Nyírvidék, 1908 (29. évfolyam, 1-26. szám)
1908-03-29 / 13. szám
lB-ik szám. N Y I R V I D É K 1908. március 39. 3 M., Hőjtös Árpád aranyérmet. Grósz Ignácz, Kéisniaim S.. Salgú A. ezüstérmet. Kékesei gazdaság, Bodö Lajos. Böjt ős Árpád, (lyiirc Lajos bronz érmet. Kzenkivíil kapott még mintegy 80 kistenyésztö 10—1011 koronát. Jtazás Nyiregyháza körül (hol 3zekaren, hol gyalog.) XIII. A temetőt senki em'íérfia ki nem kerülheti. Jó azzal előre megbarátkozni. Küriitamban én sem akartam kikefülni; erről a themáról is van cgy-mis elmondani valóm. Hogy a vallás a felekezeliségben nyer kifejezést, azt természetesnek és rondénvalónak találom. Nem is lehet az másként Törvény és társadalmi szabályok betartása s ebből folyólag az előirt kötelességek teljesítése s mindannak elkerülése ami azokba és azok szellemébe ütközik még nem erény és még nem vallásosság: a társadalmi rend zománcza : a testvéri s felebaráti szeretet, a szívjóság, a hálaérzet, önzetlenség, áldozatkészség, szerénység és türelem ; ezek azon tulajdonságok, amiket csak a vallás idealizmusából és tisata forrásából meríthetjük. A vallásnak tanítója pedig — a felekezet: a felekezetek, amelyek tanításaiban nem az itt-ott észlelhető Jnilihnbö'eteket kell keresni és kiemelni, hanem az azoknál sokkal számosabb és fontosabb érintkezési, pontokat. Messze van még azon idő amidőn majdan a felekefcetiség elmondhatja: íme levégeztem munkámat, s testet öltött az „egyakol" és „egypásztor" igéje: és bizonyára évszázadokig fogja még a felfogások külömbözösége az emberiséget felekezetekre tagolni. De bár meddig is tartson ez átmenet, ós bármennyire is elismerjem azt, hogy a felekezethez való tartozaTidóság ismérve a vallásosságnak, azt sohasem birtam megérteni, hogy miért nincs minden halandónak közös temetője s miért tartják fennt a felekezeti tagoltságot még a síron túl is. Hiszen majd egy évezred választ el minket Kálmán királyunktól, aki I. decratumában a templomok csarnokát jelölte ki a keresztény hivek temetkezési helyéül! Mily magasztos látvíny és felséges jelenség lenne az, ha az évnek egy bizonyos napján minden vallás- és felekezeti kiilömbség nélkül együttesen róvhatnánk le kegyeletünk adóját felejthetlen hozzánktartozóinak sírjánál s megvalósítva vármegyénk mélyen érző első asszonyának fenséges gondolatát, a néma sirhantokra letett annyi ezer és ezer élővirág koszorúból ..hacsak eyy virágszálat is" egyakarattal nyújthatnánk azoknak, akiknek az egészséget és uj életet jelent. * * * En —- kérkedés nélkül mondom, bár megvallom, szeretném ha a példa Követőkre találna — már 20 év óta nyújtok ily virágszálakat a szenvedő emberiségnek. A fővárosban időztem a nyolezvanas években s meglátogattam Vezsenyi .lános barátomat a Kehérió szállóember lett és beálit huszárnak; mint ilyen a Lenkey táborába került. . * * * Mint előző elbeszélésemben emiitettem, Verpelélen véres u'cai harc volt kifejlődve, bt minden katonai fegyelem, \ezényszó megszűnt. Kél felbőszült elem küzdőit egymással, egymás megsemmisítésére. — A kaionik kisebb nagyobb csopoitokba verődtek össze. Ki szuronnyal, ki puska'ussal igyekezett ellenielét legyőzni. Ami huszárunk vitézül hadakozott. Már akkor altiszt volt. Fgyszer észre veszi, hogy egy szálas német kalona legyverlusájának ütései alatt a honvédek nagyon hullanak, oda ugrat és vértől pirosló kardját lesujlásra készen tartja; de a német is észre veszi, a két vitéz összenéz, a hős huszár lováról leszédül, a német katona eldobja a puskáját, testvéréhez siet, azt magához terili és a csata zajában, halál hörgések közt a két teslvér egymást átölelve tartja. A hadakozás