Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-09-15 / 37. szám

2 37-ik szám. NYIRVIDÉK 1907. szeptember*! 5. s kétségleien meggyőződést szenünk arról, hogy a 1 magyaiul értő és tudó köznép egymás között most is legszívesebben tótul beszél. A statisztikai adatokban szereplő magas százalékú magyar anyanyelvüséget felelte kétségessé teszi továbbá azon tény, hogy a város 14788 lelket számláló ág. ev. hitvallású hivei jó részben ragaszkodnak a tót nyelvű isten-tisztelethez, mert tudomásunk szerint a helybeli evang. templomban tartatni szokott egylnzi szertartások legalább is fele részben ma is idrgen nyelven tartatnak, egyenesen az érdekelt hívek kivánsagára. E kívánalmakhoz való merev ragaszkodás nem igazolja az illetőknek magyar anyanyelvüségét. Hogy Nyíregyháza r. tanácsú város jegyzőkönyvei kizárólag magyarul vezettetnek s az ügykezelés nyelve is magyar, a város tisztviselői kara s az intelligensebb elemekből alakitolt képviselet tagjai magyar anyanyelvüsegének kétsegtelen bizonyítékai ugyan, de az ügykezelési és jegyzőkönyvi szövegezésnek felezettnyelvüségére törvényhatósági városokban példát nem tudunk, a a tulnyomólag nemzetiségekkel telt s ugyanott túlnyomó többségben levő nemzetiségekkel lakott más rendezett, tanácsú városokkal és községekkel Nyíregyháza város vezető elemeit összehasonlítani nem akarjuk.| 4. Hogy a városba telepitett tót ajkú lakosság magyarosítása érdekében a felekezetek lelkészeinek s a városi alkalmazottaknak megbecsülhetlen erdemük van, nem vonjuk kétségbe, sőt megerősítjük, de hogy e tekintetben a vármegye székhelyének Nyíregyházára való áttétele s a .népnek a tisztán magyar ajkú vár megye népével és intézőivel való gyakori, közvetlen erintkezése nem maradhatott nyomtalanul, azt hisszük, kétségbe vonni nem lehet. Mindenesetre tehát meg nem okoltnak kell tekintenünk a képviselőtestület amaz állítását, hogy a nyíregyházi nép magyarosodása tekintetében a vármegyének szerepe nem volt. 5. Az önálló foglalkozást űzők aelatainak összehasonlítását nem találjuk Nyíregyházára oly kedvezőknek, mint ahogy azt a kérvény feltüntetni igyekszik, mert éppen ezen adatokra támaszkodva kimutatható a.; önálló keresők egyes osztályait véve szemügyre, hogy az összehasonlítás céljából felvett 24 város között es pedig a közszolgálat és szabad foglalkozást űzők, valamint az országgyűlési képviselik száma tekintetében 15-ik, a közlekedési szolgálatban állóknál 18 ik, az iparosok s kereskedőknél 22, illetve 23-ik helyre szorul Nyíregyháza s az ezen alól maradó városok aránylag csekély lakossággal, de annál régibb múlttal rendelkeznek, erre már reg óta berendezkedve vannak, s a fentebbi adatok tekintetében Nyíregyházán alól maradó városoknak jelenleg megkísérelt önállósitási törekvésük minden valoszinüseg szerint sikertelen lenne. 6. Készséggel elösmerjük, hogy Nyíregyháza varo a kulturális teren nagymérvű haladást tetL, kul u, intézményei közölt azonban betölthetlen hézagként jelentkezik, hogy a fejlett igényeknek megfelelő felsőbb leányiskola hiányzik, amely pedig számtalan oly kisebb városban létesült, amely az önállósítás dicsőségére nem vágyik. 