Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

üjyiregyháza, 1908. XXIX. éYfolyam, 48, szára, lasárnap, noícmber 29. A Szabcicsvármegyei Községi Jegyzők és a Szaboicsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönyt Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. ElOfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor.' Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁZ-TÉH 6. S2ÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. A nyilt-téii közlemények dija. soronkint 60 fillér Apró hirdetések 10 szóig 4-0 fill., minden további szó 4fillér. Va9tag betűvel szedett kétszeresen számit. ?? A tridenti zsinat három és félszázados kriptájából kibocsátott ez a pápai dekrétum, mint a dohos levegő csapta meg a | magyar közvéleményt, föltámadt kísértetként napvilágra kerülvén. Hogyan, hát lehetséges ez

1? kérdezték egymástól az emberek. Hogy rég eltemetettnek hitt idők sötétségei boruljanak reánk, hogy a modernizmusnak ebben a — sajnos - túlhajtott előretörésében ilyen vétót kiáltson a középkori Róma? Szabolcsvármegye törvényhatósága e hó 30-diki rendkívüli közgyűlésén fog foglalkozni ezzel a pápai dekrétummal, Korocz József berceli ref. lelkész indítványa nyomán, melyet alább egész terjedelmében közlünk. Ugyancsak közöljük a nevezetes dekrétum magyar szövegének kivonatát is Kállay András fordításában, aki nagy szolgálatot tett ezzel a közönségnek, hozzáférhetővé tévén számára a dekretum megértését. Korocz József indítványa a következő: Tisztele'Sel indítványozom, hogy intézzen feliratot Szabolcsvármegye törvényhatósági közgyűlése a nagyméltóságú magy. kir. belügyminiszter ur utján a magas kormányhoz, hogy az 1908. évi ápril 19-én kihirdetett „Ne temere* kezdelü tételes tőrvényt sértő pápai decretum visszavonását és hatálytalanná tételét Magyarországra nézve eszközölje ki; egyszersmind írj ori fel az országgyűléshez is, hogy az ország lakosságának családi és vallási békéje érdekében a kormány ez irányú lépéséit az országgyűlés hathatósan támogatni szíveskedjék. Indokolás : 1908. ápril 19-én, husvet első napján egy pápai decretum a „Ne temere' kezdetű hirdettelek ki a magyar róm. kath. egyház hívei előtt. ELö tekintetre csupán a róm. kath. honpolgárokat érintő s csupán reájuk tartozó belkörü intézkedés ez a házasságkötések azon kategóriájara kiterjedő jogkörrel, amelyet közönségesen vegyes házasságnak szoktunk nevezni. Joghatálya enaek az 1894. évi XXXIII. t. c.-el szemben, amely törvénycikk ugyanis Magyarországon a házasságkötést minden polgárrá kötelező erővel szabályozza, látszólag nir.cs, legalább de jure nincs. És mégis az egész magyar haza vallási békéjét és családi viszonyait — de factó — mélyebben érintő s felcúlással fenyegető intézkedés, sőt támadás nem történt az ulolsó 50 év óta nemzetiségi, vallási s társadalmi lenn annyira széttagolt hazánkra. És mégis megsértése ez a magyar házas•

