Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)
1907-11-24 / 47. szám
2 46-ik szám. NYIRVIDÉK 1907. november 17. Két párbaj volt készülőben, Kelemen Ferenez és Eördögh Ferke egyrészt és Elek Guszti között; Vályi Ferenez és én voltunk Eördögh Kerkének a segédjei. Nagy és hősies vállalkozás volt ez mindhármunk részéről, mert biztosak voltunk abban, hogy a párbaj okának csekély volta miatt felünknek kardra kell verekednie s bizony a kardforgatáshoz egyikünk sem konyított, felünknek tanácsokat nem adhattunk s igy szegény Ferke barátunk védtelenül áll majd szemben Elek Gusztival, megyénk legjobb vívójával! Node jó barátja és mindennapi vendége volt Vályi Ferinek Elek Ferencz 1848—49-iki honvéd ezredes; az öreg katona majd csak kioktatja védencünket néhány IJakti-l'ogásra, — biztattuk magunkat. De bizony sehogy sem akart az sikerülni; de nem is sikerülhetett: Aki még visszaemlékszik „Fejke"*) abnormis lábszerkezetére, tudom hogy tisztában van az eredménytelenség okával is. Elvégre is, bár Eördögh volt a kihívó fél. védencem testi fogyatkozására való tekintettel, pisztolyban állapodtunk meg. A párbaj a Pazonyi erdőben folyt le, a két lövés eldördülése után igy vágta ki a .Peteket* „Fejke" barátunk: „Töjtszünk még egyszer Guszti pajtás!" Az öreg Elek Ferencz ezredes különben kemény katona lehetett; ebben az időben széltében beszélték, hogy egy fogságba került s reá bízott Rác csapatot az utolsó emberig kard élére hányatta, mivel nem tudott vagy nem akart vele gyors menetekben haladni. * * * Az orosi-utcai 5-ík sz. házhoz is fűződnek emlékeim; itt töltötte utolsó éveit a Mandel Ábrahám özvegye, az üreg „Kifke néni." Igy hívta őt mindenki, én is. A 40-es és ötvenes években kereskedésük volt Kálióban a Kállay Kristóf bátyám házában; de anyámmal jó barátságban s jól emlékszem, hogy feltűnően szép asszony volt; gyakran járt ki hozzánk Napkorra. Az ötvenes érek második felében felköltöztek Bécsbe, a Lipótvárosban laktak s engem vasárnaponként többször kivittek az intézetből. Egyszer, alkalmasint 1856-ban, időközben haza kellet utaznom, s Mandelék voltak szívesek kölcsönképen útiköltségemet 5 frttal megpótolni. Elmúlt egy évtized a másik után, az 5 frtos kölcsön teljesen feledésbe ment, mig egy izben irományaimat rendezve, ráakadtam tanulókori kis jegyzet-könyvemre, és abban nyomára annak az 5 forintos kölcsönnek is. Természetes, hogy nem volt sürgősebb dolgom mint azzal és annak 30 éves kamataival az e tájt már Nyíregyházán lakó Mandel Ábrahám urat megkínálni. Nem fogadta el. Igy aztán mint t. b. tagja a Bikorcholimnak, az izr. betegsegélyzö egylet pénztárába fizettem le ezen összeget 30 évi kamataival együtt. • * * Jó ideje már hogy elindultunk s még mindig az orosi-uteában veszteglünk -- még pedig a román**) stylben felépített r. kath. templom előtt. Hát bizony szükség volt erre a templomra i i nak létesítésével hálára kötelezte az Egri érsek úgy a híveket, valamint a várost is. Csakhogy előreláthatólag szűknek log az bizonyulni már 10 év múlva. A román styl tisztasága pedig a *) Ferke barátnak veszedelmesen sejpitett. **) A román styl egy keverék* a Byzanc és germán stylnek. művészetében és éppen ezért nagyon megérdemli azt a világhírt, azt a dicsőséget, azt a hódoló szeretetet, amelylyel az egész világ publikuma körülveszi. A legnagyobb jót hálálja meg ezzel a dicsőséggel az emberi társaság: a boldog önfeledt, kacagó, jókedv áldását, amit kevesen hintettek lelkünkre olyan gazdag özönben, mint Pálmai Ilka. Jolsv*y László. Almanach 1908-ra*. Minden esztendőben, december felé, az emberek kíváncsian keresik a lapokban, hogy mikor jelenik meg az el9Ő hir : immár itt van a jövő esztendő irodalmi Almanachja. Mint a bálokba kívánkozó nagy kisasszonyok az első báli hirdetést, mint a teli sport fanatikus hivai a fagy első jeleit, úgy várja a