Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-29 / 48. szám

2 47-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. november 22. aki t. i. vegyes házasságot akar alkotni, lelkiismereti s vallásos gondolkozásába s életébe. A róm. kath. fél ugyanis a „Ne temere" értelmében vegyes házasságot csak a saját papja élőit köthet, — különben vallasi szempontból házassága nem érvényes s ezen házasságból származó gyermekei nem törvényesek; ugy de róm. kath. papnak ugyancsak a „Ne temere* rendelet szerint vegyes házasságnál többé nem szabad passiva assistentiával eljárni, hanem csak activa assistentiával, a mi azt jelenti, hogy csak azon esetben működhetik közre a vegyes házasság megkötésénél, ha a nem róm. kath. fél reversalist ad születendő gyermeke r. kath.-sá létéről, vagyis ha átadja r. k.-nak nemén levő gyermekeit. Ha tehát róm. kath. fél vegyes házasságot köt, vagy neki, vagy jegyesének, okvetlen meg kell sértenie vallása törvényét. Neki csak megsérteni, — de a melynek reá nézve szomorú lelkiismereti következményei s hátrányai vannak; — jegyesének azonban cserbenhagyni s elárulni vallását s eladni, előre róm. kath. sá tenni még meg sem született gyermekeit. Itt vág bele már a lelkiismereti s vallási kényszernek sokszor a tételes törrénynel is erősebb fegyverével magába az 1904. évi XXX11I. t.-c. — a magyar állam házassági jo^i törvényébe is, mely megengedi, hogy a felek a házasság előtt meg, vagy meg ne egyezzenek születendő gyermekeik vallására, s meg nem egyezés esetén nemök szerint követhessék a gyermekek szüleik vallását. Mig a „Ne temere" az idézett törvény ezen szabadelvi rendelkezését a róm. kath. fél útján illuzóriussa teszi, sőt egészen megsemmisíti, azon kinos dilemma elé állitvan sajat felét, hogy vagy ő maga nem tartja meg vallása szigorú rendelkezését, vagy jegyesét kényszeríti vallása semmibe vetelére, sőt a gyermekek átadásával annak egyenesen elárulásara is. Hogy az elmélet szarint ily veszedelmes decretum, minő gyászos eredményeket fog szülni a gyakorlatban nemcsak a nem róm. kath. félre alkalmazott kényszerhelyzetbői folyó számbeli veszteséget tekintve, de még sokkal inkább a vegyes házasságokat megelőzőleg a különféle vallasu jegyesek s azok lelkészei közötti huzavona s a vallásos féltékenység felgeijesztésevel — s hogy a felekezeti bske, a családi nyugalom s boldogság milyen megrontásának lehet magva akár az egyik, akár a másik fél állal kivívott pyrrhusi győzelem egy olyan varmegyében is, mint Szabolcs, hol a r f lelkészek álLil meg áldott 800 házassá- közül 234, tehát 30% vegyes házasság vo J07-ben is ; azt minden vallását és hazáját szerető komoly gondolkozású egyén valláskülönbség nélkül könnyen beláthatja. Valamint azt is, hogy taktikai szempontból, (mert hogy ez a decr^- ura dogmán alapulna, azt senki sem vitatja; akkor nem lehetne alóla kivétel Németország, akkor nem engedné meg s ismerné el épen ez a „Ne temere" a róm. kath. félnek zsidó vallásuval, róm. kath. pap előtt kötött házasságát), mondom, hogy pusztán taktikai szempontból szabad-é egy ilyen decretummal felkavarni, ez' a nyelvi, vallási különbözőséggel, osztályharcokkul s a legszerencsétlenebb szükségházasság, — Ausztriával való vegyes házassággal már különben is széttagolt szegény magyar hazát; s újólag beledobni a felekezeti féltékenység üszkét a legutolsó f«i!u csendes békében élő különböző felekezetű lakosainak családi életebe, beledobni több százezer vegyes vallású családba: hogy ez hazafias, üdvös, sőt krisztusi eljárás é? azt is bátran kérdezhetem az intelligens gondolkozású közönségtől. A vármegyéknek meg van az az őíi alkotmány-adta joguk, hogy közérdekű s országos jelentőségű dolgokban hallassák szavukat. sőt nemcsak joguk ez, de kötelességük is. Az 1894. évi XXXIÍI. t. cikket sértő, tehát egy teteles törvényt semmibe vevő, az ellen a legveszedelmesebb fegyverrel, a íelekezeti érzékenység fel költésével támadó s itt bekét, nyugalmat veszélyeztető eljárás ilyen közérdekű is, országos jelentőségű eset is, amellyel szemben strucpolitikát folytatni, lahet kényelmes, de semmi esetre sem hazafias. Pandora szelencéjének felnyitását megakadályozni szent kötelessége minden amelkedett szellemű s hazáját szerető polgárnak. A „Ne temere" merénylet Magyarország tételes