Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-02-02 / 5. szám

2 5-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. február hatolható voltuknál fogva a legnagyobb mértékben vannak megterhelve, ezen viszonylagos t.ehertöbblettől a jövőben sem leszuek mentesi t\ e. A megadóztatás e módjának javaslatba hozatalát a pénzügyminiszter azzal indokolja, hogy szükséges ez először pénzügyi okokból, mert jelentékenyebb bevételekre csak ily adózási íród alkalmazásival számíthatuuk, másodszor szükség vau erre adópolitikai okokból is, mert az egy-egy adózó személye körül csoportosított jövedelmek összességének ugyanazon egy jövedelmi adóval való érintése a teherviselési képességnek valódi méltatását lehetetlenné tenné, amennyiben tisztán az adózó fél jövedelmének nagysága volua a teherviselési képesség mérőfoka, mig a teherviselési képességnek másik oldala: a jövedelmek állandóságának biztonsága, egyáltalában tekintetbe véve nem volua. Ez a felfogás érvényesül egyébként az összes államok modern egyenes adórendszerében is, legfeljebb azzal a különbséggel, ho«y némely jövedelmi forrás külön és közvetlen megadóztatása egyik-másik államban nem állami bevételnek van fer ntartva, hanem a helyhatóság szükségleteinek fedezésére ezeknek van átengedve, mint pl. Poroszországban a földadó. Mindezeknél fogva a különböző jövedelmi források egym is közötti megterhelésének arányosabb kiegyenlítésére jelentékenyebb lépés a javatlatokbau foglaltaknál alig tehető s különösen az ingatlan és az ingó vagyon teherviselésének kiegyenlítésére a nyugati államok adórendszerének példájára elhatározó lépés már csak azért sem tehető, mivel az ingó vagyonból eredő jövedelmek nem puhatolhatok ki s azok fokozatos kipuhatolása sikerre alig vethet, ha ezekre túlságos magas adótélek alkalmaztatnának. Ezek alapján az egjenes adó tagozatait a reformjavaslatok akként osztják be, hogy: 1. Föld- és /lázadóval külön adóztatik meg az ingatlanból eredő jövedelem, 2. a tökekamat- és járadékadóval az iugó vagyonból és vagyonjogokból eredő jövedelmek, 3. az általános kereseti adóval az akár bizonyos tőke felhasználásával, akár anélkül gyakorolt haszonhajtó foglalkozások, de nem a szolgálati viszonyból eredő jövedelem, 4. a jövedelemadóval az egyes adózóknak bármely forrásból eredő összevont együttes jövedelme. Az pgyenes adók ref rujára vonatkozó javaslatok célja tehát először az arányos adóztatás elérése oly adórendszer létesitésével, hogy minden adózó szolgáltatási képessége arányában ugy járuljon az állami kiadások fedezéséhez, hogy az adófizetés által mindenki a lehetőségig egyenlő áldozatot hozzon. Különösen kiemelendő a javaslatok azon általános elvi irányzata, mely szerint a kisebb keresettel és jövedelemmel biró adóalanyokat a közterhek viselése tekintetében kíméletben részesíteni kívánja, hogy ezáltal az igazságosság kiegyenlítő munkája az adózók tömegében a megnyugvás érzetét költse fel Ez az aráuyosság és a lam Madarassy Pál, Okolicsányí Ödön és Steiner József urakkal — amint a „nemzeti csendest vertük" és <n huszonegyre, mint utolsó, az öászes „blindet, bessorl, rebessert megadtam s egy kis visszahívással a feni nevezeiteket elriasztoltam, Okolicsányi Ödön — aki félig meddig bátornak tartotta magát — azt mondja : „Na, mi kelten még sem tartoztunk ama őrsereghez, amely egy kis porfellegtől széjjel futott.