7. Nem mulathatjuk el megemlíteni, hogy hab^r a város által elősorolt közintézmények letesileséhez a várn egye mint erkölcsi testület, ha tetemes anyagi tuuiogatassal nem is járult, de az elfogulatlan szenilelő elölt talán bizonyításra nem szorul az a körülmény se m, hogy ezen intézmények felvirágoztatásához a város által nem méltányolt mérvben hozzájárult a törvényhatósági központba bevonuló vidék értelmisége s a törvényhatóság központjában elhelyezett vármegyei tisztikar is, amely előnyös összeköttetésénei fogva elősegítette a vidéki társadalommal való szerves kapcsolatot. E helyen ismételten kenytelenek vagyunk egy ténybeli tévedést helyreigazítani, nevezetesen pedig azt, hogy tudvalevőleg a városban levő felekezeti gimnázium létesítéséhez és fenUrlasához az alUm, a leányinternátus létesítéséhez és fentar tásahoz pedig a tötvényhalóság ós támaszkodni. Pedig az Élet istene nem kíván, sőt el sem fogad tőle megalázkodást, hanem egyenesen büszkeséget parancsol, midőn azt mondja: Te vagy a Mindenség koronája, viseld magad ennek megf lelő méltósággal! Jutalmad legyen jól betöltött hivatásod tudata ? büntetésed a megvetés, melyet magad iránt érezned kell' Ez az Elet vallásának erkölcstana. S bizony a mai emberek kőzött .lágyon kevés van s ki e vallást a ;naga fenségében felfogni és követni tudná, s nagyon sok, Kinek tág lelkiismerete cseppet sem tiltakoznék az ellen, hogy e vallás élvsóvár emberek vágyának szolgálójává i egyen. De vájjon az, hogy nemesebb eszmék befogadására képtelennek tartjuk az emberek nagy tömegeit, ö»ztönözhet-e bennünket arra, hogy mi is tökéletlenek igyekezzünk maradni ? A Maga nemes lelke képes befogadni ez igazságokat, képes, mert Maga tudná mások boldogítása által is kielégítve látni önzését s Maga tudna szerelme által másnak végtelen boldogságot okozni. S most kérdek valamit Magától, kis leány ! Vájjon, ha a szerelem egyike az élet legfőbb törvényeinek, szabad e, lehet-e annak, ki szerelmét felajánlj i Magának, semmitmondó választ adnia? Hiszen a vallások is tiltják a hazugságot, mellyel bajt vagy bánatot okozunk másoknak. S az igazság elhallgatasa vájjon nem egyértelmű e a hazugsággal ? Nincs a vallások közt egy sem olyan, mely hazug érzelmek jálszására s valódi érzelmeink eltagadására buzdilana. Az őszinteségre tanítanak bennünket a vallások is. Csakis a mai társadalmi felfogás, mely még a valláserkölcsinek is csak paródiája, volt képes elhitetni a nőkkel, hogy a színlelés íiői méltóságuk attributuma. Az a társadalmi felfogás, mely a hozomány vadászat nemes intézményéi szülte s melynek morálja megtiltja a fiatal leánynak, hogy arra mosolyogjon, akit szeret, ellenben megparancsolja, hogy félérzelm kkel, esetleg azok nélkül is — az utólagos érzelemkelelkezés reményében, nyújtsa kezél annak, tegye hideggé az életet arra nézve, ki képes őt közepes tiszteséggel eltartani. Száz forintot felüiigérőnek föltétlen előny adandó! Az a társadalmi feltogás, mely borzét csinál a szerea szabolcsi ev. ref. egyházmegye állandóan tetemes anyagi segéllyel járul. E kulturális intézményeknél tehát a fentebb említett két tényezőnek anyagi támogatása igénybe vétetett s igénybe is vétetik. 8. A beadványban felsorolt hivatalok s azok alkalmazottai tényleg Nyíregyházán vannak elhelyezve, de a dolog természete szerint azoknak s j ít hatáskörük betöltesére utalt közegei a törvényhatosági tisztviselőket kivéve a város hivatalos életében sem közvetve, sem közvetlenül tevékeny részt nem vehetnek s ekként az önállósitási igények kielégítésére támpontul nem szolgálhatnak s mindezen hivatali állást betöltő egyéneknek az önálló törvényhatósági életben való szereplésük erősen korlátozva leend. 9. A város kedvező forgalmi adatai nem a város érdemének, hanem éppen a vármegye önzetlen működésének eredményei, a mely nem egyszer más elmaradottabb vidékének rovására a h. é. vasutak segélyezése s kózutainak a törvényhatósági központba való irányilása által — a váró, hozzájárulásával ugyan— de saját befolyásával és önön népének megfeszített áldozatkészségevei — főként forgalmi tekintetben Nyíregyházát a

