Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-15 / 37. szám

X^VIII évfolyam, 37. Sitim. Nyíregyháza. 1907 ssse pt«n>ber hó IS r A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. EH •"•fizetési feltételek: Egész évre s korona Fél évre ...... 4. Negyed évre Egyes szám ára 20 tillér. Nlefjjelen»k hetenként egyszer vasárnapon. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZTÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szmint számíttatnak A nyílt-téri közlemények dija suronkint fiO fillér Apró hirdetések 10 szúig +0 ül., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedelt kétszeresen szánul JTyiregyhfca város önállósítása, Nyíregyháza r. t„ város Önálló törvényhatósággá való átalakulásának a kérdése a vármegye elé került. Egyelőre az a küldöttség tárgyalta az ügyet, melyet a legutóbb tartott vármegyei közgyűlés erre kirendelt. A küldöttségi tárgyalásnak alább egész terjedelmében közölt, megállapodásai — átmenve előbb az állandó választmány tanácskozásán, az október hó 8-dikán megtartandó őszi rendes közgyűlésen kerülnek döntés alá, itt az első forumon. Lesz még alkalmunk odáig ismételve hozzászólani ebez a fontos kérdéshez — helyt adva természetesen minden véleménynyilvánításnak. Az e hó 11-dikén, Mikecz Dezső alispán elnöklete alatt megtartott értekezleten jelen voltak: Sípos Béla főjegyző, Fejér Imre t. főügyész, Bory Béla, Bogáthy József, Ber thőy Jáuos, Görömbey Pétdr, id. Korniss Fereucz, dr. Kovách Elek, Lázár Kálmán, Lipthay Jenő, gróf Pougrácz Jeuő, Somogyi Gyula, Szikszay Pál. (Jray Miklós és Korniss Géza tb. főjegyző, az ügy előadója, ki az alább egész terjedelmében közölt észrevételeket, a város kérvényének menetével parallel terjesztette elő. Első sorban Kállay András szólott hozzá a kérdéshez, indítványozva, hogy a kiváló gouddal, részletességgel és teljes tárgyilagossággal szerkesztett munkálat küldessék át a közgyűlés által a városhoz, hogy az abban felhozott indokok megfontolásával hozzon ujabb határozatot. Somogyi Gyula, a városi álláspont védelmére szólalva föl, hatáx-ozat hozatalát kéri jobbra v.igy balra. Bírálja ezután az előadó által előterjesztett észrevételeket pontonkint. Görömbey Péter, id, Korniss Ferencz, Korniss Géza előadó, Mikecz Dezső alispán, Bory Béla szólottak ezután, majd ismételten Kállay András, ki nem a kérvényben hnugn u Levél. Kis leány ! Nem tudom, maga fog-e jobban csodálkozni, vagy a Nyírvidék lisztéit olvasói, midőn kezükbe kerül e levelem. Igyekszem azérl ann.ik eélja felől mindkettőjükéi felvilágosítani. A Nyírvidék tisztelt olvasóit, kiket bizonyára e levél tartalma fog meglepni, mely egy kis leánnyal szemben legalább is szokatlan, megnyugtathatom, hogy éppen ennél a kis leánynál nem fog e levél megertése neh ,-zségekbe ütközni. Magának kis leány pedig csak azt mondom, hogy e levél kifejtése már előadott nézeteimnek, melyek bizonyítékait most nagyobb hitelesség okáért Írásba igyekeztem foglalni. lligyje el nekem kis leány, Maga nagyon sötét szemüvegen keresztül nézi az emberiséget. Maga azt hiszi, hogy azok, kiknek főcélja minél löbbet élvezni, minél többet lustálkodni, dolgozni pedig csak akkor, midőn már elunták a lustálkodást, az emberiségnek legalább is alaptípusát képezik. Megengedem, hogy a< ily emberek száma a legnagyobb, de szilárd meggyőződésem, hogy nem e szürke, egyéniellen emberek tömegében kell szemlélnünk az emberiség karakterét, hanem ama kevesekben, kik lelkük nemessége altal a sablonemberek csoporljábol kiemelkedtek s az emberi tökéletesülés l'o lyamatát fenlartotlák, sőt előbbrevitlék. Nem minden idők ontot ák bőven az emberekel. Úgyde ezeknek egy kisded csoportja is elég volt arra, hogy megvetve labat a tucatemberek érzéketlen tömkelegében, tökeletcsbilve szállítsa ál az ut< dókra az elődök szellemi örökét. Különböző, felfogásaikban mélyen eltérő századokat élt már az emberiség keresztül, de e nagy s nemes lelkek élt tet mindenkor két nagy érzés, a nagyravágyás és a szerelem irányította. A férfiban — hivatásának megfelelően — a nagyravágyás emelkedett túlsúlyra, s épen ez óvta meg attól, hogy szerelmében gyáva és tolakodó legyen, a nőben — szinten hivatásához képest — csaknem kizárólagos uralomra emelkedett a súlyozott részletekre fekteti a súlyt, sót megengedi, hogy Nyíregyháza népességénél, vagyoni