Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-15 / 37. szám

2 37-ik szám. NYIRVIDÉK 1907. szeptember*! 5. s kétségleien meggyőződést szenünk arról, hogy a 1 magyaiul értő és tudó köznép egymás között most is legszívesebben tótul beszél. A statisztikai adatokban szereplő magas százalékú magyar anyanyelvüséget felelte kétségessé teszi továbbá azon tény, hogy a város 14788 lelket számláló ág. ev. hitvallású hivei jó részben ragaszkodnak a tót nyelvű isten-tisztelethez, mert tudomásunk szerint a helybeli evang. templomban tartatni szokott egylnzi szertartások legalább is fele részben ma is idrgen nyelven tartatnak, egyenesen az érdekelt hívek kivánsagára. E kívánalmakhoz való merev ragaszkodás nem igazolja az illetőknek magyar anyanyelvüségét. Hogy Nyíregyháza r. tanácsú város jegyzőkönyvei kizárólag magyarul vezettetnek s az ügykezelés nyelve is magyar, a város tisztviselői kara s az intelligensebb elemekből alakitolt képviselet tagjai magyar anyanyel­vüsegének kétsegtelen bizonyítékai ugyan, de az ügy­kezelési és jegyzőkönyvi szövegezésnek felezettnyelvüsé­gére törvényhatósági városokban példát nem tudunk, a a tulnyomólag nemzetiségekkel telt s ugyanott túlnyomó többségben levő nemzetiségekkel lakott más rendezett, tanácsú városokkal és községekkel Nyíregyháza város vezető elemeit összehasonlítani nem akarjuk.| 4. Hogy a városba telepitett tót ajkú lakosság magyarosítása érdekében a felekezetek lelkészeinek s a városi alkalmazottaknak megbecsülhetlen erdemük van, nem vonjuk kétségbe, sőt megerősítjük, de hogy e tekintetben a vármegye székhelyének Nyíregyházára való áttétele s a .népnek a tisztán magyar ajkú vár megye népével és intézőivel való gyakori, közvetlen erintkezése nem maradhatott nyomtalanul, azt hisszük, kétségbe vonni nem lehet. Mindenesetre tehát meg nem okoltnak kell tekin­tenünk a képviselőtestület amaz állítását, hogy a nyír­egyházi nép magyarosodása tekintetében a vármegyé­nek szerepe nem volt. 5. Az önálló foglalkozást űzők aelatainak össze­hasonlítását nem találjuk Nyíregyházára oly kedvezők­nek, mint ahogy azt a kérvény feltüntetni igyekszik, mert éppen ezen adatokra támaszkodva kimutatható a.; önálló keresők egyes osztályait véve szemügyre, hogy az összehasonlítás céljából felvett 24 város között es pedig a közszolgálat és szabad foglalkozást űzők, vala­mint az országgyűlési képviselik száma tekintetében 15-ik, a közlekedési szolgálatban állóknál 18 ik, az iparosok s kereskedőknél 22, illetve 23-ik helyre szorul Nyíregyháza s az ezen alól maradó városok aránylag csekély lakossággal, de annál régibb múlttal rendelkez­nek, erre már reg óta berendezkedve vannak, s a fen­tebbi adatok tekintetében Nyíregyházán alól maradó városoknak jelenleg megkísérelt önállósitási törekvésük minden valoszinüseg szerint sikertelen lenne. 6. Készséggel elösmerjük, hogy Nyíregyháza varo a kulturális teren nagymérvű haladást tetL, kul u, intézményei közölt azonban betölthetlen hézagként jelentkezik, hogy a fejlett igényeknek megfelelő felsőbb leányiskola hiányzik, amely pedig számtalan oly kisebb városban létesült, amely az önállósítás dicsőségére nem vágyik. 