Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-11-10 / 45. szám

XX VIII. évfolyam. 20. szám. Nyíregyháza, 1907. szeptember hó 151. A SZABOLCSVARMEGYEI KÖZSÉGI JEGYZŐK és a SZABOLCSMEGYEI TANÍTÓEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik hetenként egyszer vasárnapon. Előfizetési feltételek : Egész évre 8 korona Fél évre 4 „ Negyed évre 2 „ Egyes szám ára 20 fillér. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: VÁROSHÁZ-TÉR 6. SZÁM. Telefon szám: 139. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések nagyság szeiint számittatnak. A nyílt-téri közlemények dija soronkint 60 fillér. Apró hirdetések 10 szóig 40 fit, minden további szó 4 fii. Vastag betűvel szedett kétszeresen számit. Szegény iskolás gyermekek ebédje, Azok a rózsás ujjú leányok, akik a városi bazár épület egyik helyiségében a tápláló jó meleg étel áldásában részegítenek napról-ntpra, szegény, teljesen a könyörületre bízott iskolás gyermekeket, ezzel a kis kezdettál egy nigy jeien^őségü társadalmi akciónak vetették meg a biztos alapjait városunkban. Nagy és égető szükség volt már rá, bogy Nyíregyházán a nyomorúság enyhítése ebben az irányban is szerveztessék. Mert városias fejlődésünkben mi is eljutottunk már odáig, hogy sok nyomorúság rejtőzik, vagy mutogatja magát falaink között. A két jótékony nőegyesület évek hosszú sora óta fejt ki áldásos munkásságot a jótékonyság gyakorlásában, s m^ga a város is — a szegényház létesítése által — nemes példát nyújt ebben. Az éhező iskolás gyermekek ellátására azonban idáig nem volt szervezetünk; s a leányegyesület, hogy tevékenysége első megnyilvánulását épen erre a feladatra terelte: bizonyságát adta arjutk, hogy nagy és nemes misszióra van hivatása. A megindult munka a kezdet kezdete. De hiszen micsoda apró kis magból nő ki a terebélyes fa is, gyümölcs termése bőségét osztogatva majdan! Nincs róla tudomásunk, hogy valamelyes összeírás tőrtént-e annak konstatálására, liogy a város területén levő iskolákban hány olyan szegény gyermek van, aki igazán rá van szorulva arra, hogy — amiként ezt a leány-egyesület a kezdet ke; deteképen most 26 iskolás gyermekkel cselekszi — egyszer uaponként, délben, tápláló meleg étellel látassák el, mert hiába menue haza a hideg tűzhelyhez, apja, anyja munkában távol lévén, kenyeret ktresve. Hogy nagy ezeknek a szerencsétlen gyermekeknek a száma, mutatja az az egy — rendelkezésünkre álló adat, hogy magábün az ág. hitv. evaugelikusok Központi iskolájában 52 ii Ösz van. Osz van. A zöld lombos ligetből Csak puszta, zörgő galy maradt . . Óh visszasírom sokszor, sokszor Az eltűnt, elszált szép nyarat. Ahogy a hűs akácfasorban Kisértelek, én kedvesem — Csak a nyarat éreztük akkor S haladtunk szótlan, csöndesen. Még nem vallottuk meg szereimiink, Még akkor nem is tudta más — De óh, köröttünk tisztán szólott A legékesebb vallomás, A kis kerítésen kihajlott Egy-egy kíváncsi rózsafa, Szerelmet ontott rózsák kelyhe, Madár csicsergő ajaka. Csak ép szívemre nem borultál, Csak ép meg nem csőkoltalak — Oh visszasírom sokszor, sokszor A csóktalan elszállt nyarat. Asmatlai. (gr A kolostorlalon. Magasan, fent a kolostor falon egy gyönyörű fenyő állott. Fenségesen emelkedett ki az ósdi kolostoriul fölött s büszkén tekintett le a szép városra, amely a kolostor hegy lábánál terült el s kilátása volt a távoli tengerre is. Gyönyőiü napfényes délszaki kép volt és a fenyő meglud'a b. csülni szépségét. Egyszerre hangos kiáltás verte fel a fenyőt csendes nyugalmából. Letekintett a olyan szegény gyermek van, akit délre ebédre nem várnak otthon, akiü tehát ott töltik el a dél-idüt az iskolában ebédelvén abból 2 — 3 krajcárból, amit az iskola jótékonysága ad nekik, keserves kenyérre. A leáty-egyesület megkezdte a segítés munkáját ezen a vonalon s mi bízunk benue, hogy várouuk társadalma támogatni fogja őket nemes munkájokban s lehetővé teszi, hogy a szegény iskolás gyermekeket segitő akció nagyobb kiterjedésben, az igazi szükségletet legalább megközelítő aráuyokban kiterjesztessék. Hozzá kell férkőzni az emberek sv ívéhez, hiszen talán — még ebben a rettenetesen sí vár gondolkozású világban sem jegesedett meg egész^nazahus darab, amitszívnek neveznek, s épen a Leány-egyfsülét tagjai bizo