viszonyainál és a lakosság iutelligentiájánál fogva, sőt, qualifícafiionalis tekintetekben megüti a törvényhatóságit városok középmértékét, ha megfelelő áldozatokra szánja el magát és a szükséges erőket esetleg a vármegyétől, vagy bárhonuan szerzi be. De nem ez az nlap kérdés hanem az, honnan, hogy lehet, szabad-e a jeleu viszonyok között a vármegye politikai keretét, és egységét megbolygatni. S valóban ingó taUjra s fövényre akar Nyíregyháza városa építeni, miután a Miuiszterhez felterjesztett kérvényében igy indokol: „Most azonban, mikor édes magyar hazánk politikai viszonyai ismét a rendes és nyugodt mederbe terelődtek, elérkezettnek találta városunk közönsége az időt arra" stb.; — mert ha valaha nem, úgy most nem 'ehet azt állítani, hogy a viszonyok nyugodtak és rendesek lennének. De nézzünk csak vissza az 1905—6-iki eseményekre s mit látunk Azt, hogy a Vármegyéknek csal-nöm általános ellentállásával szemben 25 t,. hat. város közzül 15 semmi, G csak részleges és teljes ellentállást, csak 4 fejtett ki. S miért? Azért mert a vármegyék velők szemben ellenőrzési és fel ügyeleti jogukat nem gyakorolhatván, teljesen a központi kezelés alatt állottak. De mivel küloub^u is, egy r. t. városnak a vármegye egészéből való kikapcsolásastörvényhatóságu városá való emelése nem egyéb, mint egy részleges és leplezett államosítás, abból különösen a jelen viszonyok között nem kér, és így uem járul hozzá a kérvényhez. I)r. Kovách E/ekés Uray Miklós szólaltak még föl, mire a küldöttség, Somogyi Gyula és dr. Kovách Elek kivételével, az előterjesztett, javaslatot elfogadta. szerelem, megölte a nagyravágyást, megmentve a nőt áltól, hogy szerelmében számitóvá és amitóvá váljék. Az igazi nő maga a megtestesült szerelem. Minden leltéhez a szerelem adja az alaphangol, s tetteinek leg igazabb birája az, hogy miként tud szeretni. Igaz, hogy önzés a szerelem is, önzés a szó legs/orosabb értelmében. De vájjon az embernek nem legemberibb, s igy nem legszebb tulajdonsága-e az önzés, s nem attól függ-e az ember tökéletessége, hogy önzése a nemesség mily magas fokára emelkedett. Az úgynevezett önzetlenség is tiszta öntés, az önzésnek ama legnemesebb alakja, mely az önmaga megtagadásában találja az elvezetek legnagyobbikát, miként az igazi nő is föltétlenül, fenntartás nélkül bizik abban, kit szerelme tárgyául választolt. S azon nőket, kik megtagadva legtermészetesebb érzelmüket, szerelmüket, magukat — mint hangzatosan kifejezni szokás — ,Isten szolgálatára szentelik" — csak az esetben tudom ép rzékü és épelméjű emberszámba venni, ha nem saját szabad elhatározásuk, hanem a társadalom hely'elen intézményei, vagy épen csalódott szerelmük ville őket erre — az ez esetben jogos — öngyilkosságra. Igen, mert a nö, ki már nem tud szeretni, elvesztette az életet. — A leány, ki még meg nem tanult, el sem nyerte azt. Bizony nagyon hasonlít lelke egy afrikai homoksivataghoz, melynek ege csaknem állandóan derült ugyan, de földje mégis terméketlen, csak itt-ott van benne egy-egy téveteg oázis. Jótékony esőcseppeklől nem öntözött földéből soha sem nőhetnek szép virágok, kacaja, öröme, mosolya olyan, mint a futóhomokon nőtt fűszál, melyben nincs sernnn szin, semmi elet, s szinte alig mer kibúvni a napvilágra. Sötét felhők nem borítják lelke egét s igy nem érez szomorúságot, boldogtalanságot. mi pedig föltétele az igazi örömnek, az igazi boldogságnak. Szépség • nem lehet teljes, mert hisz a női arcot szépsége teljességére csak a boldogság kifejezése emelheti. S'.ivében nemesebb érzelmek nem is keletkezhetnek, mert ismerünk, éreznünk kell nekünk is a fájdalmat, a boldogtalanságot, hogy feltámadhasson bennük a nemes vágy, azokat másoktól elhárítani. Maga nem larlozhatik s nem is tartozik ezek közzé. Többször néztem a szemébe, kis leány, mélyen, ugy hogy egészen a lelkebe láttam azon keresztül — s A javaslat a következő : 1. Nyíregyházának a vármegyétől való elszakadása tagadhatatlanul érzékenyen érintené a vármegyét is, mert ennek megvalósulása esetén külön-külön kellene fenntartani sok olyan intézményt, amelyek jelenleg közös költséggel s Nyíregyháza város bevonása melleit úgy a vármegye, valamint a város által csupán megfelelő részesedés arányában tartatnak fenn. Az érdekelt tényezők közül azonban sokalla érzékenyebben lenne sújtva