Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-18 / 33. szám

XXVIII. évfolyam. 33. szám. Nyíregyháza, 1907. augusztus hó 18. JSÍYÍ Y A SZABOLCSVÁRMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK r és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : Egész évre 8 korona Fél évre 4 b Negyed évre 2 Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. •Hirdetések nagyság szeiint számíttatnak. A nyilt-téri közlemények dija soronkmt t>0 lillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fii., minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. A Uj jelszavak kors akát éljük ! Jogot, emberséget, követel az elnyomott, tiszteletet, becsülést, nagyobb hatalmat az uralmon lévő. De — ba újként hangzik is a mottó, a veleje tnégis csak egy : aki lenut vau, feljebb szeretne kerülni és még magasabbra jutni, aki felül van. Mi lesz ennek a magasra törekvésnek a vége? Meddig lehet fokozni a vágyakat, meddig lehet csigázni a várakozást, hogy mind a kettő kielégítést nyerhessen 1 Nincs az az erős alap, mely bizonyos fokon tul monumentális épít kezést elbírjon és úgy látszik, hogy ezt a maximumot már el is értük. Még egy emelet, még egy tégla talán és minden összedől s a gigászi alkotás helyét khaosz foglalja el. Ennek nem szabad megtörténnie. Meg kell állanunk, míg nem késő. És amíg minden jogos törekvést ki kell egyenlítenünk, addig elementáris erővel el kell nyomnunk azokat a kívánságokat, amelyek kielégítése lehetetlenség. A jelenlegi állapot a szomjas ember kedélyállapotához hasonló. Szomjúhozunk és ha v. gyuuk sürgős kielégítést nem nyír, elpusztulunk. Föld kell a népnek. Mit egyjs osztályok helyezetének javítása, mit vasuta^, kishivatalnok ! ha a nemzet zöme meddő sóvárgásban pusztul el. A kéz munkásaiból, a föld művelőiből áll a magyarság java része. Ipar, kereskedelem még a messze jövő zenéje. De egy sem ad kenyeret. Pénzt .lehet ezekkel is szerezni, de mit ér a pénz, ha nincs vásárló ereje. Páris ostrománál a megszorult franciák százakat kínáltak egy darab kenyérért és mégis megkeltett elégedniük elhullott patkányokkal. h n u A fehéregyhazi csata évfordulóján irta és a fehéregyházi esatasikon tartolt emlékünnepély alkalmával szavalta: Lukács Tihamér. Templomba jöttünk ! Hiu csillogásnak Köznapi vágya ide nem hozott! Imádatunkat jöttünk el leróni Kmléketeknek ti dicsők, nagyok ! Tanulni jöttünk : önfeláldozást! S azért jövénk, hogy hősi harcotok Végiggondolva — jobban megtanuljunk Imádni hont, gyűlölni zsarnokot ! Fehéregyháza ! Harci mezödön Hogy itten állok, Lelkem a múltba, vissza a múltba Repülve szálldos . . . Kitöltik fényes, nagy látomások. És látok . . . látok! En látom őket: Harcba-halálba rohanva menőket ! . . . En látom őket : A hős, a dicső. :i szent honvédőket ! . . . Ni ! . . . hogy rohannak, mint sebes árvíz, Mint sebes orkán ! Hősi pirosság gyűl ki az orcán, Mindenik orcán ! Nemzeti zászló büszke-merészen Repül előttük, Belevegyül a harci zsivajba Dobbanó léptük. Futva rohannak! . . . neki az ellen Bősz tömegének ! Rendül a föld is megiszonyodva, Hogy odaérnek! . . . . Félve halálra »enki se gondol — Halva hazáért üdv a halál Sőt odatartja bátran a mellét, Hol közelebbről rája talál ! Bömböl az ágyú ! Villog a penge ! Könnyű felhozni Anglia példáját. Könnyű azt mondani, hogy ott a terület egyharmada sem áll ősmüvelés alatt, mert füstölgő gyárak, berregő, zakatoló gépek foglalják el a terű leteket. Hiu beszéd! Angliának gyarmatbirodalma van, mely sokszorosau nagyobb az anyaországnál. Angliának óriási közlekedési hálózata vau, mely tengerentúlról hamarabb szállítja oda az árut. mint nálunk túl a Dutiánró! Erdélybe. Nekünk még mindezt meg kellene teremtenünk. Rengeteg pénz és véráldozattal járna mind ez és a sikernek még csak reménye sem kecsegtetne. Ugyan ki gondo'hatna komolyan a mi viszonyaink között arra, hogy gyarmatokat szerezzünk Magyarországnak. Vannak azonban sok ezer holdas földbirtokok Magyarországon. Tessék módot és alkalmat nyújtani a népnek arra, hogy ezeken ugy gazdálkoahassék, mintha csak a sajátját művelné. Gondoljuk meg, hogy nem arról vau szó, hogy széttagolva a nagybirtokokat, elpocsékoljuk őket. Csak lehetővé kell tennünk a birtokok belterjes művelését. Akinek két-három hold földből kell megélni, egészen más s empontból fog földje kezeléséhez, mint az, kinek ezernyi hold biztosítja kenyerét. Ez a belterjes gazdálkodás p dig nemcsak az egyes ember megélhetését fogja megkönnyíteni, hanem nemzetgazdasági szempontból is rendkívül fontos fejlőue^üaket jelentené. Minden nemzet odatörekszik, hogy parlagon heverő kincseit mennél intenzivebben kiak názza. Miért ne tennénk ezt épen mi, miért néznénk tovább is tétlenül népünk romlását, pusztulását, mikor c