1 yára meg tudják találni annak a módját, hogy a könyörület gyakorlásának melegsége fölengeszteije a legridegebb szíveket is. Hiszen — leguagyobb részben — nem is pénzbeli adományok felajánlására hívja föl ez a magasztos és nagyjelentőségű cél a közönséget, hanem arra, hogy annak a szegény iskolás gyermekeket ellátó konyhának a szükségletei összegyűjtessenek. Akinek búzája, paszulya, kölese, krumplija, zöldsége termett — juttason egy kicsi részt beiu.e erre a konyhára. A mészáros urak is — fölváltva — hozzájárulhatnak, hogy egy-egy kis jó húslevesben is legyen néha részök ezeknek a szegény gyermekeknek. Lakodalmi alkalmak s más tömegesebb összejövetelek a sűrű garas áldásait oszthatják az intézményre. Magokban az iskolákbau is szervezni lehet erre a célra filléres gyűjtéseket. Perselyeket lehet kiállítani a kaszinóban s más társas körökben, vendéglőkben, kávéházakban, sörházakban. A kaszinó, a gazdák és kereskedők köre, meg a Korona kártya szobáinak dús pénzű kártyaasztalairól sok szép koron ik kerülhetnek mélységbe, ahonnan a vészes kiáltás felhangzott és látja, mily gyorsasággal húzódik fel a vén kolostorfalon egy fiatal, alig bimbózó kúszóróz^a. — Jó reggelt fenyő ! — szolt bátor hangon a kis kú z irózsa. — Mily szép itt fenn ! Mi csillámlik ott szemben, messze a távolban, ezüstös fényben, ezerszeres színben? Víz az? Oly sok egy helyen! Oh kedves fenyőm, úgy szerelnék magasan és magasan, keresztül rajtad felkúszni, hogy m -g többet, sokkal többet lássak és a halál e'ől meneküljek. Nem ís képzeled, hogy ott lenn a városban a halál aratást tart most közöttünk. Az emberek beszélték, kik ma koia reggel testvéreimet leszakgatták. Szegény testvéreim ott kénytelenek hervadni atna fiatal asszony ravatalán, aki a mult éjjel meghalt. Tudod-e fenyő, ki volt e nő ? a város leggazdagabb nemesének fiatal neje. „A vidék minden virága díszítse koporsóját", mondák az emberek; de en meg élni akarok, azért kúsztam fel egészen ide, hogy észre ne vegyenek. A rózsa felemelkedett, mintha még feljebb akarna kúszni, de ijjedten húzódott vissza. — Mond csak fenyő, ki az, aki itt árnyékod a'att pihen ? Egy sötét, barálcsuhiba öltözött alak ült egy sziklatömbön a fenyőfa árnyékában, térdén egy nyitott nagy könyv, a biblia pihent, ő maga pedig arcát kezeire támasztva, elmélazottan tekintett a messze semmiségbe — Micsoda sötét jelenség ez? — búvárkodott a rózsa tovább. — Mit csinál ez itt ? — Mit csinál? — kérdé a fenyő. — Azt hiszem gondolkozik a mulandóság fölött. Hiszen szabad ezt tennie, mert régebben elvesztett nyugalmát föltalálta ism _'t. — Ezt nem értem — suttogá a rózsa. — Tudod-e mi a szerelmi bánat ? k 'rdé a fenyő. A kúszóiózsa almélkdva rázta virágkoronáját. — Nem, ezt isnut nem éltem — mondá — de légy színes és beszélj nekem erről valamit. Kíváncsiságon at egészen f Iköitötted bennem. A fenyő, amely különben komoly és hallgatag vala, hozzá fogott elbe zéléséhez : — Néhány év már annak, hogy ezt a szegény testvért először láttam itt ezen a kőtömbön ülve. Akkor a perselybe, csak tessék a papákat, meg — bocsánatot kérünk — az udvarlókat egy kis érdeklődésre fölbiztatni. S azután bizonyára pénzintézeteink vezetői is gondolni fognak rá, hogy valamelyes összeget juttassanak ennek a nagy társadalmi feladatnak a megsegítésére, azt egészen biztosan tudván, hogy maga a város a legkészségesebb áldozatkészséggel lesz az intézmény patrónusa és istápolója. Táncmulatságok, színházi esték bevételeit is jogosan megadóztathatják a Leány-egyesület, ifjú hölgyei rózsás körmeikkel. A ,Nyírvidók" is szívesen vállalkozik rá, hogy helybeli farsangi mulatságokra vonatkozó előzetes újság közleményeket, erre a célra való meg? ztatás kötelezettségével tesz csak közzé. S vegyék csak körül például hölgyeim auuak idején Zilahyt, — egészen biztosak lehetnek a sikerben! 