Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-12 / 15. szám

15-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. április 12. 2. Pár hét e!oí tudomására jutván, hogy a nagyhalászi határban Hideg János jómódú és értelmes gazda embernek birtokán a községtől északra a Telektanya felé mintegy két kilomélernyire eső Kis Zomborhegy nevű de csak pár meter magas, északról déli irányba nyúló hosszúkás homok területen, a mely a tiszaszabályozás előtt a 100000 holdnál nagyobb területű, „Rétközének nevezeti nádasnak, sikviznek, mocsárnak egyik szigetét képezte, embercsonlokat találtak ; 11 deg Jánossá I meglátogatott és meghívott, liogy az általa eszközlendő ásatásban részt vegyek. A szi/es meghívásnak tegnap eleget teltem es az észleltekről a következőkben számolok be. A nálunk főképen uralkodó északi szelek a laza homokot délfele fújják. Az északi oldal tehát kopik ; kisebb arányban a teteje is és igy az ernelkedesnek déli vége mind továbbra nyúlik. . A Kis Zomborhegynek északi részén mar regi idők óta gyakran vetett fel az eke embercsontokat. Nem csoda tehát, ha a babonára hajló köznépnél azon hit, sőt meggyőződés terjedt el, hogy a mezei munkától kifáradt ember ott még fényes nappal sem szunyadhat el, mert a szellemek testet öltenek es az alvókat felrázzák, elkergetik. Ezt tegnap saját fülemmel is mint szentigazat hallottam egyik munkásnak szájiból. A kis homokszigetet „Pwfő" veszi körül. Püfőnek nevezi a nép azon tőzeges területet, mely évezredek alatt vízinövények maradványaiból keletkezett; száraz időben meggyújtva több lábnyi mélységre hamuvá válik ; a mely földégés terjedésének a tőzegrétegnél mélyebbre hatoló árkok húzásával vetnek gátot. Hideg János a homokmagaslatnak tetejéről a homokot a szivacsos püfőnek tömöttebbé tétele végett kezdette néhány hét előtt lehordatni, a mely alkalommal egy—két ásónyomnyira mintegy tizenöt csontvázra akadtak, de a melyek mellett — állítólag — egy cserépedényen, — melyet a találók előttem kikutathatlan okból szétvertek — néhány vaskésen és egy jellegzetes honfoglaláskori vas csákányon kivül egyebet nem találtak ; minden bizonnyal a tájékozatlansággal kapcsolatos figyelmetlenség miatt. Az el dobolt csákányt tegnap megtaláltuk. A 1G ctm. hosszú rozsdás csákanynak két éles vége van, közepén a köpüvel. A kerülék átmetszetü köpürész oldalról tekintve rhombus-alaku, mint azt több honfoglaláskori csákányoknál, a többek között a Karászi kifosztott mély árokkal körülvett Garahalomban honfoglaláskori kengyellel együtt tapasztaltuk. A tetszetős alakú csákánynak egyik vége már a tövénél is 4 ctm. széles; az éle pedig 0 ctm. hosszú. A másik élvége pedig a tövénél csak 2 ctm. széles, az éle pedig csak 3-5 ctm. hosszú. A két élvégnek hossztengelye nem egy egyenes vonal, hanem a nyél felé egy kissé lefelé görbült. A Hideg János munkásai által talált csontvázaknak csak egyes darabjait láttuk. Egy teljesen ép koponyát azonban gondosan megőrzött. Többet mi sem tudtunk használhatóan megmenteni. Antropologus nem lévén, csak annyit tudok megállapítani, hogy dolichocephalus és prognalus, azaz hosszufejü előrenyúló arczélü ember volt. Dr. Tewrewk Aurél egyetemi tanár barátomat hazánknak európai hírű antropologussát, jelenleg a budapesti egyetem rectorát fogom felkérni véleményadásra. Hideg János mint emlitetlem a homokszigelnek tetejéről hordatta le a földet, a