hevében a németek is, meg a magyarok is azt hiszik, hogy a két hadfi egymással birokra ment, oda sietnek, hogy kiki a maga emberét megvédje. Mind a két lestvér halálos sérülést kap és egymást átölelve rogy össze. Amint az est beállt, a hadakozás megszűnt, a halottakat és sebesülteket össze szedték A két testvért összeölelkezve találták meg. Élet voll bennök és magukhoz léi lek. A halott takarítók közt volt több verpeléti zsidó, az élőktől megkérdezték: zsidó-e? A két súlyosan sebesült testvért bevitték egy közeli zsidó házba, orvost hívtak, sebeiket bekötözték és ápolás alá vették. Itt az idősb teslvtr elbeszélte, hogy őt egyenesen Csehországba vitték, honnan a Schlick táborába került. Szeretelt volna sokszor megszökni, de esküjéhez hü akart maradni. Azonban az egész hadjárat alatt egyetlen egy embert sem ölt meg; ha védekeznie kellett, puskatust használt. Minden ápolás azonban sikertelen maradt, mind keltőnel beállt a nagyfokú sebláz és mindketten egy jobb, békésebb, nyugodalmasabb hazába költöztek. dában. Véletlenül a Kerepesi-uti járókelők, kocsik és villanyosok szédítő forgatagára vetvén a Nagyhalászi csendélet ölén kipihent szemeimet — látom, hogy egy temérdek gyászkocsik által kisért s gyászlepelbe bujtatott (i ló által vontatott pompás halottas kocsi vonul el végig az utczán. A gyászmenetet két, számtalan drágánál drágább gyászkoszorút vivő kocsi előzte meg. Krdeklődvén a predikácziós halolt neve iránt — kiderült. hogy az Istenben megboldogult egyike volt a főváros legkérlelhetlenebb uzsorásainak. K naptól fogva én nem teszek gyászkoszorú! senki sírjára, de küldök mindannyiszor 20 koronát az elhunyt községének szegényalapja javára. * * * Az annyi pusztítást végzett uzsorának hallatlan mérvű recordját ismertetem itt alkalmilag. ISOö-ben történt; Joannovies József, főhadnagy az itt állomásozó huszárezredben, a Bécs melletti Hitzingböl házasodván, engem szemelt ki násznagynak; násznagytársam Zájtsek Károly híres huszárgenerális volt. Rangját, czimeit és kitüntetéseit értékükben még fokozta az a jóízű magyaros humor, amivel a vele társalgót egy csapásra megnyerte. A Bécsi Meissel vendéglőben megtartott nászlakoma során aztán alaposan össze is barátkozván, az öreg generális a következő epizódot beszélte el nekem katonai éleménveiből: „Tudod édes barátom, ebben az időben, mikor én Csernovitzban katonáskodtam, olyanok voltak a viszonyok. hogy a katonatiszteknek az adóságcsinálást kikerülni nem lehetett. Én sem kerülhettem ki s igy aztán a•/. ezred uzsorásai körme közzé kerültem én is." — ..Fölvettem tehát tőlük*) pár év alatt összesen 12,000 frtot; mintegy 10 év alatt fizettem nekik kamatba mintegy 24,000 frtot; s mikor az én tartozásaim kegyelmi úton a 10 év leteltével rendezés alatt állottak, B. és N. hitelezőim 200,000, jól jegyezd meg. kettőszázezer forint követeléssel állottak elő." — — Különben cliez hasonló pusztításokat végzett hazánkban a Horváth Boldizsár „liberalizmussá is." * # * Itt, a Nyíregyházi vasúti állomás tőszomszédságában eszembe jut egy kedves kis epizód, gróf Vay Gábor főispánunknak ünnepélyes bevonulása alkalmából. Akik csak tehettük, mindnyájan kint voltunk az állomás első sínpárja elölt, hogy kedvelt s népszerű főispánunkat fogadhassuk. A különben példaszerű rendezés nem terjesztette ki figyelmét egy fontos körülményre ; nem jutott u. i. az állomás főnökével megállapodásra abban, hogy a Kemecse felől jövő vonatnak azon kocsija, amelyben a főispán érkezendő volt, hol fog megállani. E kérdést — megvallom - kissé türelmetlenül tárgyaltam a főnök úrral, amit észrevevén a város érdemes