Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-19 / 29. szám

2 29-ik szára. N Y I R Y I D É K 1908. julius 19. Csevegés muzeumunk érdekében is. Bele kellett léhát neki bolondulni egy ragyogó szépségű leányba. Akkor még rongyos 6000 forint volt a cautió, de ezt sem tudfák ketten összehozni. De a sziv lefőzi a bankot. Dréher 2000 forinttal kiment Londonba. Beállott ottan napszámosnak egyik elsőrendű sörgyárba, talán abba, a melyben a gyári munkások a gyalazatos emlékű gazembert — Haynaut — hosszú bajuszánál fogva végig vonszoltak a szenyvizeket levezető csatornában, mert hát másféle fürdő meg sem illethette, és a mely fenevadat a birkatürelmű magyar nemzet nyugodtan engedett megdögleni szatmarmegyei birtokán. Dréher két év alatt eltanulta Londonban a bécsiek előtt addig még ősmeretlen finomabb sörgyártásnak titkait. Hiza jövetele után a megmaradt par ezer forintocskával egy inci finci. ici pici sörfőző telepecskét létesített Schwechatoan, a melynek produktumát a régi „Alte blummenstoch, Lolhringen, Zur Schneck., Zur Weiniraube, Zum Linden, Zum blauen Stern* s a t. bemutatta, * melyekben az ötvenes években én is többszőr megfordultam. Ezek a lebujokhoz hasonlítható helyiségek taiálkozo helyei voltak az egyszerű kinézésű, de dúsgazdag bécsi polgároknak, Hausherreknek. Eleknek igen megtetszeti Dréhernek a söre. Nem is akartak többé mast nyakalni, mint a Dréher sőrét, de Dréher csaknem koidus lévén, az igenyeket kielegíteni nem tudta. Meg is mondo t-i, hogy tőke hianyban szenved. A burgerek megmondották, hogy magának nincs ugyan périze, igy hát hitele sincs, de van nekünk mind a kettő. Mi többé más sört nem iszunk, csak a magáét. Adunk hitelt, a mennyi kell. Ezen a kézi munkát sem szégyenlő alapon vált a Dréher család sokszoros milliomossá, a mály család csak titokban jótékonykodik, mert ezt kiszivárogtatni nem volna illendő. Olyan titokban árasztja el jótékonyságát, az évenkint hazankból szerzett millióval, hogy erről senki sem tud semmit. Hallomásom szerint biztosra vehető az, hogy a mai Dréher, — még koporsójának zárta előtt — a hazánkban szerzett sot milliókból juttatni fog legalább is öt garast hazai culturalis es humanitárius célokra. Tehát várja várjatok ! Nyíregyháza, 1908. julius 14. Dr. Jósa András. A püspökválasztás ügyében. Vettük és közöljük a következő sorokat: Felhívás a tiszántúli ref. egyházkerületünkben a melyen tisztelt lelkész, főgondnok és presbyter urakhoz: Mi, kik a folyamatban levő püspökválasztás alkalmával a Dicsőfi József egyházkerületi főjegyző megválasztatását óhajtjuk és munkáljuk, azon meggyőződésben vagyunk, hogy a püspökválasztást magasabb szempontból kell néznünk, mely előtt minden személyi tekintetnek meg kell hajolni. A püspöki szék betöltése ugyanis ma súlyosabb kérdés, mint a közelmúltban volt. Körülbelül másfél évtized óta szemünk előtt fejlik ki az a gyors átalakulás, amit a mai civilisatio hoz magával. A földgömb legtávolabbi országaival szomszédokká tett bennünket a közlekedés és a sürgöny villámgyorsasága. Hirdették, hogy a nagy embercsaládot ez testvérekké teszi. Idáig ellenkezőt tapasztalunk. A nagy sokaság előtt uj világtájakat, uj vágyakat tárnak fel s ma már a hit és hitetlenség csaknem szemben állanak egymással. A hitetlenek a Biblia elleni szakadatlan támadásaikkal aláássák a hit és erkölcs alapjait. A hitetlenek művelik, hogy a szabadság, mit őseink drágán szerezlek, egy uj pogányság megalapítására, az aranyborjú es AT. érzékek kultuszára szolgál: ők oltják be a sokaságba a fényűzés és gyönyörök szomját; ők tanítják azon jeligét: „sem Isten, sem tekintély;* ők tanítják, hogy a természeti hajlamok ellenállhatatlanok, hogy a kötelesség rabszolgái csak álmodozók, hogy a siker az ügyesebbeké és a számadás végen az erő megelőzi a jogot. Vájjon magába száll-e a társadalom? Vájjon ami egyházunk visszatér-e a Bibliához ? most mikor a sok előítélet és szokás szemben áll a Bibliával. Pedig nekünk ma sincs más