hol 15 csontvázat találtak. Mi pedig tegnap ifj. Kállay András öcsémmel, Hideg Jánossal és hat értelmes munkással északi irányban hatolva délelőtt hét sírt bontottunk fel ; délután a déli végnek irányában pedig ötöt. Az eddig megbolygatott terület 24 lépés hosszú és 24 lépés széles, a melyen összesen 27 sir lett feltárva. hagyott bennünket, én hirtelen ráborultam a zongorára s mély érzelemmel, elcsukló hangon megvallani FJorinda nagysámnak, hogy — szerelem. A hatás váratlan volt. Florinda kisasszony, mint egy sebzett őzike felszökött ültéből s lángragyult arccal befutóit a mamához, ott hagyva kottát, zongorát és engemet. Kétségbeesetten néztem széjjel s nem tudtam, elfussak-e magam is, vagy férfiasan szembe szálljak minden eshetőséggel? Végre mégis győzött karakterem és jellemszilárdságom. Leültem egy kis dressre, mint Márius a romokra s vártam. Az ajtó, ahol Florinda nagysám lebegő alakja eltűnt, csakhamar megnyílt s Leontina asszony lépett be. Arca ünnepélyes és komoly voll, mint egy kőszenté. Bizonyos fagyos reszketés futott át 'a hálámon, de mihamar leküzdtem gyengeségemet. — Nagyságos asszony, szólék mélyen meghajolva s kezet csókolva L°ontína asszonynak. Én az imént bátor valék megvallani Florinda nagysámnak legforróbb érzelmeimet, legelső és legutolsó szerelmemet. Azt ezennel ünnepélyesen megismételem s remegve várom a felelelet hogy remélhetek-e vagy sem? — Fiatalember, mondá Leontina asszony, mi tudjuk azt hogy On ki és mi. Tudjuk, hogy őszinte jellemes ember s szép jövő kecsegteti. De azt is beláthatja, hogy egyetlen gyermekünk boldogsága felett ily gyorsan nem határozhatunk. Kérem tehát engedjen nekünk megfontolást idot s ha leányom is szive szerint igent mond mi nem akarunk útjában állani boldogságuknak. Harmadnap újra beálliték Theuerbucher urékhoz Most már Theuerbucher ur fogadott egyedül. Mintha kihalt volna az egész s csak ketten élnénk: ő és én Miután virágos szavakban s költői stylusban neki is előterjesztem óhajtásomat: széles, kövér ábrázatát mosolygásra szedte s szó nélkül oda lépve egy üveges-almáriumhoz, kivett egy hosszunyaku finom badacsonyit s két pohánal elébünk tette. Azután elővette szivarlárcáját s egy kabanosszal megkínált. Miután a borból egyet hörpenteltunk s a szivarokra rágyújtottunk, igy szólt: — La es nőm szívesem egyezünk boldogságukba s ugy tudom, leanyomnak sincsen ellenvetése, miulán tudjuk, hogy önnek a minisztériumban előkelő állási Északi irányban azért hagytunk fel az adassa , mert innen már a szél és az eke a sírokat mar regen elenyészhet le. Déli irány bon pedig a hol szintén meg csak ket ásónyomnyira akadliínk- • -csontvázakra, azért hagytuk félbe a további kutatást, meri az ott kezdődő őszigabonaveiést pusztítani nem akartuk. Learatás utan folytathatjuk. A tegnap felásott tizenkét sírnak egyenkenti leírása untató mulatság lévén, csak a lényegesebbnek latszó körülmények érdemesek megemlítésre. Négy sirsor vonul északdéli irányban. A sorokban a sirok a ma is szokásos távolságban vannak egymaslo elhelyezve. A két keleti és a két nyugoti s.rsor kozolt a távolság egy lépéssel szélesebb mint a két-ket sirsor közölt. A csontvázak fejjel nyugotnak, lábbal keletnek, hanyatt fekve kinyújtóztatott helyzetben fekusznek. A karok rendszerint a csontváznak hosztengelyevel párhuzamosan a törzs mellé vannak helyezve. Egy csontváznál az ölbe volt hajlítva; egy