Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-12-20 / 51. szám

Nyíregyháza, 1908. XIII. éYfolyara, 51 szám. Yasárnap, december 20. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyző

k és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönys. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre * kor.» Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁHOSHÁZ-TÉR S. SZÁM, Telefon siám: 139. Kéziratokat nem adun!: vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. A nyíl t-téri közlemények dija soronkint GO fillér Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A fefso-szabGÍcsi ref, egyházmegye iasi p i. A jelennek minden vágyai, törekvései, alkotásai a múltban találják magyarázatukat sőt megokolásukat. Miért akarjuk ezt vagy amazt? nem tudnánk megmondani, ha észleleteink, tapasztalataink nem vezérelnének. Innen, ha jelen intézményeink javítására vállalkozunk, mindig számot kell vetnünk a múltokkal, azokat a fennálló viszonyok keretében is mérlegelnünk, a jelen, vagy jövő kívánalmaival is összevetnünk s levonván az észszerű következményeket: rájövünk a lehető legjobbra, természetesen az adott viszonyokra való tekintettel. Ezt az eljárási módot látom éti mindenütt, a merre tekintek. Szent vallásunk megalapítója a názáreti Jézus, az áldott emlékű reformátorok, sőt. az angol és francia forradalom férfiai is, amaz elvet fogadták el s követték, mit sajnos! hazai édes nyelvünk minden tökéletessége mellett is, ez idegen szóval kell jelölnünk: exeelsior ! Ez a vágy, a jobbra, a felfelé való törekvés indított engem is arra, hogy az 1908. évi okt. kisvárdai gyűlésünkön, felvettem újólag a régi kérdést egyházmegyénk kettéválásának tárgyában több rokon meggyőződésű társaimmal együtt aláirt következő indítványomban: Tekintettel az e. megyénkben levő egyházközségek nagy számára, melynél fogva ezen egyházmegye az egész országban a legelső helyet foglalja el, tekintettel tovább; arra, hogy apró egyházaink szegénysége miatt az egyház kormányzatnál rendkívül sok bajok állanak elő, melyeket egy kormányzó esperesnek eligazítani csaknem lehetetlen; végül tekintettel arra, hogy íeform. egyházunk, az uj e. törvények szerint más körben más viszonyok közzé jutott, mint a régiek voltak: tisztelettel indítványozzuk, hogy az E T. I. t.-c. 49. §. szerint mondja ki közgyűlésünk a felső-szabolcsi reform, e. megyének kettéválasztását s a keresztülvitel módozatainak megállapítása végett már most küldjön ki egy bizottságot, mely a tavaszi gyűlésre munkálatát elkészítse es beterjessze. Az e. m. közgyűlés az indítványt Kedvezően fogadta, s az e. m. tisztikart bizta meg a kettéválasztás módozatainak megállapításával. E bizottsághoz vannak sránva e szerény sorok az alábbiakban. Egyházmegyém közigazgatásának fontos munkájában régi idők óta szerencsém volt. némi részt venni. Az 18 i 5. évtől fogva mint esperesi s. lelkész, később mint e. m. jegyző, tanácsbiró — sok alkalmam nyílt megismerni az e. megye ügyes-bajos dolgait. Láttam, tapasztaltam, hogy a nagy szegénység nyomasztó terhe alatt gyülekezeteink legnagyobb része képtelen megfelelni közművelődési és nemzetfentartó szent hivatásának. Ez okozója minden veszedelemnek melyet mar néh. b. e. Ujfalussy József korbeli s gondnok igy jelöl: a szétzüllés veszélye; gyülekezeteink roskadoznak a magyar állam által rájuk hárított köznevelési és iskolai terhek alatt és valódi hivatásuknak meg nem felelhetnek. A létező bajok legnagyobb része ebből származik. Legtöbb egyházunkban vagyon nincs, vagy ha vau is valami, a sok szükség kielégítésére elégtelen, nem tudjuk a sok közül melyik lenne elébb való. Ide-oda kell kapkodnunk s legyen bármilyen tehetség is az az esperes vagy gondnok, kiknek irányt kell adni, vagy felügyelni, képtelenek 90—100 felé szétosztani önmagukat, figyelmüket. Azok a nagybölcsességü, sok tudásu, páratlan buzgóságu férfiak, kik e nagy munkára vállalkoztak, idő előtt kidőltek vagy elkedvetlenedtek, az emberi erőt felülhaladó munkában. Magasra tevő eszményüket, a rideg való mellett létesíteni nem tudták. Hát lehet.-e? szabad-e? keresztényi dolog-e? igy bánni nagy embereinkkel, kik szivök-lelkök melegével ápolták a szent tüzet. Ném! és ismét mondom nem ! A felső-szabolcsi e. megyének egyházközségei a tűlon-túl is nagy számúak. Ma 91. Egyharmaddal több mint a tiszántúli egyházkerületben legnagyobb szatmári egyházmegyéé. Mindenki, ha valaha az egyházkormányzásban részt vett, bizonySzürkegémek tanyáján. Irta : Báró Babarczyné Jósa Jolán. Sebesen gurul végig kocsink a kitűnő bácskai kiinkeren. Az út mentén jobbról hullámzó rozstáblák — juniusban vagyunk — még ott lebeg fölöttük, mint len^e kék íátyol, a lermekenyitő virágpor. Friss kukoricások alig látszanak ki a földből, váltakoznak burgonyaföldekkel. Odébb még csak gyengén növekedőben a búzavetés. Balról pedig, ahogy haladunk, szeles zöld szalagként húzódik mellettünk a többezerholdas kozorai erdő, Tul rajta — jele ugyan nem látszik, csak ugy halljuk mondani — a Duna, szeszélyes kiöntésével, zöld kis szigetekkel. A fea^ai zoologiai laboratórium tudós igazgatójának szíves hivaiára jöttem. Ondrus állami erdőgondnok volt madarászó társaságunk vendéglátója, a ki csaladjával együtt gyakorlati ag váltotta be azt a mondást, hogy „nincs idegen Bácskában". Azt hallottam, erre van még madáreldorádó. Meglátni véltem egy-két jelepetet annak a csodálatos madár eletnek, a melyet a természettudományok atyamestere : Hermán Ottő olyan mesés szépen fest leirasában. Vágytam a zizegő nádasokra, hol óriás fészket rak a fekete gólya, rejtekhelyet talál a kócsag ; a hol meghúzódik az íbisz, kormorán, s még zavartalanul portyáznak a rokónfélék. Ellesni gondoltam a madárlakta helyak tevés-vevését, azt a remek színjátékot, melyet a madarak létért való küzdelme produkál. Csalódtam! Legalább is az első napon, mikor a Dunához vitt vándorútunk. Koxorától pár kilométernyire-, Bezdánnál jön «!ébünk a nagy viz. A falunak házai kikönyökölnek a Dunára ; keleti tájkép benyomását kelti a külőnbö/.ő módon megépített ház, vizhez leereszkedő kertjeivel, sulykoló sokácz asszonyaival. Nyíltabb helyre érünk. Itt már szigeteket kerít, el a folyó, erdős szigeteket, viruló roeg elaggott törzsökös fűzfákkal. Szinte emlékeztet a délamerikai Paraná folyam szigeteire. Festői vidék ez, de ugyan ciend»s; most már alább adja a Duna is. csak •.i tüzeseken meg bokrokon jó méternyire megmaradt szürkeség beszéli, hogy lrapadt a folyó. Közel járunk a parthoz, zsákmányra lesünk. Bizony hiába. Alig rebben föl egy-egy madár, az is mintha idstévedt. volna. Órák hosszat bolyongunk a vizén. Fáj a csalódá*; Pedig vidám a velünk tartó nagy társasa? ; csónakunkhoz szegődik egy másik ladik, rajta az a tamburás-banda, a mely egyszer már a német cvászárnak is fülébe muzsikált. És mire beesteledik, a;', egész zoologiai eredmény két kis madár; a frissen kihalászott, élve földarabolt halzsákmány, a miből paprikást, nyárson sült kecsegét meg főtt pontyot preparált a parti halász; azután meg az urak masnapi katzenjammerja. Reggel nekivágtunk az erdőnek, a nagy tilosnak, mert gazdája, az állam, nem tűri meg a benae liprót. Minket különös engedély szabadított bele. Erdőőr volt az útmutatónk. Nem soká haladtunk a fafuvarnak vágott széles úton ; hamarosan letértünk a keskeny ösvényre s azután neki a rengetegnek. Eleinte még fiatalosban jártunk ; mo\t, mikor még ébredt föl a természet, rikító ünnepi zölden csillan meg a reggel harmatja. Öregeb

