Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-29 / 13. szám

29 12-ik szám. NYIRVIDÉK 1908. március 22. A földniivelésügyi kormány mindenütt buzditólag hat az ily irányú tevékenység felköltésében. És ez természetes is, mert nagy közérdek fűződik ahhoz, hogy ezúton is lehetőleg fejleszteni igyekezzünk a magyar állattenyésztést, amely a nemzeti közvagyonnak tekintélyes részét képezi. Megvan a szándék bennünk — és mihelyést a törvényhozás nyugodtabb menete megengedi — ezen szándékunkat valósággá kívánjuk váltani, oly intézkedések intézményes, törvényben alapuló biztosítékait megszerezni, amelyek közgazdasági életünk ezen ágazatának fejlődését lennének hivatva előmozdítani. Állataink és állati termékeink számára rendelkezésre áll egy hatalmas fogyasztási piac 10 évi időtartamra. Tisztán a kormány céltudatos vezetésétől és a magyar gazdatársadalom erélye tőt függ, hogy a kedvezőbbnek látszó viszonyokat ki is használhassuk. A magyar földmüvelés érdekei sokszor kezeltettek mostoha gyermek módjára. A helyzet ma megváltozott. Hiszem, hogy a nehéz küzdelmeket átélt gazdatársadalomra jobb napok következnek, amely időt kinekkinek fel kell használnia anyagi megerősödésének megalapozásához. Legyenek meggyőződve, miniszterem —- és mi, akik munkatársai vagyunk — meleg szívvel, kitartó akarattal küzdünk ezen irány szolgálatában és csak egy törekvésünk van: szolgálni a magyar föld, a magyar gazdaközönség jogos érdekeit ! Ezzel a tudattal s ezzel a határozott Ígérettel a jövőt illetőleg, a kiállítást ezennel megnyitottnak van szerencsém nyilvánítani. Zajos éljenzés fogadta az államtitkár beszédét, a diszes emelvényen elhelyezett ungvári katonai zenekar rázendített a Hymnusra. Liplhay Béla elnök ezután Mezőssy Béla államtitkárral s a rendezőséggel fölment az emelvényre s onnan a kövelkező beszédet intézte a közönséghez : „Gazdák ! Iparosok.! Kereskedők ! Munkások ! Vendégek ! Polgártársaim! Üdvözöllek benneteket a munka c szent ünnepén ! Hála a jó Istennek, megérte a Kisvárdavidéki gazdakör ezt a szép napot, hogy megünnepelheti megalapításának fertály százados évfordulóját. Hogy ünnepelhetne a gazdakör méltóbban ilyen nagy napot, mint hogy felszólítja az iparosokat, a kereskedőket, a munkásokat, hogy Testvérek a munkában! Gyertek! Ünnepeljünk együtt! Együtt dolgoztunk, együtt ünnepeljünk. Egymásra vagyunk utalva, egymás nélkül nem érünk semmit. Hogy boldoguljon a gazd , ha nem segít neki az"iparos és a munkás; mit áruljon a kereskedő, ha nem szolgáltatják árucikkeit Testvérei és mit egyen a világ, ha nem terirH a gazda kenyeret. — Egymásért kell hogy éljünk, egymásért kell hogy dolgozzunk ! — Keressük azt, mi összeköt bennünket, s kerüljük, mi elválasztja érdekeinket. aH más tanokat hirdet, nem emberek közé való, ki kell dobni a társadalomból, hogy békében munkálkodhassék mindenki saját hatáskörében az emberiség, a haza javára. A kisvárdavidéki gazdakör örömünnepét ezen szellemben kívánván megünnepelni, e kisvidék munkájának eredményét egy szerény kis kiállítás keretében mulatja be, melyet megnyitottnak nyilvánítok ezen szóval: Isten áld meg a Magyartl" Mezőssy Béla államtitkár ezután, Liptay Béla, Szalánczy Bertalan és a rendezőség néhány tagja kíséretéember elölt. Ezzel kapcsolatban elbeszélte azt is, hogy 1846. évben bekerült az egri vármegyeházi börtönbe egy Hossi Gáspár nevü bátori fiatal paraszt, aki — mint a községnek gyalog pandúrja (mostani