Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-04-05 / 14. szám

1 14-ik szám. Utazás Nyíregyháza körül (hol szekeren, hol gyalog.) XIV. ti ár pihenőkkel megszakított, de elég hosszú utat teltünk meg Nyíregyháza körül. Ki lehetne még ezután terjeszkedni a város fogyatékos tisztaságára, a villanyvilágításra, amelynél drágább az egész országban nincs s arra is, hogy vájjon miért az olyan méreg drága: ki lehetne terjeszkedni a kaszárnyaügyre s fel lehetne vetni azon teljesen jogos kérdést, hogy törvény és szabályrendelet ellenére, vájjon miért nem járult a laktanya épitési költségeihez a vármegye is? Időszerű lenne az a kérdés is, hogy mikor lesz már valahára kikövezve legalább a városnak központja. hogy ennek megtörténte után ezek a központi ulczák és terek locsolhatok is legyenek s igy nyáron át a varoshoz kötött lakosságnak menedékül szolgálhassanak? Miért nem épülnek már viztartányok a város külömböző helyein, miért nincs még megfelelő vízvezetékünk. hogy a Népkert a Dessewífy, Károlyi, Széchényi és vármegyeháztéri kertek locsolhatok lennének? S mit érnek mindezek, ha már július hóban rendszerint kisül bennük bokor, fű és fa ? Ki lehetne még arra is terjeszkedni, hogy havonként 20 forintjával fizetett (tehát a közbéresnél is gyengébben dotált) 25—30 rendőrrel lehet-e a város területén megfelelő rendészetről szó stb.; de hagyjuk ezt máskorra s várjuk be, hogy vájjon keletkezik-e a jövőben egy -— más irányban valamely üdvös mozgalom. Most még csak azon kérdést érintsük itt általános nagyobb vonásokban, hogy vájjon Nyíregyháza városának önállósítása, s törv. hat. joggal való felruházása üdvös lesz-e Nyíregyháza városára és a vármegyére nézve. Szabad városokat már az Árpádház korából ismerünk. Közjogi állásuk azonban csak II. Mátyás uralkodása alatt lett törvényileg szabályozva. Már Werböczi hármas könyvéhen külön fejezetekben emlékszik meg a szabad városok magánjogi és törvénykezési viszonyairól, s tudjuk, hogy már a vegyesházbeli királyok alatt a követküldési jogot gyakorolták; de csak egy későbbi törvény veszi fel őket forma szerint a Karok és Rendek sorába, mint utolsó 4-ik rendet, amely a diaetákon egyetlenegy szavát legutóljára, az „absentium ablegati"-k után érvényesítheti. A szabad városok kiváltságai és törv. hatósági jogai egyenlő lépést tartottak ugyan részesülésükkel az ország politikai jogaiban, de a nemzetnek dédelgetett gyermekei soha sem voltak. Ezt számos törvény igazolja : igy p. o. eltiltják a városokat nemesi birtokok megszerzésétől ; elrendelik, hogy a városok birtokait a vármegyéktől elszakítani nem szabad, s I. Lipót V. decretuma kifejezést ad azon rendelkezésnek is, hogy ezentúl a szabad kir. városok száma ne szaporittassék. S .valóban — Szabadka volt az utolsó mezőváros, mely 1779-ben szab. kir. városi rangra emeltetik. De nemcsak politikai és közkormányzati szempontból képeztek a szabadalmazott városok úgyszólván egy corpus separatumot a nemzet testében, de századokon keresztül nem volt meg az akadálytalan érintkezés a város és a vármegye társadalma között sem. Előre látható volt azonban, hogy ezen inferioris szerepkörből e városok előbb-utóbb kibontakozni fognak. Hatósági jogaiknak fejlesztése, a politikai jogokban való egyenlő részesülés, a vidéknek pusztulása, az intelligens elemeknek a városokba való özönlése, s a városok fejlődését szemelött tartó közlekedési politika, mindez aránylag igen rövid idő alatt változtatta meg a helyzetet. Hát ez sok tekintetben örvendetes jelenség ; csakhogy ott tartunk maholnap ahol a római birodalom, amelynek felbomlásához nagyban hozzájárult a vidék elnéptelenedése, vagy Francziaország ahol a korlátlan központosítás jelenti a vég közeledtét. Nálunk, ahol egy jogar alatt két egyenjogú államfél áll egymás mellett s gyakran egymással szemben, ahol a nemzet számos vonatkozásokban nem intézője saját sorsának, nálunk a törv. hatóságii városok szaporítása s ettől elválhatlanul — a központi hatalom növelése, hasonlóul veszélyt rejt méhében. Nem kell messze mennünk