b ré'zhei jutunk. vén Dükkfák, sokéves, mégis nyurga tölgyek birodalmába. Mint hiú asszony a szépséghibát, úgy ríjlsgeti a sugár fa görcsös bütykeit, s csak fönn a magasban, hol törzse görcsössé válik, bonija ki lombsátorát. Óvatosan osonunk a fák kőzött. Furcsa vidékre érünk. Lent a fák alján nagy területen szürkrs fehérség, mintha mészesőt hozott volna a nyáii zivatar. Százszámra kellett ide a nudár, hogy igy berondithasia e vidéket. De nem is csendes itt az erdő. A toronymagas fák fölött hatalmas testek keringenek. Főemberünk lövésre készül. Bennem pjdig küzd a prédára vá^yó ember, az irgalmas szívű ssszonynyal. Közelben ül az elsőnek szánt áldozat. Én nagyot tüsszentek, — hiszen reám tűzött a napsugár — fölrebben, odébb száll a madár. Ez igy nem mehet. Nem kalapcifráért, tollboáert jöttünk. Lövésre van elég alkalom. Egy fán négy-öt fészek, s. szűríejém (Ardca cinerea) falujánál vagyunk. Amott épen jól mester mett szürkegém igyekszik hazafelé. Hófehér melle pompásan csillog a napfényben, majdnem méteres hosszú teste olyan, mint elején lecsapott vitorlás, mert repülés közben ho?szu nyakát összenyomott S alakban hajtja hátra válla közé ; fejét pedig nyakára fekteti, ugy hogy széles szárnyai előtt alig látszik belőle más, mint sárgás csőrehegye. Ütemes lomha szárnycsapásokkal, lágy es mégis gyors mozdulatokkal szeli a levegőt. Tollazata elegáns; semmi rikító szín, messziről mindenütt tompa szürkeség. Innen kapta magyar nevét is. Melléről a feherség főinyúlik egész nyakán s feje tetején éxalakban zár be egy fehér foltot a szemétől kiinduló két fekete sáv i hátrafelé hiiolva, libegőlándzsa Mai saáiHuak 12 oldal. HP Névjegyeit rendelje meg Jóba Elek könyvnyomdájában.