Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)
1908-12-13 / 50. szám
A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye, Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre < kor.) Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: yárosház-tér s. szám. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 4-0 fill., minden további szó 4. fillér. Vastag betűvel szedett kétsz eresen számit. A Tulipán és a Karácsony. Abban a közeli gyászos időben, midőn szeretett hazánk alkotmánya, nemzetünk létjoga is veszélyben forgott, „Honszerelem 1 1 cím alatt, egy tárcacikk jelent meg a Budapesti Hirlap hasábjain, amely egy kegyelmes urunkat, - aki magyar főúri házánál, éppen ama súlyos napok között, nagy társaság előtt, aként nyilatkozott, hogy ö nem érti, mi az a honszerelem, — a honszerelemre tanított. A magyarázat minden szava, valóban fenséges szép. Mintha csak a régi idők hős honleányainak ajka csendülne meg. Hatalmas hullámokban hömpölyög előttünk, a szív mélyéről fakadt legszentebb, legdrágább érzelem, amely magával ragad ellenállhatatlanul. Mintha csak Hungaria ami szent hazánk, ami édes anyánk, ennek az annyi vérrel áztatott szent földnek kebele tárulna fel. De hiszen, az édes anyai érzelmeknek, csakis egy mély érzésű, magasztos lelkületü édes anya tud igazi, bensőségteljes kifejezést adni. S szinte a velőkig hat a szava, amikor azt mondja: ,Befejezésül még egy szót. Tudja tneg a kegyelmes ur, hogy nekem csak egy fiam van. Kedves, szép, egészséges és jó. Büszkeségem, gyönyörűségem, minden reményein, egyetlen boldogságom. Csak ez az egy van. Kérje el tőlem a Haza bármikor, bármely órában, odaadom készségesen, ezer örömmel; két kezemmel kötöm fei oldalára a kardot, magam. A halottégetésről. ii. Mikor a történelem rácáfol a halottégetés hiveire, előszedik — szerintük — leghathatósabb argumentumot: a temetők kigőiölgései megmérgezik ax élőket. Ez érv első pillanatra komolynak látszik, de az alapos vizsgálat ezt is kellő értékére redukálja. Az állitás ugyanis a következő : A feloszlásnak indult testből fejlődő gázak a felszínre kerülve megmételyezik a levegőt s igy a betegségek tirjesztői lesznek. Lássuk, igy van-e. Tudjuk azt, hogy a holttestet 6 lábnyi mélységben helyezik el a sirban, azután földet húznak rá s meg a földszinénsl is magasabbra emelik körülbelül egy félméterrel. Ezen eljárás által a levegő kiszorul a sirból, azonban a koporsóban maradt annyi, amennyi a test oxidátióját megindítja. Lassú égés keletkezik tehát, mely épen azért, mivel levegő hiányában a szükséges oxigént nem tudja honnan venni, igen hosszú ideig tart. A bomlásból keletkező gázakat ez a 6—7 lábnyi földréteg magába szívja, egy-egy holttestnél tehát e felszívott gáz mennyisége nagyon csekély. Hogy egy temetőből felszálló gázak csekély számáról meggyőződjünk, erdemesnek tartjuk Pettenhofer jónevü müncheni tanár számítását idézni. „A szabadlevegő középsebessége 10 láb egy másodpercben. Mi azonban csak egy lábnyi magas levegő-réteget vegyünk számításba, és lát':! fogjuk, hogy ily sebesség es magasság mellett egy 40000 • lábnyi terület fölött egv másodpercben 4000. Tudja-e, érti-e most már, hogy mi az a honszerelem?" Ezek a szavak, ami köztiszteletben s szeretetben álló nagyasszonyunknak, gróf Vay Gábornénak szívéből fakadtak, aki azóta sokképpen megbizonyította, hogy nemcsak nemesen tud érezni, fenségesen beszélni, hanem épp oly lélekemelően, tettekben is kifejezést tud adni, a szívében élő honszerelemnek. Mikor a közeli fájdalmas emlékű korszak letűnt s kivirított a Tulipán, már a hajtatásnál sem volt annak buzgóbb, fáradhatatlanabb kertésze. S nincs senki, aki féltőbb gonddal s lankadatlanabb buzgósággal ápolná azt. Legújabb bizonyítéka ennek a Nyírviclék ez évi 49-ik számában vezércikk gyanánt megjelent „Karácsonyi vasán Nyíregyházán", cirnü nagyszabású cikke, amely közvetlenül Máramarosvármegye nyomorgó népe nagyon is figyelemre méltó háziipari készítményeinek toboroz vevőket, amelyek az ő tevékenysége folytán Nyiregyháza város székházának; dísztermében vannak e hó 12-től 15-ig kiállítva. Közvetve azonban, azzal is a hazát kivánja szolgálni, mikor a magyar ipari termékek értékesítésén, s ezáltal a magyar termelő erő növelésén fáradozik. Hány éhezőnek nyújt ezzel kenyeret, hány sápadt arcon fakasztja lel az édes öröm rózsáit? hány elgyöngült karba önt ujabb élettevékenységet? Mert jól esik remélnem, hogy