Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-11-17 / 46. szám

2 46-ik szám. NYIRVIDÉK 1907. november 17. hit.e — legalább a szenvedések keserveiben való vonatkozásban — megerősödjék. Egy lobbanó sugárt. mely eszméletre térit! Egy szövétneket, mely világit jövendő utaiukon! Csak ennyit! _ Állatvédelem. Ebben a nyomban irtani alá egy meghívót, a melyben mintegy százan szerdán d. u. 4 órára kellene összejönni állalvédő egyesületnek megalakítása cé^abol. Az eszme az érző szívvel egyidejű, de csak Budha (Szakjanumi) testesítette meg vallásának megalapitasaval mintegy 2000 évvel Krisztus szülelese előtt; amely vallás a morálnak tetőfokán áll, amely vallásnak ma is löbb százmillió követője van Keletindiában,> magasabb cultura ősfészkében ; amely Assyriát és Egyptomot máijóval előbb műveltségével befolyásolta. Ez a vallás azt tanítja, hogy az emberi lélek állalokba is átvándorol; nem csak testi, hanem magasabb érzéssel is birnak, tehát azokat megölni nem szabad. Ezen hitnek alapján emlős állatot megölni bűnnek larlják. Tehát húst nem esznek. Dacára a húsételtől való tartózkodásuknak a keleti Indus az emberiség egyik legszebb és legnemesebb fajának van elösmerve, amely állítás ellen rugdalózni nem lehet, a mennyiben az őskorban a magasabb kultura onnan árad nyugot felé, sőt az angol elnyomásnak dacára ma is magas színvonalán áll úgy a morálnak, mint a szépségnek. Ott nem kell állatvédő egyesületeket létesíteni, mert ez vallásukkal a legszorosabb összefüggésben van. Nálunk azonban, ahol a tömeggyilkos Caesaroknak, Napoleonnak és nem mondom meg kiknek, mert hiszen akkor sajtóperbe fognának, óriási szobrokat emelnek, míg az emberiség nagy jótevőinek Jeunernek, Pasteurnak. Semmehveisznak es több másoknak miniatűr emlékszobrokkal kell valamely zugban meghuzódniok. Az ősidőkben keletről áradt a kultura barbár nyugot felé; ma fordítva. Tőlünk nyugotra már belátták, hogy ,i g .,inces állatokat nem lehet a poloskával és bolhával egy sorba helyezni, mert nyilván való jeleit adják annak, hogy bár beszélni nem tudnak, öntudatos érzelmi világuK van és bizonyos mértékben megludják ítélni a IOSZ cselekedettől a jót, amiről egy egy nagy irodalomnak böngészése tanúskodik, aminek kiaknazasára itt ez alkalommal hely nincs. Ila már beleszuggeráituk magunkat abba, hogy állatoknak legyilkolása nélkül éhen halnánk, mert hiszen emésztőszerveink a uisznóéval közel rokonságban vannak és nem majmoljuk a majmokat, amelyek növényi táplálékkal élnek, de még is valamivel közelebb állanak hozzánk, mint a disznók, hát legyilkoljuk tovább az állatokat és irtsuk ki azokat, amelyek az embernek létfelteteleit veszélyeztetik, de legalább ne kínozzuk őke:, vagy ha ezen kifejezés sértő, azokat. Ma a műveltebb nyugati államokban minden nagy és kis városban vannak állatvédő egyesületek. Nálunk eddig még csak nagyobb városokban. llozsánnát kell kiáltani annnak, a ki az állal védelemnek eszméjét felvetette. Nem tudom, csak gyanakodom, hogy a mozgalomnak megindítása Balla Jenő városi kulturtanácsos barátomnak agyában fogamzott meg. Nőjjön a nemes lavina nagyia es temesse el a közönyösöket, főképen pedig az ellenzőket. Sokat volna érdemes ezen kérdésről elmondani, de a lapnak kiszedéséigaz utolsó