Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 27-52. szám)

1908-09-06 / 36. szám

Nyíregyháza, 1908. XXIX. évfolyam, 36. szám, vasárnap, szeptember 6. A Szabolcsvármegyei Községi Jegyzők és a Szabolcsmegyei Tanítóegyesület Hivatalos Közlönye. Megjelenik hetenként egyszer vasárnap Előfizetési feltételek: Egész évre 8 kor., Fél évre 4 kor., Negyed évre 2 kor., Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: YÁHOSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések árszabás szerint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények díja soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 4-0 fill., minden további szó 4 fillér. Vastag betűve

l szedett kétszeresen számit. varmegye kíkerekiíése. Nagy horderejű változások előtt áll az ország a közel jövőben. A választói jog reformjáról szóló törvényjavaslat nemsokára az országgyűlés képviselőháza elé kerül. Erről a nagyfontosságú törvényjavaslatról, annak részleteiről ugyan még egyáltalán nincs tájékoztatva az ország közvéleménye, annyi azonban bizonyos, hogy a választói jog kiterjesztése okvetlenül maga után vonja a választókerületek uj beosztását. A kerületek uj beosztása viszont okvetlenül maga után vonja a vármegyék jelenlegi beosztásának revizió alá vételét. Mert nem lehetne a választókerületek beosztását akként célszerűen keresztül vinni, hogy egyes választókerületekhez több szomszédos vármegyéhez tartozó községek tartozzanak. A vármegyék beosztásának kell igazodnia a választókerületek beosztásához s nem megfordítva. Mert a választókerületek helyes beosztása elsőrendű nemzeti és állami érdek, amelynek alá kell rendelniük magukat a vármegyéknek, bármily nehezükre essék is az, ha egyes községek, amelyek eddig hozzájuk tartoztak, velük együtt képeztek egy egészet, egy testet, tőlük elcsatoltassanak s helyettük esetleg más községek csatoltassanak hozzájuk. Sok helyen, talán a legtöbb helyen a helyi vármegyei közigazgatási érdekek is igazolni fogják az ilyen átcsatolásokat. Sok helyen, talán a legtöbb helyen maguknak a községeknek helyi közigazgatási érdekeik szintén az átcsatolás mellett fognak szólni s azt önmagukban is kívánatossá teszik. Több mint valószinü, hogy ezek a helyi érdekek ugy a választókerületek, mint a vármegyék uj beosztásánál szintén mérlegelés alá és figyelembe vétetnek. Szabolcsvármegyét az uj beosztás bizonyára szintén nem hagyja érintetlenül. Hogy azonban ezek a változások mik és milyen terjedelműek lesznek, az ma még eldöntetlen. Szabolcsvármegye törvényhatósági bizottsága azonban gróf Vay Gábor főispán kezdeményezésére mozgalmat indított meg az iránt, hogy a vármegye területe az uj választói törvénynyel kapcsolatban akként nyerjen kiegészítést, amiként ezt nemcsak a földrajzi viszonyok, hanem az ősi múlton alapuló jogai is indokolttá teszik. Ha a vármegye térképére egy pillantást vetünk, azonnal szembetűnik annak szabálytalan háromszög alakja mellett a háromszög egyik csúcsának egy nagy csorbája. A vármegyének keleti határát Varsánytól kezdve, továbbá északi és nyugoti határát a Tisza folyó adja meg. A déli oldal nyitott teljesen. És itt látható ez a nagy csorba. A délnyugoti oldalon Tiszapolgár község határa lenyúlik egész

