Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1907-12-29 / 52. szám
4G-ik szám. NYIRVIDÉK 1907. no vember 1 7. 3 A szocializmusról. Irta: László Gyula. II. Legyen szabid az ilyen fajta lelketlen kufárok egy par osztályát bemutatnom. Ki ne ismerné ma már a parcellázási járványt ? Közismert dolog, hogy ha az embernek bőven van kenyere, akkor igen keveset fogyaszt a kenyérből és még sem éhes, de ha nincs kenyér a háznál, akkor duplán lesz éhes a gyomor a kenyérre. igy vagyunk ma a tőldéhséggel. Egyes lelketlen kufárok megszagolnak itt-ott eladósodott nagyobb birtoktesteket és a közérdeknek szolgáló s az ereny köveivel k rakott köntöst magokra öltve, szo lid alapon, nem nyerészkedési vágyból, lehető alacsony árakon megvásárolják a birtokot, parcellázási célra, hogy aztán a föl lébes parasztoknik kisebb parcellákban 3—i szeres árért eladhassák. Einek aztán az szokott a vdge lenni, hogy 3—l évi peres huza-vona után rámegy a parcellás vásárlóknak a biztosítékul lekötött kis szegenysége is és az üzérkedő már más áldozatokra vadászhat. Vagy ki ne ismerné azon lelketlen izgató szociális vezereket, kik az értelmetlen népet magán tulajdonoknak tekintik, melynek vezetését, izgatását, fauatizálását foglalkozássá sülyeszlik ? A szoc alizmassal szemben tehát mi mint egy veszedelmes kérdéssel állunk szemben, mely ellen védekezni kell, ha felijük, ha lelkiismeretesen őrizzük az igazi tiszta szocialisinus rend békéjét. Védekezni kell vele szemb n mint az 0. M. G E legközelebb hozott határozata megjelöli, ugy hogy meg kell akadalyozni a szociálista vezerek féktelen izgatá-át (ni kell venni a a lelketlen nyerészkedő ku'árok k z 'bol a parceliazásl) és eleget kell tenni a nép szociális igényeinek, mert ezek nélkül minden rendszabály, népvédelem, értektelen sőt veszedelmes.* De most m ;g végül az a nagy és fontos kérdés niiképen lehetne eleget tenni a nép szociális igényeinek ? Mindé lekelőtt meg kell óvni az ifjúságot attól, hogy a nemzetközi szocialisták vőiös zászlój i alá tévedjen, ezt pedig legjobban megóvhatja a néptanító. Ugyanezért a társadalom vezetőségének segítségére kell jínni a nép tanítóinak és egyesült erővel oda munkálkodni, hogy a szocializmus folyóvize ne rombolólag de termékenyi.ől~g öntözze Migyarország foldjít. Tehát a társad dom fe.ső és közép osztálya vegye fel a harcot először is a szocializmussal mint vad és romboló vizárral, ugy, hogy igye'cezzék, 1 ször mielőbb lehetővé tenni az ingyenes népoktatást. Roppant tévedésben élnek azok, a kik azt hiszik hogy ménné értelmesebb a nép, annál hajlandóbb befogadni az anarchizmus eszmeit. A mindennapi példa igazolja, hogy a nemíetközi szociálisiák nagy zömét az analfabéták vagy félmüveitek képezik. Az iskolában nyert tiszta értelem jó útra vezeti az egyént. Csak arra vigyázzon a társadalom vezetősége, hogy mikor a köznép ifjúsága kilépett az élet szinp idára. ne lássa és ne érezze a magasabb műveltségű osztálytól meghazudtolva azokat a kózerkölcsi igazságokat, m lyekról ő az iskolában azt tanulta, hogy az szent és sérthetetlen és a ki azt elveszti, illetve nem tartja meg, az az emDeri társadalomnak, még hi az anyagikban bővölködi* is, csak szennye lehet. Mailátb József gróf mondja igen találóan a somogymegyei hitelszövetkezetek szövetségének az 1905. év nyarán tartott közgyűlésén tartott értekezésében, hogy „Réges-régen tisztában voltak azzal minden kulturáltamban, hogy a népnevelés a közjavak legelseje. És amtmnyiben megvá'tozott a nemzet egész helyzete, társadalma, uj társadalmi munkára és képessegre van szűkségünk. A szociálizmusnak rendes mederbe való terelését a nemes gróf szerint a néptanítók vannak hivatva befejezni. ,A< igazi néptanító — úgymond — a ki a gyermek hatodik életévétől a 12-ig a mindennapi, a 12 —15-ig az ismétlő iskolában okláthilji, majd az nyosan egy másik, vagy egy egészen másik? Nem Indiám hová kerültem, hol vagyok. A kis ablakok zörögtek, csörömpöltek ? népvándorlás volt alattuk, odakint. Fehér tulokfejek százai vonulnak el, az egyik a másikhoz nyomva, a szarvaik összeakadnak, az elő gomolyag megmegáll egy pillana'ra, aztán megrohan újra eszeveszetten, bőgve, orditia száguld mind előre; hová? Alkalmasint — ütődött fejembe a gondolat, — visszakei ültem visszaaludtam egy pjj I alatt néhány ezer évet, a nagy népvándorlás korszakába és most valamelyik hun vagy gót fejedelemnek a c-ordáját hajtják. Embereket nem láttam csak bikacseket, fonott szijoslort, barmot kormányozó szerszámokat. Később egy-egy emberi báránybőr kucsma mozgott tovább az ablak szintjén. Tetszett nekem a dolog igy és nem akartam megtudni az igazat: félig ebren, fekve néztem tovább a menetet. A gulyába belekeveredett a ménes is, hosszúszőrű sovány kis lovak, kötőfeken vezetve, szőrén ülve; őt p.reszt és muzsikát mm látott cigány hajszolia szegényeket. Jöttek tehen csordák, az elmaradhatatlan asszonynéppel, szonnru üszőborjukkal, rekedthangu kutyák kíséretében. Kora ősz volt és szikiázó nip-porban ragyogott és füstölgött az egész, egy teljes óráig, mig igazán reggel nem lett. Akkor aztán az állatrohanás meg megszűnt egy-egy pillanatra, és messze-messze múltból való, ősrégi keleti hangon,' de magyar nyelven ketten is éneket sírtak arról, ho"gy : „vaknál vakabb, világtalannál világtalanabb vagyok azok !* Dicsekvés és páthosz volt e siralomban, mig a másikban düh és követelődzés: ,A lábam elszáiadt, elszáradt a két lábam! Fölállottarn az ágyamban, hogy megnézzem a két nyomorékot, aki e roppmt sokadalomban olyan szörnyű lármát cselekszik. Nem voltak már sehol, ugylátszik kocsin-koldulók voltak és elvegyültek a vásárban. A ház előtt már javában állott a técsői vásár; ezt tudnom kellett volna. Kinyitottam az ablakot, hogy élvezzem az életnek ezt a legklasszikusabb zaját, a legszebb színeket, amelyek magyar szemnek csak lehetnek a földön. Itt vannak a kis falvak, a hegy, a tinya, mindenféle faj éj vidék. Magyar, oláh, német, tót, orosz, még rác is, mind a jellegzetes, évezredes arcukkal, ősi ifju=ági egyesületben és végre a gazdakörökben nevelheti', oldhatja uieg legszebben a szociális kérdést, illetve terelheti helyes irányba. Gróf Miiláth József magyar főrendházi tag, „A laniló szociális feladatai" cimű munkájában rajzban is bemutatta „a falusi jólét fáját". Ennek a fának a legerősebb törzsét. .Népiskola" cimű felírással jelölte m>g, igen helyesen, igen találóan. Hi a nemes gróf annyi szellemi és testi fáradtsággal eltöltött munkájának jó gyümölcsét is látni és Ízlelni akarja, akkor hallgassa meg Magyarország néptanítóit, m'dőn magyaros nyilt őszin'eséggel és szaktudással megmondjak a n.mes grófnak, hogy a f.dusi jólét fáját, mely ma még mindig terméketlenül meddőn á