törvénye, merénylet a felekezeti béke és a vegyes vallású családok nyugalma es boldogsága ellen. S ennek visszavonatása s hatálytalanná tétele; nem egy felekezetnek érdeke, de nemieli közérdek Magyarországon; oz még fokozottabb mérvben Horvátországban, ahol a polgári házasság életbeléptetve nincs, s végül az a hadseregben, ahol vorschrifímaisig a házasság egyházi megáldása. Bizton hiszem, hogy Szabolcs vármegye törvényhatósaga dicső múltja hagyományaihoz hiven ezen nemzeti sznrencséllenseg elhárításához ezen indítvány elfogadásával, szavának súlyával és tekintélyével hozzájárulni méltóztatik. A dekretumnak a házasságkötésre vonatkozó sérelmes pontozatai a következők: Ne köttessenek meggondolatlanul titkos házasságok, amelyeket Istennek egyháza a legteljesebb indokokból mindég elitélt és megakadályozott és szigorúan tiltott a trienti zsinat, — elrendelvén: „Akik másként, mint a saját plébánosuknak, vagy a plébániához tartozó más lelkésznek vaev a püspök meebizása és 2 vagy 3 tanúnak jelenléte nélkül mernek házassagot kötni, azokat a szent szynodus az ily kötéseire képteleneknek tartja s az ily kötéseket érvényteleneknek és semmiseknek nyilvánítani elhatarozta." Midőn pedig a S^ent Zsinat eliiatáro.'.ta, hogy ezen decretum egyes plébániákon kihirdettessek és hogy az jogerővel csak ott bírjon, ahol az kihirdetve és kifüggesztve lett, több helyen megtörtént, ott t. i. ahol ezen nyilvános kihirdetés meg nem történt, hogy ezek a trienti tőrvény jótéteményeit nélkülözték, >őt ma is nélkülözik és mindeddig habozva és a régi szabály kellemetlenségeinek alávetve maradtak. Azonban nem mindenütt, ahol életbe lépett ezen uj törvény, lett minden nehézség elhárítva. U. i. gyakran erős kétely merült fel a plébános személyének meghatározásaban, akinek jelenletében kötendő a házasság. A canonjogi szabályzat szerint u. i. a saját plébánosa alatt az értendő, akinek parochiája területén a házasságkötők egyikének lakása vagyon, vagy legalább ott tartózkodik. Mivel azonban néha nehéz dolog a tartózkodási (quasi domicilium) fogalmát meghatározni, nem kevés házasságkötés állott a msgsemmisites veszélye előtt, sok pedig részben az emberek korlátoltsága vagy álnoksága folytán törvényteleneknek és érvényteleneknek találtatott. Ezen gyakran megsiratott esetet annál gyakrabban látjuk a mi napjainkban bekövetkezni, minél könnyebben és gyakrabban eszközöltetik az érintkezés egyes — egymással teljesen idegen népek között. Amiért is a legbölcsebb és tudósabbaknak kellett ez ügyet akent eiőkésziteni, hogy a házassági egybekelési jog formája valamiképen megváltoztattassék. Sokan a sz. vallás főpapjai kö/.zül a világ minden részéből, de főleg az ismertebb államokból, ahol annak szüksége inkább fennforgott, ily tárgyú könyörgéseket intéztek^a szt.-székhez. Kerelmeztetett nernkevésbbé ugy több Európai, valamint rnas világreszi püspökök által, hogy azon nehézségek is elhárittassanak, amelyek az eljegyzésekből, és az azon kölcsönös Ígéretekből, amelyek a jövőben megkötendő házasságra vonatkoznak, származnak; mert hat eléggé megmutatta azt a tapasztalat, minő veszélyeket hordanak magukkal az ilynemű eljegyzések: elsőben ingert a bün elkövetésére, továbbá okát a tapasztalatlan leányok csalódásának, meghasonlás és végnélküli viszályokat. Ily körülmények között őszentsége X. Pius pápa a saját és az összes egyházak érdekében is óhajtva eme visszaélések es viszályok elhárítása érdekeben valamit tenni, indíttatva érezte magat, s megbízta a Szentcongregatiot, hogy a kérdést tanulmányozza, és azokban a miket hasznosoknak fog találni, neki javaslatot tesrven. város utcáin a szemetes targoncákat s felmeztelen, didergő éhes emberek könyörögnek alamizsnáért ; a hintók elrobognak mellettük s a bársonybundás, keziyüs urak közönyös arccal sietnek tova. És hahotázni kezd bennem az öidőg: „Bolond vagy, bolond vagy! Mit törődöl te a világgal es az emberekkel? Jobb, ha élsz ! csak élni, élni! Ha szomjas az ajkad, oltsd el a szomját. Ha nem jutsz nektárhoz, merits a pocsolyából!" S Lucifsr karonfog s vonszol magával. Én csak engedelmeskedem. Ajkam szomjazik. Szomjazza a szereimet, a mámort, az életet. A tisztaságból bűnbe és piszokba vágyom S ha fejem elbódult a mámortól, a szennyes korcsmák és lebújok bűzhödt légkörétől, ha