7. Nem mulathatjuk el megemlíteni, hogy hab^r a város által elősorolt közintézmények letesileséhez a várn egye mint erkölcsi testület, ha tetemes anyagi tu­uiogatassal nem is járult, de az elfogulatlan szenilelő elölt talán bizonyításra nem szorul az a körülmény se m, hogy ezen intézmények felvirágoztatásához a város által nem méltányolt mérvben hozzájárult a törvény­hatósági központba bevonuló vidék értelmisége s a törvényhatóság központjában elhelyezett vármegyei tiszti­kar is, amely előnyös összeköttetésénei fogva elősegítette a vidéki társadalommal való szerves kapcsolatot. E helyen ismételten kenytelenek vagyunk egy ténybeli tévedést helyreigazítani, nevezetesen pedig azt, hogy tudvalevőleg a városban levő felekezeti gimnázium létesítéséhez és fenUrlasához az alUm, a leányinternátus létesítéséhez és fentar tásahoz pedig a tötvényhalóság ós támaszkodni. Pedig az Élet istene nem kíván, sőt el sem fogad tőle megalázkodást, hanem egyenesen büsz­keséget parancsol, midőn azt mondja: Te vagy a Mindenség koronája, viseld magad ennek megf lelő méltó­sággal! Jutalmad legyen jól betöltött hivatásod tudata ? büntetésed a megvetés, melyet magad iránt érezned kell' Ez az Elet vallásának erkölcstana. S bizony a mai em­berek kőzött .lágyon kevés van s ki e vallást a ;naga fenségében felfogni és követni tudná, s nagyon sok, Kinek tág lelkiismerete cseppet sem tiltakoznék az ellen, hogy e vallás élvsóvár emberek vágyának szolgálójává i egyen. De vájjon az, hogy nemesebb eszmék befogadására képtelennek tartjuk az emberek nagy tömegeit, ö»ztö­nözhet-e bennünket arra, hogy mi is tökéletlenek igye­kezzünk maradni ? A Maga nemes lelke képes befogadni ez igazságo­kat, képes, mert Maga tudná mások boldogítása által is kielégítve látni önzését s Maga tudna szerelme által másnak végtelen boldogságot okozni. S most kérdek valamit Magától, kis leány ! Vájjon, ha a szerelem egyike az élet legfőbb tör­vényeinek, szabad e, lehet-e annak, ki szerelmét fel­ajánlj i Magának, semmitmondó választ adnia? Hiszen a vallások is tiltják a hazugságot, mellyel bajt vagy bánatot okozunk másoknak. S az igazság elhallgatasa vájjon nem egyértelmű e a hazugsággal ? Nincs a vallá­sok közt egy sem olyan, mely hazug érzelmek jálszására s valódi érzelmeink eltagadására buzdilana. Az őszin­teségre tanítanak bennünket a vallások is. Csakis a mai társadalmi felfogás, mely még a valláserkölcsinek is csak paródiája, volt képes elhitetni a nőkkel, hogy a színlelés íiői méltóságuk attributuma. Az a társadalmi felfogás, mely a hozomány vadászat nemes intézményéi szülte s melynek morálja megtiltja a fiatal leánynak, hogy arra mosolyogjon, akit szeret, ellenben megparan­csolja, hogy félérzelm kkel, esetleg azok nélkül is — az utólagos érzelemkelelkezés reményében, nyújtsa kezél annak, tegye hideggé az életet arra nézve, ki képes őt közepes tiszteséggel eltartani. Száz forintot felüiigérőnek föltétlen előny adandó! Az a társadalmi feltogás, mely borzét csinál a szere­a szabolcsi ev. ref. egyházmegye állandóan tetemes anyagi segéllyel járul. E kulturális intézményeknél tehát a fentebb emlí­tett két tényezőnek anyagi támogatása igénybe vétetett s igénybe is vétetik. 8. A beadványban felsorolt hivatalok s azok alkal­mazottai tényleg Nyíregyházán vannak elhelyezve, de a dolog természete szerint azoknak s j ít hatáskörük be­töltesére utalt közegei a törvényhatosági tisztviselőket kivéve a város hivatalos életében sem közvetve, sem közvetlenül tevékeny részt nem vehetnek s ekként az önállósitási igények kielégítésére támpontul nem szolgál­hatnak s mindezen hivatali állást betöltő egyéneknek az önálló törvényhatósági életben való szereplésük erősen korlátozva leend. 