órában erre idő nincs. Ne majmoljuk Bécset, hanem Pécsett a hol a kiállítás alkalmával Poppini barátommal élveztük nemzetünknek haladását, és a hol a legfőbb helyen, a székesegyház előtti pompás setahelynek feltűnő pontjára helyezett nagy tábláról a következő sorokat másoltam le. „A Mecsek egyesület madár védő osztálya" A hasznos állatokat és madarakat a nagy közönség oltalmaba ajánlja. Ki az állatokat növényeket szereti, rossz ember nézek itt magamban az életemen, hogy nagyobb bűn, mint a gonoszság. A királyné kétségbeesetten nézett maga elé. — Jól van, Maurus, értelek ! Mindent érlek s ha mégegyszer születnék, ismét az lennék, aki vagyok. De beszélj nekem a háláról, a háláról valamit, mert megőrülök ! Mindent odaadtam népeméit: ifjúságomat, leányálmaimat, első szerelmemet s annak Hitvese lettem, akit a politika, népemnek java választott ki számomra. Hát beszélj nekem, Maurus, a háláról, hisz lehetetlen, hogy ez a legszebb virága az emberi erénynek kihalt volna a szivekből ? Maurus sápadtan hajtotta le fejét. — Nem tudok arról beszélni, ami ninos — felelte szomorúan. — Tudsz! — kiáltotta a királyné szenvedélyesen. — Ila tudsz az Istenről beszélni, akit csak sejtesz, belészuggerálod szivedbe, leborulsz láthatatlan képe előtt, akkor tudsz beszélni a háláról is! Nézd öreg Maurus, hisz mi mindketten tudtuk, hogy a szerint hisszük az Istent, amint élünk a lelkünkben. Nem az Isten törvénye szerint élünk, hanem a saját lelkünk erkölcse szerint: él bennünk az Isten. Hát ne vedd el lelkemnek legdrágább bitét: a háláról alkotott fogalmat. Nézd Maurus, én alkotmányt adtam népemnek. — Már elfeledték — felelte az öreg tompán. — Évszázadokon keresztül rabszolgák voltak elnyomottak, én felszabadítottam őket. Már elfeledték. - Vallásszabadságot, polilikai jogokat adlam. — Elfeledték. — Magánvagyonomnak felét odaajándékoztam kulturális célokra. - Elfeledték. — Ipart teremtettem, kereskedelmet, háborút nyertem. — Elfeledték. nem lehel. Azért vagyunk emberek, hogy irgalmasságot könyörületességet gyakoroljunk. Minden élőlénynek joga van az élethez. Az igazi könyöiület minden érző lény iránt nyilvánul. A ki az állattal kegyetlen, nem lehet emberséges ember. Csak a tudatlan es gonosz ember bánthatja az állatokat és irthatja a madarakat. Szórjatok eledelt a madaraknak! Majd megszolgálják. Az állatok kínzása durva kegyetlenség, melyet a törvény 8 napi elzárással és 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sujt. A ki a hasznos madarakat pusztítja, azok fészkeit, tojásait, fiait elszedi, vagy azokat hatósági engedély nélkül forgalomba hozza, 100 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sujtatik. Nyíregyháza, 1907. Nov. 15. Dr. Jósa András. Elliika és gyakorlati állatvédelem. (Irla és a Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület október hó 0-én tartott közgyűlésén felolvasta dr. Kukuljevic József, az országos állatvédő egyesület titkára.) Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! Vegyünk csak egy egyszerű példát. Az állat védeem egyik leiadata megakadályozni azt, hogy kutyák, macskák étlen-szomjan, elhanyagolt állapotban csatangoljanak az utczákon, azért vannak ma már nagy számban állatvédő menházak, sőt hazánk fővárosa sem maradt el e téren, mert az emiitett nagynevű adományozók jóvoltábol a mult évben Budapesten is megnyílt a bár szerény, kisebb terjedelmű, de czeljaiban es feladatában magasztos állatuienh'ly. Már most tudvalévő, hogy a szegény néposztály, miután a férjnek és feleségnek kenyérkereset után kell menni gyermekeit nyáron az utczára küldi játszani, nehogy esetleg gyufával játszva, tüzet idezzenek elő, de még télen is. ha az iskolából kijönnek, nem lévén otthonuk, meleg szobájuk, az utczán járkálnak. Tudjuk azt, hogy a veszettség különösen a kóbor állatok u'ján terjed, azok mindent megmarva, terjesztik ugy az emberiségre, mint az állatvilagra egyaránt borzalmas lefolyású és kimenetelű betegséget, mely evente mind nagyobb számban szedi áldozatait. Kérdem most már, nem magasztos, humánus czélt szolgál-e az állatvédelem akkor, midőn a kóbor állatok számát menházak ftlállitásával apasztja csökkenti és ezzel az embereket, különösen az alsóbb néposztály gyermekeit védi meg. de egyszersmind megvédi magukat a kicsapott, utczára dobott, szánalmat kellő állatokat. Kérdem, nem az embervédelmet, nem a humanizmust szolgálja-e az állatvédelem akkor, midőn gyógykezeltetéssel, védőojtásokkal, kiselejtezésekkel megakadályozza azt, hogy az emberiségre, de különösen a csecsemőkre nézve veszélyes gümőkóros állatok husa vagy azok termékei kerüljenek forgalomba ; megakadályozza azt, hogy minden család féltett kincse, szeretetének egyedüli tárgya, a szülők és a családi élet egyedüli, fenséges kapcsa, a gyermek, oly tejet kapjon és oly tejen neveltessék fel, mely a romboló gümőkór csiráitól fertőzött. Elejét akarom venni egy esetleges szemrehányásnak, amely talán azt mondaná: E; mind szép és üdvös dolog, papíron is elég jól festenek ez eszmék, de ez mégsem egyéb, mint túlhajtott uumanizmus, egyesek túlhajtott érzékenysége és kedvtelése, az egésznek jelentősebb czélja nincs, a mai villamos korszakban nem is érünk rá ily ideális eszmével foglalkozni. Sajnos, hazánkban még igen nagy általánosságban igy gondolkodunk és ennek megnyilvánulását abban látjuk, hogy alig van még egynehány állatvédő-egyesületünk, de viszont ketségtelen, hogy az utóbbi három évben e téren is nagyobb fellendülest észlelhetünk, ugy az országos, valamint a vidéki egyesületek körében és különösen hazánk nyugoti részén, Sopron- és Vasmegyében fejtenek ki ez egyesületek kulturális missziót. Nem igy állnak a külföldön. Ott minden kisebb varosban van már egyesület és évjelentéseiket olvasva, igen szép möködést is fejtenek ki. Nézzünk végig az irodalmon, minden egyesületnek megvan a maga szaklapja, mig hazánkban ez idő szerint csak egyet tudunk fentartani, nagy anyagi áldozatok árán. Mindez azonban ele— Dolgoztam, tanultam, úgy mint egy férfi, hogy értsek, tudjak mindent. Mindenféle államtudomány t, katonai és jogi dolgokat. — Elfeledték. — Igazságos voltam és mindig érdem szerint jutalmaztam. — Elfeledték. — Soha egy kérvényt, egy okiratot nem irtani alá addig, mig el nem olvastam. — Elfeledték. — Elfeledkeztem nememről, elfeledtem,- hogy asszony vagyok, csak királyné és anya voltam. — Elfeledték, Mauna Loa! A királyné zokogva rejtelte el arcát s visszaült az ablak mellé. Térdére könyökölve sirt s lehajtói t fejének fekete fürtéi