Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-02 / 31. szám

31-ik szám. N Y I R Y I D É K 1908. augusztus 2. 2 dolgokat is a legsötétebb nyomdafestékkel kell befeketíteni. Innen van aztán az, hogy akad egypár orgánum, mely mindig azokat kezdi ki kik egy, vagy más oknál fogva ép a közönség érdeklődésének előterében vannak Életüknek minden epizódját, családi életének, minta mozzanatát boncolgatja, feszegeti és mint a sötétben turkáló vakondok, akkor a legboldogabb, ha mennél mélyebben fekvő, mennél lejebbre ásott kincsre bukkan. Szeretjük hangoztatni, hogy a mostani korszak sajtóellenes. Csodálkozhatunk-e rajta, ha a dolog csakugyan ugy áll? Korholhatjuk-e a közönséget, hogy megundorodva egyes sajtó termékek visszaélésétől, nem tesz többé különbséget, hanem az általánosítás bűnébe esik? Ez ellen csak egyetlen ut és mód van és ez: a tisztességes elemek egyesülése és kérlelhetetlen küzdelem, rettenetes irtóháboru a nem tisztességesek, a sajtót kompromittálók ellen. Nevezzék azután ezt inkollégiálitásnak, feloniának, vagy bárminek, semmitől sem szabad visszariadni, hanem a megkezdett harcot diadallal végig kell küzdeni. Mert nem igaz, hogy a sajtó elevenek és holtak birája. Bár magunk is érdekelt felek vagyunk, mégis fennen hirdetjük, hogy a sajtó beleavatkozási joga is megszűnik egy bizonyos ponton, amit azonban most kell látnunk: az ennek a pontnak a legszélsőbb határon is tul való eltolása. Az egyéni becsület, a magán érdek már olyan dolog, melynek megvédése, illetőleg megtámadása a bíróság elé tartozik. A sajtó szerepe csak ott kezdődik, ahol a bíróságé megszűnik, de projudikálnia nem szabad. Ezt tartsuk szem előtt és csak akkor menthetjük meg a sajtó becsületét. A drágaságról. (Háziasszonyok szövetkezete — cselédkbzvétités.) Lapunk egyik munkatársa küldte be az alábbi cikket. A benne felvetett eszmét életrevalóságánál fogva ajánljuk az érdekeltek szíves figyelmébe. * * * Az általános élelmiszer drágaság immár tűrhetetlen. Tenn

i kell valamit, hogv megszűnjék ! Mikor pedig azt hitlék, hogy a legjobb orvos, az idő, behegesztette a sebeket, haza hoztak. Igázok volt, akkorra már nem fájt semmi annak a szép, szerelmes embernek, meggyógyította : az idő . . . Kint volt már egy éve az akáclombos temetőben. Egy szegényes sirban, a többiek mellett. Én meg csak annyit tehettem, hogy egy sugaras, fényes nappal egy rózsafát ültettem a sírjára. Mire kinyílt rajta az első rózsa, én már ismét messze voltam. Ártalmas volt a levegő a szülőfalumba, elvittek onnan örökre. Csak egyszer hallottam hirt a fehérrózsafás sírról, virul rajta a rózsa, tavasszal olyan, mint. egy nagy, menyasszonyi csokor. Nincs párja az egesz lemetőn. Holnapután lesz az esküvőm A szobám teie van fehér rózsával, viola^a!. — Összeszedem a legszebbet, soknak kelyhén meg harmat csillog s koszorút fonok uelőlük. Holnapután lesz az esküvőm, — akkorra ez a virág éppen oda ér. Kérem, nagyon kérem uram! menjen el akkor az akáclombos temetőbe, keresse meg azt a fehérrózsafás sirt, s tegye le rá ezt a koszorút. Az a szegény, ábrándos szemű, szőke fiu megerzi ott benn, hogy nem hazudtam akkor. Ugy-e megteszi uram ? Hisz a társaságban azt mondta egyszer valaki, hogy önnek nagyon jó szive van. De a cselekvés helyes irányát csak íkkor találjak meg, ha tudjuk mi idézte elő a drágaságot. Az élelmiszer drágaság Magyarországon főleg gazdaságpolitikánk általános irányában keresi magyarázatát; ehhez járul aztán a helyi viszonyost súlyosbító vagy könnyítő hatása. Mi most különösen Nyíregyháza helyi viszonyaival akarunk foglalkozni, s egy szerény tervvel állunk elő, mellyel a drágaság kérdését legalább részben megoldhatónak véljük. Azonban mielőtt ezt tennénk, vessünk rövid pillantást az élelmiszer drágaság gazdaságpolitikai okaira. Senki sem kételkedhet abban, hogy még nem létezett olyan kormány, mely a társadalom minden egyes rétegének érdekét teljesen egyformán képviselni képes lett volna. Minden