Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-12-29 / 52. szám

4G-ik szám. N Y I R V I D É K 1907. november 17. 7. Körvadászat volt a mult hetekben valamelyik va­sárnap a Császárszálláson. Sok vadász, jó kedv és kevés nyul volt. Ez ugyan nem tartozik a dologra. A • adá­szaton urak és parasztgazdák vetlek részt. Négy órakor délután vége lett a körözésnek és kiki igyekezett erre, vagy amarra — esetleg hazafelé. Hogy voltak olyanok is, a kik még harmadnap sem jutottak el hazáig, azt mindjárt meglátjuk. Szerdán délelőtt beállít egyik helybeli üzletbe egy gazda, a ki szintén ott volt a vadászaton. Megismeri a tulajdonost, a kivel együtt vadáizott vasárnap és igy kiált fel: Adjon Isten! — Hát a tekintetes úr már itthon van ? llj valakiről észreveszik, hogy nagyon kivár.csi, annak még az is újságol, akiről tudva van, hogy semmi újságot el nem hisz, mert ő maga c-ak tévedésből mond igazat. Vannak aztán olyan Istenáldotla jókedélyü fiuk, akik az igazat is egy kis kigondolt nem igazzal vegyitik, de akik aztán ha belemelegednek, sült hazugságot is tálalnak fel, de akiknek hivői azért mindig vannak, mert a valónak bizonyult híreikre e/erszer is visszatérnek azzal, hogy : ugy-e iga'/at mondtam! Főispáni, törvényszéki elnöki, vagy egyéb változás azlán tág teret nyit, hogy Szolnok, mint Magyarország kellős közepéből kiindulva a szélrózsa minden irányából bukkantanak fel egy-egy nevel s ha hiszékeny táborra akadnak, hercegileg mulat­nak, hogy szinte belevörösödnek. Mire a kaszinóból az ulcára érnek, a híreket mint a legalaposabb értesüli st, mások adják elő miguknak a kitalálóknak. Nyilt levél Tótli JózHef jegyzői egyleti elnök úrhoz. Tisztelt Barátom! Mindenek előtt fogadd őszinte elösmerésemet azon kiváló qualitásu eljárásért, mellyel a Nyírvidék f. évi 49. számában megjelent) cikkre válaszoltál. Engedd meg azonban, hogy ez alkalommal ki­pótoljam felszólalásodat. Cikkeid tenorja mutatja, — s másként nem is lehetett, mert időd nem volt rá — vagy talán nállatok tényleg nincsennek jelen az alább vázolandó körülmények, — hogy csak a főbb motívu­mokra terjeszkedtél ki, az alábbi — népünk kivándor­lási hajlandóságát nem kevésbé megmagyarázó — factorokról nem emlékeztél meg. Én — veled együtt — koros ember vagyok, ma­holnap 33 esztendeje, bogy a nép között élek. dolgozom nekik, érettök s az ö érdekükben. Megfigyeltem hajla­maikat, ösmerem terheiket s azon okokat, melyek őket a kivándorlásra csábítják. És én ma sem mondom azt, hogy a kivándorlás kizárólag a földéhség következménye, — a közteher nagysága s az urak elleni gyűlölet — okozata volna; hanem igenis állítom, hogy a kivándor­lás oka e kor levegőjében van. — Immár a löldmüves nép között is elharapódzott nagyzási hóbort, divat haj­hászat, a könnyebben való megélhetés csábereje: főleg pedig abban leli magyarázatát, hogy a dollár értéke ötször annyi, mint a koronáé s aki Amerikában meg­takarított 50 dollárt és haza küldi azt, 250 koronát kap érte az itthonn maradt család. — No hát ezt utánna csinálni, a földműves napszámos munkabérét 5—6 koro­nára emelni — mi nem tudjuk s igy a kivándorlást megakadályozni nem birjuk. Ehhez kevés a jegyzői tudomány — jóakarat