4 Erre a megjegyzésre megindult a beszélgetés és én elmondtam erre vonatkozólag, amit hallomásból tudtam. Annak íolytatását aztán St iner József beszélte el. A két ágyú eldördülese talpra állította az alvó német labort — Schlick azon pőrén, amint az ágyból kiugrott, kihajolt az ablakon és riadót sípolt. A riadalom nagy volt, mert azt hitték, hogy a magyarok meglepték őket. Rövid pár perez alalt az egész tábor harcz készen á lott. A tábornok még fel sem volt öltözve, midőn bi állit hozzá a gróf Keglevich gazdatisztje, aki akkor jött Egerből. Hogy ez mit beszélt az osztrák tábornokkal, azt csak sejteni lehet azon körülményből, hogy Schlick azonnal rendelkezett, hogy nem az egri uton, hanem a Tarna folyó mentén, s nem Egerbe, hanem Verpelét felé vonuljanak. A grófi gazdatiszt'pedig ugyan akkor eltünl Pétervá árról ugy, hogy azóta hirét sem hallották. A magyarok kilünően voltak értesülve a Schlick mozdulatáról és egy előőrs lelt kiküldve a Tarna völgyére, a hol az osztrák hadsereg jövendő volt. A Schlick előőrsével ez Tarnaszentmáríúnál találkozott és a csatározás már itt kezdetét vette. A mindinkább előre nyomuló osztrák hadsereg a magyar előőrsöt visszaszorította Verpelétig, a hol egy magyar tartalék csapat volt. A maroknyi magyarság felvette a harezot az egész osztrák hadsereggel. Verpeléten véres utczai harcz fejlődött ki és honvédeink — habár 50 osztrák is jutott egyre, — vitézül megállták helyüket. Azonban a túlerőnek mégis kénytelenek voltak engedni és az éj beálltává! Kápolnáig vissza húzódtak. gyengébbek kímélete a korszellem követelményeinek felel meg, minek folytán az adójavaslatok ^síociál politikai jelentőséget is nyernek, amennyiben az adózás terén is létesített iutézkedésekk3l az állam meg akarja előzni azokat a társadalmi veszedelmeket és betegségéket, amelyek ha teljes mértékben kitörnek, a szociális elégedetle ség állandó gyuauyagául szolgálva az állam életerejét tá-tadják meg. A reform második célja, hogy a? egyenes adókból jelenleg származó bevételt a lehetőségig biztosítsa, mert hiszen a mi gazdasági viszonyaink között az állati nak legbiztosabb bevételi forrásait az egyenes adón képezik. Ennek folytán nyilvánvaló, hogy a reform általános teherkönnyitést egyáltalában nem akar létesíteni, bár az is igaz, hogy az általános kereseti adónak és jövedelmi adónak a? eddigi összegben való kontingentálása által ezen adóforrásokat nagyobb állami bevételek elérésére felhasználni sem kívánja. A reform főcélja tehát a mostani jövedelmek biztosítása mellett az, hogy az adózás kötelezettségét a gyengébb vállakról az eresebbekre helyezze át, amelyek azt inkább birják el. Ez a czél az, amely az adóreform keresztülvitelét az adózó polgárod összességére nézve kívánatossá teszi. Utazás Nyíregyháza körül (hol azekeren, hol gyalog.) X. A Jósa András barátom elnevezése szerinti iczipiezi kisvasút vonal a sóstói kapaszkodónál csakugyan kifogyott a szuszból s miután bizonyos, hogy az én szekeresem már jú ideje kifogott, gyalog tegyük meg a hátralevő utat. Se baj; élvezzük legalább sétaközben az erdőnek éltető tanindús levegőjét. Mehetünk két úton is; a kerékpár és a főúton ; előbbi gondozottabb a másik szebb — nincs párja messzeföldün. Ennek a két oldalán gyalog út vezet, elég sima és elég széles ; látszik, hogy leginkább czivilizált emberek járnak rajta.