Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-19 / 29. szám

Nyíregyháza, 1908. XXII. éffoljam, 29. szám. Yasárnap, julius 19 A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁROSHÁ2-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűve

l szedett kétszeresen számit. A búza. Bölcsek és természettudósok azt vallják az emberiség céljául, hogy a természeti erőket mentó'l nagyobb mértékben kell a kultuia és civilizáció szolgálatába állítani. A villamosság és a gőz hatalmas erőinek gépekbe szorítása, a szélviharnak és a víz folyásának alkalmazása hajtóerőül, a technika valamennyi vívmánya ennek a törekvésnek a diadalát jelenti. A kutató emberi elme egyre nagyobb hatalmat nyer a természet fölött és az emberiség már nem tehetetlen labdája többé az elemeknek, a melyeknek mostohasága ellen védekezni tud. És mégis szép hazánk a természet és az elemek szeszélye szerint virágzik, avagy elpusztul. Amit a költő .oly szépen fejez ki: „Áldjon vagy verjen *ors keze" ez a próza nyelvére lefordítva annyit jelent, hogy van-e eso vagy nincs. Nagy ur volt a rómaiaknál Jupiter Plúvius, de oly hatalom az eső istene sehol és soha nem volt, mint Magyarországon. Az ő kedvét lesik, az ő jóindulatáért száll fohász az ég felé, mely bizonyára csak azért országa a menyeknek, mert az esőt adó felhők a közelében tanyáznak. A magyar nép egész gondolatvilágában az eső játsza a legtöbb földi jó szerepét. Költészete, metaforái és szóvirágai is az eső körül elakulnak ki. Talán egy nép nyelvében, sem jut oly nagy és fontos szerep az esőnek, mint a magyar nyelvben, a mely minden gazdaságot, jólétet az eső fogalmához füz. Mostanában is szívszorongva, rettegve lestük-vártuk hetek óta, hogy megeredjen az ég csatornája. Már csüggedés és reménytelenség szállott a lelkekre. Egyszerre örömrivalgás száguld végig az országon ! Megjött az eső! A barometer higanyoszlopának a változása szerint igy változik a magyar nemzet hangulat- és érzésvilága. És mert meleg junius volt, ellentétben a májusi tompa szomorúsággal már-már csüggedve nézünk a jövendő elé. Sajnos, hogy amint jött, ugy el is ment megint az eső és csak nagyon keveset használt a vetéseknek. Ebben az országban nagy ur az ur, de még az ur felett is ur a hőmérő és barométer, az a buta kis szerszám, a mely nem is sejti, milyen nagy szerep jut neki egy nagy nemzet történetében. Jólét vagy nyomor, haladás vagy visszaesés, öröm vagy bánat az időjárástól függ, mert a nemzet egész vagyona, jövedelme: a termés, a forgandó, változó időjárás szerint nagy, vagy kicsiny. Mint minden esztendőben, ezidén is átéltük azokat a roppant izgalmakat, amelyeket az ország lakosságában a termés bizonytalansága szokott kelteni. Sőt ezúttal még nagyobb az eső utáni epekedés mint egyébkor, mert tavasszal szokatlan nagy hőség uralkodott, mely a vetéseket kiszárította. De különben is egy rosz termés előzte meg az ideit és valóságos istencsapása, ha a végzet mostohasága ezúttal is kevés búzát és más egyebet juttatna a gazdáknak. Magyarország még most is, a technika diadalának korszakában, a kormányozható léghajó világhóditásának előestéjén a rögöt lesi, miként szökik ki belőle a kalász, melyet sem fizikával, sem vegyészettel mesterséges uton pótolni nem lehet. És minden gazdasági esemény és tünet a szerint igazodik, hogy magas-e a kalász, sürü-e a szemképződés és nem szaporodott-e a különböző kártékony féreg és rovar az aranykalászszal ékes rónaságon. Üzletek, gyárak e szerint dolgoznak és boldogulnak, vagy csukják be műhelyeiket és bocsájtják szélnek munkásaik légióit; mert ha rosz a termés, a nemzet négyötödének nem telik ruhára, cipőre és minden más egyébre. Magyarország ehez képest az egyetlen állama manapság Európának, ahol a meteorológia oly szoros kapcsolatban áll a gazdasággal, hogy a hideget-meleget, esőtszelet leolvashatod az értékpapírok árfolyamlapjáról. A jó termés jelenti itt az életet, egészséget, a rosz termés a tespedést, a betegséget. Gyógyító ír a lelkekre ebben az országban csak egy van, annak is az Isten a patikusa. A tanulság pedig mindebből annyira elcsépelt, hogy szinte restelli a toll a régi dalt újra leirni. Ha meg akarjuk tartani eskünket, — hogy rabok tovább nem leszünk, — csináljunk ipart és kereskedelmet, mert csak az szabadithat ki abból a szomorú