Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-11-01 / 44. szám

44-ik szám. N Y í R I D E K 190S. november í sel kapcsolatban a gyalogsági laktanya létesítésének feltételeit is megtalálni. Na­gyobbszerü vágyakozásaink közül mosta­nában úgyis teljesül egy-kettő. Uj állomást már bizonyosan kapunk, alkalmasint osztrák-magyar bank fiókot is. Nézzünk csak körül a szomszédok közt. Mindenült lázas munka folyik kisebb-nagyobb célok szolgálatában. Hajdumegye egyetemet kö­vetel. Szatmárban új megyealakulással terhes a jövendő. Ungvár törvényszéket kap. Nyíregyházának se lesz nehéz kijárni egy ezred bakát. Városunk ipara és kereskedelme fel­tétlenül nagy előnyhöz jutna. Vasúti for­galmunk tökéletessé válnék. Nem szabad feledni ugyanis, hogy fővonalunk nincs. De ha jelentékenyebb garnisonná leszünk, a fővonal kiváltságaihoz minden bizonnyal hozzájutunk, mert a vasúti hálózat meg­szövésében a katonai szempontoknak domináló szerepe van. Látni való, hogy fejlődésünket milyen sok irányban fokozná egy közönséges kis baka regiment. Nem is gondolná az ember, hogy néhány száz poros fáradt baka láthatatlan szálakkal ragadja előre városunk baladásának sze­kerét. És talán sokkal nagyobb gyorsa­sággal. mint nyalka huszárjaink tüzes paripái . . . Ostoros. Fölvilágosító ismertetés a hatósági husszékrol. Városunk a hatósági hússzék felállításában igazán példaadó módon járt el. Még Debreczen ­ben fel sem volt állítva, mar nálunk árultak benne; ha pedig annak belső berendezését nézzük, elmondhatjuk, hogy költséget nem kímélve, az egészségügyi s köztisztasági köve­telményeknek teijesen modern módon rendezte azt be. Itt a nyilvánosság előtt melegen üdvözlöm a Leány egyesületet és annak minden egyes tagját: azokat a tündéreket, jl kik minden önző cél nélkül, egyedü' jó szivük által vezéreltetve, de erezve a társadalom irányában tartozó köte­lességet — tündérországot megalapították és rövid egy évi működés után immár oda jutottak, hogy — miként értesülök — ez idén 72 gyer­meket fognak ellátni meleg ebeddel, meleg ruhával. Üdvözlöm a Leányegyesületet azért is, mert — mint jó forrásból tudom — nem álom az, miket fentebb tündérországról írtam. Az a beteg gyermek, kiről két orvos is ugy nyilatko­zott, hogy menthetetlen: ma, egy évi ápolás gondozás és ellátás után él és teljesen egészsé­ges, pedig hozzátartozói már akkor várták a halálát, mikor a Leányegyesület gondjaiba vette. Nem álom ez, csak álomnak látszik ! De üdvözlöm a Leányegyesületet az általa elért — most jelzett — eredményektől elte­kintve is! Csak külső megjelenésében ismerem az egyletet. De ha ebből következtetést v nok beiső eletére, megállapítom, hogy a legkitűnőbben van szervezve. Kell ienni valakinek, aki irányítja az egylet működését. Egy tündér, aki kimagaslik a többi közül A ki maga a megtestesült szere­tet, tudás, akarat, erő, erély, bátorság, elkép­zelhetetlen körültekintés és csupa ízlés, csupa finomság! És azt hiszem, hogy ez az egy olyan, kinek minden pillantását mindannyian értik és aki nélkül semmit sem tesznek, a miből azután terem az az összhang, mely a Leányegyesület minden tettében megnyilvánul. Üdvözlöm Eckerdt Irénke őnagyságát, az egylet elnökét. És a mikor szívből gratulálok neki azokhoz a le nem kicsinyelhető, ragyogó sikerekhez, melyeket az ő vezetése alatt a Leány­egyesület ugy jótékonysági, mint társadalmi téren elért: engedje remélnem, hogy azt az egyletet, a melynek élén áll ezután is vezetni fogja azon az úton előre, amelyen eddig is vezette! Háló. Mig más városok — talán költségkímélés szempontjából — kaptak a hűsvizsgálati mi­niszteri rendeletben használt ama tag értelmű kitételen, hogy hatosági hússzék felállításáról .gondoskodni kell," addig Nyíregyháza sürgős kötelességének ismerte, hogy 3zen intézményhez