Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

4 48-ik szám. NYIR. VIDÉK 1908. november 29. tem, mert a degesz tárcámon kivűl más zsebemben pénz nem volt. De azért folyton kapsráztam az üres zsebekben, mert hogy hát fizetni is Kéne, mert eleget mulattunk és a lovak is kipihenték magukat. Kellemetlen helyzetben voltam, mert kirablástól féltem, ha a rakás bankót megpillantják nalaoi. Jaucsi azonban súlyos öklével vallamra csapva elnémított, mondván. Disznó! Hát azt hiszed, hogy én paraszt vagyok. Te az én vendégem vagy. Hogy esnék az neked, ha én a te házadnál fizetni akarnék. Most már késő este van. Eredj bátran Szalonta felé és ha valaki bántani akarna, füttyentsél hármat és mondjad, hogy Jancsi küldött. Nem lesz semmi bántódásod. Nem is lett, mert senkinek sem kellett füttyenteni. Jancsit pár év múlva felakasztották. A régi romantikus betyárvilágnak jellemzéséül felemlítem a hires Geszten Józsinak — aki egy rangban voit Sobri Jóskával és Angyal Bandival — egy nobilis csinnyét, aki a szib-iriai börtönökkel egy rangban levő Kállai tömlöcnek volt lakója, amelytől mindenki jogosultan igyekezett bucsut venni. Majd elmondom hogy miért. A rabok zsúfolva voltak bedugva sötét piszkos rekeszekbe, ahova napvilág elvétve pislákolt be. Volt egy finoman kieszelt cella is, egy lépés széles, két *lépes hosszú, amelynek padozatát sűrűn egymás mellé elhelyezett, élükre fektetett lécek képezték, amelyeken sem feküdni, sem állani nem lehetett. Magam íj láttam az áldozatokat. Hát. bizony az ilyen quártéiy még tán nekünk sem tetszett volna, nemhogy a folyton szabad letegőn élő Geszten Józsinak. Mit volt tehát mit tenni, mint azt, hogy szabadulni óhajtott. Jól és uri módon kicsinálta a dolgát olyan formán, hogy egy alkalommal, amikor a tármegyeházhoz egy kilométer távolságról a debreceni kútról nagy hordóban vitték Gesiten Józsi és többi társai a vizet, ugyanakkor Káilay Ákos sógorom is ugyanazon kútból akart hozatni vizet. Egereket érő pompás angol telivér paripa volt befogva. Geszten Józsi kiugrott a rabok sorából Felpattant a sógorom szekerére. „Ili a berek nád a kert.* Menekült, de nem lopott, mert másnap a két drága lovat legelve találták meg a Nagykálló és Ujfehértó között fekvő Szirond pusztán. Hogy azok a régi betyárok az ő meggyőződésük szerint romlott lelkűek nem voltak, felhozok egy esetet. Mikor még Szaboicsvármegye törvényhatóságát .Nyiregyháza" világvárosába át nem székeitették, a közigazgatás és törvénykezés a vármegye kezében volt. A közigazgatásnak az első alispán, a törvénykezésnek feje, tehát a törvényszéknek elnöke pedig a másodalispán volt. A hatvanas éveknek vége felé mai sógorom Patay András. Az akkori börtönorvos egyszersmint járásorvos néhai Dr. Benedek János jó orvos volt, de bicskával nem szeretett bánni. Ha tehát a böriön kórházban valami vagdosni való volt, én voltam a bicskás. Többször fordultam meg a börtön kórházban, a hol a 10—20 beteg közzül legtöbben tüdőgümőkórral vagy görvélykórral mulatták magukat. Miután pedig már akkor is sejteltem, most pedig már tudom, hogy kölniünknek felnőtt tagjai görvélykórral nem mulatkoznak; időt szakítva magamnak a háremszáz egynehány rabot alaposan megvizsgáltam, a kik közül mintegy kilencven darabnál találtam gőrvélykórnak nyomait. Patay Andris sógorom egy kis gorombáskodás után belenyugodott abba, hogy a rabok délelőtt és délután is két-két órát a szabadban mozoghassanak. Ennek a jelentéktelennek látszó intézkedésnek az lelt az eredménye, hogy pár hónap múlva már nem 90, hanem esak 40 görvélyest a láltam. Na de hát megcsúszik a toll. Hiszen nem egészségügyi dolgokról, fianem betyarvirtusról akartam beszélni. A szibériainál is alábbvaló őskori börtönnek kórházában egy igazán intelligens, jó képű Soltész nevü sok évre elilélt rabló feküdt. Rokonszenveztem vele és azt kérdeztem tőle, hogy értelmes művelt lelkű ember létére, hogy adta magát a rablasnak sportjára. Sírva és keserves könnyeket hullatva panaszolta, hogy ő soha sem rabolt és csak ártatlanul lett mint rabló elitélve, mert nem tett egyebet, mint azt, hogy kenyeret ment keresni az országútra. Ha szainbe jött vele egy zsidó, azt mondotta, hogy „Te kutya zsidó ! dugd a bugyillárisodat a zsebembe.