Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-12 / 15. szám

XXIX. évfolyam. 15. szám. Nyíregyháza, 1908. április hó 12. A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. <*>s

> • Előfizetési feltételek: Egész évre 8 korona Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint száinittatnak. A nyilt-téri közlemények díja soronkint CO fillér. Apró hiidetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Városaink. A legújabb időben nagyobb vidéki városaink, Nyíregyházával együtt egyre-másra folyamodlak a törvényhozáshoz és kormányhoz önálló törvényhatósági jogüf.il leendő felruházásukért. Ez a jelenség egyrés/.l azt a megnyugtató tudatot kctli bennünk, hogy vidéki városaink a lefolyt éveknek nehéz, válságos viszonyai kö_ölt is tudlak fejlődni, erősödni, olyannyira, hogy ma önként jelentkeznek a tágabb jogkör fejében a sokkalta nagyobb adminiszlracioualis és gazdasági tehernek viselésére. Másrészt, azonban utal bennünket ez a tünet arra a megfontolásra is, hogy városaink mai rendje a mai viszonyoknak többé meg nem felel. Az államélet alakulatai közül, úgy véljük, hogy a városok a legérzékenyebbek, a legfogékonyabbak a kultúrának, a szellemi és gazdasági fejlődésnek minden mozzanata, minden hatása iránt. A városokban összpontosul az általános műveltségű lakosság legnagyobb része, olt találkoznak a különböző é'etpályák, mesterségek és művészelek, ott érvényesülnek legjobban a technika legújabb vívmányai, viszont ott lép fel legélénkebben a lelki, testi és vagyoni nyomorúságnak legtöbb fajtája is. Igy azután a városi szervezet sokkal hamarabb és sokkal intenzívebben érzi meg az élet összes változásait és ennek folytán a kornak haladásával párhuzamosan maga ez a szervezet is leginkább szorul a módosított viszonyoknak megfelelő változtatásokra. A magyar városi szervezet a történelem során, 1848 előtt is hosszú, hosszú időkön át stagnált, nem haladt, nem fejlődött arányosan az á „Njfrviiék" ttrexája. A viasz-fej. Irta: Zahonyay Ferencz. Pesten lakom egy három emeletes bérpalotában. Azelőlt falun tartózkodtam, de beláttam, hogy nem élhetek ott. Engrmet az a csendesség, azok a falusi emberek idő előtt sirba tennének. Falun szerelembe estem s mivel mindenki isméit: akinek magának nem volt elég baja : az enyémmel foglalkozott. Mindenki bosszantott vagy untatott Csak ideálom mellett találtam jól nngamat, ahol pedig válogatottabb kinokat szenvedtem keresztül, mint egy halálraítélt a siralomházban. Elvégre is beláttam, hogy nekünk válnunk kell. Ugy látszik, ez a sors fel volt irva számunkra már a csillagokban, mielőtt ismertük volna egymást. Csakhogy a válás nagyon nehezen ment. Mert azt hittem, (s most is azt hiszem) hogy senkit sem fogok többé úgy szerethetni, mint őt ; és senki őt ugy imádni nem fogja többé, mint én. Szivem vérzett a fájdalomtól s csakis azért nem lettem öngyilkos, mert lelkem valósággal elvesztette önludalát és teljesen elzsibbadt. E^ész lényem sajgo't a kínoktól s azt sem tudtam, élek-e még vagy meghaltam már. Midőn Pesti e feljöttem, eleintén úgy tetszett, mintha valami fenevad szüntelenül marcangolná a szívem t. Később csak valami kínos lidércnyomást éreztem ott, ahol a szivem volt. Csak volt, mert már nircs. Valami láthatatlan műtőkéz kiamputá'tr belőlem. Szivem okvetlenül meghalt, csak én magam maradtam élve. Azon biztos tudatban, hogy szivem nincsen, le mondottam nrndazon boldogító érzés^kiől, melyek osztályrészül jutottak azoknak, akik még szivet viselnek. Azóta ideálommal nem igen találkoztam, csak álmaimban szoklam ót