7 ország egyik legvirágzóbb városává emelte, s Nyíregyházának önállósítása eselén a vármegye követelni fogja a Nyíregyháza város határába eső kiépített utai értékének visszatérítését s a város közönségének a még le nem bonyolított tartozásai rendezése során eddigi rész vételét. Nevezetesen pedig azt, hogy a város közönsége a h. é. vasutak segélyezéséhez adott 1 millió koronát meghaladó összegnek, valamint a millenáris emlékek megőröl. itéséhez állított művek előállítási költségének törlesztéséhez, annak teljes kiegyenlítéséig ezentúl is hozzájáruljon. A pénzügyi és vagyoni helyzet. 10. A várost érdeklő dolgokat bizonyos elfogultsággal szemlélő városi képviselőtestület sem meri a pénzügyi és teherviselési képességet kedvező szinben feltüntetni, s felemlíti, hogy aí. allami feladatok teljesítése nagy inéi lékben terheli a város pénztárát — nem Lei mesze les kövdkezmenye-é az önállósításnak, a közterhekriek e tekintetben való növekedése is? 11. A beadvány ismételten hangsúlyozza, hogy önallósiása iránti lörekvését i.em a vármegye kötelékéből való kiválás vagya, hanem az a remény ösztönzi, hogy önállóságában reá, mint városra háramló feladatokat szabadabban, könnyebben és jobban teljesítheti, mint jelenleg s erre az ónálló törvényhatósági joggal való felruházás esetén több anyagi erővel is fog rendelkezni. Ebben a tekintetben téved legerősebben a képviselet s ennek lesz legkiválóbb dőntö szerepe az önállósitási kérvény mérlegelésénél. Lissuk léhát a köveikezőket: A N)iregyhaza város közönsége által l'izelelt 4

1/2°/o-os törvényhatósági pótadóból lW/o a millenáris tmlékek alkotásara, 2°/o a tisztviselői nyugdijalapra, 1h°/t a vármegyei és járási székházalapra, Vs

0/o pedig a távbeszelő hálózat létesítésére szolgál. Ebből az 172%)-os milleniumi pótadóban való részesedés alól Nyíregyháza város közönsége önállósítása ulán sem vonhatja ki magát, mert annak terhét, mint a varmegye egyik községe a többiekkel hasonló módon ő is vállalta, misreszt, mert annak fedezetéi képező kölcsöntőkének legnagyobb része tényleg Nyíregyházára költetett el. A távbeszélő hálózat létesítésére kivetett V2°/o ideiglenes s a hálózat létesítésével egy pír év multán megszűnik. M.'gtakarilásként tehát legfeljebb a tisztviselői nyugdíjalapra fizetett 2°/o pótadóból eredő m. e. 0542 korona volna felvehető, de kérdés lárgyát képezheti, még ezen teher alol való mentesség is, mert hiszen ez a jövedel m azon nyugalomba vonult tisztviselők es özvegyei e.latására szolgál, akik annak idején Nyíregyháza város ügyeit is inlézték, tehái annak terhétől a lemből, melyben a nők á la hausse, s a férfiak igen nagy része á la baisse spekulál, s mely a börzeügyletek legocsrnányabbiíát a fede.etlen haláridőüzletet is meghonosítja a szerelemben, ami pedig itt annál veszedelmesebb, mert egész életre kiható érzelmeknek kellene a f dezetet kepezniök. Meg vagyok győződve, hogy maga nem rajong a társadalomért s nem is fogja követni annak elveit tisztán azért, uiert aki a társadalomban éi, annak a tarsadalom szokásaihoz kell alkalmazkodnia. Ez az okoskodás lehet a minden egyéniség nélküli, szürke emberek logikája, de az igazi lélek, mely eléggé kiművelte magat arra, hogy ne utánzás útján szedje össze, hanem saját lelkéből merítse gondolatait, soha sem fogja e társadalmat föltéllen kritikusának elism mi, S ha b Útja, hogy az őszinteség mindenképen