Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-11-24 / 47. szám

4G-ik szám. N Y I R V I D É K 1907. november 17. 7. Tanitó vagyok és mint ilyennek kötelességem — kartársaimmal együtt — az iskolán kivül is, ahol nemes célról van szó, ennek szolgálatába állani és annak ügyeit előmozdítani. Az állatvrdeli m alapja az iskolába vezethe'ő vissza. A zsenge gyermeki szívbe kell beültetni az állatok, ma­darak, fak iránti szeretetet, kíméletet. Az iskolában kell lerakni azokat az alapköveket, amelyekie a társadalom bizton épilhet. Nevelnünk kell az állatvédő egyesület tagjait az • iskolában. Ha a gyermek megtanulja az iskolában az , állatok, madarak, fák eitéket, ha-znát, megtanulj i az . azokkal való kim letes bánásmódot, akkor nem arra gon- I dol miként kell a madarak fészkeit kiszedni, miként I kell azokat tőrr 1, léppel, gummipuskával, f oberttel | pusztítani, de már gyermekkorában az állalredel m szol­gálatába áll és kilépve az éleibe önkényt — minden felhívás nélkül — belép azon egyesület tagjai közé, amely az ő megkedvelt ál atail, madarait, fáit védelmébe veszi. Ha sikerült az iskolának a gyermek szívébe be­oltani az állatok, madarak, fak iránti szeretetet, kíméle­tet, ezáltal eléri az iskola azt is, hogy az ember ember­társát szeretni kímélni, védeni fogja. Mg'anul dolgozni. M>gianuja a m htől, a feszek­rakó madaraktól a kitartó munkát. Megtanulja, hogy a becsületes munka nemesit. Megtanulja, hogy a becsű e tes munkás mindin nap mégkeresi élelmét, ruházatai. Megtanulja, hogy aki becsületesen, kitartóan munkálko­dik, annak küszöbén sohasem kopogtat a nyomor ! Az a nemzedék, amelyet az iskolában, a csa'ádi tűzhelynél ily szellemben nevelnek, nem fog vágyni felebarátjának vagyonára, nem fogja megtagadni vallá­sát, hazájá'. Ennek tudatában az orsz. állatvédő egyesület ké­rését nem utasítottam el, hanem hozzáfogtam a mun­kahoz. Biztatott az a tudat, hogy kartársaim és a nagy közönség keszséggel segítségemre leszntk. Biztatott az orsz. állatvédő egyesület elnökének nagyságos Máday Izidor kir. tanácsos úrnak azon Ígérete, hogy a központ mindenben segítségemre lesz. Biztatott a helyi sajtó azon ajánlata, hogy ez irányban szivesen ad helyet közleményeimnek. Legelsőben a „fák és madarak" videlme cím alalt a „Nyírvidék*-ben egy cikket közöltem, meggyőző­dést szerzendő, váljon van-e Nyíregyházán talaj egy ily egyesület megalakítására ? E cikkemre a válasz, amely Ballá Jenő közigazga­tási tanácsos úr szakavatott tollából eicdt, biztató volt. Tovább folytattam tehát a munkát és több ily cikkben foglalkoztam az állatvédelemmel. Ez állal több és több barátot szereztem az állatvédelem ügyének. Meghozattam az .állatvédő egyesület" által kiadott 10. filléres gyermeknaptárt is a melyből — kartársaim segítségével — mintegy ezer példányt adtam el az ilemi, polgári, gimnáziumi, ipar és kereskedő tanonciskolái tanulók között. Ezen gyermek naptárak állatok, madarak, fákról szóló elbeszéléseket és verseket, sziv.'iemesitő olvasmá­nyokat tartalmaznak. Május első napjaiban az elemi iskolák i.