5ágjogi törvénynek s e mellett mint culturharc felidézését vezető rendelet valóságos nemzeti szerencsétlenség is. Ebben X. Pius pápa a tridenti zsinat azon határozatai eleveníti fel. hogy róm kath. félnek vegyes házasságot, csak róm. kath. lelkész előtt szabad kótnie, mert ha kulömben történik a „Ne temere* azt a házasságot egyszerűen claudestinum conjugiumnak, vagyis tilos, titkos viszonynak minősiti; törvényes házasságnak s a belőle szármató gyermekeket törvényes gyermekeknek elismerni s anyakönyvezni meg nem engedi, sőt mígtiltja. Ez a rendelet Magyarországon kihirdetve igen, de életbelépietve nem volt. Hogy messzibbre ne menjünk, 1841-ben XVI. Gergely pápa „Quas vetlro" kezdetű bullájában egyenesen kivételt tesz Magyarországra s ez a kivételes allapot fennmaradt készen 1908. ápril 19-itr Hogy ez a p spai decretum, a „Ne temere" milyen megkéide/.és nélkül s váratlanul érte a róm. kath. clcrust is, mutatja az, hogy az sem hitte, hogy ennek joghatálya Magyarországra is kiterjedjen, a zsinati congregatio azonban csakhamar felvilágosította, hogy a tridenti zsinat határozatainak érvényeit felfüggesztő összes korábbi pápai brévák — Németországot kivéve, — érvényen kiv:il helyeztetnek, tehát a korábbi kivételes helyzet Magyarországra nézve sem áll fenn többé. Szigorú államjogi szempontból ez a decretum közönyösnek látszik az államra, mert hiszen ebben az országban a polgári hazessági törvény adja rneg a házasságok jogi alapját s még ha teljesen elmarad is az egyházi eskü és megáldás, ez azért a házasság érvényét nem veszélyezteti. Bár még ebből a szempontból sem szolgát ez az intézkedés az állami hatalom és annak házasságjoga prestigenek, tekintélyének emslésére ; sőt mint alább leszek bátor kimutatni egyenesen bele is ütközik ez a rendelet a migyar házasságjogi törvénybe is. Még k. vésbbé lehet a ,Ne temere" intézkedését. közönyösen venni a házasságkötés, a csal adaiapitás ethikai, erkölcsi oldalát tekintve. Mag ) az áüamkormány házassagjogi törvényében is kifejezést ad .innak, hogy a házasságkötésnek erkölcs-tartalmat fontosnak tartja s ezért buzdítja a ftleket, hogy polgári kötésüket egynáziIsg is áldassák meg. S ezt egy elenyésző %-ot leszámítva — dicsérőleg legyen mondva — valláskülönbség nélkül megteszik a házas felek. Ámde ezen kötelesség teljesítését az államnak lehetővé is kell tenni, még pedig a vegyes vallású házasfelek vallási érzületének kímélésével, tiszteletben tartásával. És itt ezen az ponton lesz már a „Ne temere" de jure ártatlannak látszó s spy felekezetre tartozó rendelete veszedelmessé a vallási békere s a vegyes vallású családok nyugalmára. Itt kapcsolódik b le ez a pápai rendelet e haza minden vallasu pol?.rának, — Egy pesszimista vallomása. Vasarnap volt, halottak napja. Az októberi felhők elvonultak s ez ég tisztán ragyogott. A novemberi nap visszatért még egyszer búcsúzni a főldböT. Nyári verőfényben csillogtak Budapest utcái. Vasárnap nem kell hivatalba mennem. Jó szokás. Hat nap dolgozzunk, hetediken pih"njünk. Vasárnap reggel rendesen a Császárfürdőbe s innen valamelyik templomba térek. Amint a Dunaparton célom felé ballagtam, egy ismerős arcú fiatal ember lépt tt el mellettem. Önkéntelenül megbillentéül kalapomat, de felebarátom nem látszott észrevenni köszöntésemet. Gépiesen lépdelt tova, mire megam is utamra indulek. A kíváncsiság azonban oldalamba vágta sarkantyúját. Ugyan ki leheteit ez az ismerős? kérdezem magamban. Amint visszatekintek, constatállaru, hogy felebatálom ugyanazt cselekszi. Tétovázva áil a járo-kdők közt s rám tekintget. Habozás nt'lkül indultam most mtr feléje s amint beértem, nyájasan köszöntem: — Szervusz Olivér! hat hol jársz te itt?

