Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-12-13 / 50. szám

50-ik szám. N Y I R V I D É IC 1908. december 13 3 A borban végül csodálatos táperő rejlik. Volt egy betege, aki két hónapig pusztán tokaji borral táplálkozott és felgyógyult. Megvizsgált egy 65 énes szőlősgazdát, aki 9 év óta, amióta felesége meghalt, csak kenyéren és boron él. Jó húsban és szinben van; rugekony, teljes erőben van, munkáját könnyedén végzi, úgy, hogy szőlőjét egyedül munkálja. Vidor kedélyű eleven észjárású. Megfigyelte az iszákosokat. Azok között, akik csak borral mértéktelenkednek, sok a nagykorú; ellenben a pálinkaivók hamar pusztulnak el. Mig a pálinka a lelki életre rombolólag hat, a bor éilenben kedvezőleg. Élénkíti a szellemet, növeli az akaraterőt és a bátorságot. Ezeknél fogva a bor mérsékelt élvezete nemcsak megengedhető, hanem ajanlatos is. A franczia, mondotta a tudós, borivó nep volt s jórészt ennek tulajdonítható intellektualitásának kiválósága, nemesen hevülékeny természete, romantikus vitézsége. Mióta hűtlen a borhoz, mint különösen a nagyvárosokban tapasztalható, a francia jellem szomorú dekadencziájának jeleivel találkozunk. Ez a pálinka, a sör és a morfinizmus halasa. Oda kell hatnunk, intette a tudós az akadémiát, hogy a franczia borivó nép maradjon. A katonáknak adjanak bort, hogy a nép fiai ne szokjanak a pálinkára! Valoságos apológiája ez a bornak, amely nálunk sem tévesztheti el hatását, annál kevésbbé. mert mi is borivó nép voltunk s míg kupánkban bor gyöngyözött, ékesek voltunk dicső virtusokkal s valóban leheteti bízni ősi erényeinkben. Mivé tett bennünket a palinka, siralom ! Az antialkoholisták mondjanak tilalmat a pálinkára, hirdessék a mérsékletet ; de oktalanság a bor élvezetét kárhoztatni. A visszaélés, a mértéktelenseg nem szolgálhat okul, hiszen a túlzás épen annyi veszéllyel jár a vizivásnál, mint az evesnél. Nem a bor átkos, hanem a telhetetlenség. Ha a bor vesztünkre szolgálna, nem Isten adta volna; K:isztus nem vette volna egyik kezébe a kenyeret, másik kezébe a billikomot, mondván : „Ez az én testem, ez az én vérem; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!" Az ő vére, ő pedig „az út, az igazság és az élet." Igen, a borban igazság van, a bor emel, a bor éltet. Ihatjuk s igyuk a bort, nem feledve Attila szavait, aki így int Arany János ajkaival: „Emberem az ember, ki nem megy tul a rendes elégen !„ Legyünk emberek : urai magunknak, zabolázói szenvedelytinknek! Így aggály nelsül közeledhetünk a borhoz, melyet most mar a tudomány is felmentett a vad alól. Egyébként is a teljes absztinencia ellenkezik természetünkkel. Lanyünk különös rejtélye, hogy minden időben s a műveltség minden fokán szükségét éreztük az ingató- és boditcszereknek. A kavé, tea, az ópium, a dohány, az erjesztett Kancatej, merge* gyökerek, Különböző gyümölcsök kiforrott nedűi mind egy célt szolgálnék : a kedvadást és a feledest ; de valamennyi közölt legkevésbbé káros visszahatásu és legnemesebb a bor. Minthogy & mi ideges, lázas világunkban szinte elviselhefíen volna az élei izgató, bódítószerek nélkül, azért az orvostudomány is uj meg uj, ily ceit szolgAlo gyógyanyagokat produkált, amelyek amennyit hasznainak, annyit artanak is. Ilyen körülmények között botorság volna az emberiseget megfosztanunk a bortól, amely még táplál is; inkább arra kell törekednie úgy a társadalomnak, mint az álllamn&k, hogy a bor hozzáférhetőbbé, igazán a nép italává legyen. Ilyen lépesnek tekintjük a kormány részéről a szeszadó fölemelését, de ernmek igazan üdvös bií-lasa c»ak úgy lenne, ira az élvezeti ~ze»z, a Jiideg úton" készidt pálinka adója még nagyobb arányban emeltetnék, meri drágaság a legjobb riasztó eszköz. Sőt a kormanynak itt sem szabadna megállania, banem