ennek igazolására, elég ha egy futó pillantást vetünk a lefolyt alkotmányvédelmi harczra s constatáljuk, hogy 25 városi törv. hatóság között csak három, névszerint Hódmezővásárhely, Kassa és Selmecz — Bélabánya fejtettek ki komoly ellentállást. fis miért ily csekély számban? Kizárólagosan azért, mert a vármegye és a törv. hat. városok közötti érdek és érintkezési szálak megszűntével e városok feletti közvetlen és korlátlan rendelkezést a központi kormányzat ragadta magához és gyakorolta azt a városokban akadálytalanul akkor is, amikor a törvényhozással és az egész nemzettel ellentétbe jutott. Ily előzmények után és fontolóra véve azt, hogy a nemzet ma is — vagy talán ma inkább mint valaha — egy mélységes politikai örvény szélén áll, nem hazafias czélt szolgál, és nem tesz szolgálatot az országnak az, aki a vármegyék politikai kereteit megbontani akarja s azt megbontani engedi. A városi törvényhatóságok szaporítása tehát a limine kizártnak tekinthető. A gyakorlati akadályok pedig, amelyek Nyíregyháza város önállósításának útjában állanak, ha nem számosak is, de elég fontosak. NYIRVIDÉ

K Könnyen rendezhető akadályok u i. azok. amelyek a városnak a vármegyével való közös viszonyaiból szármáznák; anyagi szempontból sem lehet a város önállósítása ellen kifogást emelni, mert hiszen e tekintetben Nyíregyháza nem állana az utolsó helyen a többiek között. És budgetjét sem lenne kénytelen ezután tetemesen emelni, mert hiszen megszabadulna a vármegyei pótadóktól s tudjuk, hogy személyi kiadások czimén Nyíregyháza r. t. város jelenben sem ad ki kevesebbet, mint p. o. Versec-z, Selmecz, Sopron, l'ancsova és Komárom. Intelligencziájából is kitelnék — de akkor aztán szegre kell akasztani a felekezeli szempontokat — egy tisztikar, s elvégre az esetleg felmerülő hiányt kölcsön utján is lehetne fedezni. S végre megengedem még azt is, hogy a város lakosságának aránylag csekély megterheltetésével megfelelhetne a város azon culturalis követelményeknek is, amiket egy anionom városnak teljesítenie kell : s igy nem is ezekben rejlik a város önállósításának nehézsége, hanem egy más, senimiképen nem corrigálható körülményben. Minden elfogulatlan bíráló u. i. el kell hogy ismerje, miszerint a város értelmiségének egy tekintélyes részét az itt megtelepedett vidéki uri rend képezi, s hogy a képviselőtestületben is ez az elem képviseli a város intelligentiájával egyetemben — a haladó elemet. Milesz mármost ebből a képviselőtestületből, illetve a jövendő városi hatósági közgyűlésből és tanácsból, lux ezek az elemek innen kivonulnak és bevonulnak helyükre a bokortanyák és a szakszervezetek! És megfordítva : Mi képe lesz megint a vármegyei törv. hat. bizottsági közgyűlésnek, ha a város értelmisége — az indigenákkal együtt vagy akár azok nélkül — annak örök búcsút mond. S vájjon miként alakulhatnak meg, s hogyan funetionálnak majd a vármegyei törv. hat. albizottságok és választmányok ezek nélkül? Dehát mikor és miben is akadályozta a vármegye Nyíregyházát fejlődési törekvéseiben ? Nem a vármegyének, a szerető édes anyának tápláló emlőin fejlődött-e a város és lett irányító központjává a vármegyének ? Fontolja meg mindezeket a város és — ne váljunk el! Kállay András. Csevegés muzeumunk érdekében is. VIII A következetlenség vádját kikerülendő, nem lehet ezen sorokat másként folytatni, mint a hogy kezdődtek, t. i. zürzavarosan. Olt hagylam félben, hogy a mi őskori leleteink azt bizonyítják, hogy vidékünket az őskorban aránylag magasabb műveltségű ösmeretlen nép^k lakták, inint középeurópát, a honnin most a keleti népeknek kulturképességét lekürlölik, pedig még a középkorban is nem más, mini a Mohamed vallását köveiő, keleti származású arabok, a mórok voltak a magasabb tudományoknak ápolói spanvolországban, a kiket a vallási fanatizmus üldözött ki Európából és tiport le, hogy tovább ne ra gyogjon; azt a nép. t a mily az alchymíával a mai vegytannak ágyát megvetette; az algebranak es matematikának — a megcáfolhatatlan tudománymk — anyja volt; a mely H^p