Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)
1908-09-27 / 39. szám
Nyíregyháza, 1908 . XXIX, évfolyam, 39 . szám. vasárnap, szeptember 27 Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: "VÁROSHÁZ-TÉR. 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nein adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számittatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A Szaboicsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. A választókerületek beosztása és a varmegyéi! kikeresése. Nap-nap után jelennek meg hivatalos és nem hivatalos, bizalmas és kevésbbé bizalmas közlemények a választó kerületek beosztása és ezzel összefüggésben a vármegyék kikerekitése tárgyában. Sőt úgy látszik jelennek meg közlemények, melyeknek célja nincs, legfeljebb csak az érdekeltek nyilatkozatának provokálása. Szabc lesvármegye hivatalosan is megnyilatkozott a Hajdú városok egyrészének visszacsatolása kérdésében, legközelebb ellenirányban Hajdumegye is megnyilatkozik. Megnyilatkozott vármegyénk, legalább a közgyűlési referádában oly irányban is, hogy magasabb országos érdekben belenyugszik némely községeknek elvételébe, miután ezen elvenni szándékolt községek ugy sem ide gravitálnak természetes helyzetüknél fogva, de épen ezért kért kárpótlást a Hajdú városokból, melyek a térképen látható fekvésüknél fogva úgy is egészen e vármegyébe illennének. Legújabban azonban a Pesti Hírlapban s valószinüleg ennek nyomán egyik nyíregyházi lapban olyan értelmű közlemény jelent meg, hogy -Szatmármegye egy részéből uj megye alakíttatnék, melymagához csatolná a nyírbátori járást is, egészben vagy részben, nincs megmondva. Kicsinységünk érzetében nincs jogunk egy uj megye alakításának kérdésébe beleavatkozni, de a közvélemény tájékoztatása céljából közhirré publikáljuk, hogy Nyírbátor tájékán nincsennek nemzetiségek, mert a Szabolcs és Szatmármegyék határán letelepült ruthének ma már magyarabbak a magyarnál, őseik nyelvét el is felejtették, őket ellensúlyozni nem kell, mert nincsenek nemzetiségek a nyírbátori járással szomszédos szatmármegyei járásokban sem. Azt a pár sváb községet pénzért is meglehetne venni nemcsak magyar érzelméért, hanem azért is, hogy mi magyarok tanulnánk tőlök szorgalmat és ennek folytán haladást vagyoni téren is. Vagy talán a nyírbátori járás elkívánkoznék Szabolcsvármegyétől? Ellenkez öleg, rn ert ép en Nyírbátor község képviselőtestületének kezdeményezése folytán Nyirvasvári, Császári, Gebe, Derzsi, Kántorjánosi szatmármegyei községek hivatalosan is megszavazták es kérték Szabolcsvármegyéhez csatolásukat. Ilyetén ragaszkodás láttára Szabolcsvármegyének erkölcsi kötelessége az ide kivánkozókat kebelére ölelni, ily irányban hivatalosan is nyilatkozni, mert hallgatás esetén az lenne a látszat, hogy ezen ide kívánkozó községek nem igen kellenek Szabolcsvármegyének! ?! Nekünk bátoriaknak megnyugvásunkra szolgálna, ha közgyűlés nélkül is az illetékes hivatalok megcáfolnák az elszakítás tervét. Cikkírónak önkénytelenül is eszébe jutnak a gyermekkori élmények, amikor tudniillik Patakra kocsin kellett menni és Rakamaz és Nyiregyháza között a kőút építésénél lépten-nyomon találkozott bátori közmunkát szolgáló fuvarosokkal. Az akkori nemzedék izzadsága épen olyan pénzt ért, mint a jelenlegi útadó, melyet a vármegye magától el nem dobhat, mert ezek a vármegyével szemben jogokat is állapítottak meg a régen meg is igért úthálózat kiépítése iránt, de ettől eltekintve a jelen bizonytalanságban jól esnék a megnyugtatás. Nyírbátor, 1907. szeptember 25. Szikszav József. Szervezkedés, Az egyesülésnek, szervezetek és szövetségek alakításának korszakát éljük. Minden téren napról-napra érezhetőbb lesz a segéd munkaerő hiánya s még azqk is, akiknek anyagi helyzete megengedi, hogy ^agyonuk egy részét munkaerőre cseréljék ki, már-már