könyvolvasó publikum a tudósítást arról, hogy Mikszáth Kálmán irodalmi csokrába: az almanachba ezúttal kik tartoznak. És ezen nincs semmi csodálni való. Ez az irodalmi csokor, mindjárt az elején, a legszebb virágokból volt összekötve. Az Almanach-ot mindjárt születésekor Mikszáth tartotta a keresztvízre. EÍ a lehető legjobb keresztapaság. A publikum rokonszenve, szeretete és különös érdeklődése rögtön meglett s nem ok nélkül gondolta, hogy ami Almanach cimen, Mikszáth vedje gyével a menetrend minden irányba indul, az csak irodalmi gourmandéria lehet. Választékos, tartalmas, előkelő színvonalú. Ma tizennegyedik éve, hogy Singer és Wolfner a Mikszáth-féle Almanach ezreit útnak indítja. Ebben a tizennegyedik évfolyamban is az Amanach csupa olyat hoz, hogy joggal lehet a mii magyar elbeszélőirodalom évkönyvének, reprezentálójának tartani. Különböző irányt valló, külö iböző hangokat megütő de értékben, törekvésben együvé tartozó irók kerülnek össze itt, hogy elszórakoztassák, gyönyörködtessék és nemesítsék azokat, akik az Almanachot kézbe veszik, * Almanach az 1908. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regénytár, XXIV. évfolyam 4-5. kötete. Singer és Wolfner kiadása, ara diszkötésben 2 korona. templomnak nem minden részében észlelhető. A román styl a középkor építési modora; de már a 13-ik században felváltotta azt a csúcsíves építkezés. A ,ma rendelkezésünkre álló anyagokból és munkaerővel a stylszerü román építkezés nagy nehézségekbe ütközik, s igy összehasonlítva a jelen kor e fajta kísérleteit a középkorhoz közelebb fekvő időkben létesített építkezésekkel, igazán anachronizmusnak látszik egy Bomán stylii épület modern szines téglából. Helyes lett volna a két fötoronynak több párkányzatra való felosztása s azoknak több, oszlopos ablakokkal való ellátása. A kereszthajó mögötti két kis torony pedig inkább emlékeztet a Hunyadv-kor magyar reneszance styljére mint a románra. A belső boltívek pedig már részben átmenetet mutatnak a csúcsíves rendszerre. Főhibája azonban az épületnek az, hogy az alap a szükségesnél 30 cm.-el alacsonyobban van tartva, s igy valamennyi szomszédos épületnél lejjebb fekszik. S ha már most a vidéki városi magán épületek átlag életkorát 75, a középületekét 200. a templomokét pedig 300 esztendőre tesszük, s ha tudjuk, hogy a templomot környező magánházak földszintje minden újraépítés alkalmával inkább emelkedni fog, ugy előre látható, hogy a mi szép templomunk idővel úgyszólván el fog sülyedni. * * * De mi tarka néptömeg zsibong ott a városháza alatt? Ugy-ugy, emlékszem már: bizottsági tagok választása van napirenden. Siessünk hát szavazni. Ugy látszik nagy az érdeklődés, sőt a lelkesedés is; ha ezeket a lelki evolúciókat röfszámra lehetne mérni, talán felülmúlnák azon óriás nemzeti zászló méreteit is, amely az erkélyről lengve, mintegy nemzeti jelleget kölcsönöz a választó közönség működésének, ami ha egyéb különleges jelleget nélkülöz is, az obligát „in hoc signo vinces", a magyar húromszin nem hijányzik. Hát bizony szép a mi lobogónk s hosszú mult van a magyar zászlónak a háta mögött. Őseink a vezérek apró háromszögű piros zászlókat használtak; később hosszú, kígyónyelv alakúak jöttékdivatba; ezeket felváltották a szegélyezett négyzet alakúak, — mig végre a hosszú téglány alak tartja magát napjainkig. Szinre nézve, a magyar zászlónak mindig a piros volt a föszine; a vezérek korában kizárólag az. Szent István a veres zászlót fehér csíkokkal látta el, s igy maradt az Árpádházi királyok alatt mindvégig. — Mikor Mátyás király III. Frigyes császárral háborúba keveredett, zöld színnel toldatta meg a magyar két szinü lobogót azért, hogy a német (helyesebben római) császár veres-fehér színeitől saját zászlóját megkülönböztesse. A három szin azonban rendszerré csak János király óta vált. Megjegyzendő azonban, hogy