jak tőliiuk függ s a magunk javára szolgál, az egyetemes nemzetére s íz Futva patakban ömlik a vér ! S ha felesik egy jó fiu —- ajkán Nem szitok támad, szent ima kél ! S végsóhaja — mit suttog az ajk meg : Bátran előre : Halj a honért ! . . . Hősi a harcuk ! Hullik az ellen, Mint arató előtt a kalász ' Ámde mit ér a hősi vitézség ? ! Egy elesik s jő küzdeni száz ! Mintha a sátán lenne vezérük. Mintha velünk ő vína csatát, Harcosainkat körülözönlik, Mint vizek árja kis szigetet! . . Nincs is egyébért küzdeni most már : Védni a zászlót, becsületet ! . . . Védik is hősen héroszi módra, Míg az utolsó hős elesik ! Mig lehanyatlik rád az utolsó, S vele a zászló — bús csatasík ! Vérboritotta bús c atasíkon Lassan elő egy férfi halad . . . Csendes az ajka . . . sóhaja sincs mar ! Nem talál gyilkos, vadszavakat, Mikkel a lelke szürnyü keservét, A véghetetlenül szomorút, Kgre kiáltsa szidva az Istent S átkokat szórva bősz iszonyút. Mert a gonosz bünt győzni segitc S veszni hagyá im az igazat! . . . Csak megy előre vissza se nézve. Rá sem ügyelve merre halad! . . . Nem jut eszébe, hogy meneküljön. Mért menekülne, merre hová ? ! Van-é remény, mért érdemes élni?! . . . Hiszen a hont már veszve tndá 1 Hiszen előtte hullt le a zászló S estenek el a hős daliák, Hiszen előtte ölte le őket Becstelen osztrák, durva kozák ! . . . S tétova-lassan, búsan amint megy. Marcona, bőszült, vad katonák NAGY ELEK okleveles mérnök Nyii egyesekre, ha megkezdjük a honmentésnek ezt a munkáját. Mennyi rettenetes bajnak vetné egyszeribe végét az ilyen reform. Hogy megszűnne egyszerre véreiukuek tengerentúlra való vándorlása és milyen gyorsan indulna meg az ellenáramlat: idegenbe veszett véreink visszaözönlése. Vagy olyan gazdag már nemzetünk, olyan erős magyarságunk, hogy tétlenül, könnyű szerrel láthatjuk ezrek és ezrek folytonos kiözönlését, mintha csak részletekbe osztott nép-, vándorlás indult volna meg Magyarországból Bizony nagyon is gyengék vagyunk s ma is ott tartunk, bogy miuden csepp, melyet vérünkből idegen föld szív be, pótolnutlau kárt és veszteséget jelent Földet tehát a népnek, ha tem akarunk rútul és nyomorultul elveszni! A föld népe nem tud megélni, ezért kívánja a földet, hogy megélhessen. Meg kell és meg is lehet találni a módját, bogy ennek lehetősége meglegyen. Mert hiszen ha ez a nép megélni nem tud, pusztulásnak indul akkor minden osztály, melynek megélhetési alapjai a népen nyugszanak. Elpusztul a kereskedő, az iparos, minden, mert elvész lába alól a talaj. Az egyre erősbödő sociális áramlatok is jelei az j'önek. Ne várjuk be tétlenül, hogy a lázítók áital vetett üszkök fölgyújtsák a határokat. A nemzet vezetőinek, a vezetu osztályoknak kell kezökbe venni a nagy reform-muukájátr Mint ahegy a 48-bau megvalósult nagy átalakulást is maga a nemesség indította meg és veze te győzelemre, úgy most is magoknak az érdekeit birtoko.-oknak kezdeményezésével, az államhatalom erejével támogatva kell meg indítani a népmentésnek ezt az akcióját Siessünk, bogy el ne késsünk. Lszrevevén őt rája rohannak ! . . . S nincs, ki kiáltson: „Allj ! Ne tovább' Vissza vad horda, durva kozákok ' Vissza hüvelybe vérszínű kard ! Akire törtök, szent az a térfi ! Becstelenséget s nem diadalt Hoz a halála, arra ki bántja! Térdre előtte gaz latorok ' Petőfi ő, a lángszívü költő ! Csillag, kit Isten földre dobott Gyújtani fényt szent lelke dalával A rideg, önző, bárgyú setét Emberi szívbe ! . . . Térdre előtte ! • Hullj le a porba durva pribék ! . . . Nincs, ki kiáltson ! . . . S fönn a magasból Tétlenül tűri Isten is el S mennyköve nem sujt ! Mint ír a földön emberi gazság Uj fejezetet vérbetűvel . . . Isteni költőnk, drága Petőfink Mint esik el.. . . Fehéregyházi csendes csatasik. Ki büszkén őrzöd szentelt hamvait A nagy költőnek és hős társainak . . . Te, aki láttad, végig nézted azt: Mint halt meg bátran annyi jó fiu — Mosoly az arcon, egy sem szomorú -Érted Haza ! Szabadság! Becsület ! . . . Te, aki láttad elvesztük felett Ujjongva tombolni a zsarnokot . . . Tanits meg rí minden zarándokot. Ki vérrel szentelt hantjaidra lép : Egy szent dolog van : Élni a honért . . . Vagy meghalni érte bátran, hogy ha kell ! S egy az igazság : bármit is mivel Kegyetlen zsarnok bosszuló keze, A szabadságot nem verheti le ! S gyilkoljanak bár gyilkos fegyverek : - Az eszme cl! . . . azt nem fojthatni meg T^ kállói'iiíc/ii 21 s/iíiii. (Saját ház.)