Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-12-13 / 50. szám

„guthi erdőnek", mert ott rablók garázdálkodnak. Tej/nap is a debrpceni vásárról Nagykárolynak Ur-ó tirenkét szekeret raboUak ki. Édes anyámról levén szo, kit órai etetés után még is útnak indultam. Akkoriban pusKaval jártam. Ed felhúzva tartottam ölemben és megpaiancsoitam kocsisor.mak, hogy azon esetben ha vslátni gyanús ember az erdőben meg'akar bennünket állítani, közzé ne csapjon a lónak, hanem azonnal álljon msg. _ A holdvilágos esten aiig inmtünk egy lei óráig a szálas ritkás erdőbeá, a mikor egy szűrös ember felig gugolva, osonó nagy lépésekkel hatói felénk. Elébünk állva, puskáját felemelve elkiáltja msgát, hogy „Alj meg a ki Istened van!" Hit én olyan marha voltam, hogy nem vártam be még ő engemet agyon lő, inert ezen esetben egy kissé elkéshettem volna, hanem rögtön jól célba vettem és megelőztem. Rögtön hsn;,' nélkül összerogyott. M: pedig tovább vágts ttunk. Mikor aztán harmadnap Kálióba haza térve azonr.ai jelenteltem az esetet a I örvény szék elnökének, későbben sógorommá vált Patay András 11-od alispánnak, a ki a pandúrokat eredmény nélkül küldötte ki a meglőtt rablónak nyomozására. Cimborái valószínűleg elásták, nehogy hullája a rablóbandának nyomára vezessen. Mind-m józan eszű euiber tud.ja, hogy senki sem hal meg saját emberségéből, hanem az orvos gyilkolta meg, hát tudatlanságból akaratomon kivül én is betölthettem egy temetőt, de legfeljebb azért, hogy a közhitnek eleget tegyek; tudva azomban csak ezen egyetlen rablót küdöitem akarattal másvilágra, pedig d« sokat oda kellene küldeni nem az ország útról, de magasabb polcokról! Orvosi szereplésemnek csue-pontján akkor allottam, mikor még egyetemi kutyabőr nem volt zsebemben. a mely kényért nem ad ugyan, hanem csak feljogosít mint orvost arra, hogy létemért a küzdelmet másotkal felvehessem. Medicus voltam Bécsben. Rákossy Béla, jelenleg Budapesten kerületi tudós rtndőrorvos, Rakossy Jenőnek öcse volt, — ugy mint ma is — testi lelki jóbarátom. Kedvünk volt bö7en, pénzünk azomban — mint minden diaknak — szűkön Egy ragyogó pünkösdnapon Mürz zu schlagig és vissza harmadosztályra két forintért kéj vonaton utaztunk. Ezen felül 30—40 krajcárnál alig marudt több a lajbi zsebben hordott YVértheim kasszában. De azért közbe szúrom, hogv miért voltunk boldoijabaak, mint néhány év elő't egyik bécsi Rothschild. Megboldogult Salamon Tivadar mondotta nekem, hogy egy alkalommal keservesen panaszolta neki Rothschild, hogy ő a legszerencsétlenebb ember, mert enni n>;m képes és annyira elgyeogült, hogy köszőngetéseknek elkerülése vegett nem a saját kocsiján, haQem számozatlan üakkeren jár, nehogy feiősmerjék. Panaszolta azt is, hogy kőny pereg ki izéméiből, ha egy koldust lát, mert annak van annyi élvezete, hogy éhes lévén, jó emberek szivességébői jól is lakhatik, ő pedig erre keptelen. Millióit pedig meg nem eheti. Rikossy Béla magammal egyetemben Rothschilddal nem csereltünk volna gyomrot, mikor Mürz zu schlagba indultunk. De hát hogy is lehet egy Roihschidnak ételre vágya, a ki azzal a varázsszóval rendelkezik, ho«y .Terülj aszlalkam*. Néhány ev előtt Káilay András főispán kedves druszámmal beszélte grof Dessewffy Aladár egy téli napon, hogy az eiőző napon Bécsben Rothschíldnál ebédelt. Deisertnek bár kis mennyiségben, de minden nálunk iermő gyümölcs volt fel rakva. Szamócza, csereszDye, meggy, kajszin és őszibarack, szilvafajok, sárga és görögdinnye, szőllő sat. Ötven év előtt Rákossy Bélával nem voltunk ilyesmire kapatva. Étvagyunkat kedvünket nem cseréltük volna el meg a római pápaval, de meg Ferencz Józseffel sem, a ki akkor még csak császár volt. Abban az időben a legregényesebb rolt a ma is vilt^hirü semmeringi vasút, a mely Glognitz es Mürz zu schlag között vonul, minduntalan sürün valtakozó meresz kanyarulatokkal. I D É K minden kanyarulatnál más