* Beledugta. De én egy ujjal sem nyúltam hozzá. Ártatlanul szenvedek. Nem akasztották fel, mert meghalt a maga emberségéből, még pedig a hektikanak hozzájárulásával. Kifogyott a tinta, pedig hát még ei kell mondanom egy rabló históriát a melyben egy rabló szerepel áldozatul. Nyiregyháza, 1908. nov. 24-én. Dr. Jó.sa Alidra*. Egy uj magyar permetező. — Nagy Akoe huttárórnagy találmánya. — Az uj kézi permetező, mely jóformán országos hirnevre tett szert, mielőtt még általános elterjedésre vergődött volna, az eddigi permetezőitkel szerzett szomorú tapasztalatok éles megfigyeléséből állott elő. wGolombus' a neve, aminthogy tényleg Golumbus tojása az egész találmány. Az eszmét a hosszas kísérletezés, a lépten-nyomon észlelt hibák és hiányok kiküszöbölési Tágya szülte, de Nagy Ákosé az érdem, hogy ezt praktikus, egyszerű módon mag is valósitotta. Minden nagyobb szőlőgazdaság padlása vagy szerszámkamrája egyutt.il múzeuma a legkülönbözőbb permetezőknek Vannak köztük olyanok, melyek egy hétig sem voltak használatban és végieg felmondták a szolgálatot. — főleg, de nem mindig „igen olcsó* magyar vagy bécsi gyártmányok. Vannak közte hazai vagy külföldi „jeles" készítmények, melyeknél megint az a hiba, hogy három szomszédos vármegyében nem akad ember, aki — ha valami bija esik a gépnek — azt megtudna reparálni, a harmadik gépnek mindene csurog, szelel, csak a permetező diója nem, a negyediknek oly hitvány az anyagja, hogy összehorpad, betörik, beszakad, ha egy keménykezű munkás kissé kíméletlenül találja megfogni. Van (ill. volt) olyan gép is, amelyiket csak valami bizonyos por oldatahoz lehetett használni es az ujabb gének közül egyikmásikat a hozza szükséges külön sziraltyu drágítja meg. Ezt a sokféle kifogást, hiányt hibát kiküszöböli illetve potolja Nagy Ákos „Golumbus"-a. Szolid, erős anyagból készült, ennélfogva első beszerzésre nem olcsóbb a legtöbb magyar gyártmánynál, de igen tartósnak Ígérkezik. Külön szivattyú nem kell hozzá és mégis 3 4—b perczig „automatíce" működik. Az alkatrészek közui azok, amelyek a mozgást végzik, nem érintkeznek a folyadékkal és a gyakori és gyors romlásnak nincsenek kitéve. A rézgaliczoldat nem csaphat ki felül járás közben és nem csepeg, szivárog alul va?y oldalt, ahol nem muszáj. A gep egyszerűsége hozza magával azt is, hogy nem kell szétszedéséhez semmifele szerszám: szét lehet szedni alkatrészeire, minden harapófogó vagy franc/.iakulcs nélkül. És alkatrészei olyanok, hogy az elpusztult vagy elveszett darabokat bármely falusi kovács kipótolhatja. De nincs is, ami gummicsövén kívül elromoljon. Szelepe nincs, a szivattyú, mely egy egyszerű fémcső, melyben egy közönséges bocsKorbőrrel tömített dugattyu mozog, a folyadék tartányának belsejében van elhelyezve, sérülésnek egyáltalán nincs kitéve. Ennek mozgatásához csekély erő, 8—10 mozgatás elegendő és ezután perczekig löveii ki a folyadékot magából anélkül, hogy a munkásnak szivatyuznia kllene. Vagyis egész figyelmét a permetezendő tőkékre fordit hatja. Ha a szivattyú bőre elromlik, nem kell érte a városba szaladni, minden csőszházban akad a ház körül olyan fölösleges bőrdarab, mely erre a célra pompásan magfelel. Az a modell, amelyet Budapesten a MSzOE. gyűlésen lett bemutatva, oly erős rezlemezből készült hogy a legjelesebb franczia gyártmányokkal felveszi a versenyt. Amellett pedig ugyanannyi folyadékot (14 litert) ve*z be a tartánya és mégsem oly nehéz, mint az Eclair. Porzása kifogástalan, a szó szoros értelmében ködbe borítja a szőlőt, de az anyaggal mégis takarékosabban bánik, mint a legtöbb eddigi permetező. A csekély szivattyúzásra beálló legnyoma.