*) De sétálni ezeken nem lehet; nincsennek ezek gondozva, sőt gyakran lovagló útnak is szolgálnak. Egyik legszebb része a város környékének lenne az Erzsébet út. hogy ha az igazán vétkes gondatlanságból teljesen elrontva nem volna. Dehát a műveltségnek azt a fokát, amely a jóizlésben jut kifejezésre, kevés ember éri el, kevés különösen Nyíregyházán, az Ízléstelenségek őshazájában. Hiszen könnyű szerrel lehetett volna az ó-szőllő és az £rzsébet-liget között egy néhány tef'száraz ösfa feláldozásával egy egészen egyenes utat csinálni; de ha a város ezt annak idején elmulasztotta, ugyan miért nem épültek azért a nyaralók bizonyos rendszer szerint, t. i. merőlegesen az előttük levő út tengelyére? Miért irányítják ezek fekvését többnyire a hátuk mögött levő szőllősorok, ugy hogy a nyaralók nagy részének homlokzata most már ferdén áll a kerítésekre és az Erzsébetút tengelyére ? Nem érthető dolog az sem, hogy az Erzsébetligeti nyaralósor kiépítése tárgyában miért nem történik már valahára komoly intézkedés, mikor annak kiépítése az útnak magának valamint a szembenlevö villasornak csak előnyére válnék, s mikor azok kiépítése úgyis csak idő kérdése lehet ? *) A gyalogutak szélessége egyik ismérve a közműveltségnek : vademberek keskeny nyomukon járnak. És valóban — amint valamikor a Klapka emlékirataiban olvastam, s jóval későnb öreg emberektől elbeszélni hallottam — ha Dembinszky nem fecsérli el az idejét mulatozással Mezőkövesden és Kápolnán a magyar hadsereget idejében harezra készen rendezi, az osztrák itt sem győzedelmeskedett volna feleltünk. A kápolnai csata nem csupán ez egy község határában folyt le, hanem a síkságon elterülő községek: Füzesabony, Mezőtárkány, Egerfamos stb. határaira is kiterjedt. Mivel elbeszélésemnek súlypontja Egerfarmosra e ik, itt kell megállapodnunk. Az ülközel lefolyása és következménye felelt a történelem rég meghozta Ítéletét, cz nem tartozik ezen elbeszélés keretébe. * * * Tudjuk, hogy 1818. elölt a zsidóságnak nem volt még polgári joga. A t.ép, a parasztság azonban a kőzte megtelepedett zsidót nem csak türle, de meg is szerelte és a zsidóság puritán jelleme rokonszenvet keltelt, ugy ltogy a községi közéletbe is bevonták. (így hallói tani ezt nem egyszer az én öregeimtől elbeszelni.) Ha pedig védelemre voll szüksége, azt a földes ur jóvohából találta meg. Azonban az 1848-iki essmények a zsidóságot sem hagyták érintetlenül. Ama körülmény, hogy po'gári joggal nem bírlak, hogy csak imitt-amott fürettek meg, nem gátolta abban, hogy — ezek a hazátlanok — az általuk szeri tett magyar haza védelmére fegyvert fogjanak és ennek igaz jogaiért, melyből nekik részök nem volt, vért és vagyont áldozatul hozzanak. Egerfarmoson is a Brezovay féle nemes funduson lakolt Szász Farkas, ha nem is gazdag, de nem is szegény zsidó, a ki a Község közéletében tevékeny reszt vett. A haza iránti általános lelkesedés őt is magával ragadta és beállt haza védőnek; Otthon hagyva szeretett hitvesét három apró gyermekével — a 8 éves Rozáliával, 6 éves Eleonórával és 4 éves Vilmossal. — Ö maga a többi névtelen hősökkel a harezmezőn lelte Körülutaztuk már eddig a várost minderi oldalról; csak nyugati részét, a bokortanyákat és a Császárszállást nem érintettük még; dehát az ezekre vonatkozókat letárgyalhatjuk Íróasztalunk mellől annál is inkább, minthogy hivatalos és nem hivatalos minőségben többizben bejártuk már e vidéket. így 1899-ben alkalmat adott Nyíregyháza városának valamely ténykedése és határozata arra, hogy a törvényhatóság megrendelje a vármegyei gazd. egyletnek mint mezőgazdasági bizottságnak, miszerint kiszállva a helyszínén vizsgálat tárgyává tegye azt, hogy vájjon a város helyes gazdálkodást folytat-é birtokain és pusztáin, s a tapasztaltakról tegyen jelentést. Gróf Pongrácz Jenő elnöklete alatt én is részt vettem a küldöttségben, két napig jártunk-keltünk és dolgoztunk s munkálkodásunk eredményéről jelentésünket be is nyújtottuk; — de hogy azzal mi történt, arról hallgat a krónika. Pedig lehettek e jelentésben ezélszerü javaslatok is. Egyre p. o. emlékszem ; arra t. i., hogy a küldöttség az egymásután fi évig tartó ugarrendszert egyhangúlag kifogásolta. Hát az bizonyos, hogy amennyire helyes gazdaságunkban fenntartani a 4—5— G évenként visszaforduló ugarrendszert, épp olyan képtelenség, egy és ugyanazon egész birtoktestet egymásután 6 évig használni és ezután 6 évig ugarban tartani. Ennek az eljárásnak indokául nem szolgálhat más. mint az, hogy: „Hadd pihenje ki magát a föld 6 évig. annál jobban fog ez teremni a másik G évben.'