a csillagászaiban annyira haladt, hogy némely ludósok szerint már azon törvényeket is ösmerle, melyeket századok múlva a világhírré vergődött Keppler csillagász ujbol felfedezett. Ennek a mohamedán vallású népnek Cordovában már akkor volt ludo.nány-egyetem", misor a világnak egyéb részeiben még lelki sötétségben botorkáltak. A magasabb műveltségre vágyó gazdag keresztényeknek a Gordovai fgvelcm volt Mekkája. A Krisztus utáni X-ik században a nagytudományu és fenkölt lelkű Il-ik Sixtus pipa is, a ki Szent István királyunknak koronát küldött, a cordovai egyetemet látogatta. Nem a vallás a tudományok haladásának talabcra, mert hiszen Ghína, Keletindia, Perzsia, Egyplom. a régi Görögország, a régi Róma, Gordova, Peru, Mexikó, a rejtélyes Yukalán, magas műveltségre jutottak, dacára annak, hogy lényegesen különböző vallásúak voltak követői. A haladásnak akadálya nem a va

!lás, hanem kis részben a faj, a talaj a melyből a népek életszükségleteiket fedezik ; a politikai széttagoltság, a mely tagoltságoknak élén hol egy sült bolond Nero, Caligula, Ileliogabalus áll, hol pedig egy fentkőit lelkű lángeszű József császár, — a ki kár hogy nem magyar király volt — Kálmán, Ilunyady Mátyás vagy Nagy Lajos király, mert hát „DJ capite foetet piscis". Hála Istennek, hogy a vallásháborúkkal a felekezeti fanatizmus is őrökre letűnt és csak hatástalan nyomai maradtak meg. A vallási fanatizmus — sok vérontás és embersütés ulán — most már nem akadálya a haladásnak. Az egyeduralmi önkény, a melyet a legjobb szívű uralkodónál is csak az udvaroncok suggerátnak, Európának most már csak északkeleti részében vonaglik. Most nem a vallás, hanem a hatalmi érdekek szolgálalába hajtott nyelv fanatizmusnak korit éljük, amely mesterségesen felidézett harc egyes népeket elpusztít hat, de a kőzkincscsé vált tudományoknak fejlődését most már meg nem akadályozhatja Eszakamerikáben, — hogy sokat ne kavarjak össze —, Texas, Arkansas subtropicus éghajlat alatt vannak, míg Nebraska, Washington vagy Michigan államok a magas északon. Vannak egymástól sok ezer kilométernyi távolságban virágzó államok, állattenyésztő, növénytermelő, ipíiűző államok, a mely ellentélek nálunk világraszóló tömeges embergyílkolásnak szolgálna ürügyül. Oltan nem falják fel egymást a kik magyarul, oláliul, németül, horvátul vagy volapükül beszélnek. Mi pedig most kényszerítve vagyunk, a politikai viszonyok között egymást marni, esetleg felfalni Olt senki sem zúgolódik azért, mert az állt innak angol a hivatalos nyelve. Az Európánál sokkal nagyobb Észak-Am erika ban 30000 katona ásit. Európában pedig vagy t'u millió katona vicsorítja egymásra a fogát és csak azért nem harap, mert tinija, lio^y ő sem megyen el szárazon. Ilo^y miért nem lehelne ez igy nálunk, azt csak azért nem mondom el, mert dutyiba kerülnek. Tehát csak gondolom. Az osztrá'c büntető törvénykönyvnek I-ső §-a szerint „A gon lolat nem büntethető." M után névl-'g nem, de tényleg osztrák provinc.zia vagyunk, ez alá a paragrafus alá Lúvok. Na de abban hagyom ezt a pol likai szinezelű discursusl — a mivel csak gondolatban szoktam foglalkozó _ mert hát nyelvvel n m lehet a bagnétot felnyalni. , Csak mentől kevesebb katonat kívánok, azért, hogy sem minket m^g ne bódítsanak, sem pedig mi oátrakni agyarok el ne nye hessük a világol, mint azt Solferítvnál és Könígnüznél megtettük. Eddig csikóbőrös ku'acsoc

;kámmal elbeszélgetvén ; ö=s?e-vissza kalandozván, visszatérek oda, a hol elhagytam és megemlítettem, hogy az influenzától, — nmely BJIÍ Mihály módjára lélegzetemül akart megfosztani, — néhány napra délvidékre menekülöd, baktériummentes tengi ri levegőt sz