polgármestere, legott segítségünkre sietett, s a felmerült nehézséget röptiben eként oldotta meg : — Kérem Méltóságodat, — maradjunk mi csak szépen itt a középen, mert mégis legvalószínűbb, hogy a vonat ilt áll meg. De ha nem, ugy a körülményekhez képest jobbra vagy balra húzódunk majd. És a bölcs tanács teljesen bevált. * * * Véglegesen kifogyván a themákból még egy kis, őseimtől öröklött olajfestményt mutatok be olvasóimnak. A kép közepén áll egy akasztófa négy oszlopon; annak tetején gubbaszkodik az ördög szőrös hegyes fülekkel, kunkorgós farkkal s kioltott piros nyelvvel. Az akasztófiihoz van támasztva egy lajtorja, s azon halad felfele egy vallásreformátor. Jobbról lennt állanak követői, s balról fekszik egy kereveten egy decortált női alak a reformátor f'eló nyújtott karokkal. Az ördög lenéz a lábtón levő alakra s igy szól: „Hic est íilius meus in quem mihi complacui." A hivek egyike: „Bacalaure magister quo vadis" ? A reformátor eként felel: „Adscendo ad patrem meum et ad patrem vestrum." A nő pedig e fohászban tör ki: „Mane nobiscum, quoniam advesperascit." Budaházy Pál nagytiszteletü komám uram egy ízben egy reggelig tartolt hosszabb vacsorára jött el hozzám s bár pezsgő nélkül, mondhatom, hogy a pezsgő jó kedv minden irányban tért hódított. Eközben a vallási türelmetlenség jővén szóba, a fenni leirt festménynyel hozakodom elő. Nosza nem is kellett több az én papomnak, aki hozzám nem illőnek találta a képnek házamban való tartását. S én beláttam, hogy a nagytiszteletü komámuramnak igaza van : fogtam magam s a 300 éves olajfestményt egyszerűen a kandallóba dobtam. In vino veritas. (Vége köv.) Kállay Andrág. *) Nem a diseretio de estetikai érzékem tiltja. Imgy gálád neveiket itt idézzem. Feministák. Az idők folyamán gyökeres átváltozásokon megy keresztül minden. Megváltozik életmódunk, megváltozik világnézetünk és teljesen átalakul a társadalom is. Ili ezelőtt míg csak néhány évtizeddel is valamelyik nőapostol a feminizmus tanait m 'gvalósitani akirta volna, alighanem mint közveszélyes egyén megfigyelés alá kerül, vagy a legjobb esetben a közönség gunykacajának lett volna kitéve. De nem ugy van ez ma ! Józan ész törvény-i szerint a nőt igenis megilletik mindazon jogok, amelyek ez időszerint a férfit megilletik. A régebbi időben a feminizmus tanait nem hirdették és nem is ösmerték, de meg sem valósíthatták, mert észszeiütlen dolog lett volna jogokat adni olyanoknak, kiknek semmifele kötelességük sincs. A régi nő a külvilág ügyes-bajos dolgaival nem törődött, mert egyedüli teendője az volt, hogy otthon ülve vigyázzon a házra, gondozza a gyermekeket és hűséges élettársa legyen férjének. A mai világban, az egész társadalom átalakulásával, fontos szerep jutott a nőn.-k, ki minden tekintetben ép oly kenyérkereső, mint a térfi Most, nrdőn fiatal leányaink százával tódulnak az egyetemre, ellepik az irodákat, tanítanak és mindenütt egyenrangú munkál végeznek a féi fiakkal, most, midőn a roppant nehéz megélhetési viszonyok közölt szinte ra van szorulva a család, hogy ugy a férj, mint a feeség kenyérkereset után nézzen, most időszerű az, hogy a férfimunkát végző nő, ak ;re csupin már a nehéz létfentartás is — nim is szóha a család fenntartásiról — kötelességeket ró, — kötelessége arányában az őt megillető jogok részesévé legyen. A feministák immár világszeite ösmert tanát nem teszi minden nő magáévá, mint ahogy joggal nem is lehetné. Mert jelenleg még hölgyeink nagy íésze nem veszi ki részét a keserves kenyérkereset munkájából és igy nem is méltányolhatja a nehéz munkában görny dő nőknek jogos kívánságait. De nap-nap ulán többen