- Persze, hogy ez téves okoskodás. Mióta sok ezer évvel ezelőtt, az aluviális korszak termővé tette a földkéreg felületét, nem a parlagon hagyása e termő rétegnek, hanem folytonos mivelése tartotta meg és fokozta annak termőképességét. Hiszen a termő talaj csapadék, levegő és a nap melege után vágyik s nem arra, hogy felülete a folytonos legeltetés által keményre tapostassák s így fokoztassék ellenállóképessége minden kül behatásokkal szemben ; eltekintve attól, hogy a talajnak f. i. kezelése teljesen megfosztja azt nitrogén tartalmától is. * * * A bokortanyák intézménye gazdasági szempontból helyes intézmény. Elég csinos, egészséges kis tanyákat lát itt az ember, jellegzetes egyformasággal megépítve és jól mivelt földeket. Olyan négyes és ötös fogatokat, amelyek 2-3000 koronát érnek, sokat látunk. Eredeti látvány aztán egy ilyen tirpák ötös fogat: fődolog, hogy a szekérkas a vízszintesre leeresztett saroglyának egészen a végéig érjen s így az első ülés már jóformán az oldalzápok közzé jusson. A lánczos lovat a tirpák mindég a baloldalon a gyeplős felől fogja, de azért a darunyaku gyeplős vezet, egy lófejjel előbb járván a többinél. Három lovat egyszéltiben be nem fog az igazi tirpák; a magyar paraszt előszeretettel ugráltatja csikóját lógón ; ha nincs lógós lova — hát akkor bizonyos, hogy „nem telik neki". Még egy ; mivel a bokortanyákon sok a sovány homoktalaj, mindég csudálkoztam azon, hogy miért nem szerzik meg a terület gazdái a hozzájuk közvetlen közelben levő laktanya trágyáit. Bizonyára nincs, aki ezt nekik tanácsolja. Amennyire előnyös ez a tanyarendszer gazdasági tekintetben, épp oly károsan befolyásolja az a város magyarosodását. Hivatalos működésem alatt többször meglátogattam a polgármester, tanfelügyelő vagy az iskolaszéki elnök hősi halálát, felesége pedig, midőn E?erfarmoson a csatározás megkezdődött, gyermekeit magához véve, löbb falusi asszonnyal egy félreeső házikóban húzódott meg az utczai harc veszedelme elől. Azonban végzete elől senki sem menekülhet; praedisztinált végzetét senki sem kerülheti el. Egy eltévedt ágyú golyó berepül az ablakon — és épen őt, aki még azt sem tudta, hogy már özvegy, hogy szerelett hitves társának a vére a haza oltárán párolgott el — derékon éri és megöli. A sok asszony a legnagyobb rémülettel ésjajjongássa! tódul ki a házikóból, magával sodorva a három teljesen elárvult apróságot. Éppen akkor jön arra egy győztes magyar huszár szakasz, kik közt egy Heves megyei Bátor községi legény is volt. Kifürkészhetlenek a mindenható utjai. A gondviselés mindig akkor küldi mentő angyalát az ártatlan kisdedeknek, mikor legelhagyatottabbak. A huszár szakasz a siránkozó asszonyoknál megállt és a nagy kétségbeesés okát tudakolta. A bátori legény : Szecskó (ragács) József, aki boldogult atyámnál cseléd volt, mielőtt huszár lett, meglátván az idősebb leánykái, abban felismerni vélte azt, akit ő már Bátorban a gazdája házánál látott. Az okos lánykával beszédbe ereszkedvén, megtudta, hogy nem csalódott. A huszárok megtudták, hogy mi történt, a bátori legény a három kis árvát magához vette, jelentést tett fellebbvalójánál és engedelmet kért, hogy a haza három árváját Bátorba elvihesse. Az engedélyt megkapta; az egerfarmosi biró pedig kocsit rendeli neki és — a huszár, aki vért szomjazott, akinek lelki gyönyörűsége volt, minél több németet leölhetni — a szánalomtól elfogódottan, a kegyelettől megihletődve, 50 kilométernyire elvitte az elhagyatott apró árvákat Bálorba, a hol drága jó szüleim igaz rokoni szeretettel fogadták őket és mint saját gyermekeiket felnevelték. Velem együtt nőitek fel és — bizony, már meg is öregedtünk.