forró vérem kitombolta magát undok, kéjt lihegő kebleken s vasárnap reggel szennyesen, porosan kibúvók a sötét odvakból, a bűntanyákról a napfényre, az emberek közzé s látom, hogy szelíd, rózsás arcú, ártatlan, tiszta lánykák kezökben imádságos könyvvel a templomba sietnek, hogy egészséges, piros arcú, tisztán öltözött emberek lépdelnek el mellettem : ilyenkor mélységes undor fog el önmagam iránt. Undorodom kezeimtől, melyek szennyesek lettek; ajkaimtól, melyek utálatos kéjes lázban vonag lottak; szemeimtől, melyek elveszték fenyőket; elmémtől, mely elbódult s gondolkodásra képtelen. Irigylem azokat, akik az éjjel jól aludtak s tiszták maradtak. Szeretnék magam is fénylőbb tisztább életet élni, ellenállhatlan vágy fog el minden iránt, ami tiszta, szép, jó nemes ; szeretnék egyetlen egy szivre borulni, melyet enyémnek mondhatnék s kisírni e kebel fölött könyeimet s felgyújtani lángjait, hogy leégessen rólam mindent, ami szenny, piszok. Hajam meg dús fürtödben omlik homlokomra, tüdőm ép, arcom holnap visszanyeri űdeségét, szemem ragyogását; érzem, hogy csak ruháim és testem az, mely elszennyeződött a föld porában, hogy beljebb van még valami, valami nemesebb, tisztább rész, mint az aranynak csengő, tiszta hangja, melyhez ne/a tapadhatott földi sár: a lélek. Érzem, hogy e lél<-k uj világot tudna még teremteni, hogy volna nő, ki engemet szeretni tudna, ki kész volna velern a nyomor gondjait megosztani, de nem akarom, nem akarom. Boldogságunkat ha egy-egy darab kenyérért kell apránként cserébe adni. annál nincs irtóztatóbb ! Minek szaporítanám a proletárok számát ? Vannak már elegen a lenézett, megvetett embermilliók. S ha nagyon elszaporodnak : kigondolnak a császárok pgy-egy kis friss háborút s van agyú töltelék. A?után, mig több fóka jut csend és hallgatás uralkodik völgy és hegy f-lett. Felek a nyomortól s irtózom a kétségektől. Valahányszor gondolataimban e pontra jutok, lelkiismeretem mindég rám kiált s hangos vétóval tiltakozik. S ismét csak a bün és a szenny áll előttem. 3 ez igy megy mindég máról holnapra. S ha megundorodom a sártól és piszoktól, mely rám tapadt s kétségbeesetten hívom, az Istent segélyül, hasztalan kiáltom szent nevét, nem találom őt sehol sem. Belépek a templomba s fejemet lesütve megállok egy-egy sötét oszlop alatt. Elrebegek egy miatyánkot vagy üdvözlégyet s azután si tek, sietek kifelé. Ne lassak senkit, egyetlen egy tiszta lányarcot se. melynek tekintete tán lelkembe mélyedt. Haza megyek s térdre hullok sötét szobámban : Isten, szent Isten! küldj egy fénysugárt, mert elveszek! Szavaimat elnyeli a tombolás, lárma, kacagás, bírás, üvöltés, mely az utcákról zúg felém. Ott lent viaskodnak az emberek a létért, a kenyérért, a szerelemért Aki nurkosabb, vagy ravaszabb, annak áll a vásár. Kábultan kérdem magamtól, mért vagyok, miért élek? Egy rejtélyes hang felel: Hal a mezők fűszála miért él millió fűszálak között ? Kifogja észrevenni, ha egyet közülök leperzselt a nap, vagy megfigyasztott a hideg éj ? . . . És újra jön az ördög és újra fülembe kiáltja: „Élni, élni." És újra következik a bűn és a szenny. Tudom, hogy vesztembe rohanok, hogy a tarka, bűnös szerelmek utjai megölnek, de nem akarok sokáig élni ! Azt mondják az orvosok, hogy aki nem iszik, nem dohányzik, nem éjszakázik: sokáig él. Meghiszem. Éppen ez a büntetése. Nem biroin megérteni, mi szükség van a világon a vén emberekre? Szerintem uri embernek nem is illik megvénülni, sem pedig délután vagy éppen este felé meghalni ; hanem lehetőleg fiatalon délelőtt 11 — 12 óra közt venni búcsút a szép világtól, ugyanakkor, midőn előkelő gavallérok látogatóba mennek, összeroskadtan, elnyűtt inakkal, lihegő tüdőkkel, elhomályosult szemekkel és agyvelővel mit karesnek még a kilencven évesek a világon ? Midőn a táplálékot másoknak kell megszerezni számunkra s fogatlan szájukba rágni, őket bőlciőszerü kocsikba rakni vagy támogatni minden lépesüket, mint a gyermekét ? Meglehet, az általános emberi Ízlést sértem, de hát az emberek nem hibások! A hiba a teremtésben van. Nem sokkal bölcsebb volna-é, ha ki volna mérve mindenki számára pontosan, hogy te eddig s te eddig élsz, egy percig sem tovább!? De igy napról-napra remegve kell várni a bizonytalan órát s az ember igazán örülni sem tud az