övendé­keivei megtartottuk az „Erzsébet" ligetben a iák és madarak napját. Számos szüle és tanügy barat volt je­len ezen ünnepélyen. Okt. 9 én tartotta a Szabolcsvármegyei tanító­egyesület nagy gyűlését. Ezen gyűlésre az országos köz­pont leküldte Dr. Kukuljevíc József m. kir. allatorvos urat, az „Állatvédelem" című lap szerkesztőjét, aki a gyakorlati állatvédelemről tartott szakkszerü és tanul­ságos felolvasást. E tanitó gyűlés kimondta, hogy az „állatvédő egyesül^}," megalakítását szükségesnek tartja és engem bizutt meg, hogy mielőbb hívjam össze varosunk tár­sadalmának mindrn osztályát egy alakuló gyűlésre. A szükséges lépéseket megtetlem. És íme most összejöttünk, hogy az állatvédő egye­sületet megalakítsuk. 1 Az idén Végre már nem jutott eszembe semmi. Könnyű volt Faynak minden évben csapra ütni a hordot, mert a szőlőcske meghozta, de én már azon a ponlon állottam, hogy leteszem a mandátumomat (azt t. i., amit Singéi-Wolfnerék ruháztak rám), midőn egy néhány soros hír ötlik sznmembe a lapokban, hogy Angliában fogynak az írók. Teringette I Hisz ez egesz uj perspektíva ! Mohón szaladtam végig a tudósításon; azt mondj s maga a .parlament mozdult meg e lehangoló jelenségre s egy kigondoló bizottságot küld ki, hogy az újbóli felvirágoz­tatás modalitásairól tanácskozzék. Bolondság ! Bolondság! A gőgös parlament, mely azt hirdette, hogy csak fiúból lányt nincs hatalma csinálni, m glanulja most, alkalma­sint, hogy a wighek és toryk összes szavazataival sem teremthet egy Boz-Dickenst. Ami egyébiránt a tényt illeti, megőrültem neki, mint mikor az ember egy odvas fogat lalál valahol, amiben egy kis beblombozott arany van. Hop ! Ez az myim. Eddig, húsz év óta mindig a kőnyvfogyásokon vagy nem fogyásokon járt az eszem. Arra nem is gon­dol lam, hogy az irók is fogyhatnak. Lássuk csak. Eleg csínos kis Ihéma. Meg lehet vele ijeszteni reszrnt az olvasót, részint a kiadókat és arai fő, kitelik belőle az előszó. Nosza, rávetettem magamat és mint a m.raszterek szokták mondani, tanulmány tárgyává tettem; vagyis fölkel estem az angol fordítómat, aki tökéli tesen tájé­kozva van hazája irodaimi viszonyairól. — Igaz e, hogy Angliában fogynak az írok ? — Igaz. Már alig van. Az asszonyok kontárkodnak. — É< mi az oka ? — A pénz, az á'kozott pén'.. — llogy-hogy ? — A gazdasági irányaat túltengése. A penzszomj kiöli a kasztiliai források utáni szomjat az emLerekböl. — És természeti sen a könyvek se fogynak? — jegyeztem meg. — Ellenkezőleg, nagyon fogynak. A könyvek köz­szükség Angliában. Az én honfitársaim olvasnak, de n m iinak. A tavasszal elhintett mag kikelt, a nyár megér­lelte és az ősz meghozta a gyümö'csöt. Köszönetet mondok önöknek igen tisztelt uraim szives megjelenésükért. Külön ki kell emelnm Májerszky Bela polgárra-ster, B dia Jenő közigazgatási tanácsos és ürsovszky Gyula tanitóegyesületi elnök urakat, akik ed­dig is mindenben támogattak. Ezek utá" indítványozom : mé.tódassanak az ál­lalvédő egyesü.jt megalakulasát kimondani, meghatá­rozni, hogy az egyesület „nyir.gyházi fiók" vagy „sza­bolcsvármegyei" fiók cimet viselje es megválasztani az ideiglenes tisztikart, az alupszabalyt felolvastatni, jóvá­hagyni, t elterjesztéséről gondoskodni. Intézkedni a tagok gyűjtéséről. „Csak aki az emberszeretet erényével bir, képes részvétét érezni az állatok