hogy a pálinkamérések száma csökkenjék, háromszorosra kellene emelni italmérési illetékeiket t üzleti idejüket is tetemesen korlátozni kellene. Törvényben kellene megállapítani, hogy a h.deg uton készült pálinkahoz minő anyagok használhatok. El volna tiltandó, hogy a gyümölcsből főzött pálinkák, mint a törköly, szilva, boróka, barack stb. hideg uton eszenciákká! ulanozlassanak, illetőleg hamisittassanak. Erre nagy szükség vo'na, mert a palinkások boszorkánykonyháján ma nemcsak oly mergek szerepelnek, mint a fuchsin. glicerin és sacbarin, hanem oly gyilkolo folyadék is, mint a kénsav es vilrioi. Valósággal emberirtásból éinek ezek a kufárok. A legnagyobb emberlelenség ezt tűrnünk, amikor meg azt sem volna szabad megengednünk, hogy pálinka előaíütasára oly szeszt használjanak, mely a fuehsintól nincs a a minimumig megszaoad.itva, mert a fuchsin a szesz eredendő büne. a legrombolóbb méreg. Erzsike szeméből megeredt a zápor, Lemosta a port a kulisszák faláról Es nem akadt neki más vigasztalója, Csak a hösszerelmes, jó Dárday Jóska, Aki szünet alatt akép vigasztalta, Hogy Erzsike versét újra elszavalta S megmondta, hogy hol a hangsúly és megállás, Hová kell a halk hang, hova kiabálás, Melyik szónál ragyog örömben az arca, Hol kél önmagával elszánt, kemény harcra. Nem kell ugy sietni, nem kell semmi pátosz, Legyen csak bizalma Dárday Jóskához ! — S másnapra Dárday már annyira vitte, Hogy Erzsike magát Jászainak hitte. Nagy, szent bizalommal kérte Szidi mamát, Hogy most hallgassa meg az ö szavalatát S igy mondta el dalát: (Tagolva, érzés nélkül) „Csakhogy visszajöttél, * Csakhogy njra látlak, Vége van a dacnak, Szeretler, imádlak! Taposs el, vagy ölj meg, Szeretlek, imádlak ! Kimondom, ha mindjárt Vége a világnak!" „Kisasszony, ez semmi!" mondta Szidi mama. „Érezni! érezni! harsogott a szava," „Amíg ezt érzéssel nekem el nem mondja, Szerepet nem osztok Erzsi kisasszonyra; Kérjen meg valakit, tán egy másodévest, Aki érzi már a forrót, szenvedélyest." És Erzsike ugy tett, ahogy parancsolták, Megkért valakit . . . hát épp Dárday Jóskát. Jóska meg szívesen hajlott a kérésre, A leckeórákat soha el nem késte, Tanította Erzsit minden erejével, Sokszor késő estig s álmában is éjjel. Csakhogy megtörje a szívre fagyott jeget, Hogy Erzsi is kapjon egyszer már szerepet. És elmultak hetek, elmultak hónapok, A „jég" azalatt meg csendesen olvadott. Több szine lett egyre Erzsike szavának : „Taposs el, vagy ölj meg, szeretlek, imádlak!* S ragyogott a szeme a nagy boldogságtól, Hogy leckeórákat vehetett Jóskától. Ámde közbejött a karácsonyi ünnep, Ahányan csak voltak, annyifelé tűntek. Dárday Jóska és Erzsi is elváltak, Vége szakadt a szép, megszokott óráknak. Erzsike csak otthon, a kis lánvszobában Mondogatta egyre nagy busán magában: „Hol jársz te rosz fiu ? Törődsz-e még velem? Édes jó tanárom, pajtásom, mindenem!" S mikor az uj évben ismét együtt voltak És csak egy hiányzott még: Dárday Jóska, Erzsike épp akkor indult a színpadra, Mikor Jóska kezét a kilincsre rakta. Láttára Erzsike teljes erejeböl Adott jelt versében igaz szerelméről: (őszinte lelkesedéssel) „Csaküogy visszajöttél, Csakhogy újra látlak! Vége van a dacnak, Szeretlek, imádlak! Taposs el, vagy ölj meg, Szeretlek, imádlak, Kimondom, ha mindjárt Vége a világnak!" A jó mámi erre olyan képet vágott, Mint aki azt mondja, ilyet még nem látott! Felment a színpadra, Erzsit megölelte: „Ez aztán haladás, mondja csak, ki tette ? Ki tanította meg ilyen nagy érzésre'? Hisz igy elszavalni nem tudnám még én se !" Erzsike pirulva, akadozvá mondta: „Hát akit megkértem ... izé . . . a . . . Jóska.' Szidi mama pedig igy szólt az osztálynak : „Jegyezze meg minden növendék magának: — Jó színésznő addig sose lehet senki, Amig meg nem tanult igazán szeretni!" Ámde ha mindaz meg is lesz papiroson, mint a bortörvény, mit hasmái, ha egyidejűleg nem intézkedünk állandó ellenőrzést gyakorló, szakavatott, külön egészségügyi rendőrség felállításáról! Meg ezzel sem merült kí az állam feladata, mert meg balra *an a bor íelszabaditasa. A palinkai tmjesen csak u