;ppantani. Nyíregyháza, J908. április 3 án, Dr. Jósa András. Néhány szó a nök választói .jogáról. — Elkésett, de nem komoly gondolátok. — Nem régen a magyar feministák küldöttsége jáit a ])írlamentben a Híz elnökénél és a belűg)miniszternél. lvilejtetle pedig ez a küldöttség álláspontját a nők \álasztóí j 'gáról. Mindkét államférfiú nagyon udvarias volt. de kü:önosen a belügy miniszter nem vette egészen komolyan a küldöttséget. A lapok meg éppen kiaknázták a dolog humoros oldalát. Végeredmenyben pedig örült mindenki, hogy ez az ügy nálunk még csak kezdetleges stádiumban sincsen. Mi készteti a nőket egyáltalában arra, hogy mozgolódjanak ? Nem lehet más, mint a jeltn sivársága. A jelen sivársága, melyben nem tud virulni a költészet virága, a jelen sivársága, mely az emberek szörnyű, egyniasirání teljesen kíméletlen tültkedésében csúcsosodik ki. Kimondják a feministák azt a borzasztó mondást. „Rabszolgává sülyedt a nő!" S akiinek leikéig ez a jaj-zó elhatol, lelkükbe vésik, hogy lelküket harcra ingerelje az ádáz ellenség ellen. — Okos feminista nőktől migkérdezteni, hogy nincs-e minden senlimentalismus nélkül ez a nagy küzdelem? Hiszen a sentimentalismus hozzá tartozik a női egyéniséghez, léptennyomon kitör s ha rget kér, eget kap! Vagy tán divat kérdése az egész ? — Az egyik okos nő, ki a magyar feminista mozgalom egyik vezé e, erre egy egész könyviárt mulatott nekem, mely a nőkérdéssel tudományosan foglalkozott. Ehhez a könyvtárhoz utasított, mely minden kérdiisemre megadja majd a választ, sőt ezen felül még ki is gyógyít az ilyen léha kérdésekből, melyeknek semmi komoly alapjuk nincs, melyek különben is arnyira elcsépellek, hogy még érdekességet sem lehet bennük találni. Igazat adtam neki. de a könyvtárnak is, még pedig olva-allanul. Nem vitatkoztam, mert nőt ':el vitatkozni nem lehet. Maradtam a regi, tudomány né'kül való állásponton: add meg mindenkinek, ami őt megilleli s amiben más kára nélkül gyönyörűségét találja. Mikor a válasz'ói jogról volt legutóbb szó, Kozma Andornak egyik igen kedves irásara gondoltam, melyben azt mondja többek közölt, hogy ő még a csecsemőnek is megadná a választói jogot, csak az övét vennék el. Még mindig nem birom megérteni, hogy a nők annyira jogtalanok volnának, mint a mennyire a feminisla nők hirdetik. Még mindig nem birom megirteni, hogy a férfiak lelkéből kihalt volna a nőiességnek az a tisztelete, mely még akkor is megnyilvánul, ha a kérdéses nő vételt a nőiesség ellen. Ott a trójai háború. Helénája, olt az a keztyüs hölgy, a kit — mint a későbbi f jlemények mulatták, nem tisztelt ugyan levagja, de azért elhozta keztyüjel az oroszlán ketrec bői. Olt \an Gyrano Roxanja, aki annyira negédes, hogy szinte kezd nőietlen lenni s akitől mm mer szerelmet remélni a legbátrabb költő csak azért, mert hosszú orra van. S ott vannak a többiek mind, Kik nem kiabálták, hogy „rabok vagyunk s rabok tovább nem leszünk!" mert bizony a regi, poézissal leli világban még a cselt'd sem rabszolga. Addig míg a poézis csődöl nem mond, addig a nő a teremtés ura s absolutismásának édes jármát szívesen nyögi az igaz férfin addig ,mig a poézisnek éltető forrása tud lenni a nő, addig a női jajszó nem fakadhat a szívből, de ha ezt a hivala

cát szegre akasztja, nem segit iajIa — az általános, nőkre is kiterjesztett választói jog sem. Igaz, vannak sokan, akik azt tartják, hogy a költészet csődje már el is következett s hogy ami még van belőle, az is talán, csak „papírmasé". Nir.cs igazságuk. Az a raktár, amit a régiek töllöltek meg egykor elpusztíthatatlan áruval, még meg van, azt a por belepheti, de meg nem emésztheti soha. Ahhoz kell az emberisegnek visszatérnie, ha a nőkérdés veszedelemmel fenyeget. Vannak ott vará/slükrök, melyek két képet mutatnak egyazon egyénről, megnnitatjak, hogy milyen s milyennek kell lennie. A nőről éppúgy kettős képet mutat, mint a férfiúról. Én a magam naivitásában a parlament leendő nőtagjait csak rövidrenyirt hajú, pápaszemes hölgyeknek tudom elképzelni s ezek igen veszedelmesek, meit nagyon eszesek és nagyon — lövidlátók. A gyermeknap. A költő a gyermeket az ég virágjának mondja, az államférfi! az állam jövő íVnlartóját lá'ja benne, a a socíólogus a leendő társadalmat alkolja meg belőle; nekünk pedig édes mindenünk, vérünkből való vér, husiinkból való hus. Eribelő tehát, ha a müveit államok legújabban mintaintézményekkel igyekeznek odahalni, hogy a testi