iránt is. Mert aki kegyetlen tud lenni a védtelen állathoz, annál embertársai is hasztalan keresnek könyörület t." * Majd Ballá Jenő közigazgatási tanácsos beszélt az állat es madárvédelem fontosságáról, a madarak hasz­nálói. Kiemjlte, hogy különösen az iskola feladata — karöltve az allatvédö-egyesülettel — odahatni, hogy az iskolák nö.endékei a fészekrombolás, madárpusztitástó! visszatartassanak. Reméli hogy az „állatvédő egyesület" e téren is eredményeket fog elérni. A jelenvoltak egyhangúlag, lelkesedéssel mondták ki az „allatvédő egyesület nyíregyházi fiókjának" meg­alakulasát. Felolvastattak az alapszabályok és némi vál­toztatással elfogadtattak. A tisztikart egyhangúlag vá­lasztottak meg. Elnök: Májerszy Béla polgármester. — Alelnökök: BalIa Jenő közigazgatási lamcsos és Leffler Sámuel főgim. igazgató. Pénztáros: Surányi Imre a kölcsönössegélyző egylet igazgatója. Jegyző: Trak Géza városi aljegyző. Titkár: Kubacska István tanitó. Taggyűjléssel: Balla Jei ő és Kubacska István bí­zattak meg. A jelen volt tagok között kiosztdtak azon kiad­ványok, amelyeket az országos állatvédő egyesület az alakuló gyűlésre küldött le. Az alapszabalyok megerősítése és a tagok gyűj­tése után az egylet rendes gyűlés fog tartani. Az állatvédő egyesület évi tagsági dija csekély 2 korona. I A A Bessenyei-Kör müvészestélye. A Svardström-testvérek Nyíregyházán. A Btssenyei-körnek elődünk álló öt müvészesté­jéről általános tájékoztatót már nyújtott a kör vezető­sége. Megtudtuk ebből, hogy a cél ezutánra is városunk és vármegyénk intelligens közönségének a lehető legma­gasabb műelvezelben való részesítése az alkoló és elő­adó művészet remekeinek bemutatásával. Nem csoda tehát, hogy a tagok és bérlők száma folytonosan emel­kedvén, ez esték fokozott érdeklődésre számithatnak, ami viszont a legnagyobb igények kielégítését teszi le­hetővé. Csak igy érhető el, hogy a programm minden pontja előkelő színvonalon á Íjon s változatosság dulgá ban igazán semmi kívánnivalót ne hagyjon ; másrészről ennek tulajdonithaló, hogy minden alkalommal oly kö­zönséghez van szerencsénk, amely megízlelvén a nagy szí l eniek müveiben rejlő gyönyörűséget, veszteségnek tartaná, ha ez estékhez fűzött várakozásában csalódnia kellene. A f. hó 19-én rendezett első estén a svéd dal szépségeivel s költészetünk néhány remekművével ismer­kedtünk meg. Szándékosan vontam ez utóbbiakat is a megismerés körébe, bár azt mondhatná akárki, hogy ezek r.em ismeiését feltételeznünk sem szabad. Ei igaz » de az se kevésbbé az, hogy az unos-untig ismert köl­tői müveknek is számos rejtett szépsége jut napfényre Mikor már ennyire jutottam az anyag beszerzésé­ben, a magyar kiadómhoz, Singer-Wolfnerhez intéztem kérdéseket: — Mi van ez idő szerint nálunk a könyvekkel ? — Nem fogynak. — Hát az Írókkal ? — Szaporodnak — felelte kurtán. Hátra tántorodtam. Mintha egy gyékényt rántaná­nak ki alólam hirtelen. Mit ? Nem fogynak az íróink ? Ne bolondozzék ! Hisz akkor én meg vagyok semmisülve, ha még azok se fogynak. Pedig bizony mindjárt spjtbettem volna, hogy í^y lesz. Ha az angol fordítóm honfitársai olvasnak, de nem iintk, akkor ilt, a megfordított Angliában, az rn honfitársaim