szebb • Éjjelem a szinleles és ámításnál, nem lehet oly balga, hogy a víszontszerelettnek szívéből hideg viseUedése által kiölj: a szerelmet s nem lehet oly dölyfös, hogv jogosultnak higyje magát nem világos nyilatkozatai által egy szívben oly érzelmek keletkezését előidézni, melyeknek megl'eh lni — érzi — sohasem tudna. Be fogja látni, hogy a nőnek választani kell visszautasítás vagy odaadáz közölt. Kic-inyes lelkek borzadva gondolhatnának arra, hogy ők így bljesen ki vannak szolgáltalva a férfiaknak. Jellemes, okos nő így nem gondolkodlialik. Én azt hiszem, hogy bár nem isterili, nem becsüli túl válaszlotijat, de kiábrándulva és megvetéssel fordulna el tőle, ha tapasztalná, hogy szerelmére méltatlan, vagy hogy odaadása állal a tiszteletet játszotta el vele szemben. De jellemes férfi mindig is tudni fogja, mennyit szabad elfogadnia a föltétlen odaadásból. Lássa, ha Maga nekem ideálom lenne s én szerelmemet bevallva Maga előtt állanék, bár jól esne odaadása kinyilatkoztatását ajkairól hallanom, most hogy már teljesen ismerem Magát, nem fogadnék el egyebei egy szál világnál, melyet önként, s mégis reszkető kézzel és pirulva tűz a gomblyukamba. Kiss Pál. vele járó kötelezettségre való tekintettel a város közönsége a jövőben sem szabadulhat. Tehát ezen pótadók egyelőre csonkitatlan összegben terhelni fogják Nyíregyháza város közönségét. 12. Elösmeri a vármegye közönsége, hogy önálló Iörvényható.-ággá való alakulás eselén a város az 1S90 évi I. törvény elteimében eddigelé a vármegyének fizetett törvényhatósági útadó bevételével szabadon rendelki znék, azonban nem lehet számításon kívül hagyni azt a körülményt, hogy a vármegye e'őször is nem eresztheti ki Nyíregyháza városát abból a kötelezettségből, hogy a Nyíregyházára csatlakozó h. é. vasutak segélyezésére felvett kölcsönnek reá eső törlesztési hányadát tovább is ne fizesse, ez a kötelezettség tehát Nyíregyházát lermészetszerüleg tovább is terhelvén, az útadó felszabadult jövedelmének egy része erre lesz fordítandó. Továbbá a Nyíregyháza város halárába eső törvényhalósági utak természetszerűleg a város kezelésébe és tulajdonába menvén át — ennek egész természetszeiü kóVLlclmeny«.kéiil a vármegye követelni fogja a kiépített utak építési tőkéjének a varos általi megtérítését: ennek következtében tehát csak az ezen kötelezettségek kielégítése után fenmaradó jövedelmét fordítja a város a kiépített utak fentarlására s esetleges ujabbi építkezésekre. Mindezen köveielesek annak idején számszerűleg fognak kimutattatni; s a vármegye közönsége abban a meggyőződésben van, hogy a jelzett kötelezettségek lerovása után fenmaradó összeg nem lesz elegendő a már kiépítve levő utak fentartására s eként a fedezet nélkül maradó költség ismét a városi lakosság terhét k pezendi. 13. A vároU képviseletnek az a közelebbi számítás nélkül odavetett ervelése, hogy Nyíregyháza város közigazgatási szervezetében a törvényhatósági joggal leendő felruházás úgy szólván semmi oly lenyeges változást nem fog előidézni, amely a város lakossának ujabb megt rhelésével járna, igen könnyen beigazolható erős tévedésen alapul. Nevezetesen pedig: a) A törvény hatósági alkalmazottaktól — még a segéd és kezelő személyzetnél is az 1883. I. törvény oly elméieli képesítést követel, amellyel a város mostani alkalmazottai közzül sokai nem rendelkeznek, ezeknek tehát vagy megfelelő állásba való behelyezése vany pedig nyugdíjazása, eselleg végkielegitése iránt kell intézkedni. Gondoskodott-e a város ennek fedezetéről ? b) Nyíregyháza rendezett tanácsú