Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-08-11 / 32. szám

<£ 32-ik szám. NYIRVIDÉK 1907. augusztus 11. Sikertelen kutatás honfoglaláskori nyomok után. Gégényben a ref. egyház tulajdonát képező Monokdombon 1903. évben Vas János egy kis diunyefóldet fogott lel, ahol egy kárlékony nyalánk ürgéi kiönteni nem sikerülven, ásóval kellett neki menni. Másfél méter mélységben egy 113 millimeter álmérőjü gömbszelvény alakú ezüst csészére akadt, melyben 7 drb díszes ezüst gomb és 3 drb kártya vastagságú 8 cm. bosszú tojásdad ezüst lemez volt elhelyezve, olyan, milyent Pilinben (Nógrád in.) e- Baltán (Fehérmegye) honfoglaláskori perzsa éremmel (l'hem) együtt találtak. Zimankós havas esős időben 20—30 etn^rrel három napig ástunk. A minden nemes ügyért lelkesülő gróf Vay Gaborné nem affektalásbol, de luzgóságból csak olyan hatalmasan kezelte az ásót, mint bármelyik napszámos. De bizony nem találtunk cseréptöredékeken kívül semmiféle embernyomot. Ezen ezüst lelettől ugyanazon mélységben Pa méter távolságban egy gyűrűi leltünk, mely Radisics Jenő szerint — aki mint az iparművészeti múzeum igazgatója szakember — a XVI. századból származik és igazolja azt, hogy a tárgyak ekkor lettek valamely honfoglaláskori sírból elrabolva. 1905. év tavaszán Teremj Sándor államvasúti pályafelvigyázó úr a Monokdoinbtól délkeletre, mintegy 1000 lépesnyire, a Demecserlől Pátroha felé eső első va-úli őrháztól 100 lépésnyire észak-nyugatnak, egy bonloglaláskori lovas sírt talált, melynek tartalmából egy gyönyörű koponyát, egy pár jellegzetes kengyelt, egy rudas-zabolát és egy rossz ezüst díszítetlen szalagból készült karperecet ajándékozott múzeumunknak. A fűi mellett és az alsó állkapocson észlelhető melyen beivódolt zöld rozsda-foltok fülbe valóra és nyakperecre vallanak, amelyek a találóknak figyelmét kikerülvén, elveszlek. Nagy volt az öröm, mert nem alaptalanul reménykedtünk itt egy gazdag honfoglaláskori temetkező helyet találni. Az ezüst csésze gazdag magyaré lehetett, mert ennek iker testvérét egy Babylonban talált ékiratos domborművön látjuk, ahol Sargon vagy Nabukodonozor nyugágyon bever, az ágy végénél pedig egyik díszbe öltözött felesége űl, aki a megfejteti ékiral szerint a csészéből bort iszik a király egészségére. Honfoglaló őseink a perzsa ornamentikát adoptálták, akikhez ez az assyroktól a parlhusokon ál származott. A gégényi ezüst csésze az egyedüli honfoglaláskori ivóedény, melyet eddig hazánkban talállak. Valószínű, hogy Pusztaszeren a hét vezér ilyenből itta a véráldomásl. Unikum tehát mindaddig, míg egy második példányt nem találnak. Mezőssy Gusztáv barátommal f. hó 3-án és 5-én nagy reménnyel ásattunk, mert Teremy Sándor úr a helyet pontosan megjelölte a hol két év előtt a sírt találta. Ezen pontiul sugarakban es a közelben különböző irányban tíz kulató árkot húzattunk 110 lépés összhoszszuságban le az eleven földig, de síroknak vagy embercsontoknak nyomát sem találtuk, díszítetlen kőkorszakra valló cserépedény töredékek minlegy ötven darab akadt. Egy helyen egy meter mélységber tüzelő helyei találtunk, feketére égetett hasogatott vagy töredezett állat csont maradványokkal és ezen helynek közvetlen közelében két darab valószínűleg juhnak metacarpus-sából készített árforma szépen kihegyezett fényesre kopott eszközt. Szúró-vágó csont-eszközöket már a bronzkorban sem használtak, hanem csak a kőkorszakban, amely nálunk a Krisztus előtti lll-ik évezredre lehető. Érdemes megnézni az egymásból nyíló, hatalmas termeket; a kandalló mindegyikben egy-egy műkincs, kézifestés és valódi aranyozással; ilyen a nagy fogadó terem hatalmas menyezete is, melyen egykor csupán az arany-stukkaturákért húszezer forintot fizetett egy német fejedelem, a vár akkori ura és építője. 