szikrázva égtek a nap aranysugarában. Az öreg Maurus meghatva nézte és csönd, bánat, keserűség gyűrűzte körül a királyi palola termét. Egy idő múlva Maurus igy szólt: — Mauna Loa, nagy királynő voltál, de ezt az emberek máris elfeledték, csak azt nem fogják soh i elfelejteni, hogy egyszer életedben gyönge is voltál . . . Asszony . . . A királyné fölvetette a szemét. — Mégcsak harmincnyolc éves vagyok és a löbbi emberek sohasem vetkeznek ? — Minden ember vétkezik, de minden véle', között az a legnagyobb : mikor a bűnös a másik bűnös felett Ítélkezik. Ehhez épugy, mint az oktalan és nevetséges gőghöz, amig az ember nem végzi el az életet, nincs joga; azután pedig nincs rá szüksége. Á királyné letörölte könnyeit és figyelmesen nézett az öreg Maurusra. — Igazad van ! — sóhajtott elgondolkodva. Még valamivel tartozom az embereknek: bocsánattal. És megrázta a fejét, kiegyenesedett s intett az öreg Maurusnak, hogy elmehet. nyésző csekélység ahoz képest, amit e téren Amerika produkál. Pedig ott, mint ismeretes, mindent a legnagyobb körültekintéssel, a gyakorlati szempontot véve alapul, valósítanak meg. Mindezek előrebocsátása után most már előttünk áll az ut, amelyen haladnunk kell. Látjuk, hogy az egyesület czélja és feladata az állatokkal való bánásmódban jó példát adni, az állatvédelem nemes eszméjét olvasmányokkal, élőszóval, előadásokkal terjeszteni és igy oktatva, nevelő hatást gyakorolni, megakadályozni ily uton is a durvaságból, lelketlenségből és tudatlanságból eredő állatkínzást. Ha ily ulon czélt nem érnénk, az állatkínzást a hatóságnak kell feljelenteni és annak hivatása példát statuálni. Feladata lesz az egyesületnek mint erkölcsi testületnek és minden egyes tagjának minden kínálkozó alkalommal ellenőrizni az állatok kondiczióját, betegségek esetén azok gyógyítását lehetővé tenni, és hogy ezt mennél nagyobb mérvben elérhessék, fel kell hivni a gazdaközönség figyelmét az állatbiztosításra is, mely az állatvéd-lem egy hathatós támogatója. Elő kell mozdítanunk minden tehetségünkkel a hasznos énekes, rovarpusztitó madarak elszaporodását, e czélból mesterséges odvakat és etetőket kell mennél elterjedtebben alkalmazni. Főfeladata lend az egyesü'elnek a tudatlan népre hatni, hogy a törvény előtte érthetetlen, de rá nézve áldást hozó intenczióit felfogja és a maga érdekében is azokat kövesse. Ezek a feladatok várnak megoldásra és kivitelre. Hogy a feladat nem könnyű, az kétségtelen, de kétségleien az is, hogy ahol van összetartás, a nemes ügy iránt soha nem lankadó lelkesedés, nemesen érző sziv, minden élő lény, általában a fenséges természet iiánti igaz szerelet és van, akinek szava tettre serkent, munkára oktat, ott a legnehezebb feladatot is sikerrel lehet megoldani, a a legfáradságosabb munkát is véghez lehet vinni. Egy ember a társadalom egy harmatcseppje, vezérelje azt bár a legnemesebb intenczió, gyenge és tehetetlen ily nagy leladatoKkal szemben, hisz ép ezért van egyesülésre szükség, hogy mindazok, akik valamely czélért, eszményért lelkesednek, vagy azok megoldását feladatul maguk elé tűzték, együttes vállvetett erővel valósítsák meg, mert mennél szélesebb alap. n áll valami, annál szilárdabb, annál jobban áll ellent a fomboló viharnak. Mennél több egy