9. A város kedvező forgalmi adatai nem a város érdemének, hanem éppen a vármegye önzetlen műkö­désének eredményei, a mely nem egyszer más elmara­dottabb vidékének rovására a h. é. vasutak segélyezése s kózutainak a törvényhatósági központba való irányi­lása által — a váró, hozzájárulásával ugyan— de saját befolyásával és önön népének megfeszített áldozatkész­ségevei — főként forgalmi tekintetben Nyíregyházát a 7 ország egyik legvirágzóbb városává emelte, s Nyíregy­házának önállósítása eselén a vármegye követelni fogja a Nyíregyháza város határába eső kiépített utai értéké­nek visszatérítését s a város közönségének a még le nem bonyolított tartozásai rendezése során eddigi rész vételét. Nevezetesen pedig azt, hogy a város közönsége a h. é. vasutak segélyezéséhez adott 1 millió koronát meg­haladó összegnek, valamint a millenáris emlékek meg­őröl. itéséhez állított művek előállítási költségének tör­lesztéséhez, annak teljes kiegyenlítéséig ezentúl is hozzá­járuljon. A pénzügyi és vagyoni helyzet. 10. A várost érdeklő dolgokat bizonyos elfogult­sággal szemlélő városi képviselőtestület sem meri a pénzügyi és teherviselési képességet kedvező szinben feltüntetni, s felemlíti, hogy aí. allami feladatok telje­sítése nagy inéi lékben terheli a város pénztárát — nem Lei mesze les kövdkezmenye-é az önállósításnak, a köz­terhekriek e tekintetben való növekedése is? 11. A beadvány ismételten hangsúlyozza, hogy ön­allósiása iránti lörekvését i.em a vármegye kötelékéből való kiválás vagya, hanem az a remény ösztönzi, hogy önállóságában reá, mint városra háramló feladatokat szabadabban, könnyebben és jobban teljesítheti, mint jelenleg s erre az ónálló törvényhatósági joggal való felruházás esetén több anyagi erővel is fog rendelkezni. Ebben a tekintetben téved legerősebben a képvi­selet s ennek lesz legkiválóbb dőntö szerepe az önálló­sitási kérvény mérlegelésénél. Lissuk léhát a köveikezőket: A N)iregyhaza város közönsége által l'izelelt 4 1/2°/o-os törvényhatósági pótadóból lW/o a millenáris tmlékek alkotásara, 2°/o a tisztviselői nyugdijalapra, 1h°/t a vármegyei és járási székházalapra, Vs 0/o pedig a távbeszelő hálózat létesítésére szolgál. Ebből az 172%)-os milleniumi pótadóban való részesedés alól Nyíregyháza város közönsége önállósítása ulán sem vonhatja ki magát, mert annak terhét, mint a varmegye egyik községe a többiekkel hasonló módon ő is vállalta, misreszt, mert annak fedezetéi képező köl­csöntőkének legnagyobb része tényleg Nyíregyházára költetett el. A távbeszélő hálózat létesítésére kivetett V2°/o ideiglenes s a hálózat létesítésével egy pír év multán megszűnik. M.'gtakarilásként tehát legfeljebb a tisztviselői nyugdíjalapra fizetett 2°/o pótadóból eredő m. e. 0542 korona volna felvehető, de kérdés lárgyát képezheti, még ezen teher alol való mentesség is, mert hiszen ez a jövedel m azon nyugalomba vonult tisztviselők es özvegyei e.latására szolgál, akik annak idején Nyíregy­háza város ügyeit is inlézték, tehái annak terhétől a lemből, melyben a nők á la hausse, s a férfiak igen nagy része á la baisse spekulál, s mely a börzeügyletek legocsrnányabbiíát a fede.etlen haláridőüzletet is meg­honosítja a szerelemben, ami pedig itt annál veszedel­mesebb, mert egész életre kiható érzelmeknek kellene a f dezetet kepezniök. Meg vagyok győződve, hogy maga nem rajong a társadalomért s nem is fogja követni annak elveit tisztán azért, uiert aki a társadalomban éi, annak a tarsadalom szokásaihoz kell alkalmazkodnia. Ez az okoskodás lehet a minden egyéniség nélküli, szürke emberek logikája, de az igazi lélek, mely eléggé kiművelte magat arra, hogy ne utánzás útján szedje össze, hanem saját lelkéből merítse gondolatait, soha sem fogja e társadalmat föltéllen kritikusának elism mi, S ha b Útja, hogy az őszinteség mindenképen szebb • Éjjelem a szinleles és