250 meredek falépcső vezet fel a várloronyba, melynek egyik cellajáhóz borzalmas történet fűződik. Mint a durva kövezeten elmosódva olvasható, itt töltött el két és fél ével a környék egyik hatalmas püspöke, amiért ostromló sereggel merte megtámadni Brunecket s a várat is sokáig bombáztatta. A szerencsétlen ember azonban az ellenség kezébe került, melynek vezére borzalmasan megbosszulta magát a hatalmát veszteit lámadón. Ide záratta őt az alig két lépés hosszú, két lépés széles kamrába, melynek befalazott két ablakán alig szűrődik be némi halvány világosság ! A XVII. században játszódott le ez a történet, — de még ma is borzalom fogja el az embert a sötét üreg láttára, melyben oly kinos halállal pusztult el a vidék egyik leghatalmasabb ura. A vártorony lapos fedelére kilépve, gyönvörü kilátás nyílik a várost körülvevő hófedte dolon. i s a lent zúgó Rienz folyó virágzó völgyére. Meg'v -elségből látszik ide a Schwarzenstein, — a vid« a egyik hatalmas gletschere, melynek beláthatatlan jégmezői még távolról is megdöbbentők ! Közönyösen említette itt a vezető, hogy két héttel ezelőtt öt idegen lurislanő egyedül neki vágott az ismeretlen gletscher tömegnek s a hirtelen keletkező hóvihar annyira betemette őket, hogy három örökre olt veszett a titokzatos hósivalagban, keltől pedig félholtan mentetlek meg a borzalmas haláltól. Egyszerre három emberélet pusztult el a hómezők úttalan vidékén I S a különben jó szivü tiroli paraszt olyan természetes közönyösseggel beszél a megdöbbentő tragédiáról, melynek ki tudja, micsoda keserves hatása, következményei vannak! A gletscheren pusztult?! Hja, megszokott dolog már ez itt! Testüket befújja a friss hó s másnap újra akadnak uj és uj kíváncsiak, kik tuvább haladnak a megszakadt nyomokon. Megyery Ella. Eddig a Nyírben tudtommal csonteszköz sehol sem találtatott. Gégénynek tehát már másodízben köszönhetünk nnicumokal. A honfoglaláskori temetőt biztosan megfogjuk találni, mihelyt a föld üvegszerűen átlátszóvá válik. Addig csak a véletlenbe és a földmunkát végzőknek figyelmébe és jóakaratába bizakodjunk. Nyíregyháza, 1907. augusztus 9. Ur. Jósa András. A Magyar Társadalomtudományi Egyesület.*) A tudományok egyik legfiatalabb hajtása rövid néhány évtized alatt nr rész sudárba szökkent. Azok szama, akik törvényeit keresik s a törvények tételekbe foglalásán, a változó életrevaló alkalmazásán fáiadoznak, megsokasodott. Azoké pedig, akik fanatikusan követik a tudományos fölfedezők lépéseit, lépésről-lépésre kitűzött piros lobogóját, a fönnálló rend, a polgári társadalom szeméhen éppenséggi I ijeszlő módon megnövekedetl. A fiatal tudomány meg ki nem forrott tételei is milliók lelkében politikai, gazdasági, társadalmi és erkölcsi igazságokká, az emberiség szabad és boldog jövendőjének fundamentomaivá lettek. Nemzetközi érték vált belőlük, bárhol kerültek légyen napvilágra az uj kor alkimistáinak kohóiból. Hódiló uljukban sok régi igazságot meg is döntőitek, eddig igaznak hitt értékeket lomtárba veteltek s a régi és uj igazságok harca az emberi megismerés egyetlen mezején sem folyik olyan elkeseredéssel, soha és sehol sem öltött még ehhez hasonló, szinte az egész világot átölelő, grandiózus méreteket. Ennek a tudományos hadakozásnak, az érvek és elméletek papiroson folyó hangta'an küzdelmének a társadalom régi és uj erőinek mérkőzése ad szilajon harsogó kíséretet. E mérkőzés folyamán azonban, bármily elkeseredett legyen is az, a fejlődés ősi törvényei érvényesülnek. Az új erők nem arainak teljes és föltétlen győzelmet a régieken. Az élet kompromisszumokat költet velük ; a küzdelem egyes ponijain megalkuvások töitínnek. A régi rend lassan hátrál, mert nem minden alkotása érett meg a pusztulásra. Egyesek közülük éppen olyanok, melyek a fejlődés törvényeinek csak részben vannak alávetve, egészl en véve évezredek óta szilárd pontok az erkölcsi, gazdasági, politikai változások örök forgatagával szemben. A fiatal tudomány és hadakozó kísérete lassankint nyill őszinteséggel hajt lobogót a haza fogalma előtt. Mi több, a gyakorlati érvényesülés terén mindenütt a régi rend t kezdetben gyűlöletes ideálja adja a kereteket, melyeket az ujilók többé nem ledönteni, szélrombolni, de uj tartalommal, uj intézményekkel kitölteni törekszenek. Ez a megismerés, az erőknek ilyetén módon valú összeegyeztetése vezette és lelkesítette azokat, akik a közelmúltban az uj tudományos igazságok kutatására elméleti és gyakorlati uton való terjesztésére nálunk is összeálloltak s megalakították a Magyar Társadalomtudományi Egyesületet. Az okokat, melyek az uj egyesülelet közelebbről létrehozták, mindenki ismeri, aki még emlékszik rá, hogy a Fejérváry-kormány ügyvivői, mint mozgósították annak idején az uj tudományi is *) A „Budapesti Hírlap" augusztus 4 iki számából. Pillangószárnj akou. (Uti benyomások.) Irta: Buday Barna. A i.