v Szaraimra nyakamba borult s megölelt. Osztálytársak voltunk hajdan a debreceni gimnázium falai közt s ő volt köztünk az első emminens. R^g eltemetett emlékek ébredeztek bennem. Csak most vettem alaposabban szemügyre barátomat. Kalapja, ruh*i gyűröttek, porosak; gallérján, kézelőin barna piszok csíkok ; arca sápedt, beesett; szemei alatt sötét-kékes karikak s álla KUkés szakáltól borostás. — Hat hová mégy ? Kérdém zavartan, nem jutva más kérdés eszemba e szanaimas külső lattára. Fanyar mosoly jelent meg ajkain. — Litod, hogy piros és piszkos vagyok, viszonzá, hit hová mennék most máshová, mint a gőzfürdőbe? Ezzel egymás mellé csatlakozva, szó nélkül lépkedtünk a csörgő, piros őszi falevelekkel hintett úton, végtére barátom megtöré a hallgatást. — Az iskolában tudod első emminens voltam, de az életben nem. Itt a legutolsók közt juttatott a sors számomra szerepet. Atyám gazdag ember volt s én gyermekéveimben nem tudtam, mi a szükség. Drága ruhákban jártam, mindent megkaptam, amit kívántam, külön inas áliott rendelkezésemre. Egy este atyám dult arccal jött h*za. Homloka setét volt s .szemeiben különös, emésztő láng égett. Éppen vacsoránál ültem, megcsókolt s a vacsorát érintetlenül hagyva, bevonult szobájába. Egy fél óra múlva hatalmas pisztolydörrenés rázta meg a levegőt. Másnap megtudtam, hogy koldus vagyok s mehetek az ulcára. Fl&j. barátom az élet kitűnő mester. Megtanítja az embert oly dolgokra is, melyek azelőtt soha eszébe sem jutottak. Midőn felocsúdtam kínos fájdalmamból, büszkeség, dac, szenvedély kezdtek lázadozni szívemben. Minden a pénz, a rang, a vágyón volna hát ami az embert emberré teszi ? kérdém kevélyen magamban. Mint egy Caesár vagy Napoleon rohantam az életnek. Azt hittem, gummilapdák az emberek s mentől inkább földhöz sújtja a sors, annál magasabbra kell pattanniok. Most tudom csak, hogy lapos ..övek vagyunk s ahová a végzet hajit bennünket, olt maradunk. Bármerre leptem, mindenütt sziklafalak meredtek elém. Hasztalan rohantam e falaknak, hasztalan döngettem ökleimmel, nem dőltek le, cvak magamat töitem össze. Sirlam, tomboltam, majd könyörögni kezdtem. Hiába! nem hallották meg az emberek, csak gú.iykacaj harsogott füleimbe. Végre elfáradtam s kimerülten megadtam magamat a végzetnek. Most a;: vagyok, ami vagyok. Senki és semmi. Az emberek nem vesznek, észre, keresztül lépdelnek a fejemen. Nincs semmi a világon, amit annyira megutálhatnánk, mini. az embereket, még sem tudunk élni nálifülök. Másolok reggeltől napestig egy sötét hivatal-lyukban haszontalan ringy-rongy eszméket, nepbolonditó frázisokat, de előkelő urak diciálják s megfizetik a munkadíjat. Igy hat tengődök ahogy úgy. Közömbösek rám nézve az embrek, csak akkor fog el kínos szégyenérzet, ha egy-egy régi coilegámmal hoz össze a véletlen. Ezek legtöbbje már nagy ur lett. Ha találkoiunk, szánalmas inosolylyal neznek rám, a féibenmaradt existentiára. Magas protektorok zsíros hivatalokba rakták egynémelyikét. Finom ruhákban járnak, pompás hintókon robognak s az emberek megsüvegelik őket. Ki fogja ezeri ragyogó sima arcokról leolvasni, hogy valakinek mindennap megnyalják kegyelmes talpait? Sietve térek ki előlük s megyek tovább a magam ulján. Átokként nehezül ilyenkor rám az élet s torkomat kínos, keserű hangok fojtogatják. Szeretnék az emberek közé rohanni, magamat a tarka-barka hullámzó népáradatba vetni s mindenének fülébe harsogni: Hí! embr-rek, adjatok nekem helyet ! Százak, milliók helyett fogok^éjjel-nappal izzadni, doigozni, gondolkozni, csak helyet adjatok, helyet! Feleletül sérlő, nyikorgó hangok csapnak füleimbe. Rongyokba burkolt, szennves alakok vonszolják előttem a Mai számunk 12 oldal.