ámításnál, nem lehet oly balga, hogy a víszontszerelettnek szívéből hideg viseUedése által kiölj: a szerelmet s nem lehet oly dölyfös, hogv jogosultnak higyje magát nem világos nyilatkozatai által egy szívben oly érzelmek keletkezését előidézni, melyek­nek megl'eh lni — érzi — sohasem tudna. Be fogja látni, hogy a nőnek választani kell visszautasítás vagy odaadáz közölt. Kic-inyes lelkek borzadva gondolhatnának arra, hogy ők így bljesen ki vannak szolgáltalva a férfiaknak. Jellemes, okos nő így nem gondolkodlialik. Én azt hiszem, hogy bár nem isterili, nem becsüli túl válasz­lotijat, de kiábrándulva és megvetéssel fordulna el tőle, ha tapasztalná, hogy szerelmére méltatlan, vagy hogy odaadása állal a tiszteletet játszotta el vele szemben. De jellemes férfi mindig is tudni fogja, mennyit szabad elfogadnia a föltétlen odaadásból. Lássa, ha Maga nekem ideálom lenne s én szerel­memet bevallva Maga előtt állanék, bár jól esne oda­adása kinyilatkoztatását ajkairól hallanom, most hogy már teljesen ismerem Magát, nem fogadnék el egyebei egy szál világnál, melyet önként, s mégis reszkető kézzel és pirulva tűz a gomblyukamba. Kiss Pál. vele járó kötelezettségre való tekintettel a város közön­sége a jövőben sem szabadulhat. Tehát ezen pótadók egyelőre csonkitatlan összeg­ben terhelni fogják Nyíregyháza város közönségét. 12. Elösmeri a vármegye közönsége, hogy önálló Iörvényható.-ággá való alakulás eselén a város az 1S90 évi I. törvény elteimében eddigelé a vármegyének fize­tett törvényhatósági útadó bevételével szabadon rendel­ki znék, azonban nem lehet számításon kívül hagyni azt a körülményt, hogy a vármegye e'őször is nem ereszt­heti ki Nyíregyháza városát abból a kötelezettségből, hogy a Nyíregyházára csatlakozó h. é. vasutak segélye­zésére felvett kölcsönnek reá eső törlesztési hányadát tovább is ne fizesse, ez a kötelezettség tehát Nyíregy­házát lermészetszerüleg tovább is terhelvén, az útadó felszabadult jövedelmének egy része erre lesz fordítandó. Továbbá a Nyíregyháza város halárába eső tör­vényhalósági utak természetszerűleg a város kezelésébe és tulajdonába menvén át — ennek egész természet­szeiü kóVLlclmeny«.kéiil a vármegye követelni fogja a kiépí­tett utak építési tőkéjének a varos általi megtérítését: ennek következtében tehát csak az ezen kötelezettségek kielé­gítése után fenmaradó jövedelmét fordítja a város a kiépített utak fentarlására s esetleges ujabbi építkezé­sekre. Mindezen köveielesek annak idején számszerűleg fognak kimutattatni; s a vármegye közönsége abban a meggyőződésben van, hogy a jelzett kötelezettségek le­rovása után fenmaradó összeg nem lesz elegendő a már kiépítve levő utak fentartására s eként a fedezet nélkül maradó költség ismét a városi lakosság terhét k pezendi. 13. A vároU képviseletnek az a közelebbi számí­tás nélkül odavetett ervelése, hogy Nyíregyháza város közigazgatási szervezetében a törvényhatósági joggal leendő felruházás úgy szólván semmi oly lenyeges vál­tozást nem fog előidézni, amely a város lakossának ujabb megt rhelésével járna, igen könnyen beigazolható erős tévedésen alapul. Nevezetesen pedig: a) A törvény hatósági alkalmazottaktól — még a segéd és kezelő személyzetnél is az 1883. I. törvény oly elméieli képesítést követel, amellyel a város mos­tani alkalmazottai közzül sokai nem rendelkeznek, ezek­nek tehát vagy megfelelő állásba való behelyezése vany pedig nyugdíjazása, eselleg végkielegitése iránt kell in­tézkedni. Gondoskodott-e a város ennek fedezetéről ? b) Nyíregyháza rendezett tanácsú város, mostani helyzetében is nem