bizonyosan irnak, de n> ra olvasnak. Az okot mos' már n< m is fürkésztem tovább. Ha ott a pénz okozza az írók fogyását, itt a szegénység, a reális pályák hiánya idézi elő az irók szaporodását. A sze­génység az író. melegágya. De hi ez így van, hát akkor mért kívánóra én, hogy a kormány emelje az irodalmat, hisz ebb n benne volna sub rosa az a kívánság is, hogy még szegenyebbé tegye az országot ? Azlán ha az irók szaporodnak, miért óhajtom, hogy a lapok váltig emlegessék a műveiket s ezzel még nagyojb szaporításra serkentsék az anyákat ? Szent Isten! Milyen bohóság jön ki a végén ezekből. Megbolondulni való ez! Már is belezavarodtam, hogy mit akarok voltaképen. Azt-e, hogy ne szaporodj -n..k az irok csak azért, mert az nekem themát szolgált it? Nem, n jm ! Ilszen ha azl akarnám, elli n-égökké ke lene válnom, holott szószóloju ká szegődtem Hi pedig ad akaróin, ho.y szaporodjanak és éljenek a szegény f,uk velem együ't, akkor iszen szaporodmk es hála I lennek minden jól megy. Annyira jól, ho,-y az idén nem is ktll már előszó az Almanacliba. .Mikszáth kálium. I olyan művészi előadásban, milyet Gál Gyulától, a Nemzeti Színház művészétől, hallottunk. Ha aztán ehhez még az alkalom közvetetlensége is hozzájárul, a külön­ben pusztán esztelikai hatásra számiló szavalatból je­lentős esemeny válik. Ki tagadná például, hogy a Szó­zat intései egyenesen az aktuális politikába játszanak ma, mikor csakugyan égető szükség van a rendületlen hűségre s a szétforgácsolt erők egyesítésére ? Vagy ki ne vette volna észre, hogy a Nápolyi emlék és Odessza bemutalásával a negyven éves költöi munkásságára emelt fővel hivatkozó, bár sokszor babérjatépett A'ts József alakját akarta szemünk elé állítani a művész ? . . . Igen sikerült Gergely Pontifexének és Arany Fülemilé­jének előadása is; Pelőti szép románca azonban dara­bokra tört az ellentét túlságos kiemelésével. Gál előada­sát általában az erő jelkmzi ; jól alkalmazott drámai kitörései megráz'ák a közönyösséget tettető lelket is s előadójukat újabb megérdemelt diadalhoz juttattak. A ISvárdström-testvérek európaszerte elismert svéd énekesnők, kik nem versenyezheti ek ugyan a kontinens nagy művészeivel, mégis páratlan eredményt tudnak felmutatni minden mást túlhaladó pontos, egybevágó összénekükkel. Vagy tíz darabbal szerepeltek, úgy hogy először Valborg, az asszony s egyszersmind a lár.-aság ereje, lepett fel, aztán kettesben, háimasbao és négyes­ben adtak elő svéd és német nép- és müdalokat. Jel esett hallanunk iszák borongós dalköltészetét, melyben itt-ott mintha a mi édesbús nótáink melódiái csengtek volna fel; a solo-müvésznő énekében a hang terjedelme és hajlékonysága pedig az igazi istenadta művészek elő­adására emlékeztet. Legszebb volt a Djupti haviét (Mé­lyen a tengerben) című svéd m pdal; de senkinek se essék zokon, ha legjobban a Zigeunerlied formájába öltöztelett régi ismerősünk tetszett, a Csicseri borsó, melynek előadása is remek számba ment ; árabár a test­vérek (Brahms) s a Jüger und Ilásleín című német nép­dal is zajos eliktnerésre ragadla a közönséget. Egyszó­val határozott sikerrel számolhat be a megjelenésében is kelves kis társaság, melynek némely oldalról