viszontlátni. Ilyenkor nacyon kedves és szeretetreméltó. Rigyogó szemeit rám szögezi s omló hajával befödi arcomat sőt csókot is ad. Reggelre aztán mindég nedvesre sírom párnáimat a nagy boldog-ágtól. akkori viszonyok fejlődésével sem De akkor még ^ nz ország életében a városok v lóban nem is , voltak első rendű tényezők Ma ez már másként van, a mai magyar állainélelben a városoknak • és pediglen nemcsak a fővárosnak, de a városoknak egyáltalában nagy, jelentékeny részük van. És még sokkal nagyobb a szerepük a magyar társadalo n életében. Ha egyáltalában jogosult dolog közéleli jelenségek vizsgálatánál a politikai momentumnak a társadalomtól való elválasztása, ugy ennek leginkább a városi élet elbírálásakor van helye. A városok életében tényleg azt észleljük, hogy rájuk a politikának, az országos politikának sokkalta kisebb akár a fejlesztő, akár a fejlődést gátló hatása, mint a helyi, a művelődési, a gazdasági, tehát az országos politikától megkülönböztethető társadalmi életnek. A jogi formák pedig mindig csak ugy helyesek, ha a tényleges életviszonyokhoz, az életviszonyok fejlődéséhez, változásaihoz alkalmazkodni tudnak. És épen ezért nem felelnek meg ma már a mi 1886. évi törvényeinknek a városokra vonatkozó rendelkezései, amelyek a városi alakulásokat első sorban közjogi és nem gazdasági, nem kulturális, nem társadalmi mérték szerint szabták meg. A különbség község, rendezett tanácsú város és törvényhalósági joggal felruházott város között, közjogok, közigazgatási szervezet és autonomia tekintetébén óriási. MásVészt igen sok fejlett nagyközségünknek és rendezett tanácsú városunkban ugyanolyan, sőt sokszor nagyobb fokú a kultura, épen olyan intenzív, sokszor virulóbb a gazdasági élet és egyaránt fejlettek, A Dunaparton vettem ki lakást. Az emeleti ablakból a hömpölygő széles folyóra s a Gellért hegyre láttam. Szobám pazar kényelemmel lévén berendezve, minden van benne, ami nem kell, és semmi sincs, ami kell. Elhatároztam tehát, hogy életem hátralévő napjait ebben a szentélyben fogom leélni csöndes elmélkedések közt, magamat teljesen emlékeimnek és hazámnak szentelve. Az egész nagy bérkaszárnyában senki sem ismert és én sem ismertem senkit. Azt hittem, hogy ez örökké igy fog tartani s nem titkolható boldogság fogott el. Csakhogy mindenféle boldogságnak vége szokott lenni. Egy este barátaim elcipellek a színházba, hát elmentem. Midőn onnan kijöttünk, én egyenesen haza felé siettem. Nem szeretek éjszakázni kérem szépen, mert ez engemet másnapra roppant buta emberré silányit. Amint a lakásom elé érkeztem s becsöngettem, abban a pillanatban egy zárt hintó állott meg a palota előtt. Egyéb érdekes esemény hiányában kíváncsian vártam, hogy kik fognak kiszállani. Hárman voltak. Az első, aki egy szökéssel kint termelt, egy cs nos kis lány. Nagyon kecses termet, ruganyos test, üde, hamvas arc úgy 18 év körül. Tetőtől-lalpig fehérben, mintha cukor ból vagy hóból volna kifaragva. Azu'án egy magas karcsú hölgy libegő prémekkel s kalapján az országos nemzeti virágkiállítással. Végezetül egy hatalmas, drabális termetű férfiú kövér alakja jelent meg. Magas cilindere káprázatosan ragyogott a villanyfényen s elhízott ujjain a biitliánsok szikrákat szórtak. Azonnal észrevettem, hogy ezek okos emberek, mert a legnehezebb dolgokat legutoljára hagyják. Miután az éber házmester még nem nyitolta ki a', ajtót, mindhárman oda állottak mellém a lépcsőre s nem lévén más dolgunk, hát egymíst szemléltük. En, mint jól nevelt, diseret fiatalemberhez illik, szemeimet csakhamar a fóld