a fehér és zöld szin egészen a 18-ik század közepéig csak mint sávok és szegély szerepeltek. Mai alakjában a háromszínű zászló csak Mária Terézia óta szerepel. Igy elmélkedtem magamban annyi dicsőségnek és gyásznak nemzeti jelvénye felett, amikor egy jóképű köpcös kis alak — mindnyájan ismerjük — rohamléptekkel tart felém, csakhamar elér és szó nélkül ragad magával a vármegyeháza felé. — Node kérem szépen, mi a baja? Mit akar? Hová visz? várják és elolvassák az utolsó sorig. Ilyenek pedig sokan vannak. Egy egész tábor, egy külön nagy közönség, amely hűségesen bemegy a könyvesboltba, hogy megvegye az Almanachot, s odaillessze a többi kötet mellé ezt a tizennegyediket, amelyben jórészt már ismerős, kedvelt, mindig sok örömet nyújtó irók dolgozatait találja. Egy elite társaságot, amely Mikszáth Kálmán mellett a kővetkezőkből áll: Ambrus Zoltán, Herczeg Ferenc, Zöldi Márton, Farkas Pál, Bársony István, Lövik Károly, Pékár Gyula, Szini Gyula, Lux Terka, Krúdy Gyula, Sas Ede, Lőrinczy György, Lengyel Laura, Malonyay Dezső. Az Amanach Singer és Wolfner (Budapest, VI., Andrássy-út 10.) kiadásában jelent meg. Ára 2 kor. Alább Mikszáth Kálmán pompás előszavát közöljük mutatóul. Előszó. Valaha a Fáy András fóthi szőlőjében gyűltek össze minden ősszel egyszer az irók, ahol patriarchális vidámság uralkodott s egy öreg hordót mindig csapra ütött a gazda; most is van még egy hely, ahol összejövünk évenkint, csakhogy a csapra ütött hordó tüzes nedve helyett csak én eresztek meg egy kis melancholikus panaszkodást. Egyszer az a gravamen, hogy a kormány semmit sem tesz az irodalom emelésére. Atnbár nem tudnám megmondani, mit tehessen, mert nem olyan könnyű azt emelni, mint a kvótát. Á másik évben a sajtót hibáztatom, hogy nem referál a könyvekről. Sületlen fráterek elpotyogtatott megjegyzéseire (ha a sületlen fráterek képviselők) hasábjai vannak. A sakkozó Csigorinokról, Maróczyakról hosszú tudósításokat hoz, mintha egy világháború dúlna valahol, sőt maholnap már a komplikáltabb kalabriászparthiek is megbeszéltetnek a lapokban, de a kiváló irói elmék egy vagy több évi vajúdásainak gyümölcsei alig tarthatnak számot említésre. A lapok azt mondhatnák erre: „Mi végre is arról irunk, amiről a közönség olvasni anar." — Kérem csak tessék sietni; Méltóságodnak kell elnökölni a gazd. szakbizottságoknak ma 9 órára egybehívott együttes ülésében, s már 1 210 is elmúlt. — Nekem elnökölni, 3 szakbizottságnak együttes ülésében! Ez teljesen kizárt dolog, mert hiszen azt sem tudom, hogy miről lesz szó! De különben is hallja barátom, miért nem küldenek nekem idejében meghívót?*) A mi derék írnokunk valahogy megszokhatta már ezt a kifogást, mert afelett szó nélkül napirendre térve, csak annyit felelt: „Kérem a drágaság megszüntetéséről lesz szó, a Wekerle leiratáról." Aha. az nékem kapóra jön; a feleségem éppen ma reggel jelentette ki, hogy a konyhapénzzel kijönni nem lehet igazán kedves ember az a Wekerle. Menjünk hát elnökölni; elvégre értek már én ahoz: szívélyesen üdvözlöm a megjelenteket, az ülést niegnyitottnak nyilvánítom, felhívom a referenseket a tárgyak előadására, a többi, nos hát a többi a Sándorok dolga. Kállay Andráa. Az állatvédő egyesület. Májerszky Béla polgármester és Kubacska István tanitó e hó 20-án szerdán d. u. 4 órára alakuló gyűlésre hívták össze Nyíregyháza társad ilmának számos tagját. Jelen voltak ; Májerszky Béla polgármester, dr. Vilt György kir. tanfelügyelő, Balla Jenő közigazgatási tanácsos, Jánószky Endre gazdasági tanácsos, Géczy Géza árvaszéki ülnök, Trak Géza aljegyző, dr. Bodnár István ügyvéd, Surányi Imre bankigazgató, Okolicsányi Géza, Gsengery Mihály, Barzó Pál, Marsalkó Gusztáv, Tamásy Endre, Jóba Elek, Oberlander Zsigmond, Csapkay Géza, Krómy Károly, Werner László, Kardos István, Orsovszky Gyula, Varga György, Király