l, miként lehet hasznos gyümölcsözésre termékenyíteni. Kegyeskedjék mindenekelőtt . tudomásara hozni a magas kormánynak, hogy mindazon; a nenuet, a haza fájó sebére nngy áldozatok árán hozott es hoz.ndó mentő gyógyszerek olyan adagolással, ahojy adva vannak, nmi gyógyítanak és nem is fogmk gyógyítani. Mig azok a gyógyításra szánt szeiek hamis és hazug kezek által közvetve jönnek a betegekhez, addig ne várjon a kormány gyógyulást; a nép még mindig jobban fog kivándorolni, az anarchizmus eszmékkel vegyilett s'.ociá'izmus még mindig jobban fog terjedni, legközelebb a kisgazdák fognak e téves eszmék által megmetelyeztetni, fel fog bomlani a közrend, mert a nép csak hamis és hazug beszédeket hall és napról-napra jobban-jobban tapasztalja, hogy ugy kiszipolyoztatik egyes ámítók által, hogy itt e drága véren szerzett hazában nincs megélhetesi módja, es a törvény sem védi őt ezek ellen. A nép minden felől csak lealázást és kipunyolast talál és nincs többé bizalma senki iránt Árván, elhagyottan él a nép, senki sem törődik sorsával. Hi tehát a kormány komolyan gondol ía mit mi szentül hiszünk) a nemzet megmentésére, a magyar állameszme megteremtésére olt.ssa be vegre valahára a falusi jólét vadiáját nemes gyümölcsözesre a néptanítóival, a nép legjobb barátaival. Szervezzen a kormány minden községben egy erre ké zült alipszabá'yok kere'ein belül munkálkodó jóléti bizolt-ágot. Ennek a jóléti bizottságnak az elnöke legyen pjp, de az ügyvezető igazgatója kizárólag csak néptanító lehessen. Ezen jóléti bizottsig legyen olyan hatáskörrel feliuházva. hogy az egyes családok végkimerültséggel küzdő bajaira meghozhassa a helyi hitelszövetkezeteknél okosan és tapintatosan a kivánt gyógyító erőt, a könnyelmű s meggondolás nélkül költekező családfők helyére pedig legyen módja a legközelebb álló rokonok va'amelyikét állítani vezetőül. Legyen módja és alkalma e bizottságnak a nép előtt a közvetlen érdeklő törvényeket migyarázni és az egészet, vagy egyeseket ártatlanul éít törvénysujtás vagy más effele bajoknál a valódi igazságot felderítő tenyek, illetve más orvo-.szerek beniu'a'ásával közvetlen az ilhtékes bíróság illetve hatósághoz bemutatni. Igyekezzék a társadalom felső és közép osztálya, hogy törvényhozasilag rendeztessék, illetve hozassék be a progresszív adózás és szállittassek le a konyhai élelmi cikkek fogyasztási adója legalább is DO°/o kai. Legyünk igazságosak s ismerjük be, hogy mi a kis földbirtokok, szatolcsüdetek és kisiparosok aránytalanul nagyubb adóiéi het vi-elnek miit a nagyobbak és ez az állapot már eddig is veszedelmes elkeseredést szült az alsóbb osztálynál. A konyhai élelmi cikkek pedi^ az utóbbi időben elviselhetetlen drágák lettek főleg a magas fogyasztási adók miatt. Végié minden eiejével igyekezzék a társadalom felső- és közép osztálya azon, hogy mielőbb törvényhozás utján biztositassék az általános s községenkiiit történő titkos választói jog. Sokan ebben ugyan veszedelmet látnak, ugy gondolkozván, hogy a szegény alsó osztályú köznép egyáltalán nem tog ludni élni a jog fegyverev 1 es maga ellen fogja fordítani a/.t, mint a gyeunek a kést? Nigy tévedésben élnek, a kik igy gondolkoznak, meit az az Isten képére formált szereny és szegénysursu, de irni, olvasni tudó emb rlárs épen olyan ruhájukban, a jellem/.