émet birodalom területére nézve kélszerannyi sincs, mint Magyarország; de lakosainak száma közel négyszerannyi. A nemet földet tehát jobban ki kell használni, hogy hatvan millió német jóllakjék. Sok helyt csakugyan a művészetig' viszik a nemetek azt a fogást, hogyan lein t a föld I táplálni a legtakarékosabb n és a legcel.sz»'iübben, hogy az a benne rejtőző teruieszeti erőknek legutólsó zsircseppjél is kiadja. El is vesztette már ott a mezei élet a romantikáját. Rideg haszoncél alá rendelt óramüvek emberek s állatok egyaránt. A modern német gazda inkább kémikus és iparos. Szenvedélyei a hasznoson kivül nincsenek. Váyyai a kultura kijelölt keretein nem csapongnak tul. Nem a szemre dolgozik. Termesztési és tenyésztési ágazatok változatossága iránt alig van érzéke. Háza 1 övétől tagjának végéig képes akar lapulevelet termelni, ha az a legjövedelmezőbb. Udvarán a kisbirtokodnak Irágyp.doiub díszlik, virágos gmppák helyett. Amint a gondos háziasszonyok tekintete átszűrődik az ablaküvegen, ide tűz és mereng el az örökké épülő és örökké rendezi tlen trágyadombon, mintha ez volna a jövő reményeinek raktára. Innen árad szél az illat, innen szivárog el a kövezett udvaron a nektár: a réteket megtermékenyítő folyékony arany. A szárnyépületben pedig, bal bakugrásra az uriháztól, a tehén bőg. Bolthajtásos istállóban, de tőzegalmon, piszkos tehenek kérődznek es ábrándoznak a kultura felől. Soha piszkosabb teheneket nem láttam, mint itt, egyes kisgazdáknál. Szép, sárga, tiszta, puha szalma helyett turfa nyomja szegény állatok bordáját. Egy-egy tehenész busz, huszonnégy tejelő szörnyeteget ápol és fej. Kevés ideje jut tehát a védencek fésülésére. Ennélfogva istálló-patina borilja az állatot a patától a farkatövéig. Palinás a fejő ember keze is, bányavállalatot lehetne rá alapítani. Patinásak a gépek is. Egy nagy es meglehetősen nevezetes gazdaságban, hol vagyoni érnek a gépek, ujjnyira lepte a vasalkatrészeket a rozsda és más, oda nem tartozó anyag. Láttam egy szirupgyárban a verebek névjegyének arasznyi épit' ményét. politikájuk szolgálatában, csöppet sem tudományos céljaik elérésére, Azokat a célokat pedig, melyek felé az Egyesület bátorodni fog, Apálhy István jelölte volt meg s az alakuló közgyűlésen mondott beszédjében ő mulatott rá a nemzeti alap s a nemzeti szempontok nélkülözhetetlenségére a társadalmi tudományok művelése s a tudományos eredmények gyakorlati alkalmazása terén. Az Egyesület még nem kezdte meg ezt a munkát, de tudjuk, hogy tagjainak száma már is tekintélyes, hogy folyóiratot készül indítani, vitaüléseket fog tartani, s minden rendelkezésére álló erővel s minden megragadható eszközzel hadat üzen majd annak az irányzatnak, mely a közelmúltban társadalmi, gazdasági és politikai kérdésekben egyaránt egyedül tudományosnak tolta föl magát nálunk s gőgös lekicsinyléssé anatémát mondott mindenre, a mit a magyar nemzeti géniusz egy évezreden keresztül ezeken a mezőkön megalkotott. A Magyar Társadalomtudományi Egyesület előtt ezzel szemben tisztán kell, hogy álljon föladatának nagysága, s e föladatnak különösen az a tésze, melyet — általánosságról szólva — az uj eszmeáramlat iránt fogékony nemzeti gondolkozás megzavart egyensúlyának hely reállilásában jelölhetnénk meg. A Társadalomtudományi igazságok bizonyos magyarországi képviselőinek munkássága, e munkásságnak nemzetkőzi ize és veszedelme ugyanis nemcsak abban jelentkezik, hogy az