-a oly nagy, hogy a legmagasabb fákat is leiiei bambusznád-toldalékcső segítségével permetezni. Mi mindenre nem terjedt ki a feltaláló figyelme, legjobban illusztrálja az. hogy a gummic ő azon részén, ahol az a tartány alsó házából kijön, fa dugóval van körülvéve s igy nem dörzsölődhetik -a rézlemezhez. Ugyanarra vall az a körülmény is, hogy a folyadék tartánya alul nem év a készülék végéig, hanem egy félaraszszal magasabban fekszik s igy föld, kó vagy más kemenv tárgy a letevesnel nem okozhat a tartányban egykönnyen sérülést. Mindent összefoglalva, ez az uj permetező, mely az egész világon szabadalmaztatott, a legszebb kilátásokkal indul elébe az uj szezonnak. És bizton reméljük, hogy sem egy, sem tiz ev alatt nem fogja egy uj „érdekes példánynyal* gazdagítania szőlőbirtokosaink házi „muzeurnát". Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi kőzlsmény. Gazdasági előadások a Közteleken. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesület a gyakorlati mezőgazdáság körébe vágó időszerű kérdések megbeszélése céljából az intelligens gazdak számára gazdasági előadásokat rendez. Az előadások ideje: 1908. év december hó 6., 7. és 8. napjai. Áz előadások helye: Az OMGE. székháza Budapest, IX , Köztelek-utca 8. Az előadásokat az OMGE. tagjai díjtalanul látogathatják. Nem egyesületi tagok részvételi dija 2 korona. A gazdasági előadások programmja : Első nap. december 6-an, vasárnap. Délelőtt 9 órától: C-erháti Sándor: Az Országos m. kir. Növénytermesztési Kísérleti állomás főbb eredményei 1908 ban. (Összehasonlító kise let különböző árpa, zab, tengeri, burgonya, cukor- és takarmányrépafélékkel. Növenyujdon-á ok kipróbálasa. Szöszös bükköny magterme-ztese. A loherevetes uj módja. Műtrágyázási kir í'k. A csontliszt és az agrikulturfoszfát értékeuek megállapítása. Az ŐSEÍ vetések felülirágyázása.) Délután 4 órától: Újhelyi Imre : A tenyészkiválasztas eredményei a tehenészet és a tejtermelés jövedelmezősége szempontjából. (Fejlett álattenyesztés intenzív gazdasági viszonyokat feltételez. A tejgazdasag különösen rugója az állal tenyésztésnek. Miként fejlődik ez nálunk. A tehenészetek állatallományának megválasztása fajta, egyed szerint. A fejési átlagok fokozása, ennek eszközei.) Második nap, december 7-én, hétfő. Délelőtt 9 órától : Pirknei- János: A nyugoti szarvasmarhafajták tenyésztésének szerepe a magyar mezőgazdaság keretében. (1. A nyugati szarvasmarhafajták tenyésztésinek keletkezése hazánkban, fejlődése s a vonatkozó tenyesziránynak mikénti megállapítása. 2. Elért sikerek s a/, ezekből levonhato következte: ések. 3. Ezen tenyészirány továbbfejlesztésének és jövedelmezősége fokozásanak feltételei, módja és eszköze. 4. A gazdatársadalom és az állami kormányzat e körüli feladata. 11 órától: Teleki Arvéd grof: Az erdélyi szarvasmarhafajták tenyésztésének e

1 edményei. Eredmények: 1. A régi módszer. 2. Uj módszer mellett való tartással. Milyen termési irányban érdemes a magyar marhát tenyészteni es mivel kárpótolja az tenyésztőjét a tejelés tekinteteben fennálló hiányért.) Délután 4 óráiól: Hensch Árpád : Tejgazdaság vagy hizlalás. (A tejgazdaság és hizlalás általános jelentősége és feltételei. A tejgazdaság viszonylagos jó vedel mezősége. A

7, okszerű hizlalás feltételei, irányai, jövedelmezősége. A tejgazdaság és a hizlalás szakszerű összekapcsolása. 5 órától: Szilágyi Gyula dr. : A sörgyártás mint mezőgazdasági iparág.