ty vonhatjuk el népünktől, ha olcsó és jó bort adunk helyette. Erre pedig csak egy mod van, a boradó eltörlése. Ezt meg kell Lennie, meri a magyar szőlőkben milliárdnyi értek fekszik kockázatosan s a szőlőmiveles ma igen költseges, szinte művészetté fokozodutt munka. Eí h roppant ertek, ez a munka megérdemli, nogy ne maradjon liasíonuétküli. Dt mindenekfölött erkölcsi kolelesseg a boraaó leszaltitusa, mert népünk demoralizációja s az «zzel jaró degeneráció nova-továbti oiy tokra hághat, ahol uiár keső a segitseg. Ezt bevárnunk nem szaoad, meg kell szívlelnünk a franczia ,tudos intelmet: hassunk oda, hogy a magyar nép borivó nep maradjon. Azért szorítsuk háttérbe a testet-leiket romboló palinkat, igázzuk le a szeszt, de szabadítsuk fel a bort! Pttngrátz Béla. imp muzeumunk érdekében is. Csaknem kivétel nélkül mindenki azt tartja, hogy az ujsag sokat hazudik, a mint hogy igaz is. Ez azonban az újságíróknak úeciüieut legke»e»boe sem érinti, meri Különben Rikossy Jenői, EaU Miksát, Eötvöi Karolyi, Ki*s Ivort és lőDO szaz jeleseket is a zug firkászokkal egy gledaba kellene állítani. Ezen szerény sorok a ,Njirvidek*-nek egyik zugába lopodztat ue, tehát nem igényes ujságczkk száinba miinek. A ki pedig annak tartja, hogy újságcikk, nem veheti zokon, ha egy ha^ugsa^ is rejlik banne, olyan a mi senkinek Sdiu art. Csevegésen keidőctö't, de csak ugy lehetne ezen cím.,n folyU.ru, ha muzeumunk erdekét is folyton mindég öele leíieine keverni. Ez azonban, csak a^on esetben tenne lehélsuges, ha muzeumunknak partoloi nem szunyókálnának. vagy hortyognának. Miuiáa ahonnan muzeumunknak gyarapodásában most egy kis pauza állott be, a csevegés fecsegesse Kényszerüli fajulni, meri hat egyszer hopp, ma^or kopp. Ma koppon vagyunk. Tehát folytatólagosan tovább elő a rabló históriákat. Pedig hát ugy szégyenlem magamat, hogy muzeumunknak gyarapodásával nem henceghetek, mint azon bizonyos kutya, a ki kilenc gyermeknek örvendett. E miatt meg is rótt a napokban az én tisztelt és szereteit Görömbey Péter ref. esperes barátom, szememre hányva, hogy tücsköt bogarat összehordok, muzeumunkról pedig hallgatok. De csak azért hallgatok, mert hetek óta szaporodás nincs, épen ugy, mint ahogy Boszniában az osztrákok előnyére csupán csak magyar fiuk nem fognak szaporodni, ha nem is vesztünkre, de nagy hátrányunkra. Valószínűleg nem akarnak bennünket szaporítani Becsből, pedig ugy szeretnek ottan minket, de még hogy. Hasonló jókat kívánjunk nekik. Lesz még kutyára dér, ha megraknak bennünket, mert hát „sirva vigad a magyar." Ebből a cirógatós annexiós világból menjünk vissza a rabló világba. A mult század hatvanas eveinek végén édes anyám Nagyváradon én pedig Nagykállóban laktam. Egyszer csak kapok egy sürgönyt Váradról, hogy menjek mert anyám beteg. Vonattal már csak ejjel érkezhettem volna oda. A sürgönynek vétele előtt már a gulhi erdő mellett fekvő „Asszonyrész" pusztára voltam ígérkezve, egy Sichermann nevü igazán uri viselkedésű zsidó emberhez, a kit még mint Csanády Sándornak bérlőjét ösmertem Kerekiből Bocskay várkastélyából és a kit nem gúnyból, de finom viselkedése miatt tréfásan „bárónak" címeztek é» a ki közbecsülésben állott. Váradra meg sürgönyöztem és kértem, hogy anyámnak fogatja másnap hajnalban Dioszegen várjon. Delben indultam Aiszonyrétre, késő délután érkeztem oda. Itt azt lanacsciták, hogy ne menjek nekj az akkor még ottan két mértföldnyi széle