néven „beirendőr") — egy embert templomrablás gyanúja miatt halálra kínzott. El is ítélte a megyei tábla több évi börtönre. Ez a fiatal palóc ember neki megtetszett és kivette a börtönből magához „konyhás rabnak." Hogy ez mi? azt is elmondom. A jó magaviseletű rabokat akkor nem bocsájtották haza feltételes szabadságra mint most, hanem valamelyik „igazság embere" a házához vette és cselédjének tartotta addig, mig a reá kiszabott időt ki nem töltölte. Ez volt a konyhás rab. A fiatal palóc magát megszerettette és ő megtanilotta ezt irni és olvasni, 48. tavaszán megtanította a fegyverrel bánni aztán kioktatta a katonai lépésekre, v«gre haza kü'dte, hogy a falu embereit a fegyver fogásra és katonai lépésekre tanítsa ki. Arra már én is emlékezem, mikor ez a „Gazsi bácsi" — mert mi gyermekek csak ugy hívtuk — ösze szedte a falu embereit és a falu m getti „Hosszú" rélen tanította őket: „fél jobb," „fél bal," „jobbra nézz," „balra nézz," amiből persze nagy kavarodás történt. A népség Gazsi bácsira rátámadt, ne tegye őket bolondi és elmentek haza, Gazsit olt hagyták a faképnél, mint szent Pál az oláhokat. Ez a Gazsi bácsi volt az első, aki a porftlleglől megrémüli, a nála lévő puskát eldobta és szaladt haza, ahol aztán a krumplis verembe elbujt és onnít alig birták tyukkal-kaláccsal is kicsalni. Jellemző az akkori közlelkesedésre a következő eset is. Midőn már a szabadságharc kitört és a fegyverfoghatókat verbuválták, egy bátori fiatal paraszt: Pallagi János sehogy sem akart katona lenni, de mit csináljon? hová legyen? Elbujt a rengeteg őserdőben, ami akkor még a vidéket környezte. Vitt magával egy nagy tarisznya eleséget. Mikor az elfogyott, éjjelenként járt haza kenyérért és szalonnáért. Tudta ezt a falu népe mind és gúnyból elnevezték bogárnak, ^ajla is maradt ez a név örökre, de még a gyermekein is. ben a kiállítás megtekintésére indult. A szemle mintegy két órán át tartott. Délben a kiállítás vendéglőjében bankett volt, melyen felköszöntöket mondtak: Liptoy Béla a királyra, Szalánczy Bertalan Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszterre, Reizman Jenő a kereskedelmi miniszterre, Orosz Miklós Mezőssy léi a államtitkárra, Mezőny Béla Liptay Bélára, Szalánéy Bertalan a kisvárda vidéki gazdakör tagjaira, Kastbl Ferencz a gazdakör elnökeire, Liptay Béla a vendégekre, Jármy Miklós Nozdroviczky Györgyre, Erőss Györgyre ós Kerekes Józsefre, Szalánczy Bertalan a rendező bizottság tagjaira, Liptay Béla a hölgyekre, stb. stb. Közöljük itt a hét csoportba osztott kiállítók névsorát : I. Szarvasmarha — nagy tenyésztők: Bodor Zsigmond Dombrád, Burger Pál Nyíregyháza, Csohány János Hajdúnánás, Csorvásy Miklós Hajdúnánás, Fanesovics Mátyás Gutitelck, Friss testvérek és Halmy Géza Darusziget, Grósz Jenő TiszaSzalka, Haas Ignác Nyíregyháza, Jármy Andor Nagydobos, Jármy Márton Kótaj, Jármy Miklós Eperjeske, Jászóváry prépostság Ricse, Jászóváry prépostság Gáva, Kállay András Nyíregyháza, Klár Gusztáv Nyíregyháza, Klein Testvérek Tiszaőrs, Kubinyi István Ujfehértó, id. gróf Lónyay Gábor Pátroha, Mándy Samu Kékese, id. Nagy Gyula Pátroha, ifj. Nagy Gyula Pátroha, Nozdrovitzky György Döghe, Pollák József Fényeslitke, Reisman Hermán Kisvárda, Stern János Ujfehértó, Schwarcz Jakab Nyirvaja, Szalánczy Bertalan Komoró, ifj. Szalánczy Ferenc Nyirbogdány, Szentmiklóssy Sándor Szakoly, Tóth Miklós Kótaj, báró Vécsey László Szenna, VVeinberger Samu Gyulaháza, Zoltán