és hatványozott hazafiság is. Visszamenve csak a 6ü-as évekre. — minő óriási különbséget találunk a földműves osztály akkori s mai életmódja között. Akkor az édes anyámnak, aki a szerény javadal­mazásit szabolcsi ref. pap felesége volt, — egyetlen lekete selyem ruhája volt az ünnepnapokra, s ma a 10 magyar holdas kis gazda lánya 2—3 — gyakorta uzsora kamatra külcsönzött pénzen vásárolt — selyem blous és szoknyával megyen férjhez. A napszámos ember családja abban az időben krumplit s darát evett, ina Balsán is tele vannak a szatócs üzletek theával, rummal, ruszlival, kávéval stb. melyeket községem lakossága hihetetlen mennyiségben fogyaszt. 1861-ben — az 1800 holddal rendelkezett Szemere Ödön szabolcsi birtokos — kocsit vett menyasszonyának hazahozására — melyet — jól emlékezem rá hogy szaladtam gyermektársaimmal megbámulni s ma a jobb módii gazdák is erősen használják, valamint a sárga és tekete ködmönöket is, melyeket 20 év előtt csak a mágnások viseltek még. Tagadhatatlan tény, hogy a közművelődés fokozó dásával hatványozódott a földműves nép életszükséglete is, melyre nézve a fedezetet itthonn megkeresni nem tudván, kivándorol dollárokat keresni és küldeni haza, mert bizony itthon annyit keresni, semmiféle foglalko­zásban sem tud. Ösztönszerű természetünk, — hogy ha már tény­leg nem vagyunk is — de látszani - többnek akarunk többi embertársainknál s ez a nagyzási hóbort ássa meg legtöbbször a családok sírját úgy fent. mint alant. Me vagyok győződve, hogy ha a „Nvirvidék" cikk irója megfigyelte volna az élet fentebb vázolt jelenségeit nem irta volna meg azt a cikket. Deák Ferenc mondotta, hogy „minden intézkedés előbb vagy utóbb — megdől •— mely az emberiség természetszerű ösztönével ellentétben áll." Így sült el hátrafelé a Széli Kálmán puskája is, melylyel a kivándorlást megakadályozni célozta. Ö is a községi jegyzőknek tulajdonította a kivándorlást, mert abban az időben 4 kor. salláriumért eszközöltük ki az útlevelet. — azt hitte, hogy ezen sallárium érdekében mozdítjuk azt elő: elrendelte hát, hogy a jegyzők in­gyen tartoznak az útlevél kieszközlése érdekében közre­működni. úgy gondolkozván, hogy inkább visszatartjuk a kivándorlókat, semhogy ingyen dolgozzunk: az ered­mény az lett, hogy a kivándorlás erössen hatványo­zódott. Az előtt 300—350 frt volt szükséges a kivándorlás költségeire, ma a Cunárd hajókon 180 frt is elégséges. Azon körülmény, hogy községeimbe évenként 28—30 ezer koronát küldöznek haza Amerikából, mely­ből a régi adósságot kifizetik, az itthon maradt család jól meg él sőt kisebb nagyobb összeget megtakarítva, többen tulmagas áron földet is vettek, mozdította elő a kivándorlást és emelte fel az ingatlan értékét eddig soha sem tapasztalt niveaura. Ismételve fogadd elösmerésemet. lialsán. 