nemes ügy harezosainak száma, annál nagyobb, annál biztosabb a siker. Az állatvédelem terén sok a leendő, nagy és nemes feladatok megoldása áll előttünk, ne riadjunk vissza az előítéletektől, ne tekintsük az együgyűek lekicsinylését, lebegjen szemünk előtt, hogy ami jót, humánusát akár az egyes ember, akár valamely erkölcsi testület lesz, az végeredményében a köznek, a hazának, azok polgárainak javára válik ; ne téveszszük szem e'ől, hogy mennél jobban közeledünk a tökéletesedés felé, mennél jobban ápoljuk szivünk nemes érzését, annál inkább megközelítjük rendeltetésünket, hivatásunkat, annál jobban előkészítjük az utódok útjait, de hozzájárulunk a kultura állal a nagy mindenség harmóniájában ütött szükségs?erü csorbák kiköszörüléséhez is. Isten áldása legyen ez uj mozgalmon. Agarászat. Elénk érdeklődés és a vidék uri közönségének nagy részvéte mellett tartotta meg a vármegyei agarászegyesület ez évi versenyét a f. hó G-án és az ezt követő napokon. Már maga az egybegyűlt fényes, előkelő társaság is biztosítéka volt az agarászat sikerének és tényleg az idén oly fényesen sikerült, oly kellemes mulatság volt, mint aminő már régen volt Szabolcsvármegyében és méltán foglal helyet a legszebb agarász mulatságok sorában. Az összejött díszes társaság a sok szép asszony és leány a vármegye és a szomszéd vármegyékből egybegyűlt számos agarászó úr az esténkénti fesztelen kedélyes összejövetelek, a naponkénti érdekes, élénken látogatott versenyek, mind a szép sikerről tanúskodnak és a résztvevők egy pár napi kellemes időtöltés után pár nap kedves emlékével mondottak bucsut egymásnak, csak az a kár, hogy ritkán látni együtt ily szép számban a vidék úri közönségét, bár gyakrabban is találna alkalmat ily kedélyes kellemes összejövetelre. Az agarak nagyobb száma folytán az idei verseny a rendesnél hosszabb ideig, négy napig tartott és ezen négy nap mindenikének meg volt a maga mulatsága, kellemessége, mely úgyszólván az egész társaságot együtt tartotta ezen időre. A verseny első napján 6-án este tartotta meg a társulat szokásos társas vacsoráját mely a reggeli órákig tartott és kedélyes igazi magyaros izü táncmulatság követett, mig a verseny többi estéjén a Korona szálló éttermében jött össze a társaság, cigányzene hangjai és tánc mellett a hajnali órákig maradva együtt. Résztvettek hölgyek a versenyen. Asszonyok: Csernyus Zoltánná (Szatmár), özv. Gencsy Béláné, Hertelendy Béláné, Jármy Andrásné (N.-Dobos), Jármy Mildósné, Jármy Jánosné, ifj. Korniss Ferencné, Kulinyi Istvánné, Lindmayer Józse/né, Lipthay Béláné, Mikecz Dezsöné, özv. Miklós Lászlóné, L. Molnár Gusztávné, Orosz Mildósné, ifj. Okolicsányi Lajosné, Szalánczy Bertalanné, ifj. Szalánczy Ferencné, Szunyogh Ferencné, Török Nagy Irén (Budapest). Leányok: Csernyus Anna (Szatmár), Gincsy Ella, Jármy Lenke és Margit (N.-Dobos), Jármy Katicza és Gizella, Kulinyi Lili, Lindmayer Anna, Luby Margit, Miklós Margit, Török Ella (Budapest). Szép számmal voltak képviselve a szomszéd vármegyék agarász urai is, találkát adva egymásnak az ország legrégibb agarász-egyletének versenyén. Neveztek agarat: Fáy Antal, Szontagli ZolUín, Hámos Antal Gömörből, Thuránszky Tihamér Zemplénből, Téglásy András, I'atay Samu Abaujból, Horváth