alig képesek ez irányú törekvéseiket elérni. Ha az okot kutatjuk, mely e változásokat a társadalmi életben létrehozta, azt meg is fogjuk találni; még pedig elég könnyen. Az emberiség szellemi és szociális fejlődésével, az esztétikai érzés gyarapodásával együtt jár az önállóságra való törekvés. Ez a törekvés olyan emberi tulajdon már ma, hogy azt fejlődésében megakasztani nem lehet; de rendkívül fonto az is. hoev ez a törekvés helyes mederbe terel s "•SS" Régi harag. Egy bűnügy. Irta : P—y I—n, Az ungmegyei Veskótz községben 18 6-ik év egy juniusi estéjén két lóhálas legény igyekezett a község vege felé. Mind a kettő után még egy-egy másik lo is haladt. A legények vitték a lovakat éjjeli legelőre. Takarmány megtakarítás céljából van ez. A gazda utszélekre, olyan helyekre ahol nem remél kaszálást, kiküldi lovait éjjelre s azok egész éjjel szedegetik a jó füvet. Bizony igaz az is, hogy a lovak felügyeletével megbízott legények tilosba is beeresztik a lovakat s igy a másik gazda nem szivestn látja, hogy ha valaki 3—4 lovát éjjeli legelésre küldi. De mert nem tehet ellene, akként üti helyre az egyensúlyt, hogy ő maga is kiküldi a lovait s bizony nem veri meg emberét, ha észre veszi, hogy lucernát is evett a lova. Az egyik legény nemes Budaházy Bernáth, volt aki az apja lovait vitte, a másik nemei Kovács Péter, aki gazdaja Lás<ló József lovait vitte éjjeli legelésre. Budaházy a gazdag ősök szegény unokája volt; az apjának csak 6 hold földje, háza, szőllője voit, s igy megkeltett fognia az eke szarvat. Paraszti munkát végzett, csakhogy nem járt lobogós ing es ráncolt gatyába. Szövetben járt, ha az utcára kilépett, mig otthon ugy ahogv lehetett. Kovács Péter is nemes fiu volt. Jékén, Szabolcsban lakott az apja, olyan forma módban, mint a Budaházyé. A házuk leégett, s egy esztendőre szolgálatba szegődött Péter, hogy valamivel segitse az apját. Ő már az utcán is megjelent szöget ruha nélkül, de ünnepnapokon kicsípte magát a hazulról hozott ruhában. Mind a kettő csinos barna legény volt. Mint szomszédok megismerkedtek és összecimboráskodtak. Majdnem egy éve ismerik egymást, s az éji legeltetést rendestn együtt töltötték. A faluból kiérve beszélgettek. — Hova megyünk Péter? — Menjünk Bernát a Komorói úthoz. Ott a domb oldalba ledűlünk. Előttünk lesznek a lovak s az árkok miatt nem mehetnek tilosba. — Na és ha odamennek ? — Nem szeretem Bernát. Te sem szeretnéd, ha tiedben legeltetnének. Meg aztán tudod nekem minden garasra szükségem van, és ha megcsípnének, fizsti i kellene. — Ej, vigyáznánk a lovakra. Péter szó nélkül a Komorói útra fordult, Bernát követte. Le is dőltek a domboldalba, s a megbéklyózott lovak előttük ropogtatták a íuvet. — Ttgnap nem jöttél a .Gólyába' Péter. — Nem mehettem. — Miért? — Apámnak egy testvére jött az ungvári vásárról, s elhivatott Vámosiékhoz ahol megpihent. — Hát Vámosiéknál voltál? — Ugy esti 8 óráig. A rokon is akkor ment el. — Hát Erzsi otthon volt? kérdezte mohón Bernát. — Otthon. — Pedig elszokott jönni táncolni a .Gólyába* — Tudom hogy ritkán elmegy. — Pedig azt mondta, hogy tegnap is ott lesz. — Kinek mondta? — Nekem. — Régen ismered ? Bernát elkacagta magat. — Hát idevaló. Veskócz kicsi. — Mig valakivel nem beszélünk, addig nem ismerjük — felelt Péter. — Eszerint most már le ismered ? — Igen Bernátnak nem tetszett a Péter rövid felelete. — Miért nem jött Erzsi táncolni ? — Hát beszélgettünk. — Ugy? . . . Mintha valami felhő ereszkedett volna a két barát közé. Alig-alig tudtak valamit beszélni, s kisegítőül hol az egyik, hol a másik kiáltott a lovaira, pedig azok nyugodtan legelgettek. Sokkal korábban ültek fel ismét a lovakra, mint máskor s majdnem szótlanül haladtak egymás mellett. A faluba értek, amidőn Bernát megszólalt: — Péter, tetszik neked Erzsi ? — Tetszik. Mai számunk 12 oldal. É