ő állaljaikkal és a saját nemzeti izraelitáikkal, akik a meleg napon is olyan erősen föl vannak ö.tűzve, mintha a hűs bibliából most léptek volna ki. Gsupt festmény mind.de nagy lármával illusztrálja magát. Irányítja földijét a sokadalomban és közűlök egy íme, a', egyszerű nép naívságát nyilván kihasználva, megfeji az eladó teheneket ; úgyis elapad a t' jük, amikorra az uj gazdához hazakerülnek; A zsidó arca ragyog a boldogságtól, amint a teli zsétárt nézi, de abban a pillana'ban, amikor dicsekedve öt ül, egy kis növéstebén kiiugja a kézéből a zsétárt es nagy nevetság köz-pette a tejet megissza az ember kattanja és a föld. Ez az! . . . A nagy szarvasjószág rohanása beáll; a vásár elhelyezkedet . Csodalatos, ezt még sohasem láttam : csupa hősnő tarija az eladó marba kötőfekjét. Valami román falu külön vásárja lehet i!t elől, öles ..s-zonyok, erősmellű lányok, katneákról ismerem az arcélüket. Szégyenlik a beszédet, de a szoknyájuk oldalt meghasítva, ha a szél meglebbenti, a húsok látszik; meleg lázi márványból való, fehér és rózsaszín. Vad nők, elpirulnak amint egy kupec .megkérdi a ti hén árat. Nem volna-e jó egy ilyen nőt megvenni az anyjától, kinevelni és ebenni feleségnek)? Egyelőre, ugy gondoltam, jobb lesz felöltözni, azután ki a vásárba. Kikiabaltam, hogy az amerikai asszony hozzon mozdóvizet. Nem felelt senki, alkalmasint kint voltak a vásáron. A szopós beszélgetett a macskával és amikor kimentem hozzájuk, tudtomra akartak valamit hozni, nem ők tehettek róla, ha én n m értettem meg, mit. Az asztalon kenyér volt és tej, kínálás nélkül ettem belőle, amibe a gyerek i=, macska is belenyugodott, természetes, r.szt kértek maguknak is. Azután tudtukra adtam, hogy én megint elmegyek aludni. Ugy éreztem, most egyben kipótolom az utolsó évek álmatlan éjjeleit. Befordultam a meszelt fal fele és megint aludtam hajnalig! Nagy éhségre es arrá ébredtem föl, hogy a másik szobában beszélgetnek. — Hát kend hazajött, hazajött kend ? Nagy hajóval jött ? — szólott egy asszonyhang. — Azzal, azzal. biztosan és jól fogja kezelni a jog eme fegyverét, mint akármelyik adófizető szavazó, sőt ezáltal nyerjük meg a népet a hizát szeretni, mert a rabszolga népnek nincs hazája, de egy jogot és kötelességet ismerő honpolgárnak van. Nem lehet nagyobb sértődése egy értelmes honpolgárnak, mint az, ha kötelességekkel bőven ellátják öt. az ország törvényei, de a polgári jogokat távol tartják tőle. Hogy ne teljesüljön Petőfi Sándor ama költeni 'nye : „Ha majd minden rabszolga nép Jármát megunva, síkra lép Pirosló arccal és piros zászlók kai És a zászlókon cm) sz- ni jelszóval „Világszabadság" ! , S ezt elharsogják Elharsogják keleltől nyugatig, S a zsarnokság velők megütközik". Ezekben látnám én a létjogosultsággal biró, de most romboló vizárkent futó szocializmusnak, a nyugodt rendes mederbe való terelését. Vajha megért né a magyar társadalom vezető osztálya az idők komoly intő jeleit! Vajha megértené idejében és elhárítaná a nagy veszedelmet, mely szegény kedves országunkat is már rémesen fenyegeti. Adja Isten, hogy úgy legyea ! Giardinettó. A szem. Tűkre a szívnek s majd mindig árulója érzésének. Vannak szelíd, kacér, fekete, kék, zöld, de —• sárga szemek is. Különösen említendők a macska szemek, a melyek azért, sötétben nem csillognak. Melyik köztüK a legszebb, mindig egyéni kérdés. Különben a szerelmesek e tekintetben nagyon