1907. december 27. Igaz barátod: Horváth íiyiila. A madárvédelem. Amikor a tél közeledik, akkor az állatvédő-egye­sületek mindenkihez azt a sürgős kérést intézik, hogy gondoljanak az éhező madarakra. Ez a kérés nagyon indokolt és humánus. Mindenki, akinek csak kis kertje van, tudja azt, hogy mily mérhetetlen kárt okoznak a falánk hernyók. A madarak pedig a hernyók pusztítói. Hogy mily nagy tömegét a hernyóknak képesek a ma­darak elpusztítani, azt kiszámították. Egy fészek 5 fiatal madara naponta fejenként 50 hernyót, tehát összesen 250 darab hernyót eszik meg. A fiatal madarak táplá­lása állag 30 napig tart, eszerint 7500 hernyót pusztí­tanak el. Ha ezek után kiszámítjuk a gyümölcsösre ebből származó hasznot, a következő eredményre jutunk: Számítsuk a hernyóidényt 30 nappal és tegyük fel, hogy minden hernyó naponta csak egy virágot eszik meg, amely gyümölcsöt szolgáltatott volna, akkor kertünk ez idó alatt 225,000 virággal, illetőleg ugyanannyi darab gyümölcscsel lett volna szegényebb, ha a madarak nem irtották volna a hernyókat. Madárvédelmi célra évente a legkülönbözőbb alakú etetőházikókat hozzák forgalomba. Ezek ugyan sokszor igen csinosak, azonban az a hátrányuk, hogy a madarak nem igen mernek belejük mászni. Minden különös költ­ség nélkül bárki könnyen maga készíthet eledehaitól, amelyei tapasztalatilag felkeresnek és használnak a ma­darak. Egy egyszerű virágcserép drótra akasztva igen praktikus eledeitarló. Hogy a verebeket távol tartsuk tőle, dróltal a virágcsirép alatt fényes üvegpálcát erősítünk meg. A veréb gyáva és nem közeledik, csak a földre hullt mag­vakat eszi meg. Ezeket a tartókat napraforgó-, kender­maggal, kölessel, vagy hasonló maggal töltjük meg. Csakhamar őrömmel fogjuk tapasztalni, hogy az apró madárkák egész serege fog ott ülni és civódni egymás­sal. A vig cinege szereli a szalonnát, a liba- vagy csirkepecsenye csoatjait is, amelyeket a fákra felaggatunk. Aki valami különösen csinosát és érdekes dolgot akar csinálni, az egy megnyitott kókuszdiót aggat fel. Azonban a kókuszdiónak még rostokkal kell bírnia. A dióba lyuktojásnagy águ lyukakat furunk, ugy, hogy a dió édes magva kilátszik, A madár a dió rostjába ka­paszkodik és ugy falatozik. A cinege igen vidám játékot üz az ilyen dión. Ha ezt a balkonra vagy pedig abla­kunk előtt felaggatjuk, mi magunk is mulathatunk a kis madár bolondságain. Az öszi vetések. to?ik. Ezért az olyan vidéken, ahol búzát nem vethe­tünk, jól meggondoljuk a tivaszi rozsvetést és inkább árpával vagy zabbal pótoljuk az elmaradt öszi ga­bonat. A tavaszi buza és rozs mive'ése általában hasonló másféle tavaszi kalászoséhoz. Lehetőleg ezeket is őszi szántásba kell vptni. Az idén azonban alighanem sok helyen kénytelenek lesznek a tavaszi szántással meg­elégedni. Mindkettőből többet kell vélni, mint az ősziből, mert kevésbbé bokrosodik. Kat. holdanként gépveléssel 100-120 liter, szórt, kezi vetésnel 130—170 litert kell belőlük vetni. Ugy a tavaszi búzát, mint rozsot igtn korán kell vetni. Mihelyt a föld arra valu, hozzáfoghatunk a ve­téshez. Ha a föld ntm fagyos és túlságosan nem ned­ves. már február végén vagy márczius elején hozzálát • hatunk a vetéshez; áprilisnál tovább ne halasszuk a vetést, mert ezentúl sikert mar alig várhatunk. A szabolcsvármegyei tanítóegyesület kóréból, Értesítés. Egyesülelünk központi választmánya f. hó 19-én tartott gyűlésében alábbi két pályatételt és egy vilatetelt tűzött ki ; Pályatétel. I. ,Az általános ismétlő-iskola célja.' E tétel keretében kifejtendő: Az általános ismétlő Ukola célja azon körülményre való tekin