más, szebbnel szebb kilátással. Az élvezet éhes kéjvoriatoncoknak minden leplen ugrálni kellett egyik oldalrol a másik oldaira, hogy a páratlanul gyönyörű válto/a'os tájat két forintjáért fenékig kiélvezhesse. Egymásra tolulva öt. hat, fej dugódott ki egy-egy ablakon A, A, Át kiabálva, Béla barátommal szerényen visszahúzódva, nekünk csak a begetés jutott. A mi kocsink közvetlenül «t mozdonyhoz volt csatolva. Egy hirtelen kanyarulatnál, a mozdonynak kéményebői a szél egy sötét füstgouio'yt csapott a kikandikálóknak szemébe, tela zörva azt apró szénrészecskékkel. Sirás jajgatás lett, akár Jeruzsálemben. Igen fájdalmas érzés is ez. de bennem egy igen kellemes emléket ébreszt fel, a mennyiben ilyennek köszönhetem azt, hogy egyik nevezetes szabadság hősünkkel és legzamatosabb magyar nónkkul id. ^rof Teleky Sándorral m.igősmerkedhettsm. A dolo;? ugy történt, hogy a Káilay családnak egyik kimagasló alakja Káilay Ödön — a szabadságharc alatt kormánybiztos — Budapestről együtt utazott Teleky Sándor gróffal. Püspöüladany körül a mozdony kürtőjéből kőszen-por jutott a grófnak szemébe. Miért miért nem szabadittatta meg mag.it az uton a kinos állapottól nem tudom. Kallóba hozta hozvám véresrd dagadt szemét. A kőszén törmelékektől azonnal megsza badult, a minek örömére alaposan, de nem dűl töngőzésig be is áldomásoztunk. Ezen kis kitérés után, a „Hipp hopp ott legyek a hol akarok* elvénél fogva ugorjunk Kálióból vissza a Semmeringbe, a hol 30 embernek szemei várjak a kőszénportól vaió megszabadulást. A kik előbb az ablakokhoz, most már fokozottabb dulakodással tolongottak a világhírre hiába vergődni törekvő doctor csemetékhez. Megtartott egy fél óráig, a mig mindegyiknek kiszedtük szemeikből a Kőszéntőrmelékjket. A paciensek boldogok voltak, mi # pedig olyan büszkék mint akár egy páva ; egy ma született hadnagy ; vagy egy felcotillionozott cholera vitéz. Neki legyen mondva ! Mürz zu schlagba ér»e nagy ostromnak lettünk kitéve. A szó szoros ertelmében ide oda húzgáltak bennünket. Az *olt a szerencsés a ki gyomrunkat a bécsieknek legkedvesebb ételt vei, a Backhándlivei, kuglhupffal, sörrel s a többivel meglölthette. Ma is sírásra szeretnék fakadni azért, hogy nem gondoskodtam akkor arról, hogy a rengeleg felesleget szaporusagomnak haza vihettem volna. Bélával együtt ma is visszavágyunk a semm'ringi kirándulásra, a mi akkor valóság volt, ma pedig egy kedves álom a milyent Rótbschildoak és másnak is kívánok. Nyiregyháza, 190á. dec. 7. Dr. JAsa András. A nök művészi érzéke. A mai forrongó világban, mikor egyebek közt a női felszabadulas küzdelme az első stá diumon tul lépett, nem időszerűtlen egy tekin tetet vetnünk a nők művészi érzekére. Mig a férfit a családfenntartás gondjai kötik le s aki — éppen mert künn forog az élet zajában, a tülekedő, de lelket tápláló változatosságban — a routine mellett sok esetben elsajátítja valami lábzatát legalább a tudásnak, műveszetnek, addig viszont a nő a családbani elfoglaltságánál is abban a helyzetben van, hogy idejenek egy részét helyes beosztással bízvást fordíthatná szelleme művelésére, amivel elérné, rendszeres kiképzés nélkül bár, a férje értelmi nívójára való emelkedést. A nő az életben eddig betöltött munkakö reben, szellemi finomságánál fogva mintegy predesztinálva van arra, hogy a művészet kul túszának szolgálatába szegődjék. Szive melegé »el karolhatna fel a művészet érdekeit a csendes házi körben, valamint odakünn az életben is számtalan alkalom kínálkozik reá. Miben összpontosul ma a nők művészi érzéke? Tekintsük a színházat, koncertet, iro dalmat, képtárlatokat. 