en Cseg

éig s itt a szélső pontja Hajdúböszörmény városával van egy irányban. A vármegye délkeleti része lenyúlik egészen Vámospércsig, ugy hogy itt a vármegye széle Debrecen városával van egy vonalban. Ellenben Tiszapolgár határának közvetlen szomszédságában Hajdúnánás, Hajdudorog, Hajduhadház és Téglás ugy benyúlik Szabolcsvármegye testébe, hogy ezek a benyúló határok csaknem a vármegye központjával vannak egy vonalban. Ez az adott földrajzi helyzet. Ennek eredménye az, hogy mig a vármegyének földrajzi, közigazgatási, kereskedelmi és közlekedési központjától: Nyíregyházától a vármegye határvonala délkelet, kelet, észak és nyugot fele légvonalban 40—70 kilométer távolságban van, addig délnyugot felé alig 8 —10 kilométernyire. Ügy hogy ebben az irányban a vármegye központja egyszersmind a vármegye szélső helysége. Nyiregyháza határa egyszersmind a vármegye határa. Pedig Nyíregyházának sem azon az oldalon legnagyobb a határa. A történeti múlt. tekintetében pedig a helyzet az, hogy a vármegyéknek az 1876. évi XXXIII. t.-c. alkotásakor történt egységes rendezése előtti időben Szabolcsvármegyéhez tartozott a jelenlegi Hajduvármegyének Debrecenen tul elterülő része is, amely részek Hajdumegye alakításával a Hajdúkerülethez tartozó hajdú városokkal együtt az uj Hajduvármegyéhez csatoltattak. A Bocskai által letelepített hajdúk letelepítése előtt pedig a volt hajdú váró. Kirándulás Nagybányára. Tűzoltó kongresszuson voltunk Szatmáron. Nem diadalt aratni mentünk oda, csak sütkérezni annak a diadalnak fényében, melyet '25 derék nyíregyházi tűzoltó az előhaladott külfölddel szemben, egy nemzetközi verseny keretében, Milánóban annak idején kivívott. Nem akarok e sütkérezésről írni, melynek a folytonos esőzes küiönben se kedvezett. Nem akarom ecsetelni azokat a kedélyes mulatozásokat sem, melyek révén derék tűzoltóink a közismert, örökifjú s minden szíveket meghódító Dudits tatával élükön Nyíregyházának ujabb sympathiákat szereztek meg. Nem szólok arról a bőkezű, magyaros megvendégelésről sem, melylyel Szatmár városa egy népünnepély keretében az egybegyűlt tűzoltóknak s a nagyközönségnek kedveskedett, ahol is a mi jó Dudiisunk víg kedélye s fürgesége ujabb tetszést aratott. Sőt hallgatással mellőzöm (pedig irni kéne róla) azt a mesés hangversenyt is, melybe,. Farkas bátyánk, minden oroszok cárja, könnyen győzte le a szabadkai tűzoltók contraprimadonnáját, gyönyörű tenor hangjával elnyerve az egybegyűlt társaság tetszését, sőt sympathiáját. Mindezekről — mondom — nem szólok, hanem inkább arról a kitűnő hangulatban lefolyt s kellemes impressziókkal telitett kirándulásról irok, melyet a tűzoltó-kongresszu3 méltó befejezéséül Nagybányára rendeztünk. Az idő nem volt kevésbbé álmos, mint én és Géza barátom, mikor egy átmulatott éjszaka után az állomás felé hajtattunk, hoev onnan Nagybányára utazzunk. Beültünk egy másodosztályú fülkébe s a bőrűlésen bóbiskolva vártuk a vorat indulását. Közben aztán megérkeztek Misiek s ezzel vége volt a bóbiskolásnak. Misi ugyanis, ki üres óraiban tűzoltó-főparancsnok, a ,Tatárjárás"-ból plagisálva „csont"-ot kiált s ugyanekkor nagy eredetiséggel egyet üt az ember combjára. Ettől aztán még a .harmadnapos" is életre kél. Misi egyébként is csupa jókedv. Egy percig nem szűnik meg élcelődni. Bár egész éjje! velünk mulatott ő is, rajta a fáradtságnak nyoma se látszik. Kifogyhatatlan bonhomiával agyon bosszantja a feleséget, ki az egyik sarokban durcásan meghúzódva aludni szeretne. Misiékhez még egy harmadik személy is tartozik, a .Jóska*. Eredetileg Józsának hívják s tanítónő, de mi bohém érzékkel Jóskának kereszteltük el. ő is aludni szeretne, egy áttáncolt éjjel egész fáradtsága nehezedvén reá, de a Misi őt is agyonkedveskedi s végre is velünk együtt nevetni kénytelen. Aki pedig nevet, az nem alszik. Ilyen hangulatban közeledünk a hegyek felé, melyeket most kacéran övez körül az alászállott felhő, mely körülményt Jóska, kelló katedra-stylusba öltöztetve, igy fejez ki: A felhő metszeni látszik a hegyet." Misi közben felhívja figyelmét a mezőn legelésző medvekre, melyekről azonban a kis tanítónő bámulatos szabatossággal megállapítja, hogy azok nem is medvék, de tehenek. Élcelődések közt jutottunk el a Nagybányán túl fekvő FernezeWe. hol a kohókat s kénsavt'ejlesztőket tekintettük mear. A kohokat — sajnos — működésben nem láthattuk, ellenben a kis tanítónő, a Jóska, talált magának működési teret, amennyiben a társaságot kalauzoló fiatal, csinos mérnökre vetett szemet. Bármennyire vetett is azonban, mégsem aratott, legalább is diadalt nem, mert — mint az később kisült, — a fiatal mérnök nem rég lett beoltva a házasságnak immunisáló szérumával. Búsult is emiatt a Jóska s csak kissé vigasztalta meg az a halvány diadal, hogy a mérnök ur a társaságot megsöröztette s mikor mi aggódva figyelmeztettük, hogy ha minden látogatót igy megsöröztet, mi marad néki, azt felelte, hogy nem mindenkit söröztet ám igy meg. Fernezelyről a társaság visszautazott Nagybányára. Jóska közben megvigasztalódott s boldogan szorongatta kezében a ma ával hozott .aranyos" köveket. Nagybánya ál) ásán üdvözlő beszéddel fogadtak. Mint ér' tem, bányász-zenekar s fehérruhás Ián lettek volna, azonban — nem voltak, ..-vonulásnál elől a nagybányai tűzoltók mentek, élénk trombitaszóval, utánuk pedig az az ország minden részéből összeverődött s tűzoltó-uniformisokkal tarkázott társasag, melynek mi is szerénytelen tagjai voltunk. Az ut természetesen először is egy korcsmába vezetett (mert: .Minden ut korcsmába vezet.) Besörözvén, — a bányába indultunk, hol megnéztük a ,zúzó"-t s a ,mosó"-kat, sőt elkövettük azt a ballépést is, hogy beléptünk a bánya tárnájába s vagy 2000-et léptünk befelé s ugyanannyit kifelé s bár tilos belülről bármit is kihozni, én mégis fejfájást hoztam magammal. Mai szamunk 12 oldal. —i