ettel, hogy az ismétlő tankötelesek legnagyobb részt 2 — 3—4 osztályt végeztek. S erre való figyelemmel, hogy feladatát megoldhassa, egyes tanfokozalain, me'y tantárgyak adhatók elő s mennyi lehet azoknak anyaga a törvényben előirt heti óraszám mellett Figyelem fordítandó annak a kérdésnek megoldására is, hogy mely népoktatási jeleggel biró in­tézmények (tanműhelyek) alkalmasak pótolni az ismétlő iskolát, illetve biztosithatják az ismétlő-iskolai tanköte­lezettség alóli mtntességet. — II. Van-e létjogosultsága a vármegyénként szervezendő szabad tanítóegyesületeknek ? Ha igen, miként lehetne aziránt a tanítóság érdeklődését fokozottabb mértékben felkelteni ?' E kérdés megfejtésénél figyelemmel kell lenni a következőkre: Aion érdekek, melyek a tanitók egyesülését szükségessé teszik. A hi­vatalból szervezett tanítóegyesületek ez irányban kifejteit tevékenységének eredmenye. Népoktatásügyünk fejlesz­tése cs a tanitók erkölcsi s anyagi érdekeineK előmoz­dítása szempontjából ezen eredmény kielégítheti-e a tanhatóságokat és tanítókat egyaránt. Azon szempont, mely létjogosultságot biz'ősit a szabad tanítóegyesüle­teknek. Mi feladat vár a szabad tanítóegyesületek szer­vezésénél a tanítókra. Vitatétel: A fonomimikai módszer szerinti tanítás­nál mily eljárás követendő, hogy az írás. az olvasással párhuzamban ha'adjon? Az I számú pályatételre vonatkozó legjobbnak ítélt munka jutalma, Dr. Prok Gyula nyíregyházi iskola széki elnök rézzéről 60 korona, a II. számú jutalma az egyesület részéiől szintén G0 korona. Az idegen kézzel irott s jeligés levéllel ellátolt pályamunkák alulirt elnök cimen Nyíregyházára küldendők. A pályamüvek bekül­dési halárideje 1903. évi szeptember 1-eje. A pályázat­ban csak egyesülelünk rendes tagjai vehetnek reszt. A vitatételre vonatkozó munkák 1908. évi április l-ig a járáskörök elnökeinek (Kubacska Utván Nyíregy­háza, Balog János Kisvárda) küldendők. Végül választmányunk fentemiitelt határozata ér­ti lmében ezúttal is felkérem egyesületünk igen tisztelt tagjait, hogy tagdijhátrányaikat Béler Gusztáv (Nyíregy­háza) egyesületi pénztároshoz mielőbb beküldeni szíves­kedjenek, mivel ellenkező esetben kénytelen leszek a hátrányosokkal szemben 1905. évi julius 3-án laitnlt közgyűlésünk ide vonatkozó határozatat érvenyeaiteni. Kelt Nyíregyházán, 1907. dtcember '27. Orsovszky Gyula, egyesületi elnök. Gyöngék, igen gyöngék az idei őszi vetések. No­vember közepén sok határt bejárhattunk, mig üde, zöld vetésre akadtunk. Habár azóta voll csapadék mindenfelé, a helyzet nem javult valami túlságosan. Igtn suk vetés elpusztult, sok ki sem kelt a nagy szá­razságban. Bizony nincs mit csodálkozni, ha Budapesten a búzát 25—26 koronáér', a rozsot pedig 2'2—23 ko­ronáért vesztegelik Nagyon sok gazdaság van, ahol a szántással, ve­téssel addig-addig várták az alkalmas időt, mig végre kikoptak az időből és az őszinek szánt föld üresen maradt. Aligha vetem el a sulykot, ha 30 százalékra ve­szem a kipusztult vetéseket és üresen maradt földeket. A meglévő vetések is oly gyöngék, hogy még közrpes termésre sem igen számithatunk. Fontos kérdés, hogy miként használjuk ki az üre sen maradt földeket, miként pótoljuk a