Sándor Székely. II. Sertés és juh tenyésztők: Bedeő Lajos Karász, L^erjessy Béla Gyulaháza, Friss Testvérek és Halmi Géza Darusziget, Grósz Jenő Tiszaszalka, Haas Ignác Nyíregyháza, Mácza Endre Kisvárda, Pollák József Fényeslitke, Reisman Hermán Kisvárda, Rochlitz Dávid fiai Mándok, özv. Rosenberg Mártonná Karász, Szalánczy Bertalan Komoró, Weinberger Samu Gyulaháza. III. Baromfi-, ga'aml- és házinyúl tenyésztők: Erőss Györgyné Fényeslitke, Eisenkolb Frigyes Szelcvény, Gömöry Frigyes Bercel, Haas Ignác Nyíregyháza, Jármy Béla Laskod, Jármy Jáncs Nyíregyháza, Koncz Ferencnc Komoró, Kricsfalussy Ferenc Nyíregyháza, Oláh Károly Kisvárda, Rochlitz Samuné Baka, Szalánczy Bertalanné Döghe, gróf Vay Gáborné Berkesz, Vidéry Frigyes Nyíregyháza IV. Kereskedelem: Berger Ignácz és Táisa könyv- és papír kereskedő Kisvárda, Eötvös Lajos és Társa mükertészete Tarczal, Frigyesi Simon és Fia Littkc pezsgőgyár képv Kisvárda, Major István vaskereskedő Kisvárda, Nuszbaum Ármin játékkereskedő Kisvárda, Rosenblüth Simon gyarmatáru nagykereskedő Kisvárda, Sárgabolt rőfös kereskedő Kisvárda, Smilovits Dezső férfidivat kereskedő Kisvárda, Sípos Testvérek rőfös kereskedők Kisvárda, Weinberger Ignácz cs Fiai gyarmatáru nagykereskedők Kisvárda. V. Különfélék: Állami polgári - fiúiskola Kisvárda, Bacskay Mariska kézimunka Kisvárda, Barta Jenő mérnök Kisvárda, Bcrlich Rezső képfestmény Kisvárda, Büttner Heléna íestőnő Anarcs, Dancingcr József kézimunka Kisvárda, "Dombrádi Tejszövetkezet DömtrfádT' Dögfie község kisgazdai és háziipara, Fényeslitke község kisgazdái és háziipara Fényeslitke, Gyulaháza község kisgazdái és háziipara Gyulaháza, Juhász Teréz kézimunka Kisvárda, Karász község kisgazdái és háziipara Karász. Mándoki kosárfonó iskola Mándok, Nyíregyházi szalmafonó iskola Nyíregyháza, Schwarcz Mariska kézimunka Kisvárda, Veresmart község kisgazgái és háziipara Veresmart. VI. Különféle gyárak : Basch és Tarján gépgyárosok Losonc, Bóni gyártelep Nyírbátor, Budapesti Szivatyu és gépgyár r.-t. Budapest, Engel A. zászlógyáros Budapest, Flóragyár Budapest, Franck Henrik pótkávégyár Kassa, Frühmand Gyula háztartási cikkek Budapest, Haás Ignácz gyártelepe Kemecse, Hoffher és Schrantz gépgyár Budapest, Nagy Ignác borászati gépek Budapest, Puch János automobil és kerék--' jyár Budapest, Reisman Hermán gépműhelye, Kisvárda. IV. Tarnazsadány hevesmegyei községben lakott akkoriban egy zsidó család. A név mellékes. Az apa, anya elöregedve, elbetegesedve, munka képtelenek voltak. A csa'ádhoz két fiu tartozott — az idősebb gyermekek elhaltak — az élők közül az idősb fiu 18 éves, a fiatalabb 15 éves volt. A ket gyermeket az elaggott szülők rajongásig szerették, de a fiuk is mintaképei voltak a környékbeli gyermekeknek. Dolgosak, szorgalmasak voltak és minden igyekezetük az volt, hogy elbetegesedett szüleiknek jólétet, kényelmet és örömet szerezzenek. — Mindennek súlya természetszerűleg az idősebb fiu vállait terhelte. Az ilbetegesedelt anya mellé segítő asszony is kellett és ez ki lehetne más, mint az időíebb fiu felesége. A fiu ki is szemelte már magának élete párját és eljegyezte magának azt, akit szive rég kiválasztott. Az akkori zsidóság többféle foglalkozást űzölt. Gazdálkodott, korcsmáros vo|t, boltos, bőr- és tollu-kereskedő; egyszóval mindent megtett, amivel becsületes uton pénzt kereshetett. De az akkori urak is olyanok vultak, hogy In valami eladni valójuk