fegyverünk, mint a Biblia. — És ha Istennek lelke vele van és vele lesz egyházainkkal; akkor olyan püspököt választunk, akinek a legerősebb bibliai fegyverzete van köztünk. És Isten jóvoltából adott is ilyet és ujjal mutat reá. Olyan bibliai tudást, mint az övé, volt püspökeink között is találunk. Azok a püspökeink magyarországi egyetemes református egyházunknak erősségei, méltó dicsekedései valának és azok ma is. Kövessük azért a mult idők tanitó példáját! Olyan püspökre van ez idő szerint is szükségünk ki ellenfeleinkel szemben minden jogos fegyverrel felövezve bátran megáll; ki történelmi jogainkat hőn védelmezi, de az elért eredményeket és ezután elérendőket kockára nem teszi és nem veszélyezteti; ki a mai válságos Amint mondottam, muzeumunk a sörnek, vagy jobban mondva az ifjabb Liptay Edevei való sorházi találkozásnak köszönheti azt, hojy idősebb 86 éves, de szellemileg és testileg ifjú Liptay Ede bátyám a na^yfalui őstelepről került, 30 év előtt még gazdag őskori gyűjteményének megmaradt tárgyait muzeumunknak ajándékozta; de a sokakat butitó sőrből, nemcsak ócska tárgyakat, hanem óriási hasznot is tud húzni az, a ki nem törődve némelyeknek azon előítéletével, hogy a nemcsak nagy fáradsággal, és költséggel, de még nagyobb szel lemi élvezettel kapcsolatosan szerzett ősmereteiket bankóra váltsa fel valaki épen u^-y, mint egy földbirtokos őseitől örökölt birtokanak termékeit, és a kiknek némelyike felemésztve örökölt vagyonát, az ősök által kierdemeit kutyabőrön rágódnak és lenézik azokat, a kik merészelik szellemi termékeiket értékesíteni. — Egyiknek jövedelme a trágyából, a másiknak pedig a cultivált agy velőből származik. Az utóbbit sokan lenezik. Melyik a nemesebb jövedelmi forrás?! A válasz pirulás is lehet. Megteremtették a pentry szót, a mely tudomásom szerint 40—50 év előtt hazánkban még hirből sem voit ösmeretes. Származásomnál fogva én is az lennek; de nem akarok kasztokat képző spanyolfal mögé bújni, a kiket a haladó kornak fuvallata mar csaknem ezen fal alá temetett. Ma már kezdenek főuraink oda kilyukadni, a honnan az angnl főurak évtizedek előtt követendő példaképen emelkedtek ki és akiket a Coburgok, Andrássyak, Palfíyak hazanki ak javára utánoznak nagyszaba?u iparvállalataikkal. Nem tudom, de talán az az oka annak, hogy főuraink nagyobb iparvállalatokba nem fognak, mert törvenykönyvünkből a nagyjelentőségű „Limited' „koriátolt" szó hiányzik, a mi azt jelenti, hogy esetlen.' több gyarat alapitok, de előre bejelentett tőkével. Ha a limited vállalat megbukií is, ez egyéb vállalataimat, vagy más vagy rnomat nem érinti. Természeies dolog, hogy az üzleti könyvek hatósági ellenőrzés alatt állanak. Visszatérve arra az eredeti thémara, hogy miként lehet sörből 60 év alatt ötven vagy százmilliomo sá válni, elmondom a mostani Dréher nagyapjának vagy szépapjának esetét, a ki a mult szazadnak negyvenes éveiben Bécsben kézimunkatói sem irtózó szegény katonatisztecske volt, de azért több láng lobogott szivében, mint akármelyik vén trottv tábornokéban. törődett senki semmivel; nem ügyelt senki olyasmire, ami közelről és nagyon nem érdekelte. Midőn a fent leirt csapat falunkba erkezelt. nagy lett az érdeklődés. A falu népe, különó-en as asszony- és leány-népseg össze szsiadt ezekkel a .hősökkel" beszélni, tőlük övéik után tuda kozódni. Eme hősök pedig sokat tudtak beszélni. Persze hogy lát:ák ezt is, azt is; ki itt. ki ott eselt el; ki pedig Görgeivel Taljánorsságha, ki meg Kossuth Lajossal Muszkaországba szökött. Soktol még köszöntést es sókot is hoz ak a kedvesük részére és iparkodtak volna is ez utóbbit természetben átadni a kíváncsiskodó leányseregnek, ha ezek engedték volna. És mig e^yrészök a népet a sok hazudozással együtt tartotta, a másik részük a faluba ment rabolni. Nem maradt egy tulipános láda sem feltöretlen a faluban. A papakot kőkerítés és záros kapu védte; ide nem tudtak, vagy nem mertek behatolni. Ennek kivételével nem maradt a faluban ház, ahol