minden vonalon képes a hatáskö­rébe utalt I ső fokú hatósági teendőket kifogástalanul elvégezni hisz n a képviselet nem egyszer Írásban teli bevallása szerint, a p nztári szaknál több, a rendes al­Mlniazottak.iál magasabb j ivadalmu napidijasokat tart ábandóan azért, nurt a rendszeres állásban levő alkal­mazottai a hatáskörükbe utalt té ridőkét megfelelő szakértelem hiányában elvégezni nem képesek. Miként lehet tehát feltételezni, hogy ugyanezen tisztikar képes legyen a törvényhatósági városra váró s fokozottabb igényekkel fellépő ü-od fokú hatósági le­endőket is rendsz' resen teljesíteni ? Egész tárgyilagosan mondhatjuk, hogy semmi­képpen. A törvényhatósági teendők elvégzéséhez lehal mindenesetre jórészt más elemekből álló, megszaporí­tott szárnu tisztikar szükségeltetik s annak javadalma­zásáról gond iskodni kell. c) Nyíregyháza váras tisztikara jelenleg sincs megelégedve ja'adalmazásáv 1, állandó sérelemk nt pa­naszolja fizetésének a megélhetési viszonyokkal szemben való elégtelenség-!. L bet e tehát elképzelni, hogy a jeienlegi helyze­tével elégedetlen tisztviselő a m slan is csekélyi ek ta­lált fizetesével törvényh itósági szolgálatot vége bet? Hiszen az önállóságra emelkedés természetes kö­vetkezménye leend nemcsak a tisztviselői állások szapo­rításának, hanem a törvényh itósági tisztviselőket meg­illető javadalomra való fizelé-i felemelesnek. Mindezen fe tétlenül tetemes állandó kiadási igénylő követelmények teljesitesére a lépviselet vagy nem gondolt, vagy pedig annak fennállását elhallgatta. A varmegye közönsége azonban nem hunyhat szem t mindezek előtt s még most, a mikor a feleli gondolkozni, ezen segíteni lehet a tényleges és a fel­tétlenül bekövetkező állapotnak megfelően ismertetni kívánta a heiyzetet. V.ijjon ki vállal felelősséget az iranl, hogy Nyír­egyháza város adofizelő közönsége, a fentebb elősorolt még most fzámtetelíleg nem ösmert terhek fizetésére önként vállalkozik, hogy azt megbírja n m másért, liá­nom csupán azért a hiu dicsőségért, hogy a várme­gyének eddigelj eléggé nem méltányolt bőkezűsége és gyámkodása alól f Lzabaduljon ? 14. Hogy vájjon a megalakítandó képviselőtestü­let elméleti és gyakorlati ösmeretek lerén fog-e arra a magaslatra emelkedni, a melyet a közvi lernény a tör­vényhatóság ügyeil intéző elemektől megkövetel — ki­terjeszkedni nem lehet feladatunk, mivel mindezek meg­ítélése egyéni (elfogáson alapulhat s a szóban forgó kérdésnek tárgyilagos bírálatától a vármegye eltérni nem óhijl, cs ipan annyit tart szükségesnek mege mi­leni, hogy a 111 o=tani képviseleti tagok értelmiségi ré­szé' ek hitranvara a jövő képviselet megalakításakor nem Csekély mrrvü eltérések lesznek és pedig kél ok­I ól: e\ős ór azeit, mert a törvényhatósági városnál a jogi személyek es özvegyek es idegen helyen tartózko­dók a maguk intelligens megbízottaikat a lörvényható sági bizettságba ki nem küldhetis, másodszor azérl, mert a vármegyével is érdekeltségi viszonyba levő je­lenlegi képviseleti tagok a megalakuló városi törvény­hatósági bizotlság tagjai között helyet nem foglalhatnak s ekként a bizottság a vágjon és erlelmiség rovására tetemesen váltó;ni fog. 15. A fentebbiekben tartottuk szükségesnek a ha­tái-körünkből kiválni szándékozó Nyíregyháza várói önállósitási törekvéseire észrevételeinket és tiltakozá­sunkat a tárgyalási anyag nagy térje ele'mét és életbe­vágó fontosságát lek in I ve lehető rövidséggel e'lő erjesz­teni, megemlítvén, hogy miután a Nagyméltóságod hi vatali elődjéhez 212—900. Bgy. sz. alatt felterjesztett

Next

/
Thumbnails
Contents