eltérően nyilatkoznak, sol sokszor egyik véleményüket bizonyos idő múlva meg is változtatják. Korunkban a szép nemnel divatosabb a kacér szem, a szük topánt viselőknél a tyúkszem. A haj paplana az agyvelőnek s ennélfogva a bölcsességnek és butasagnak. Erőre vall a fekete haj, érzékenységié a szőke, nyakasság, agyafúrtságra a göndör kemeny haj. A veresnek felelte tagas mezeje vau, de elfogadottabb, hogy rosszat jelent, pedig ezer m-g ezer eset cáfoljí ezt meg. Hol sem fekete, sem szőke, sem vereshaj nincs, van legalább vendéghai. * -- Tudod-e már kis fiam az asztali áldást — ke.di a tanfelügyelő a falusi gyereket. — Nem tom biz én. Hászen mi nem is asztalról ha a Kati néni térgyiről eszünk! * T. Mondj egy mondatot a lóról. Gyerek: A ló huz. T. Hogy mondanád ev parancsoló módban ? Gy. Gyi te hő! * Egy 15—16 éves fiu a vádlott; kérdi az elnök, hogy hány éves, mikor született ? — Nem tom én — felel a fiu — csak annyit tudok, hogy keddi napon születtem. — Ez nem elég jó meghatározás — szólt az elnök — na de itt van apád, az majd megmondja. — Hát kerem — felelt az apa —^ igazsága van a fiúnak, keddi napon született. Többet én se fvdok ! Nem olyan régen azt újságolta valaki, hogy Dömölör György, a plébános, meghalt. Nagy volt a részvét; nem nyert megerősi'ést, de hál Istennek meg le't cáfolva, mert a hír után Imrmadnap kiterjedi tekintelyéveí támogatott egy küldöttségét a miniszterek előtt. Kerdőre vonjak a hír terjesztőjét. — Hát én egy részt örömet akarlam szerezni a hír niegcáíolásával, de másreszt csakugyan féltettem D-t, mert ő a Tisza mellett lakik, annak vízét issza s igy a szive \ágyik vissza s ha a küldöttség sokat késik Budán, a Tisza vizét nélkülözvén, nem úsz-e baja * 1 -- Mért nem irt kend hogy gyön? — Alkalmasint az a hajó hozza, amivel pyötlem. — A gyerekekre nem kerdez kend. E igein meg nem csókol kend ? — Látom, hogy alszanak. Nappal csak nem akarsz . . . vásárkor . . , — Ez a nagy lány . . . Nem szép lány. Ezt már beküldhetled volna Szigetre, pesztrának. — Beküldőm, be én ! — Hat ez a szopós . . . Mit ez néz engem a szemivel, hogy én ki vagyok? Te ki vagy? — Ez az, akiről kiírtam. Akivé, az a szer. ncséthnség történt, hogy a Rozál húgomnak lett. Aj, aj, lánylejjel. (A fejet mar bekötölte.) — Jó. jó Juli. Csakhogy ezt a pockot vigyék, vigyétek ahhoz, akié. Nekem no irt-áljának levelet, ne beszéljenek a fülembe, hogy igy, hogy ugy. Tudod le, hogy én nem szeretem az ilyent. — De én rám csak nem pletykálhatnak ! — No rad nem ! Elhallgattak. A nappal dacára talán mégis cuppanlottak egy csókot az egymás ajkára. Azután pénzt olvastak: két ev alatt, azonfaü 1, amit hazaküldőtí, annyi pénzt üeiesett az ernner, hogy tehenet, lovat, két disznói es talau még két rosz tinót is vehetnek. Ugy számítgattak az iskolás lány lábiáján. A gyerekek is fölébredtek, volt nagy ijedelem és öröm, hogy megjött az ember. Én is szépen felöltöztem es ebből az alkalomból megismerkedtem az egész c-aláddal. A/, asszony büszkén mutalta az urát. — Ilyen férfit lessen látni, aki annyi pénzt : Csakugyan gyönyörű s.ál férfi volt, maga is mint egy kemény, dalias cser. A kel nagy gyerek félelemmel nézte, de a surutiaju uri arcú szopos vidáman elfogulatlanul kacagott az arcaba. Azután együtt kimentünk a vásárra, erre a mindennél szeub, mindennél tarkább, hasonljthatat'an magyar váserba !