re szegeztem, szigorúan megőrzendő inkognitómat. D; a kövér ur megszólított. Azt kérdezte, hogy csöngeltem-e már? Alig, hogy e felől megnyugtattam, megnyílt az ajló s beléptünk. Én a migas n

ápet előre bocsátám, magam ulánuk sétálva be, egyúttal leszúrva a házmesternek az elengedhetlen picu át. Dá amint a kövér ur ezt észrevette: visszafordult s megnyugtatott, egyaránt komplikállak a gazdasági viszonyok, mint önálló törvényhatósági városainkban. A városoknak ez a köz- és közigazgatási jogi fejlesztése, önállósítása nálunk Magyarországban még az általánosokon kívül különös, nemzeti okokból is jelentékeny. Az ország exponált részeiben ezek a városok a magyar kultúrának fenntartói, a magyar állameszme erős védőbástyái. És pedig — hivalkodás nélkül, jogosulatlan optimizmus nélkül mondhatjuk ezt még azokról a városainkról is, amelyeknek lakossága idegen ajkú nemzetiségi származású Még a nyelvükben nem magyar városok is magyar városok érzelmeikben, politikájukban. A nagyobb városokban fejlődő magasabb kultura fokozottan érezteti a nagy, erős államhoz való tartozásnak áldásait, és épen ezért ezek a városok a leghatályosabb és e mellett békés hirdetői ennek a mi állameszménknek. A városi intézménynek korszerű ápolása — meggyőződésünk szerint egyben megerősítése a magyar államnak is. Óhajtjuk, hogy a politikai harcok enyhülése után mihamarabb időnk és módunk legyen a közigazgatás bajainak orvoslására és ennek során legelőször is a városok jogának reformjára. Mert az önálló törvényhatósággá való átalakulás, mai formájában, nagyon drága és lerhes módja az önállóbb jogkör elérésének. Honfoglalás kori temető a nagyhalászi határban. Vármegyei muzeumunk egyik legrég bb, legbőkezűbb és legbuzgóbb támogatója, id. Kállay Andrásnak fia, ifj. Kállay András is több izben gyarapította muzeumunkat ősrégészeti leletekkel és folyton élénk érdeklődést tanúsít ezen culturíntézetünk iránt. hogy fizetni nem kell, lévén ő maga a háztulajdonos. Miulán a nem várt szerencsét megköszöntem s magamat meghajtottam, cilinderemet háromszor megemelve, jó éjt és szép álmokat kívánva, felsiettem a lépcsőkön. Ézeket követőleg harmad vagy negyednap ismét az a szerencse ért, hogy újból találkoztam a lépcsőházban azzal a cukorbabával. Azonnal megismertük egymást. Én udvariasan meghajtám magamat s kalapommal szabályos félkört irva le a levegőben, szolgá'atkészen kitártam előtte a lépcsőház ajtaját. Ő kecsesen bólintott fejecskéjével s kegyes volt megengedni, hogy lakosztályukig elkísérhessem. Ezek után többször Í5 lévén találkozásunk, ismeretségünk csakhamar bizalmasabbá változott. Pár nap múlva formális látogatást lettem, minthogy ezt a puszta illemludás is megkövetelte. Ekkor megtudtam, hogy a kövér ur, a papa Theuerbucher Jónás, valóságos belső titkos háztulajdonos ; a magas hölgy a mama, Leontina asszony, egy rendkívül művelt, szellemes nő, aki nem igen szereti a nagy társaságot odahaza, minthogy magában is kitűnően el tud mulatni. Végül a kisasszony Florinda, beszél négy nyelvet, fest, táncol, enekel, zongorázik, korcsolyázik és liwn-tennisezík. Igen érzékeny szívességgel s leereszkedő bizalmassággal fogadlak. Magam pedig feltártam gazdag szellemem rejtett kincseit, mint egy kiaknázhatlan aranybányát s elővettem minden szeret etreméltóságomat. Ejy szép langyos tavaszi délutánon, midőn felhőtlenül ragyogott az égboltozat, a Duna megdagadt s a halá-zok halakat fogtak, szintén Theuerbucher uréknál viziteltem. Florinda kisasszony és a mama fogadtak. Theuerbucher ur valahol a belső szobában szundito't. Beszállunk sok okos dologról s titokzatos nagy problémákat feszegettünk. Azu'.án Florinda kisasszony zongorához ült s mély érzéssel verle ki a „Makranc js hölgyek"-et. Rím az előadás maradandó benyomást gyakorolt annál is inkább, mivel a fekete női szeimknek s a sötét hajzuhatagnak mihamar lovagja és ta

hja sz- ktam lenni. A Florinda nagysám ragyogó fekete szemei es sötét hullámos haja pedig páratlannak látszott lenni előttem a maga nemében. Miu'án a mima történetesen magunkra Tavaszi újdonságok : aiipl és disz kalapokban ! Tisztelettel értesítem a nagyérdemű közönséget, hogy tavaszi és nyári kalapjaim megérkezteit, liszíves megtekintését kérem. BARTSCH OTTÖNÉ,s«tk±í Művirágok ::Menyasszonyi. koszorúk. Fátyookü