volt, nem maguk vitték azt a vásárra, har.em kínálták a falubeli zsidót, annak adták el, vagy adatták cl az eladandókat; de ezt a kényelmes uri tempót nemcsak a földes urak, hanem a tisztjeik is űztek. így volt ez ama községben is. A földes ur, aki többnyire külföldön költötte el azt, amit szegény jobbágyai össze izzadtak, az egész gazdálkodását ispánjára bízta. Ez az ijpán egy öreg, potrohos ember volt, aki másodszor is virágzott és egy hozzá nem illő fiatal asszonyt vett feleségül, akire természetszerűen módfelett féltékenykedett. A szép fiatal zsidó f ut azonban mégis gyakran hivatta, hol ezt, hol azt adolt el neki és az asszony is gyakran megbízta, hogy ha a városba megy, hozzon neki egyet-mást. Az öreg, potrohos ispánnak kezdelt sehogys m tetszeni, hogy a felesége ezt a szép szál legényt oly gyakran bizza meg bevásárlásokkal és bele lovalta magát abba, hogy feleségét a zsidó fiútól féltéssé. Ez volt a 40 es évek elején, amikor áltaVII Ipar: Barta Endre gépész Mándok, Bakajsza György kovács és bodnár Kisvárda, Blaustein Izidor cukorkakészitő Kisvárda, Bodnár János csizmadia Kisvárda, Burger József bádogos Kisvárda, Bencs Mihály hentes és mészáros Kisvárda, Borony József cipész Kisvárda, Bumbera Antal asztalos Kisvárda, Boskovits Miksa asztalos Kisvárda, Berger Sándor szab. bádogosmunka Ungvár, Bertha István asztalos Kisvárda, Balázs Gézáné női szabó Kisvárda, Dicső Ferenc cs zmadia Kisvárda, Deutsch Hermán cipész Kisvárda, Dombrády István pintér Kisvárda, Dicső Dániel férfiszabó Kisvárda Dernján Péter kalapos Kisvárda, Demeter Józscfné Gyulahaza, Fáczán Ferenc kőműves Kisvárda, Friedmann Jenő órás és ékszerész Kisvárda, Kariunkéi Jakab kárpitos Kisvárda, Hagymásy István asztalos Döghe, Hegedűs András lakatos Kisvárda, ifj. Hódosi József szobafestő Kisvárda, Jáger József magyarszabó Kisvárda, Kádár István asztalos Kisvárda, Kovács Antal asztalos Döghe, Kohn Mór férfiszabó Kisvárda, Krunóczki János kádár Kisvárda, Klein Vilmos bádogos Kisvárda, Kovács Mihály szíjgyártó Kisvárda, Lefkovics Bernát pék Kisvárda Lovászy Gyula fodrász, Malcz Vilmos cipész, Mácza Endre hentes és mészáros, Makiári Ferenc asztalos, Pintér István asztalos, Politzer Salamon cipész, Prisztás Mihály magyar szabó, Pétermán László szíjgyártó, Rozigál János kalapos. Sipos Géza cukrász, Szeifried László kocsigyáros, Szép József cipész, Solc Adolf órás, Solc Ábrahám hordógyáros, Schwarcz Márton gépész, Weisz és Berkovics Rézműves és szeszgyárberendezési vállalkozó, Weinberger József bádogos Kisvárda. Dijakat és jutalmakat nyertek a következők : A gróf Dessewffy testvérek tiszteletdiját Szalánczy Bertalan nyerte el, a komorói tenyészelből kiállított bika kollekciójáért. A magyar szarvasmarhák kiállításáért első osztályú kiállítási díszoklevelet nyert első sorban Klár Gusztáv, továbbá Wécsey László báró, Szalánczy Bertalan, Jármy Miklós, Nozdroviczky György. Lónyay Gábor gróf, Reismann Hermán. Elismerő oklevelet kaptak: a jászóvári prépostság kércsei gazdasága, Haas Ignácz, Jármy Márton, Jármy Andor, Tóth Miklós, Stern János. Dicsérő oklevelet kaptak: Csorvássy Miklós, Szentmiklóssy Sándor, Fanesovics Mátyás, Friss Sándor. Díszoklevelet nyertek: Zoltán Sándor, Burger Pál, Klein testvérek. Elismerő oklevelet Tóth Miklós, Reismann Hermán, Bodor Zsigmond, Haas Ignácz, Nagy Gyula. Dicsérő oklevelet: Weinberger Samu, Schwarcz Jakab, Grósz Jenő. Első osztályú kiállítású díszoklevelet