fűződő fontos sociális érdekeket kielégítse. A hatósági husszek ugyanis a szegényebb nép­osztály olcsó megélhetésének előmozdítását, lehetővé tételét szolgálja akkor, amidőn a helyi hatóság által oda beutalt csekélyebb tápértákü hus ezen hatóság által megállapított árakon adatik el a fogyasztó közönség részére. Közismert dolog mar a lakosság körében, hogy általában véve a csekélyebb tápértékkel biró hust árulják hatósági hasszékben — mely általános megjelölés azonban arra is alkalmas volt, hogy bizonyos előitrleteket keltsen fel ez intézmény iránt. Pedig aki az uj miniszLeri ren­deletnek a husvizsgálalra s annak minősítésére vonatkozó rendelkezéseit részletesen ismeri, tudja azt, hogy a lakosság körében elterjedt előítélet minden alapot nélkülöz, s az a dolgok nem tudására vezethető csak vissza. A hatósági husszék tulajdonkepeni céljanak lekicsinylésében legfőbb, de egyedüli indokkent hangoziatják. hogy ott még a borsókás hust is eladjak. Ámde nem is ismerik azt a szigort mely mellett a borsókás hus minősítendő. Pél­dául a szarvasmarháknál csak ha e^y borsoka találtatott annak dacara, hogy a hús körülbelül 2Va kg. sulyu darabokra széldaraboltatott, mondlistó ki közfogyasztásra alkalmasnak s utasítandó a hatósági husszékbe, természetesen annak a húsrésznek megsemmisítése utan, amely­ben az az egy borsóka volt. Nem lehet továbbá figyelmen kivül hagyni még azon körülményt sem, az ily hus előzete­sen valamely, a rendeletben részletezett s ha­tóságilag végzendő kezelésnek vetendő alá. ne­vezetesen főzés, párolás, kisózás vagy kihítés által emberi élvezetre feltetlenül alkalmassá tetetik. Ugyancsak ily kezelés alá veszik azon hust is, melyet bizonyos elváltozások miatt, — például halra, vagy halzsirra emlékeztető iz miatt utalt oda a hatóság. Természetes, hogy az ily hus nem eshetik azonos mérlegelés ala a teljesen s feltétlenül egészséges s hibátlan hússal, de mert az emberi elvezetre. táplálkozásra a'kalmassá tétetik, s mert ehez képest sokalta olcsóbban árusítják, a s-'.egényebb néposztály jobb táplálkozásának előmozdítására kétségkívül áldásos intézmény. A szegényebb néposztály mellett azonban a tehetősebb, az intelligens osztály is igénybe veheti ez intézményt, mert nem mindig s nem kizárólag a már ismertetett minőségű hus kerül ott eladás alá. A rendelet ugyanis kimondja, hogy mindenkinek jogában áll szabályszerűen levágott allatának testrészeit hatósági hú=szék­ben elárúsittatni. S ezen joggal már éltek is nálunk. E^y magán ember a napokban két juhot vágatott le, melyet úgy a levágás előtt, mint azután teljesen egészségesnek talált az állatorvos. Miután pedig tett számítás alapján ugy találta a tulajdonos, hogy a hatósági hus­székben, a hatóság altal megállapított olcsóbb ár mellett is még mindig löbb haszna van, mintha azt mészárosnak adná el, a hatósági husszékben árusittatta el. Az úgynevezett kényszervágások szintén idekerülnek. Már pedig vita tárgyát sem képez­heti, hogy azon allatnak húsa, melyet csont­törés, nagyobD sebzések, például karóba esés, stb. miatt azonnal de szabályszerűen le kell vágni, s mely mint kényszer vágás hatósági husszékben kerül eladás alá, ép oly egészséges, ép oly tápértékü, mint a rendes mészárszékek­ben kapható hus. S oly kényszervágásból kike­rült hus is volt már kapható hatosági hus-zé­künkben, s láthattuk, hogy azon intelligens családok, kik az oda utalás okáról tudtak, min­den előítélet nélkül vették meg azt. Hogy a fogyasztó, illetve vevő közönség minden alkalommal tájékozva legyen a felől, hogy minő állatnak kapja húsát, s illetve hogy az miért utaltatott a hatósági husszékben a falra függesztett, e czélra készített táblán min­dig fel van jegyezve, hogy kinek az állatját mérik, s mily okból utaltatott hatósági husszéki