város, mostani helyzetében is nem minden vonalon képes a hatáskörébe utalt I ső fokú hatósági teendőket kifogástalanul elvégezni hisz n a képviselet nem egyszer Írásban teli bevallása szerint, a p nztári szaknál több, a rendes alMlniazottak.iál magasabb j ivadalmu napidijasokat tart ábandóan azért, nurt a rendszeres állásban levő alkalmazottai a hatáskörükbe utalt té ridőkét megfelelő szakértelem hiányában elvégezni nem képesek. Miként lehet tehát feltételezni, hogy ugyanezen tisztikar képes legyen a törvényhatósági városra váró s fokozottabb igényekkel fellépő ü-od fokú hatósági leendőket is rendsz' resen teljesíteni ? Egész tárgyilagosan mondhatjuk, hogy semmiképpen. A törvényhatósági teendők elvégzéséhez lehal mindenesetre jórészt más elemekből álló, megszaporított szárnu tisztikar szükségeltetik s annak javadalmazásáról gond iskodni kell. c) Nyíregyháza váras tisztikara jelenleg sincs megelégedve ja'adalmazásáv 1, állandó sérelemk nt panaszolja fizetésének a megélhetési viszonyokkal szemben való elégtelenség-!. L bet e tehát elképzelni, hogy a jeienlegi helyzetével elégedetlen tisztviselő a m slan is csekélyi ek talált fizetesével törvényh itósági szolgálatot vége bet? Hiszen az önállóságra emelkedés természetes következménye leend nemcsak a tisztviselői állások szaporításának, hanem a törvényh itósági tisztviselőket megillető javadalomra való fizelé-i felemelesnek. Mindezen fe tétlenül tetemes állandó kiadási igénylő követelmények teljesitesére a lépviselet vagy nem gondolt, vagy pedig annak fennállását elhallgatta. A varmegye közönsége azonban nem hunyhat szem t mindezek előtt s még most, a mikor a feleli gondolkozni, ezen segíteni lehet a tényleges és a feltétlenül bekövetkező állapotnak megfelően ismertetni kívánta a heiyzetet. V.ijjon ki vállal felelősséget az iranl, hogy Nyíregyháza város adofizelő közönsége, a fentebb elősorolt még most fzámtetelíleg nem ösmert terhek fizetésére önként vállalkozik, hogy azt megbírja n m másért, liánom csupán azért a hiu dicsőségért, hogy a vármegyének eddigelj eléggé nem méltányolt bőkezűsége és gyámkodása alól f Lzabaduljon ? 14. Hogy vájjon a megalakítandó képviselőtestület elméleti és gyakorlati ösmeretek lerén fog-e arra a magaslatra emelkedni, a melyet a közvi lernény a törvényhatóság ügyeil intéző elemektől megkövetel — kiterjeszkedni nem lehet feladatunk, mivel mindezek megítélése egyéni (elfogáson alapulhat s a szóban forgó kérdésnek tárgyilagos bírálatától a vármegye eltérni nem óhijl, cs ipan annyit tart szükségesnek mege mileni, hogy a 111 o=tani képviseleti tagok értelmiségi részé' ek hitranvara a jövő képviselet megalakításakor nem Csekély mrrvü eltérések lesznek és pedig kél okI ól: e\ős ór azeit, mert a törvényhatósági városnál a jogi személyek es özvegyek es idegen helyen tartózkodók a maguk intelligens megbízottaikat a lörvényható sági bizettságba ki nem küldhetis, másodszor azérl, mert a vármegyével is érdekeltségi viszonyba levő jelenlegi képviseleti tagok a megalakuló városi törvényhatósági bizotlság tagjai között helyet nem foglalhatnak s ekként a bizottság a vágjon és erlelmiség rovására tetemesen váltó;ni fog. 15. A fentebbiekben tartottuk szükségesnek a hatái-körünkből kiválni szándékozó Nyíregyháza várói önállósitási törekvéseire észrevételeinket és tiltakozásunkat a tárgyalási anyag nagy térje ele'mét és életbevágó fontosságát lek in I ve lehető rövidséggel e'lő erjeszteni, megemlítvén, hogy miután a Nagyméltóságod hi vatali elődjéhez 212—900. Bgy. sz. alatt felterjesztett