Imre, Jáger Péter, Nandiásy Aurél, Bónis Menyhért, Oláh Sándor, Pataky Lajos, Szabó Pál, Fábián Ferenc, Kubacska István. Májerszky Béla polgármester üdvözölte a megjelent állatvédő barátokat, őrömének ad kifejezést, hogy állatvédelem eszméje Nyíregyházán is hódit, azt mutatja azon érdeklődés, amellyel a megjelent urak az alakuló gyűlés iránt viseltettek. Felkéri Kubacska István lanilól. hogy ismertesse jelen alakuló gyűlés célját, aki a következőket mondta : Mélyen tisztelt Uraim ! Az állatvédő egyesület fontosságáról, azon nemes célról, amelyet ez egyesület maga elé tűzött és amelyet szolgál — jelen alkalommal — nem akarok hosszasabban értekezni. A helyi lapokban több alkalommal foglalkoztam ezzel. Továbbá dr. Kukuljevic József m kir. állatorvos úrtól, az „Állatvédelem" című lap szerkesztőjetől a „Nyírvidék" hasábjain olvastuk a „Gyakorlati allalvédekmről" szóló cikkét. Amely művet Nyíregyháza varos szívességéből több száz példányban bocsátunk közre. Sokat lehetne itt beszélnem azon eredményekről, amelyekkel egyes vidékek — nem i? számítva a külföldet — bennünket megelőzlek. Eíen alakuló gyűlés keretében azonban — becses engedelmükkel — azon mozzanatokat akarom megismertetni, melyek a mai alakuló gyűlést megelőzték, előkészítettek. Ez év január havában Stoll Ernő kartársam ajánlatára az országos állalvédő egyesület h. tilkára, dr. Kukuljevic József úr levélben keresett fel és kérdést intézett hozzám, mint a szabolcsvártnegyei tanítóegyesület elnökéhez, nem volnék-e hajlandó — kartársaimmal együtt — mozgalmat indítani oly irányban, hogy az állatvédő egyesület fiókegylete Nyíregyházán megalakitlassék ? *) Az én scontró könyvem a zsebkendőre kötött görcs; kíváncsian forgattam és néztem én elindulás elölt azt a görcsöt ma is: de bizony nem jutott »z eszembe, hogy miért kötöttem. Hiszen persze persze, d? nekem azért panaszkodnom kell a következő esztendőben is s most már azokat az „á'dolgozókat" szidom össze, kik a regényei íkből színdarabot csinálnak s ezáltal az egyik genre fölfalja a másikat. Kannibali do og ez, tiszteli urak s disgustálja a közönséget szivéhez nőtt kedvenc olvasmányai iránt. Áldatlan müvelet, mert a kecske se lakik jó és a káposzta se marad meg érintetlen. Az ördög találna ki minden évben alkalm is tex tust. Megcsipkedem hát változatosságból az Írókat is. miért nem írnak nemzeli irányban és nemzeti zamattal ? Ok pedig azt felelik, vagy felelhetnék : — Helyes, de mutassa meg az ur előbb azt a nemzetet, amelyiknek írjunk? Mert ennek, aki itten lakik, csak az idegen irány és iró van ínyére. Majd egy necrolog következik, azzal a ficlioval, mintha halott volna a háznál. Meghaltak az örökszép mesék. Sőt már a». emberi természet és lélek megfigyelései sem vonzanak. Undok abnormitásokra leselkedik az elbeszélő irodalom. A Svengalik, Scherlok Holmesek után már csak a homosexnalis szerelmek következhetnek a novellákban és regényekben. Évtizedeken át, amint az őszi kökörcsin elvirágzik, megkezdem a vadászatot az élőszó-thémák után, minden lehetőt és lehetetlent megírtam már s mikor a magunk igazságait keresem, mindenütt beleütöm a mások igazsagaiba a fejemet. Felelőssé tettem az irodalom pangásáért prűesköt, bogarat, az akadémiát, ámbár nem hibás, (mert aki alszik, nem vétkezik), Ivőrössy Csorna Sándort, amiért n 1 m akadt rá az ázsiai magyarokra, akik mégis talán m gszaporitanák az olvasók számát, királyainkat, hogy S'mmit se tettek az olvasási divat élesztősére (kivévén bec*ukaltak némelykor egy-két írói) s végül magát a közöns get, melynek nem kellenek a könyvek, rosszabb levén a (őröknél, mert a török legalább elvitte a Corvináka', mikor Budát elfoglalta, de ha tegyük fel a magyarság foglalta volna el azóta Konstantinápolyt s ott zsákmányol vala, bizonyosan nem nyúlt volna a könyvekhez (még most se volnának itthon a Corvinák).