árulásra. Felhozhatnánk még a közönség megnyug­tatására szolgáló érveink között azt is, hogy nem egy esetben egyik másik mészáros a szék­ben fennmaradt húsnak hatósigi husszékben elárusitásat kerte, s ez neki meg is engedtetett. Ámde mi ennek a kezdő szokásnak bara­tai nem igen vagyunk, legalább is nem addig, mig a hus eladási ára reducálva nem lesz. Két­ségtelen ugyanis, hogy az a mészáros már csü a kisebb értékű részeket, melyeket nem tudott eladni, adja be a hatósigi husszékbe, példaui az állat fejét, nyakát stb. Ennél bizonyára több tápértéke van még annak a húsnak is, mely valamely betegség, illetve szervi elváltozás miatt u altaiott oda. Ha tehát mar a rendelet azoa engedményért: támaszkodva, hogy „mindenkinek jogában all szabályszerűen levágott áilatánik lestrészeit a hatósági husszékben olárusitatni — az egyes mészárosok ily irányú kérelmeit a rendőrkapitányi hivatal meg nem tagadhatja, legalább az eddiginél sokalta olcsóbban álla pítsa rneg az aranat. Ha nem tetszik a tulaj­donosnak, nem fogja beadni s ezzel nem vé­szit a hus szék — sőt! És még egyet! Ezen hus meggyőződásünk szerint ujabb orvosi vizs­gálatnak vetendő alá, mert az a rendes mé­szárszékben mar hosszabb ideig is állhatott! Nyíregyháza varo.át ismételten csak üdvö­zölhetjük, hogv ez intézményt ily hamar, s sok körültekintés mellett oly modernül m gterein­te:te. (-) Csevegés muzeumunk erdekében is. A vármegyei őshalinokról. Szabolcsvármegyében számos őshalom van, melyek magassaga 4—12 meter között válta­kozik. Többnyire mintegy 6 méter magasak és az eddigi tapasztalatok szerint a legutóbb meg­ásott rakamazi „ Vágott halomnak" kivételevel csupán egy halót tiszteletére emelt sirhalomnait tekinthetők. Két keletről nyugotra vonuló fősorozatot állapithatunk meg, de kevesebb számmal szét­szórtan is ukaunak. Az egyik dél felé eső keletről nyugotra terjedő vonalban Gyulajban 7, Pócspetriben egy, Semjénben 3, Nagykállóban 10, az uj fehértói határban 2, a geszterédiben 6 őshalmot ismerek. A vármegyéneK északi részén a Tisza kö­zelében Bujon 2, Gaván 4, Rakamazoi 5, Tiszaeszláron 6, Tiszaiok és Szentinihaly hita­rában 4 őshalomra emlékezem. Eí összesen 49. De szétszórva lehet meg vagy 10—15. Régi nevűi többnyire elenyészett, mert például a kincse-, lyukas, szerencse, fekete, zöld, akaszió, égető, vágott, boszorkány, kál­vária, kender, szőllő jelzőt nyilván csakis későb­ben Kaphatták. A baró Vécsey József és Kóiner Floris által 1867-ben megásott geszterédi hat „Kunhalomr melynek megásásában én is részt vettem, goth vagy hunhalomnak bizonyult. Az eredeti hun elnevezés csak későbben valhatott kunná. A kállai határban van egy „Nagy Korhány,'­egy ,K . . va" halom, az orosiban „Nagy és Kis-Korliány. Tudtommal van még Korhány nevű őshalom Békésen, Henczidán, Füzesgyarmaton es több más helyen hazánkban. E'.ek tehát „Kurgán" halmoknak tekint­hetők. amilyeb elnevezésüek Dél-Oroszországban nagy számmal léteznek. Külömböző nepvandorlási korszakból szár­maznak. A Thass községtől 5 kiiométernyire, de a karászi határban fekvő „Gara halom" az egye­düli, melyet arok vesz körül és amelynek alapja negyven méter átmérőjű. Az árok 22 méter széles es 4—6 méter magas. Ezen — az ősidőkben kifosztott — halom­nak alján eij széttördelt jellegzetes honfogla­láskori kengyel és fokos balta találtatván, két­ségtelenül egy honfoglaláskori vezérnek tetemét — talán Thass vezérét — fedte. A többi halom kivétel nélkül a környékről lehámozott földből lett emelve, mert körü öttük ároknak nyomát nem talaljuk. A gávai , Katóhalomnak' igen lekopott, de eredeti félmagasságban egy hófehér lisztté por­lott, bolygatatlan hanyatt fekvő csontvázat talál­tunk. Feje mellett egy La Téne izlésü cserép­edényt, mellette egy róvid két élű kardot,

Next

/
Thumbnails
Contents