és elismerő oklevelet kapott még Pollák József, a kérési gazdaság kiállított tarka nyugoti, sőre marhákért és nyugoti faj sőre állatokért. Elsőoszlályu díszoklevelet nyert kollektív mezőgazdasági kiállításért Reismann H., Szalánczy B., Weinberger S., Erős Gy., Nozdroviczky K. és Gy., Schwarcz Jakab, Windt és Fisch cég statisztikai munkákért. (Gabona árhullámzás Kisvárdán), fényeslitkei kisgazdák gyűjteményes kiállításért, herceg Odescalchy Zoárd kender fonásért. II. oszt. oklevelet kollektív gazd. kiáll. Pollák J., Bedő Lajos, Jármy Béla kertészetért. Mezőgazdasági iparért, Reismann H aranyérmet. Mükertészetért Orosz György kertésze. Mezőgazdasági iparért Pollák J. Szőlészetért Schwarz J. Káposzta kiállításért Mikó Albert ezüst érmet. Sertésekért I. oszt. oki. Szalánczy B., Grósz Jenő. II. oszt. oki. Weinberger S., Rosenberg L . Eperjessy Béla, Bedő L , Haas I. Juhokért I. oszt. oki. Bochlitz II., l'ollák J , Szalánczy B., Friss testvérek, Rochlitz Dávid fiai. 11. oszt. oki. Reismann 11. Baromfiakért 1. oszt. oki. Erőss Györgyné, Haass Ignáczné. Eisenkolb Frigyes, Vay Gáborné grófnő, Oláh Károly. II. oszt oki. Szaláczy Bertalanné, Jármy Béla, Gömöry. Ezenkívül kaptak még Kricsfalussy Ferenc III. oszt. oklevelet. Nyolcan pedig pénzbeli jutalmat. Borászatért Czóbcl Minka I. oszt. oklevelet, Beismann H., Révész lános rekrulálás volt. A katonákat az ország akkor nem ugy szolgáltatta, mint most. Háború esetén minden uri família sarj i önként és önköltségen ment. A védkötelezettség nem volt általános. Az „ágyutölteléket," „az anyagot" amint ma nevezik, az ország ugy adta, hogy minden vármegyére metróit állapítva, hány katonát adjon; a vármegye pedig ezt községenként repartiálta és nem ritkán csoportosilani kellett a községeket, hogy az a bizonyos hányad beszolgáltatható legyen. A községek aztán vagy pénzért vették, vagy erőszakkal fogdosták össze a katonákat. A fogottak persze leginkább azokból kerültek ki, akikre valamely tekintélyesebb ember haragudott és akiknek pártfogójuk nem volt. Akit igy pénzen vettek, vagy erőszakkal megfogtak, az aztán viselte a császár ruháját tizenkét esztendeig. Tornazsadányban is keresték a katonának valót, de pénzért nem kaptak, tehát erőszakkal kellett fogni. Az uradalmi ispán akkoriban nagy ur volt, önkényüleg uralkodott a faluban. — Ez az ispán p;d

;g a f lesegít féltvén a szép, derék fiatal zsidótól, ráparancsolt a bíróra, hogy azt meg kell fogni kalonána't. A tálu biraja, meg előljáró társai hiába igyekeztek az ispánt ettől eltéríteni őt az öreg, b teges szülők iránt könyörületre birni, az ispín hajthatatlan maradt, sőt a falu összes elöljáróit „deressel" fenyegette, ha parancsát azonnal végre nem hajtják. Az elöljáróság <n

cetelmeskedett és a mit sem sejtő fiút a saját korcsmájában, szülei és testvére szeme láttára fogták meg katonának. Hiába volt minden közbelépés, minden váltság felajánlás. A fiút elvitték. Merre ? hová ? azt a faluban soha srm tudta meg senki. Az öreg, beteg szülők bánitukban és fíjdjlmukba bele is haltak. — A fiatalabb fiu egyedül, teljesen elárvultan maradt. A község lakossága ugyan dédelgette, de ő az életet tehernek tartotta. Szive tele volt elt mészthetlen búval és keserűséggel. Szülőfdujából ki sem mozdult. De eljött 1848. amely év minden bánatos szivet, minden elkeseredett lelket felbuzdilott. Ami elkeseredett árvánk már meg is emberesedelt, szép, zömök, erős b's'akatu fiatal