20 filléres adomány jegy-füzetekkel is eredményesen operálhatnak a hölgyek, a kinál kozo alkalmakat ügyesen fölhasználva. És még sok minden féle úton és módon szolgálhatják ezt a szép és nemes célt, melyet egyesületük első és legnagyobb feladatául kitűztek. Csak előre a megkezdett munkában! Létesítsünk pinceszövetkezeteket. II. (Boraink értékesítésé és fogyasztása érdekének előmozdításáért várom•fc községi- korjmn'ék I.iláilitásit-. a bonla! é- fogyasztási adok törlisével. Hegyközségek újjászervezése, borok helyes kezelése szövetkezeti pincék létesítésével.) Irta: Murányi Ödön szőlészeti intéző. A bornak mustképen való eladásának még egy nagy hátránya van, ugyanis a borkereskedők, illetve falusi megbízottjaik a kisgazdáktól összevásárolják a nagyobb mennyiségű mustot s azt pince hiányaban, szabadban, udvarokon helyezik el, kitéve a bort az időjárás szeszélyeinek, mintegy 3—4 hétig igy hagyják szabadban feküdni. — Ha az igy kint tartott borokat megnézi az ember, csakugyan a káposztáiéhoz hasonló lőre, ez pedig a községi, illetve vidéki bortermelés hátrányára és kárára történik. Kárát vallják ezáltal a nagyobb szőlőbirtokosaink is, ugyanis a nagyobb szőlőmég fiatal novicius volt. Úgy mint most, ült akkor is a nyitott bibliával, reggeli imáját végezte ; de nem gondolt senki másra, mint istenére. Amint imáját elvégezte, felállott ülőhelyéről s napi munkájához lért. Akkor sötét, fénylő szemeiben a fiatal élet, karcsu testében erőteljes lélek lakozott. Minden reggel napfelkeltekor itt találtam őt s én örvendtem látásán. Egyszer egy reggelen erős lódobogás riasztotta őt fel szokott ájlatosságaból, A fiatal novicius bibliájából az ú;ra tekintett, amely itt a zárdafal alatt elvonul. Egy öreg urat és egy gyönyörű fiatal leányt pillantott meg, akik itt ellovagoltak. A szép nő pajzánsággal telt szemeivel, amint felpillantott és a tioviciust meglátta mosolyogva intett fel neki finom c.-ipke kendőjével. — Ellovagolt . . . ő azonban utána nézett mindaddig, mig csak szemei lálhitták. Ezen reggel ota a fiatal novicius teljesen megváltozott Napon'a itt ült mar napfelkellekor a szikla'ömbön, nyílott bibliáját, mint most, térdén tartotta, de tekmlete messze elkalandozott, mint gondolata — a végtelenbe. Aztán amint szemügyre vettem őt, láttam hogy szenved — nagyon szenved . . . Sötét fénylő szemei, n.int élettelen golyók pihentek a szemüregben, arca pedig egészen halvány volt. És naponta ugyanabban a reggeli órában itt lovagolt el az ifjú leány az öreg úrral. Ilyenkor halvány pír futotta át a novicius sápadt arcát és szemei elmerültek a biblia sötét betűibe. Amint a lovagló pár tova halait, félénken emelte fel sznmeit s mereven nézelt utánuk, míg csak láthatta őket. így tartott ez jó hosszú ideig. Aztán a lovagló pár elmaradt — hetekig, a novicius azonban minden reggel itt ült tovább is e kőtömbön. Egy reggelen aztán ismét hallható volt a lódobogás, ismét egy pár lovagolt erre. Most azonban a férfi idegen vala, a nő ugyanaz. Tüzes, szilaj, egyenlő kantárképlettel díszített méneken lovagoltak. A nő sápadt volt és bús, nem tekintett fel mosolygó, barátsagos gyermekded arcával, mint máskor, Miért ? — nem tudoni. Ettől fogva a novicius végképpen elmaradt.