a város lakossága, amint ez alább részletesen kimulatva lesz — s a reá háramló nagyobb kiadásokat a város adófizető közönsége csak igen tetemes megterhelés mellett fogja elérhetni. A kepviselőteslüiet által elfogadott indítvány egyes pontjaiban foglaltak tárgyalására átlérve s könnyebb áttekintés szempontjából annak eszmemenelél követve, a részletekre vonatkozólag megjegyzéseinket a kövelkezőkben adjuk elő: 2. A népszámlálási adatokkal egyezik ugyan az a tétel, hogy Nyíregyházán ik 1900-ban 1875 polgári lakosa volt s ennek következtében a — Budapest székes főváros és Fiume kihagyásával — felsorolt 24- törvényhatósági város között nálla csak tizenkeltő népesebb, de figyelmen kívül hagyja a kérvény azl a körülményi, hogy a városi lakosságból legalább 10—I vOOO állandóan (anyákon lakik s ekként a városban bent lakó népesség '20000 nél többre nem tehető. Ezeket leszámítva, Nyíregyháza város népessége a hivatkozott átlagon jóval alól marad. S. A vármegye közönségének 212/11)00. Bgy. sz. határozataban kiemelt amaz észrevétele, hogy idegen ajkú lakosságára való tekintettel magyarosodási szempontból is szüksége van a színmagyar vármegyei elemekkel való közvetít n, állandó érintkezésre, egyáltalán nem volt alaptalan állítás ; s ennek bizonyságaként nem a jóhiszemüleg s a jó magyar nemzeti érzés sugalla statisztikai adatokra hivatkozunk, hanem azokra a tapasztalati tényekre, hogy a városnak 150 & egynehány év elölt ide telepitett népe az egymásközöllí érintkezés terén ma is szivesebben és gyakrabban használja a tót nyelvet, mint a magyart. Ennek bizonyságául nem kell a tanyákra kifáradnunk, amely még csaknem elszigetelt idegen nyelvű vidékét mutat, elegendő e város piacán ügyes-bajos dolgaikat lebonyolító köznépet, a teher és személyszállítással foglalkozó s a közönséggel még pedig a kizárólag magyarul beszélő közönséggel való állandó, közvetlen érintkezésre utalt elemeket figyelemmel kísérni láttam ott végtelen jóságot s okosságot. Most is látom, mily örömmel simulnak az enyeimhez lelkének gondolatai s csak midőn már szorosan á.

1 ölelni készülök őket, akkor húzódnak ismét vissza győnyéden elutasitólag felemelt kezekkel. Maga nem ismeri még önmagát Ú mi boldogságo' szerezne nekem föltárni önmnga előtt egy ily nagy szívet! De sajnos, megelőztek ebben. Megelőztek azok, kik ellentétekkel zavariák meg természetesen fejlődött szive összehangját, azok, kik az önmegtagadás! és a szerelem megvetését erénnyé emelték, vakmerő káromlást űzve ezzel annak nevével, ki az élet legfőbb törvényévé a szerelmet és az önzést tette. A gondolkodó embert tönkre teszi, szellemi, testi, érzelmi s kedélyi egyensúlyát egyaránt megbontja a vallásosság, mert agyat oly ellentétek küzdőterévé teszi, melyek őt előbbutóbb idegességbe, vagy apalhiába kergetik. Avagy minősitheti-e következetes elme erénynek aminél nagyobb önmegtagadás!, ha bűnnek kell tartania az öngyilkosságot, az önmegtagadás legnagyobbikát? Megnyugodhal-e emberien érző sziv abban, hogy azt, ki vallásáén, e dogma és frázis tömkelegért áldozta fel magát, szentként tiszteljük, ellenben a temető árkában adjunk nyughelyet annak, ki élete árán a maga, vagy a családja becsülelét mentelte meg? l,°het-e valaha gondolkodo léleknek e circulus vitiosusból kiszabadulni? — S vájjon hova viszi a vallás legtöbbjét e gondolkozó lelkeknek ? Viszi minden szép és nagy dolog megvetésére, mert aki egyszer meggyőződött, hogy csalódott abba'i. amit eddig szentnek tartott, elkeseredésében, blazirtságában nem hiszi, hogy van még valami a világon, amit érdemes szentnek tartania. Fajdalom, csak nagyon ritkán tud, előítéleteitől szabadulni a csalódott ember, c=ak nagyon ritkán képes lelkét megtisztítva visszatérni ,i természetes gondolkodáshoz s Istenének ismerni el az Életet, melynek a: önzés és a szerelem a legfőbb törvényei. Es meg talán jó, hogy igy van. Mert bizony az az ember, kinek regi Istene folyton csak a megalázkodást prédikálta, nagyon-nagyon nehezen tudna beleszokni újabb állásába. Az ember, ki jóvoltában sohasem törődött Istenével, de bajában rögtön kétségbeesve rohant hozzá, sőt néha nem átallotla annak a legnevetségesebb csekélységekkel terhére lenni, bizony nehezen fog ludni bajában is egyedül magára NAGY ELEK okleveles mérnök Nyiregyhaza, KiíllöHitcza 'íl s/ám. (Saját ház.)