csatlakoznak a lelkes feministák táborabi, minthogy nap-nap után többen vannak olyanok, kik. kenyérkeresetre vannak ulalva. Ezek ped'g keresetük után ép ugy fizetik a jövedelmi adót, mint a férfi. A reális élet szemüvegén keresztül kell nézni az eseményeket és látni fogjuk, hogy a nőben nnnapság az ideális nőt keresni csak luxus dolga lehet és kevés férfi engedheti meg magának, mert az emberiség nagy része, a középosztálybeli férfi, rá van utalva arra, hogy kenyérkereső társat véve maga mellé, az életet gondtalanabbá tegye és a keltős erővel megszerzett keresményből gyermekei neveltetésére nagyobb gondot fordíthasson. Erős szervezkedés társadalmi uton, kitartó munka és hiábavaló szónoklatok nélküli folytonos előiehaladás a kitűzött cél felé, meg fogják hozni mindazon jogokat, amely jogok a feministákat, a kenyérkereső nőket társadalmi állásuknál fogva megilletik. Csakhogy a mi — speciálisan magyar — feministáink abba a groteszk hibába estek, hogy az angol harcoló feministák — az úgynevezett euffragetták — összes ailurjait utánozzák. Mar pedig éppenséggel nem valami épületes látvány a rendőrökkel veszekedő hölgyek bekisértetése. akik structollas kalappd díszítve indulnak az előkelő államférfiak nézeteinek megváltoztatására s aztán tépett ruhában, sárosan, szétzilált, lelógó hajjal, mint a részeg csavargók, felelnek a rendőrség előtt szánalmasan komikus harcmodorukért. Sokkal nagyobb és intenzivebb harcot kell végig küzdenie a feministáknak, mint az a pár hónap, amit eddig csupán beszélgetésekkel eltöltöttek. Hosszú társadalmi evolutiónak kell eljönnie, amíg a nő is hivatása magaslatára emelkedik, — amig az eszme általános lesz, általános és az egész emberiséget áthaló és akkor, ha már az eszme megérett, akkor kell bekövetkeznie a küzdelem korszakának és ha majd nem le;Z különbség az erősebb és gyengébb nem között sem a felső néposztályban, sem a nép legalsóbb rétegeiben és ha akkor is azon a hiten lesznek a nők milliói, mint ma egynehány szikár vén kisasszony, — akkor győzelmük biztos, mert a férfi csak öiülni fog, ha komoly bajtársat nyer az élet n héz harcára. Ez a feminizmus és célja, érvényesülési módja a nyugati országokban. Nálunk azonban — sajátos viszonyainkból kifolyólag — sem talaja, sem célja nem lehet a feminizmusnak. A lovagias magyar egyrészt már eddig is megadta a nőnek azt, amirrt amolt küzdenie kell, másrészt pedig a magyar nőnek nemzelfentartó kötelessége kizárja azt, hogy magát a feminizmus karjaiba dobja s hogy ann3k túlhajtott forszirozásával nemenek, fajinak, nemzetének romlását előidézze. TANÜGY. Tanítók, iskolaszékek és gondnokságok figyelmébe. Az országos gyermekvédő liga a vármegye területén f. évi április hó 2. és 3-án mint a mult évben, gyermeknap rendezését tervezi. E nenus és humái us cél támogatása érdekében Mhivjuk a közfigyelmet, hogy e napok bármelyikén iskolai ünnepélyek tartása, gyűjtések eszközlése a legcélravezetőbb az elhagyott szegény gyermekek felsegélyezésére. Azért liszteleltel kérjük különösen a tanügy terén működő s népneveléssel foglalkozó tanító urakat, továbbá az iskolaszékeket és gondnokságokat, hogy szíveskedjenek előmozdítani a gyermekvédő liga nemes törekvéséi azzal, hogy az ünn pélyek tartása és gyűjtésekből befolyó összegeket rendeltetési helyűkre juttassák. Nyiregyháza, 908. március 23. Szabolcsvármegye kir. tanfelügyelósége. Tavaszi újdonságok : angol és disz kalapokban ! Tisztelettel értesítem e nagyérdemű közönséget, hogy tavaszi és nyári kalapjaim megérkeztek, szíves megtekintését kérem. B ARTSCH OTTÓNÉ, Szarvas-u. 5. Művirágok. :: MeHjisszáiiyl koszorúk. Fátyolok!!