1908. december 13. Száz közül kilencvenkilenc nő pl. a színházi menu-rói az operetteket, különféle elheveíések ülatti látványos, frivol és visszafelé művelő darabokat válogatja ki, amelyeknek élvezése olyan, mint az ópiumé: megbénítja a magasabb értelmi kiművelést, megmérgezi a tesUt-h-lket s meg erős akarat mellett is a róla v«do lemondás szinte lehetetlenné válik. A művősznők»t meg ekeppen osztályozzák: egy Jászai „már öreg* ós egy Kűri „kövér*, ellenben a reklamirozott Fedik Sárinak nyújtják a babért, kinek művészi egyénisége a minimum alatt stagnál. E kezdetleges művészi é zéke a nőnek annál elszomorítóbb, miután e hiányos érzék kiséri őket minden utaikon. Az ilyen variálás messze elkerüli a művészet csarnokát s a 7-ed rangú művésznők koszorújához való. A zeneirodalom ragyogó világába i sein bontakozik ki a női lélek szines harmóniája, amelyből életük fakad s mely oly kellemessé teszi őket. Rendesen jelentéktelen szerzőktől komponált fülbemászó polka, egyveleg-újdonság operetté dallamok és a maeyar nóta, ami leköti érdeklődésüket; hozzávehetjük még a hírneves zeneszerzőknek ama szemelvényeit, amelyek könnyebb súlyúknál fogva tartanak igényi a nők szimpátiájára, de már a klasszikus zene urialmirol állandó a panaszuk. Logikailag következik, hogy irodalomban sem nyilvánul máskeppen a nők művészi kiválasztása és jóformán pusztán szórakoztató, sokszor a ponyvára v?ló termékek nyújtják a lelki táplálékot müveit nőinknek. Ugyanígy vagyunk a képekkel, szobrokkal. Egy valóban erdemes alkotást közönnyel jutalmaznak az értéktelenebb feldicsérése mellett, a legprimitívebb megjegyzésekkel fűszerezvn mübiraUtuk csecsemő voltat, azt az érzést keltve, hogr életük színharmóniájából hiányzanak a színek, sőt hunyiik maga a harmónia is s az egész nem egyéb költői túlzásnál. Háládatlanok a festőművészet iránt, amely pedig nagyreszben a női szépség ecse< elese által szerzi babérait. Sok női foglalkozás van, melyben a nő művészi nivót érhetne el. Ilyen töl;b?k között a iparművészet és a nő életehez oly szorosan hozzátapadó kézimunka. — Szobái, kertje berendezésénél, öltözködésébe stb. nem volna nehéz a művészi elrendezést, i lést lehelni s ez esetbon a nő finomsága összeolvadva a művészettel, valóban megteremtene az annyiszor hangoztatott ideális lényét a nőnek. A művészet lépcsője magasnak, veszélyesnek tűnik fel a nők előtt s nincsen bátorságuk odáig emelkedni! Holott sokszor kritikusabb lépcsők atugrásaban bátortalansaguknak semmi jelét észre nem vehetjük. Kielégíti őket t tekintetben a közepesnél is kisebb élvezet; nem érzik szükségei a művészet mege tésének, kultiválásának, bár szép érzéküknél fogva erre mintegy hivatottak. Piperészkedési vágya már a gyermekkorban, az öltözködésbsni választékosságra való igyekvése, kecses járása, mosolya, beszéde, — mindez, ahogyan nyilvánul nála, a szépretörekvés csiráját foglalja magában, amely azonban nem fejlődik hatalmas növénynyé, hanem el'örpül, korcs marad. — Öntudatlanul magában hordja a művészet magvát, amit a nevelés nem táplál, nem növeszt nagyra s ilyenformán nem csoda, ha a művészi frz'.k hiányát, vagy teljes elfajulását tapasztaljuk. Ezer mindenféle ragadja ki őket otthonukból: bálok, kávéház, a legkülönbözőbb sportok; a jótékonyságban már valóságos nő-bajnokaink vannak, — szóval mindenre szüksége van ma a nőnek, mindez ellop idejéből felesleges rnenynyiségüt s a szórakozások tarkaságában ott szerénykedik, ott húzódik meg mostoha sorsban — a művészet. A művészet eme parlagon he^ertelésének kútfeje az eddigi nőnevelés hiányossága, valamint a család, a szülők ama korlátolt felfogása, mely szeriiit a leánygyermekeket kikapcsolja minden nemesebb szellemi művelődés megszerzéséből, elégnek tartván hajdan való nagyanyáink példájára, ha az urikisasszony megtanulja a házimunkával egyetemben a magyar helyesírási hibák légióit. A művészet szeretetét beleolthatja a gyermek lelkébe az iskola és az otthon kö csőn -s kiegészítő nevelése, mely mitsem törődik a nő művészi érzékének felkeltésével és továbbfejlesztésével. Az iskolában hiányoznak a hivatott tanítónők, kik nemes ambícióval szentelnek idejüket a nőnevelés háládatos ügyének s az ott-