agitátorok által félrevezetett tömegek szemében tudományos igazolását adják az uj tanítások nemzet és hazaellenes fölfogásának, de különösen abban is, hogy az úgynevezett müveit magyar középosztály egyes rétegeinek gondolkozásában diszharmóniát keltenek s megrendítik bennük a hitet a nemzeti élet s a szociális haladás törvényeinek békés összefüggése iránt, A nemzeti gondolkozás ilyen megtévedésének jegyében folyt le a mi szabadgondolkodóink legutóbbi kongreszusa is. Hisz Pécset valósággal dogmává emelték a szabadgondolkozásnak is a nemzetközi szociálizmussal való elválaszthatatlan közösségét. De a gondolkozásbeli diszharmónia legalább is közönyössé tesz sokakat a magyar nemzeti állam eszméje iránt s igy közönyössé ama kötelezettségek iránt is, rmlyeket ez az eszme napjainktan még fokozattabb mértékben ró a nemzeti inlelleligenciát képviselő középosztály tagjaira, mint valaha, oka pedig ennek a diszharmóniának, a nemzeti gondolkozás ez el ntm tagadható megtévedésének jórészt az a körülmény, hogy a társadalmi tudományok iránt közelebbről és komolyabban is érdeklődők nálunk eddig úgyszólván teljesen ki voltak szolgáltatva egy, a nemzeti eszme iránt rosszhiszeműen idegen és ellenséges tudományos és irodalmi vezetésnek. Igy a külföldi szociológiai iiodalom is egy elfog.itt és egyoldalú közvetítés utján jutott az érdeklődő magyar gondolkozás körebe. s ily közvetítés révén ez irodalomnak különösen az a része kei ült forgalomba nálunk, melyből csak a nemzetközi s a nemzeti gondolattá olyannyira veszedelmes, tulzottt és utópisztikus szempontok hangja hallalszolt ki, a többi elölt a tudományos sorompó gondosan elzáralott. Így elzáratott a magyar közönség is attól, hogy saját megnyugvására megláthassa és megállapíthassa a nemzeti fölfogásnak a külföldi társadalomtudományi irodalomban történt diadalmas térfoglalását. Mindezt csekely vigasztalásul mondom el. Nemcsak a magyar nemes kardját marja a rozsda, de a németét is: udvarát, állatát, boronájál. Mindez nem szép, ám a szép sem mindig hasznos. A mi szemünknek a látott német gazdaságok kissé idegeneknek és színlelem kuek tűntek fel. Néhány előkelő és híres gazda bravúros fogásait, rendszeres tevék' nységének győzelmes sikereit megbámultuk. Hanem a kisebb gazdák állaga azzal, amit mutatott, nem lepett meg bennünket. Csak azt csudáltuk, liogvan győzik a nagystílű, tömör és költséges épü'elekel. IJgy látszik, mint a uii svábjainknak, ugy a ném. t fazdáknak is szenvedélyük az építkezés. Egy szál fű helyett ott se nő kellő. Az iga?, az időjá as kiegyenlítettebb, csapadékban bővebben van részük, ez úgyszólván az egyedüli természeti előnyük. D- hogy e természeti támogatás mellett, meglehetősen gyenge talajon, hogyan fizethetnek nálunk példátlanul magas haszonbéreket, hogyan tudják kamatoztatni a nagy épülettőkét s emellett fizetni a magas munkabéreket es a magas adókat, err-' a kérdésre tapasztalataim nem felelnek meg. A gazda urak igen eltérő s egymásnak bájosan ellentmondó jövedelmi adatokat közöltek velünk, Vargics Imre tisztelt barátom, a tanulmányul üzemtani anyagának írója, majd talán megrostálja az adatokat s kisüli, bol van a kulcsa ennek a gazdálkodási virtusnak. Én bátor vagyok a többek között jelentőséget tulajdonítani annak a körülménynek is. hogy az emberek s különösen az asszonyok nálunknál igénytelenebbek és rendszeresebben és" többet dolgoznak. Ne essék az udvariasság rovására, ha megállapítom, hogy a gondviselés (az általunk látott) német nőt megalkotásánál nagyon kedvezett, mert nem Ifóltséges luxuscikket, han-ni szerény munkatársat igyekezett bennük teremteni Párhuzamot vonva a német és a magyar viszonyok közöli : ugyanazon jövedelem mellett a német nők egyszerűbbek s habár nagy lábon élnek, de ez pénzbe nem kerül. Természetesen voltak közöttünk is elfogult urak, kik helyenként megjegyezték, hogy a zabvetés sokkal jobban sikerüli, mint az a virágos kei!, melynek fő ékessége volna a nő; csakhogy ezek az urak nem méliányoljáK kellőleg, hogy az élet nyugal-