másiknál pedig a jobb kéz a szívnek láják, a másik az ölben volt. Itten bocsánatot, elnézést és egy kis türelmet kérek, liogy elmondhassam azt, a mit hulláknak, vagy csontvázaknak épenmaradásáról vagy elenyészéséről tapaszlaltam, a nélkül, hogy a különbségeknek megmagyarázásra magamat képesnek érezném. Azért teszem ezt, meri a halászi temetőben is egyes csontváz részek elenyészésének rejtélyes kérdése merül fel. Egyptomban nem lehet a régi időből csontvázakat találni, hanem csak rothadástól mentesült összeaszott ember, krokodilus, macska, ibis, iehneumon sat. múmiákat, a melyekről azt tartják, hogy a bebalzsamozás tar totta fel ezeket jelenlegi viszonylagos epségükben Csakhogy ehez szó fér, mert a rotliadékony agyvelőt, a zsigereket kiszedték, a beleket kiürítettek, kimosták és a hullát illatos füvekkel látták el ugyan, de valószínű, hogy ezen minálunk ki nein próbált eljáráson kivül ottan a száraz éghajlat mentelte meg főképen a hullákat a végenyészetlől. Mehemmed Ali egyptomi zsarnok basának, alkirálynak uralkodása előtt, a Nílus torkolatánál évenkint atlagosan csak öt-hat esőzési nap volt. Feljebb a Nílus mentén pedig eső soha sem esett, ugy hogy 400 éves vályog épületeknek szögletei legkevésbbé sem mosódtak el. Éppen olyan épeknek maradtak, mint a mikor felépítették. Mehemmed Ali mint buzgó Mahomedanus a korán állal rendelt faültetést kényszereszközökkel terjesztet'e. Mikor mintegy 20 millió terjedelmes lombos fa növekedett; a Nílusnak deltájánál az 5—6 esőzési nap 50—60 ra emelkedett. A folyónak felsőbb részón pedig, otl a hol az dőlt eső soha seai \olt, 5- 6 esőzési na pot számlálnak. A múmiák tehát inkább köszönhetik a megaszalódásnak azt, hogy bőrüket esetleg beretvafenő szíjnak is használják, mint a szagos füveknek és az úgynevezett balzsamoknak, mely szerves anyagok 4—5000 év előtt is semmivé válnak. Múmiákért nekünk nem kell Egyptomba menni. Megtaláljuk ezeket Palermoban a franciskánusok kriptájában, Brémában az ottani Dómnak sírboltjában, a hol a löbb százéves múmiákat pénzért mutogatják, ami pedig talán a kegyeletbp is ülközik. Ezeknek sem az agyvelejét, s m a lüdejét, máját, beleit ki nem szedték, hanem csak önkéntesen válta* múmiákká. A barbár magyar Szenliványi család a szentiványi temp'ómnak kriptájában nyugvó, valamint a Kállay családnak anagykállói templomnak — most már befalazott sírboltjában pihenő mintegy 40 múmiáját, a melyek előtt 40 év előtt az enyészett felelii elmelkedéssel, de levett kalappal és kegyelettel állotlain meg. kincsen a Szentiványi és Kállay csaladban üzleti szellem, mert különben a magát legműveltebbnek tartó nyugolnak és délnyugotnak példájára mennyi baksist zsebelhetne be őseinek jóvoltából. van s máskülönben is okos, szellemes ember, akinek a nevét jól ismerjük a „Nyírvidék"-bői. Mielőlt azonban boldog emberre tenném, szükséges, hogy egy kis történetet meséljek el életemből. S ha azután is megmarad elhatározása mellett, részemről nem lesz más bálra, mint atyai áldásom. Ezen szavak ulán karonfogott s bevezetett egy, általam eddig nem ismert kis szobába. Ez a kis szoba egészen üres volt, csak egy üvegszekrény állolt benne. Ezen szekrényben egy emberi fej volt — viaszból. Amint a maszkot alaposabban szemügyre velíem, meglepetve kiálték fel: — Hisz ez a Theuerbucher ur feje ! — Igenis, mondá ő, ez az én valóságos fejem, mert nekem, fiatalember, fejem