kormány, többé vagy kevésbbé előtérbe tolja egy-egy osztály, egy-egy réteg érdokét. így a mai is gazdaságpolitikai szempontból különösen a mezőgazda osztály érdekeit támogatja. Ez kimutatható csaknem minden ténykedésén a szeszadótőrvénytől visszafelé egészen a szerb kereskedelmi szerződésig, ugy hogy ebben a tekintetben a Kossuth aera semmi javulást sem hozott. Nos, a dragaság legfőbb oka ebben a gazdaságpolitikai irányban keresendő! A mezőgazdáknak ugyanis fontos érdeke az, hogy az élelmiszerek minél drágábbak legyenek, hiszen ők termelik azokat. Tehát az agrárpolitika drágítja az élelmiszereket. Ezt a drágítást pedig nemcsak régebbi tőrvények idézik elő, mint pl. az agrárvámról szólok, hanem ujabbak is. Így pl. a szerb kereskedelmi szerződés, mely megtiltja az „élő hús* behozatalát, így a kiviteli refakciák, melyek kedvezővé teszik az élelmiszer kivitelt. Sőt ezt a celt szolgálja az a mesterségesen terjesztett jelszó is : .Fokozzuk a kivitelt !* Mert az élelmiszerek kivitelének fokozása határozottan káros hatású! Káros, mivel megdrágítja a megélhetést. Káros továbbá, mert a megélhetest megdrágítván emeli a munkabéreket és igy emeli az ipari termelési költségeket, tehát csökkenti a magyar ipar versenyképességét. Végül káros, mert az élelmiszer nyers termény, már pedig igazi haszon csak a kész ipari termék kivitelén van, mert csak ebben fizet meg a külföld nagymennyiségű belföldi munkabért. Mikor tehát azt mondják nékünk, hogy fokozzuk a kivitelt, csak az ipari termékek kivitelének fokozására törekedjünk, s igyekezzünk minden élelmiszerünknek lehetőleg belföldön való feldolgozására mert igy tesszük olcsóvá az életet, s igy emeljük a magyar ipart. Ennyit az általános élelmis/.erdrágaság legfőbb okáról. Ami már most Nyíregyháza speciális helyi viszonyait illeti, itt leginkább a kofakat okozzák azzal, hogy az élelmiszereket megdrágítják, s ezért számos rendőri szabályrendeletet hoztak ellenök. Ezek a szabályrendeletek azonban keresztüivihetetlenek. Ugyanis egyetlen egy kofa orráról sem olvashato le, hogy ő kofa, s azért vesxí meg amit megvásárol, hogy azt ismét tovább adja. S mivel a rendőrség nem akar önkényeskedést kezdeni, inkább nem h.jtja szigorúan végre a szabályrendeletet, s a drágaság és a kofák megmaradnak. A másik oka Nyíregyházán a drágaságnak az, hogy a környékbeli gazdák nem foglalkoznak aprómarha, tojás, zöldség slb. eladasra való termelésévei Többeket megkérdeztünk, miért nem lermelnek ilyesmit ? Ázért, mondják, m -rt a kiviteli kereskedelem fortélyait nem ismerjük, az pedig, hogy itt a piacon darabszámra adjuk el nem fizeti ki magát, mert sok bajjal és költséggel jár. Ez volt a legtöbb válasz tartalma. Nekünk tehát, ha e ket bajon segíteni akarunk, oly módszert kell keresnünk, m lynek segítségével egyrészt a kofákkal felvehetjük a versenyt, anélkül, hogy őket a piacról leszorítanánk; másrészt pedig rentábilissá tesszük a gazdáknak élelmiszereknek, nevezetesen apromarhának, tojásnak, zöldségnek stb. nagyban való termelését. Ez a módszer pedig semmi más mint a szövetkezet. A szövetkezet a legújabb idők terméke. Az a megismerés teremtette meg, hogy a kereskedelem nem minden körülmények közt szükséges és produktív. Nevezetesen nem ott ahol a termelők és fogyasztók közötti közvetetten érintkezés lehetséges. S nagyon sokan, kőztük a hires Werner Sombart, a szövetkezetet tekintik a jövendő gazdasági berendezkedés alapjának. Nos, csináljanak a nyíregyházi háziasszonyok egy ilyen szövetkezetet. A szövetkezet célja legyen városunk 300—400 háziasszonyának (talán többen is vannak) aprómarhával, tojással, tejjel, gyümölcscsel (sőt még cseléddel is) való ellátása. Ez a szövetkezet minimális tőkével megalakulhat s vagy csoportokba ossza tagjait, kiket a bevásárlással napról-napra megbíz, vagy ha ez kényelmetlen felfogad asszonyokat, kik már korán reggel a piacon vannak és a szóvetkezet számára a legolcsóbban Összevásárolják az összes