vármegyénk hazafias közönsége, minden erejével támogatni fogja Ti i m ' egy percben 240000, egy évben Ufi 144000000 köbláb levegő mozog tova. Tegyük fel ezután, hogy tiz évi temetkezési időközben az említett területen 556 hulla temettetik el és hasonlítsuk össze az említett terűlet fölött egy 10 éves temetkezési turnus folyamában elvonuló levegőmennyiséggel az 556 hulla szerves anyagának légalakban képzett mennyiségét, ami 258,146 köblábnak felelne meg: ki fog tűnni, hogy azon gázmennyiség, mely az emiitett területű sírkertből 10 év folyamán fejlődnék ki, úgy aránylanék az ugyanezen idő alatt a sírkert fölött elvonuló levegő mennyiségéhez, mint körülbelül 1 : 5,000,000-hoz. A 20 láb magas légréteg tehát sohasem tartalmazna többet 1—5000,000 résznyi hullalégnél." Már e számítás is mutatja, hogy a temetők nem lehetnek terjesztői a ragályos betegségeknek. De hivatkozhatunk még ennek bizonyítására a történelemre és a tapasztalatra. A történelem tanúság t szerint az első keresztények az üldözések alatt a katakombákban a temetőkben, tehát a sírok között laktak, s mégsem voltak terjesztői a ragályos betegségeknek. Továbbá az üldözések után, századokon át a templomok környékén temetkeztek, s nem tudnak rá példát mutatni a hamvasztás hívei, hogy bárminő pusztító betegség forrásai lettek volna. S hogy e szokás elmaradt, ez onnan van, mert nem volt más hely a templomok körül, a holtak befogadására. Az angolok történetében olvassuk, hogy régente a Tbemze partjait használtak temetőül; e helven mnst naevszerü sétst»rpk vannak. FPIa grófnőt, s nem fogja engedni, hogy egyetlen darab is eladatlan maradjon. Sok szó elhangzott, sok tinta elfolyt már a magyar iparért. Mikor a Tulipán kivirított, szinte a háta borzongott Ausztriának, hogy elveszti selejtes ipari termékeinek hatalmas piacát. S az üzlet ember minden kigondolható élelmességével, nemcsakhogy megtartotta a régi térfoglalást, de határozottan előre nyomult. A tulipánmozgalom csak múlékony jelszónak bizonyult, sajnos, nem a szívek mélyéből fakadt; szomorúan igazolják ezt, a hivatalos statisztikai adatok. A napokban látott napvilágot a m. kir központi statisztikai hivatalnak, a magyar szent korona országainak f. évi október havi külkereskedelmi forgalmát feltüntető kimutatása. A közölt adatok szerint, behozatalunk értéke, az előző évi 1289 millió koronával szemben, ez évi január—október havában 1307 '7 millió korona volt s ebből 1019 9 millió kor. Ausztriából való behozatalunkra esik. Kivitelünk, az 1907. évi 1209-5 millió koronához képest 58'0 millió koronával emelkedett és értéke az 1908. év első tiz havában 1267-5 millió korona volt, mely összegben Ausztria 924 2 millió koronával részesedett. Az 1908. év tiz első hónapjában árumérlegünk 40-2 millió, Ausztriával szemben 95-7 millió koronával rosszabb. Behozatalunkban legnagyobb értékösszeggel, a textilipar kész gyártmányai szerepelnek. Ez áruk tehető e a müveit angol népről, hogy olyan helyen keresnének üdülést, ahol gyilkos betegség várhat rájuk ? Ha a hamvasztás híveinek ezen állítása valódi alappal bírna, akkor első sorban a papok tennék magukévá e kérdést és sürgetnék a temetők eltörlését. Szintén a tapasztalás bizonyítja, hogy a sírásók, halottőrök általában mag-.sabo kort érnek el, mint a temetőtől távollakok ; azonfelül az emberiség annyi évszázadon keresztül csak rájött volna a temetők ártalmasságára s beszüntette volna őket. Hogy azonban ezt nem tette, sőt kegyeletes szokásnak tartotta a temetőket minél gyakrabban felkeresni, kétségtelen jele annak, hogy a temetők levegője ártalmatlan.;, Aminek a tapasztalás ellenmond, a mit a tudomány bebizonyít, az ellen hiábavaló a kapálódzás. Sőt megfordítjuk a tételt s állítjuk, hogy a halottégető kemencék higiénikus szempontból károsak, mert az égetésnél az egészségre ártalmas gázak jutnak a levegőbe. Dato, sed non concessó, hogy az égés folyama alatt semmiféle szag nem erezhető, utána mégis csak ki kell engedni a gázokat, ez pedig csak a levegőbe juthat. Továbbá állithatna-e fel minden egyes község Siemens-féle, vagy akármi fajta regenerátort ? Aligha ! Legfeljebb ha 3—4 leteznék egy megyében. Mármost a környékről a kemencéhez hordott testek csak megfertőznék a levegőt! eltekintve attól, hugy a kemence környékén állandóan kiállhatatlan bűz volna érezhető ! S mi volna ragályos betegségek idején, midőn a kemence nem voln^ kéne® -i ronp^nt Mai számunk 285 oldal.