nincsen ! Ezen szavakkal újból karonfogott s kivonszolt oda, hol előbb ültünk, a bor mellé. Miulán egy-két pohárral felhajtánk s szivarjainkat éleire szívtuk, Theuerbucher úr a következő elbeszélésbe fogolt: — Fiatal koromban nagy nyomorba jutoltam. Szüleim vagyontalanul elhaltak s én iskoláimat sem tudtam befejezni. Mindenütt kopogtattam, mindenütt kérvényeztem, sehol sem kaptam állást. Egy szép nyári napon az utolsó filléremtől is elbúcsúzva, a kétségbeesés szélén állék. Zseb mben nem volt egyéb, mint egy csomó tökmag. Lesétáltam a Duna-partra s ahol senki sem jár, a lépcsőkön leülve, hozzáfogtam ebédelni. Amint a vízbe bámulva javában csemegézek, egyszerre egy fiatalember lépett mellém. Bocsánatot kért, lio y a lépcsőkön ő is helyet foglalhasson. Miután én szívesen beleegyeztem, azt kérdene, hogy mit eszem? Nyilván azt gondolta, hogy a yagyonos-osztálylioz tartozom s ebéd ulán töllött bonbonokat szopogatok. Felvilágositám, hogy biz ez tökmag s ha talán szerali, megkínálhatom. Miután ő igenlőleg intett, átnyujték neki hét szem tökmagot. Ezeket jóizüen elfogyasztva, életrajzi ada'aimit kérdezé. Gyomrom ekkor hatalmasat kordult. Ő mindent megértett s ad mondá, hogy ily termettel, de különösen ily fejjel, mint az enyem, nem volna muszáj nélkülözni. Kíváncsian tudakolám, hogy hogyan érti ? Hát csak ugy — viszonzá — hogy például az anatómiai muzeuin most is kerestet oly kifejlett emberi koponyákat, melyek rendA barbár magyar az ilyen undorító kegyelttsértő üzletre neui tud vetemedni. Az elnior.doitakból csak azt akartam Miozni, hogy a mumia-kérdés ed lig míg tisztába hozva nincs. De ezzel a homályos kérdéssel kapc olatosan menjünk tovább; még pedig csupán állalmi és az ásatásokban velem együtt résztvevő társaimnak észleleleinek alapján, a nélkül, ho^y az észlelt körülményekből következtetéseket mernék levonni. 1867. vagy 68 ban a hugyaji határnak egy sivár homokfuvásos részén a szél csontvázakat takait ki. Megboldogult báró Vécsey József és dr. Rómer Florissil nyolc sírt fedlünk fel itten. C ak egyetlen csontváznál lalaltunk sirmel.ékletet, — egy kis rozsdamarta bronzs; ijdiszilést a-i öv tájékán — a melyet Róm ?r honfoglaláskorinak ösmert fel es a melyet muzeumunk ma is kegyelettel őriz. A bolygatatlan csontvázak annyira el voltak porladva, hogy bár a csontvázakat tollkéssel, nagy gonddal faragtam ki, csak egy két csont-zilánkot és egy koponyát sikerült sértetlenül kiemelni. Pár nap muiva Cdóbel Imre öreg barátomnak meghívására, ugyancsak báró Vecsey és Rómernek társaságában, a Czóbelek ajaki birtok tra mentünk egy kőkorszaki lelhelynek átkutatására, a miről mostan azért tartom kötelességemnek visszaenilékezes alapján részletesen beszélni, mert báró Miske Kálmán nagytndasu régeszünktől Kőszegiől, a'<i hazai régészünknek teren — a külföld előtt is kimagasló alak — épen most kaptam levelet, a melyben az ajaki leletről tudakozódik, a melyről megboldogul! Rómer Floris csak futólagosan emlékezett m?g az Arch. Értejilőben. Nyíregyháza, 190á. április 7-én. Dr. Jósa András. (Folytatjuk.) Giardincttó. Deák Feroncz és Yörö.-Jiiartliy Mihály. Idősbb Szalánczj Ferencz barátom tegnap a következő kis epizódot mondotta lollamba. Az 1844-ki országgyűlésnek szétoszlatása után 1845. év tavaszán Budapestről Zsibóra utazlak br. Wesselényi Miklósrak látogalására. Útba ejtették Apagyol és Téthet a hol Zoltán János a'ikori híres alispánt illetve Bonis Sámuel országgyűlési követet, a kinek lüzes szónoklataiban az az 1847-ik országgyűlésen én is sokszor gj önyörködtem, mint régi jó barátjukat látogat!