kifogá­solt egyszerűségét a népköltészet jellemzése szempont­jából inkább dicsérendő, mint gáncsoLndó cd/.atos el­járásnak tudjuk be. Régi kedves ismerősünkről, Dinel Oszkárról, kinek mindenben az előadáshoz simuló zongorakisérete nélkúj estéinket alig tudjuk ilképzelni, legfeljebb annyit monet­hatunk, hogy egy-két önálló számát is szivesen vettük volna, aminek beillesztését valószínűleg a műsornak különben is míjdnem túllömött volta telte lehetetlenné. A közönség nevében, mely az egyes ponle kat osztatlan figyelemmel kisérte s egyikét-másikát tüntető lelkesedéssel fogadta, hálás elismerésünket fejezzük ki a kifogástalan rendezésért a Kör vezetőségének. Huszonhárom. Szabolcsvármegyei gazdasági egyesületi közlemények. Az állami szőlővessző szaporito és oltványtelepeken termelt szőlővesszők és szőlőoltvanyok tárgyában a 111. kir. földmivelésügyí minister állal kibocsá'ott hirdetés egyesületünk titkári hivatalában az érdeklődőknek be'e­kintésre rendelkezésre áll. Figyelmeztetnek az érdeklődők, hogy az esetlege-; me rendelesek a munkácsi kerületi szőlészeti és borászati 1 felügyeld utján november hó 30-áig benyújtandók. A debreczeni m. kir gazdasági akadémia pallagi gazdaságában f. hó 20-tól kezdve egy héten át az Első Magyar Gazdasági Gépgyár automobil gőzeliéje szánt, naponta reggeltől estig. Ezen gép bemutatásra az akadémia igazgatósága egyesületünk ulján gazdatársainkat meghívta. Anélkül, hogy a mezőgazdaság nehéz helyzetének, culturalis fejlődésenek, gépi erő használatának fejtege­tésébe csak bele is kezdenénk, hisszük és reméljük, hogy a közvetlen közelben kínálkozó gyakorlati bemutatást gazdáink közül szaraosan fognak igyekezni ismererelkö­rük bővítésére felhasználni. A nyiracsádi szar< .smarhakiállitás. A szabolcsvármegyei gazdasági egyesület néhány év óta szokott a földmivelésügyi minister annyagi támo­gatásával más-mas járásban magyar szarvasmarhakialli­tást és díjazást tartani. Eső évekb n cs kély 4-500 korona volt a minister hozzájárulása, míg ez évben kellő előterjesztés folytan sikerült .000 koronát kieszközölni EÍ ősszeg mdtanyos és igazságo-; eloszlása czél­jábol N.Kakiló és Nyiregyha'.ára tervezte az egyesület ez évben 2 kiállítását, mint ahol mig hasonlo kiállítás I nem tartatott. Minthogy azonban a Nyíregyházán novem­ber hó 3 ára tervezett kiá lilástt az itt fellépett száj és körömfájás kövtUeztében elrendeld álla'egészségügyi zárlat miatl el keltett halasztani, s annak megtarthatása ez évre bizonyta'anná vált, ezert ennek helyébe Nyir­1 Acsádon november 17 én tartották meg s Nyíregyházára a követő évre határozták. Habara nyiracsádi kiállás szervizésére nagyon csekély idő állt rendelkezésre, mrg is kets' gleli nül ez volt az összes eddigiek létsíkéi üllebl'ike. A -Ihaj ás mérve számszerűleg 4 80 drb, ebből 100 dib. nagy és középlenyésdőké, >80 drb. kisgazdáké I — jóval lú halad a az előbbi kiállilásokat, mig a f lhaj­tás minősége szerint is legalább is vetekedett az eddigi legjobb — Gávan kiállított anyaggal. Az utóbbi, főleg 2-3 évi díjazásoknál is alig lehetett l-l borjas t.henet látni, míg itt nem egy kisgazda tehenénél anmk több évi ivadékait is bemutatta.

Next

/
Thumbnails
Contents