kenyérnek való gabonában várható hiányt. Az illető földekbe a 'egtöbb helyen nem vethető más, mint buza vagy rozs, mert más veteménynyel meg­bolygatnánk a forgót, de meg a gazdaság nem is nél­külözheti a kenyérterményf, mert mégis csak ez a leg­szükségesebb, ez adja a főjövedelmet. Uy állván a dolog, nem marad más hálra, mint tavaszi búzát és rozsot vetni. Ezek ugyan srm minő­ségre, sem mennyiségre nézve nem léphetnek az ősziek nyomába, de — szegény ember vizzel főz. Valamint őszi buza, tavaszi is van sokféle. Van hazai fajta és számos külföldi. Azonban valamint őszi búzában nem ajánlható, a külföldi tavaszi búzából is csakvissünk hazait, mert a mi viszonyaink között arány­lag ennek a vetése j ir legtöbb sikerrel. Van a búzának egy sajátságos fajtája, mely vet­hető akár össztl, akár lavasszal. Ez a jaróbuza. Aki ennek a magvához jut, ezt vethet. Járóbuzát Temesben és Toroniáiban szokás vetni. Az oltani gazdasági egye­sületek bizonyára tudnak felvilágosítást nyújtani beszer­zési források iránt. A tavaszi buza általában bizonytalan. Még a példa­beszéd is azt tartja: tavasz buza, ravasz buza. Eiért csakis a mostanihoz hasonló szorult helyzetben ajánl­ható. Még bizonytalanabb a tavaszi rozs, ugy, hogy a j< tavaszi rozsvetcs a legnagyobb ritkaságok közé tar­Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemények. A békéscsabai , munkáso! thoii" intézósége az 1908. évi aratás, cséplés és más mezei munka teljesítésére mintegy 2000 munkást ajánl. Felhívjuk gazdalársainkat, hogy esetleges ebbeli keresletükkel, a feltételek közlésivel közvetlen a békés­csabai „községi munkásotthon'-hoz forduljanak. ÚJDONSÁGOK. Telefon szám 139. — Mesyeg) űlé.«. Mint már jeleztük is, Szabolcs­vármegye törvényhatósági bizottsága holnap, e hó 30-án d. e. 10 órakor közgyűlést tart a vármegyeháza dísz­termében. A tárgysorozat l'ontosabb pontjai a követke zök: A gazdasági érdekképviselet szervezése, az állandó választmány, a közigazgatási bizottság, központi vá­lasztmány, a vármegyei árvaszéki szavazóbizottság, iga­zoló választmány, lótenyésztési, népnevelési, tisztviselői nyugdíj, jegyzői nyugdíj, korházakat felügyelő bizottsá­gok megalakítása. — Deputáció. Az állami ti ztviselők szegedi kon­gresszusán a kormányhoz intézett memorandum egy példányát pénteken adti át az országos egyesület meg­bízásából Eckerdt Elek kir. tanácsos, pénzügyigazgató dr. Meskó László igazságüg"i államtitkárnak, mint Nyír­egyházi város országgyűlés képviselőjének, kérvén őt, bogy a m morandumban felsorolt kívánalmak u. m. az 1600 koronás kezdőfizetés, az automalikus előléptetés, a statusrendezés, a lakbéremelés, a családi pótlék lend­szeresitést, a nyugdij törvény revíziója, az özvegyek nyugdijának javilása s a szolgálati pragma'ika létesítése kőról közreműködni mé tóztassék. Az államtitkár ur a memorandumot átvévén, megígérte, hogy azt tanulmá­nyozni fogja s oda fog hatni, hogy a tisztviselők jogos kívánságai mielőbb teljesítve legyenek. Ugyanekkor Kovács István Ítélő táblai biro szin­ten tisztelgett Meskó László államtitkárnál, kérve a nyíregyházi állami tisztviselők lakbérének magasabb fi­•zetési osztályba való sorozását.

Next

/
Thumbnails
Contents