ák meg. Apagyról a hal kilometer távolságra eső Tethre D ák Feroncz kocsin, Vörösmarlhy Mihály puskával a vailun és vadásztaiisznyával gyalogszerel ment, hogy a két községek közt elterülő nedves vagy mocsaras berkekben szalonkára vadásszon. A mikor Vörösmarlhy Mihály Télhre megérkezell, azt kérdi tőle Deák Ferencz: „Mit lőttél Miska?" „Egy szalonkát." „Hány töltéssel ?" . „Mu'asd a tarisznyádat." Megvizsgálván a tarisznyáját, hét üres pationl talalt benne. Megjegyzendő, hogy a hátultöltő puskákat megelőző időben bádogpatronban tartották a iöltést egyik végén a puskaport, másik végén a sörélett (ártották szösszel bedugva, a mi a puskának megtöltésénél fojtásul szolgait. Ezen alkalommal jelen volt az akkori apagyi, később demecseri ref. lelkész Csiszár Imre is a kilől ezen hagyomány származik. Csiszár meg lévén hatva attól, liogy a már akkor is két nagynevű emberrel, Deákkal kivül kicsinyek vagy rendkívül nagyok s ezeket anatómiai célokra felhasználva, busásan megfizeti. S mi szüksége lesz önnek a fejére tisztelt ur, ha meghalálozik ? lla én önnek volnék, mondá bi/.talólag, azonnal elmennék a muzeumba s eladnám a fejemet. Cs khogy az enyém, mivel éppen rendes emberi fej: nem használható semmire. De az ön feje akkora, hogy ahhoz csak az időst bb Wekerle Sándoré hasonlít, akinek pedig senmi szüksége sincs rá, hogy fejét eladja. Ezek után kérdeseimre azt is megvallá, hogy ő tényleg borbély vob, de most verseket ír. Én sérlődötten utasitám vis

;za ajánlalát s azt feleltem, hogy ez a fej, az én fejem s nem eladó. M>g az nap délután azonban tilkon elmentem az anatómiai muzeuin igazgatóságához. Egy magas, szikár, kopasz ur, aki tat ka mellényt, aranyláncot és pápaszemet viselt, meghallgatott. Miután fejemet megnézte, megtapogatta, megm >rte, kicirkalmozta, ráprób.'lt 12 kalapot, 6 kosarat s egyikbe sem fért bele, kijelenté, liogy hajlandó megvenni. Egy fél óra mulv i készen volt a szerződés, melynek értelmében köteles vagyok halálom esetére fejemet végrendeletileg a muzeumnak hagyományozni, oly formán, hogy ezért engem 500 frt illet, melynek hiányia'an felvéleLt a szerződés aláírásával elismerem és nyugtázom. A szerződést megpecsételtük, tanuk elolt aláiituk s én az '500 frtot felvettem. Ez a pénz volt boldogságom megalapilója. Ami kevés adósságom volt, kifizettem s tisztességesen felruházkodlam. S higyje el kéiem a szolid külső s a jó modor a legjobb ajánló levél mindenült Par hét múlva egy előkelő budapesti cégnél kaptam alkalmazást, mint könyvvezető havi 150 frt fuetésse'. A cégtulajdonos egy fél év múlva elhalt. Az üzletel most a f lesége vette át, aki akkor viruló szép fiata! asszony volt. Csakhamar bizalma= viszony fejlődölt ki közlünk s a gyász év leteltével a szép özvegyet oltárhoz vezellem. Ezzel egy csapásra boldog, gazdag emberré leltem, ki a legelőbbkeiőbb positiót vivta ki magának a társadalomban. Feleségem révén, aki előkelő családból származik, magas összeköttetésekre teltem szert. Méltóságos urak, bárók és grófok leltek barátaim. Azóta 20 év telt el s én boldog voltam. Szerelmünket az ég megáldotta F'orindával. Elfelejtettem már muzeumot, koponyát, ölszáz forintot. Nem r g