piaci árukat. Azonkívül ez a szövetkezet érintkezésbe lép vidéki gazdákkal, kikkel 1000 — 2000 aprómarha olcsó szállítására szerződést kőt, s az aprómarhát beszerzési áron tagjai közt szétosztja. Vagy összeköttetésbe lép mondjuk erdélyi gazdákkal, kik ládaszámra szál'itják külföldre a tojást, s ilyen módon fedezi olcsón a nyíregyháziak szükségletét. Ehhez személyzetül elegendő egy gépirókisasszony, néhány tiszteletbeli igazgatósági tag, a bevásárlásra pedig kell ismét egy néhány bevásárló, de ha ezt az asszonyok csoportonként magok elvállalják, ugy ez a kiadás is elmaradhat. A legtöbb dolga lesz a gépirókisasszonynak, kinek tájékozás végett minden hó elsején bejelentendő, hogy bizonyos élelmiszerből a hó folyamán minden tag körülbelől mennyit óhajt fogyasztani. Azonkívül kell nála minden nap bejelenteni, hogy lii miből mennyit óhajt magának bevásároltatni, s lefizetni a körül belől meghatározható arat. Az igazgatósági tagok ezt azután ellenőriznék, ők kötnék továbbá a szerződést azokkal, akik nagyban szállítanának a szövetkezetnek. Ily módon megoldható volna az élelmiszer drágaság kérdése. Da ez a szövetkezet a cselédközvetités kérdésének megoldására is hivatva volna. A közvetítés mai módjának ugyanis az a legfőbb hibája, ho^y minél többszőr óhajt közvetíteni a közvetítő, csakhogy nagy anyagi előnyre tegyen szert. E végből a cselédek elcsalásától sem riad vissza, azzal pedig, hogy tudva, rossz cselédet közvetített, ópenséggel nem törődik. Ennek a szóvetkezetnek a tagok kielégitése, s nem az anyagi haszon szerzése volna & célja! S mig egyreszt a hely nélküli cselédeket íelh isználhatni a bevásárlásnál való segédkezésre, merészt az asszonyok érdekét is kielégíthetné. Kielégíthetné azért, mert egy ilyen szövetkezet minden falu jegyzőjénez fordulhat azzal a kéréssel, utasítsa oda az esetleg munkanélküli leányokat. Azonkívül ez a szövetkezet a cselédközvetités m 'g egy nagy hibáján volna hivatva segíteni. Az összes cselédkózvetitők fülledt, rossz levegőjű egészségtelen lyukakban vannak, hová kész betegség belépni, s hol maguk a cselédek egymástól kapják el a legkülönbözőbb betegségeket. Eanek a szövetkezetnek, ha felvenné munkakörébe a cselédközvetitést, egy egészséges helyiségről is alkalma lehetne gondoskodni, s igy ha elfogadjuk azt, amit Forel Ágoston mond, hogy .minden társadalmilag antihigienikus egyszersmind erkölcstelen", akkor ez a szövetkezet még erkölcsi feladatot is teljesíthet. A közvetítésből származó haszon pedig a szövetkezet költségeinek fedezésére szolgálna. Mindaz amit itt elmondtunk csak vázlat, mely természetesen mgy korrektúrának lehet kitéve. Célunk mindössze csak az volt, hogy reámutassunk a szövetkezeti intézményre, mint amely a drágaság kérdésén igen sokat segíthet. A részletek meghatározása csak azok feladata lehet, kik a kivitelre vállalkoznak. Bár akadnának ilyenek, mi bizton reméljük, hogy munkásságuk eredménves lesz. Csevegés muzeumunk érdekében is. Muzeumunk az u'óbbi hetekben nem gyarapodott, tehát erről szó most nem eshetik. Régészeti leletnek hiányában, a legutóbbi csevegésben is a Drehert rántottam elő. a kinek neve magyar forditasban .Fordító", és sorsa csak annyiba szorítható be csűrés-csavarással valami régészethez törülköződő kotyvalékba, amennyiben a szegény de élelmes fráter mintegy hatvan év előtt tehát az őskorban kezdett nagyot fordítani sorsán, mert nem törődve azon előítélettel, hogy a munkás kéz bepiszkolja a portupet beállott hadnagyból serfőző legénynek. Bícsben laktam 1851-ben, mikor az öreg Dréher még jóformán házalni járt sörével, a budapesti régi .Kispipa" szabású számos Lebujbujokba, a hova csak kopott kábátok, de tömött erszények jártak kedélyes összejövetelre. A hatvanas évek elején is még ott tapostam a járdát 400 magyarországi szarmazásu egyetemi hallgatóval együtt, a kik az egyetemi eletben sulylyal nem bírtak, mert felekezet, a szülőknek vagyoni helyzete, azoknak társadalmi állása és