rabságból, amelyben az ország még mindig sínylődik. Epizódok az 1848—49-iki szabadságharc idejebői. Irta: Blumberger Jakab ny. körjegyző. Az egri forradalmi bizottmány rég feloszlott. Horánszky már a szabadságharc kszd^tén nagyobb működési térre távozott Egerből, Világos után pedig emigrált; Gsiky Sándor — Eger városának később hires, nyakas követe — a városon kívüli pincékben rejtőzött; Sárossy Gyula a gróf Károlyi tulajdonát képező és Párád községhez tartozó üveggyárban — Huttán — mint tót munkás, majd mint faluzó ablakos — tartózkodott; Limprek Imre, mint csendbiztos maradt még egy ideig, de aztán ő is odább állt, csak a falusi névtelen apostol maradt odahaza a saját tűzhelyén, ő, aki a tudatlan és érzéketlen pórnép közt a szabadság és hazaszerelet szikráját fejlesztette — akkor, midőn e szikrából már magasan csapkodó lángok lelkesedés heve ragadta magával a népet — felre állt és az otthon maradt aggok, zsenge fiatalok, özvegyek és árvák istápolója, tanácsadója és gyámolitója lett; amiben az ő áldott lelkű, kiváló jóságos hű élete parja, szerető és szeretett hitvese lelkének egész melegével támogatta. Ezen nemes ténykedésükben várták az események fejlődését. És bizony sok keserűséget éltek át. 184-9. évben őszre járt az idő és az őszi szél hidegáramlatával ami kis falunkban is a szivek forró dobneása a füL'yponlra sülvedt. Sok szülő a tiát, sok asszony a férjét, sok leány a jegyesét, kedveset, sok a testvért, de valamennyien együtt a Hazát is siratták. Különös alkotása a lermészetnek az emberi sziv. Az az elt'asult főldmivelő nép, aki 20—22 hónappal előbb csak nagy nehezen volt felvilágositható a hasa- és szabadság fogalmáról, akiben e kettő iránti szeretetet oly neheze;' lehetett felébreszteni — e kettőnek elvesztésén — annyira tudott keseregni, mint Jeremiás próféta az ő imádolt hazájának romjain. Nem hallatszott falunkban víg dana; ünnepnapokon a fiatalság nem jött össze cicázni. Lehorgasztott fővel járt mindenki és vérző szívből bús sóhajok vegyültek az őszi szélbe. Mindenkinek volt kit és mit siratni. Hirlap, újság akkor még nem járt oly eldugott faluba, mint a miénk. Az események fejlődéséről, alakulásáról Egerből jutott a hir a falu népéhez a névtelen apostol utján. Igy tudták meg, hogy az oly szépen indult, oly tényesnek Ígérkezett szabadság az ország vérébe fult. Egy ilyen bús őszi napon vetődött a falunkba egy 25 — 30 főből álló toprongyos alakú csapat és azt mondtak: ,ők guerillák, magyar harcosok." Aki magát valamely ügyért exponálja, annak különös végzete az, hogy akarata ellenére is az események órája nem ritkán életveszélyes örvénybe sodorja, és ha az események láncolatán a véletlen ki nem segíti, ugy csak nagy lelki erő és kiváló éles elme mentheti meg az elmerüléstől: de ez a na?v lelki erő és éles elme is csak nagy küzdelemmel evickélhet ki a veszedelmes örvényből. Az események láncolatának egy csuklója volt az is, hogy ez a guerilla -r- vagy nevezzük igazi néven — rabló csapat a névtelen apostol portáján ütött tanyát. Az áldott lelkű, jótékonyságáról még ma is emlékezetes, házi asszony azonnal rendelkezett, hogy ezen elrongyosodott, elcsigázott és kiéhezettnek látszó .hazavédőknek* ételt, italt adjanak, főztek is nekik egy nagy üst juhhusos kását. Furcsa egy csapat volt ez. Volt köztük katona sapkás, csákós, simlideres szelestetejü sapkás, széles kalapu, kucsmás, de még köcsög kalapu is. Volt mentés, mándlis, zubbonyos, géhrokkos katona, köpönyeges, bőköpőnyeges, bőrkörimönös, bekecses, krispines, asszonyi ujjasos. Nadrága: kinek szűk, kinek bő, kié vörös, kié kék, fehér, némelyiké zsinóros mesteremberes, némelyiké pantalló, de volt köztük gatyás is. Lábbeli: egynek sarkantyús csizma, másnak paraszt csizma, bocskor, cipő, bakancs, némelyiké semilyen sem volt. Fegyverzet: toknélküli panganét, kóc madzagon csüngve, törött kard, rozoga puska, karabély, pisztoly, törött águ vasvilla, fokos, bunkós bot, disznóölő kés, karikás ostor. Egy szóval: ruházata, fegyverzete mindegyiké más-más ; de abban mind egyezett, hogy módfelett rongyos, éhes, szomjas, durva, erőszakos és rettentően istenkáromló volt. Honnan, merről jött ez a csapat? senki sem tudta. Mindenki a maga bujával, bánatával és saját lelki keserűségévé vnlt elfoglalva. Nem Mai számunk 12 oldal.