a kereskedők és iparosok amaz­értekezletei, melyek tárgyát a végrehajtási novella káros következményei ellen való védekezés képe­zi. Némely értekezlet megelégszik annak ki­mondásával, hogy az áruk hitelezése tekintetében fokozottabb elővigyázat gyakorlandó, más érte­kezletek ellenben szükségesnek tartják az áru­hitelezések teljes beszüntetésének, a már fennálló köv etelé sek r ögtö nós rendezésének kimondásán korítható farka, a .Piollschwanz", mellyel reme­kül megkapaszkodik, sokszor rábízva egész teste súlyát, a mint eleresztett kezekkel himbálózik rajta. Hanem legnagyszerűbb arcjátéka. Nincs az a mimikus, aki erzelmeit ugy arcára foto­grafálná, mint ez a kis majom. Szemhunyorga­tás, szájelhuzás, fölhúzott szemöldök adja tud­tul érzelmeit. A félelem, ijedtség, harag, őröm, rosszullét, kellemetlen vagy jóleső meglepetés, kíváncsiság emberi arcra §nem ül ugy ki, rnint erre a kis majomábrázatra. Én szentül hiszem, hogy egymás között beszélgetnek is, hiszen nagyjából már én is megértem hangjait. Mikor dohányzacskóként összehúzott szájjal, negédesen félrefordított fejjel rákezdi: „pi-pi-pi", már tudom, hogy kis teste kiván valamit; vagy ha dörmögő, szinte röfögő hangját hallom, meg­értem, hogy emberi vagy állati tolakodó van a közelben. Sokszor ugyanezt a hangot szelídített kiadásban, főidre simulva, ősszegöngyölődve hallatja, ilyenkor fizikai jóléte magas fokot ért el. Ha pedig mellét szorongatja, ide-oda forga­tott fejjel a leggyorsabb tempójú csámcsogást viszi véghez, ugy valami újonnan jöttei ismer­kedik, vagy kedvenc hiveit üdvözli. Néha kinos mosolyra húzza száját, ugy hogy kilátszanak fehér, apró emberi fogai, hom­lokát fölhúzza és különös hangon nyekereg; ilyenkor affektál, vagy ok nélkül adja a meg­sértsttet. Ha valaki megharagítja vagy megijeszti, oly erővel csattog és csicsereg, hogy száz füle­mülének is szégyenére válik. Dühében és rémü­letében összehúzódva lefekszik, pokoli visitásba törvén ki. ho?v szinte hasadni iátiuk tőle a Mai számunk 14 oldal.

Next

/
Thumbnails
Contents