nem raboltak. A falun kívül álló uradalm lakásokba néni mertek menni, ahoz gyávák voltak, féltek az igazi puskától. Mikor az elszéledtek a faluból visszatértek a névtelen apostol udvarára, ahol tanyájuk volt és a részökre elkészült juhhúsos kását, meg az egy-egy meszely bort elfogyasztották még több bort követeltek — és minél többet kaptak, annál többet akartak. Elkezdettek garázdálkodni, fosztogatni, pénzt követelni. A nekik átadott összeggel nem voltak megelégedve, a pincében a borokat kieresztették, a szobákban a bútorokat összetörtek, az ágyhuzatokból a tollakat, pelyheket szeinek behajtották, az udvaron a baromfiakat agyonvert, k; végre egy fiókos szekrenv szétrombolásánal egy nagy csomó „Kossulhbankót" összekötve találtak, mit a névtelen hős elkészített arra az esetre, hogy ha a remhir, miszerint a magyarok napja valóban leáldozott és ege végkép elsötétült — az enyészetnek átadja. Midőn a rablók ezt kézhez kerítették, eliramodtak, mint a szélvész. Senki sem tudta hová, s merre n er tek. Mindenkinek volt utánuk siratni valnja. Az egesz támadás, pusztítás, rablás, fosztogatás olv syorsan es oly n^gy rohammal tőrtént, hogy annak meggáílásaról, védekezéstől szó s°m lehetett. A névtelen apostol áldott, jo felesége, a metrszomorodottak vigasztalója, a megszorultak istápolója, az elárvult gyermekek anyja, a l>etegek ápolója, az elhagyottak gondozója — e lém's eseménynek nagy betege lett; sokáig volt rgyban fekvő, veszélyes beteg ; pedig dr. Brünau r Dávid és Muzky tgri orvosok a legnagyobb lelkii-meretesscggel fáradoztak mielőbbi felgyógyulásán. A gyengéd, szerelő éa aggódó férj éjjel-nappal a beteg ágyánál volt es biztatta : „meglásd, ebből a bajból még nagy szerencse fog reánk következni.* Mint éles elméjű ember belátta, hogy a szabadságharc fejlesztésében történt ténykedése nem marad titok és tudta mi vár mindazokra, kik a szabadságharc fejlesztésében és az osztrák uralom letörésében cselekvő részt vettek. Tehát nem épen jóslat, mint inkább az esemenyek természetszerüségebol következtethette, hogy a magát .magyar harcosoknak" nevezett rabló banda cselekménye nagy előnyére fog válni. * ' * * Az 1848. <"s 1849. evekben Magyarország kereskedelme — ami azelőtt sem voit virágzó, mert nemcsak vasutjai nem, de még jó kövezett utjai sem voliak az országnak — teljesen pangott. Az ország terményei csak a belfogyasztasra voltak szánva. Kivételt csak a jó bor és gyapjuteimekek képeztek. Boraink legjobb piaca Lengyelország volt, de Bécsbe is sokat szállítottak; a gyapjút pedig Morva, Szileza és Csehországi gyárosok vásárolták össze. A gyapjút a pesti vainrra kellett szállítani, ahová az idegen kereskedők, gyárosok is lejöttek; mig a borokért lengyel, és nem ritkán bécsi kereskedők is, a term.-lő vidéket maguk keresték fel bevásárlás céljából. Az 181S — 49 iki években erről persze szó sem lehetett. A békés kereskedő, a pénzkufár, hogy merte volna lábát betenni egy lángba borult országba ; egy országba, a hol a haboiu mindent felemésztő ördöge, sem embert, sem vagyont nem kiméit ; egy országba, ahol meg a benszülőtt sem tudta este, hogy reggel mire ébred? Reggel nem tudta, hogy este a saját tűzh-lyén találja-e még m-g az éj nyugalmát? Rettenetes állapot volt ez! A néhai való porosz trónörökös és rövid ideig volt német császár bölcs igazságot mondott: „aki a háborút javasolja, nem tudja felfogni annak rémitő, káros hatását." Ami kis falunk u^yan elég félreeső hely, amely akkor meg Egérrel sem volt jó úttal összekötve és nagy erdősé? környezte. Tudni kell, hogy ez a kis falu a Mátra és Bükkhegység végágainak összeölelkezéséből alkotott katlanban fekszik. E katlannak három nyílása van : észikról Bocs felé, nyugatnak Aranyos felé és délkeletnek Eg r felé. A két első irányból sem némettől, sem muszkától nem kellett tartani, mert azok még eldugottabbak s megközeiithetlenebbek, csak az Eger felőli uton jöhetett volna egy szűk hegy szorosán át ellenség. Ez azonban nem jött,