Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-11-10 / 45. szám

2 45-ik szám. N Y I R V I D É K 1907. november 10. birtokosok borait a leggondosabb szőlőkezelés mellett egy kategóriába, sorozzák az ilyen összeszedett borokkal, mivel egy vidéken termett. Vissza kell állítani a régi rendszert, hogy termésünket mint kiérett, tökéletes bort értékesíthessük. — Ezen közös cél elérésére csak egy út van, ha a szőlő kis- es nagybirtokosok szövetkezve, a Vármegyei szőJőgazdák egyesületét létesitik és pedig egyetértve boraik értékesítésére az egyesület felügyelete alatt, borértéke sitő pinceszövelkezetté alakulnak. Vármegyei szőleszeti egyesületek szervezkedésére első sorban a vármegyei intelligens osztály vezető szerepét kell kikérnünk es ha igy az egyesület felállítása sikerül, ugy ezen egyesület egyik vezető osztályába a borértékesítő szövetkezet létesítését is meg kell valósítani. A másik osztálya az egyesületnek a jégkár elleni biztosító szövetkezet lenne, igy tehát az egyesület két osztályra osztatnék fel. Borértékesítő szövetkezetek létesítésénél az úttörő szerepet a nagyobb uradalmak, illetve szőlőbirtokosainknak keli megkezdeniük minden községben, a hová tartoznak. Szövetkezetek létesítésénél először is a borok elhelyezésére kell nagy gondot fordilani, városok és nagyobb községek egy maga, kisebb község 2—3 rendelkeznék alkalmas pincével. Ezen borpincéK kezelését, illetve községi bortermések kimérését maga a városi, községi hatóságok is teljesíthetnék,*) ami által a helyi borfogyasztás fokoztatnék és ez uton a fogyasztó közönség is nagyobb bizalommal viseltetnék a valóságos bor kimérése iránt és ez által a bortermesztés volta elleni bizalmatlanság megszüntethető lenne. — Végül a szesz- és sörfogyasztást nagy mértékben redukálhatnánk. Ha esetleg minden községben alkalmas és elegendő pince nem állana rendelkezésre, igy annak felépítése okvetetlen megkezdetnék. De itt is mindjárt a költségek előállítása lenne akadály. — Szerintem ezt u»y lehetne keresztül vinni, ha a kormány ingyen adná a szükséges szakerőt az építési terv elkészítéséhez, az elkészített tervezet alapján a kormány kieszközölne amortizációs kölcsönt 50 évi törlesztesre. A szövetkezeti alapszabály pedig oly értelembe készítessék, hogy minden egyes belépő szövetkezeti szőlőtermelő 10 évig köteles tag lenni, 10 éven belüli kilépőn az alapszabályok szerint megállapított hatralék köv.lelhető legyen. A pince építésekre felvett költségek évente lennének törlesztve és pedig az alábbi pontokban megjelölt alapon a boritalés fogyasztási adók községeknek való átengedésének törlésével. Szövetkezeti tag minden szőlőbirtokos lehelne, aki a szövetkezet szabályaihoz alkalmazkodnék és annak szigorú betartására kötelezi magát. Itt különösen kiemelendő, hogy a szőlőtulajdonos a helyes szőlő kezelést, szüretelést s a fentebbiekben részletezett eljárást borok készítésénél köteles betartani, aki az ellen vét, a hegyközség utján büntettetnék A helyes szőlőkezelés, szüreti előkészítés és borkészítésre az utasítási a Vármegyei szőlőgazdák egyesületének szakembere szőlészeti intézősége utján kapnák. Ugy a hegyközségek elöljárósága, valamint a borértékesítő szövetkezetek a Vármegyei szőlészei i egyesület intézőségének hatáskörébe tartozna. A miért is a vármegyénkénti szőlő- és bori i szakfelügyelői intézmény rendszeresítése okvetei zükséges lenne. A szövetkezeti uton elhelyezett l.o ^ iránt a borkereskedők is nagyobb bizalommal lennének, mert meggyőződnének arról, hogy minden gazda beszűrt borát a legszigorúbb rendszabály és pontos utasítás szerint állítaná elő. Ha már most a borkereskedők látni fogják, hogy a városok, községek rendelkeznek a borok elhelyezésére elegendő pincével, úgy a borokért magasabb árt fognak fizetni. A Vármegyei szőlőgazdák egyesülete az Országos szőlőgazdák egyesületével állana összeköttetésben, erre *) Dr. Drueker Jenő legújabb könyve „A mi nemzeti italunk" című könyv. Városi és községi hatóságoknak és szőlőbirtokosoknak melegen ajánlom. — Beszerezhető Budapest, Üllői-út 25. (Kö telek) Ara 3 korona. Sok idő mult el azóta, én is megnőttem, oly magasra, hogy a zárda udvarába is bepillanthatok. Ott láttam azlán gyakran egy sápadt arcú barátot térdre borulva, ájtatosan imádkozni Krisztus képe előtt. Lovezekelte nagy bűnét. Nos látod, most már megnyugodott sorsában. A fenyő elhallgatutt . . . — Most már enyém a legszebb kúszórózsa — hangzik fel a völgyből egy gyermekhang s csakhamar ezután egy kis barna kéz kapaszkodott föl a kolostorfalon és letöré a kúszórózsát. A barat feltekintett és tekintete találkozott a lehulló rózsával, Gondolta-e, hogy kinek a koporsóját fogja a most előtte lehullott rózsa díszíteni ? . . . Tarcznli Dezső. A szúnyog. A leány kissé meghajtotta a fejét. Ilyen a hajló harmatos rózsa, a mikor a levél mögé bújik a tűző nap buja csókja elől. Mert ugy lehet, hogy a leányt is egette a mellette ülő fiu kérő pillantása, aki szótalan volt és ugy nézte soha be nem telve a — nyakát. A nyakán, a puha, gömbölyű, hófehér nyakán reszkető aranyos pihéket. A haját ugy fesülte a fejére föl és ami még kimaradt a fésűje alól, az hízelegve visszasimult a nyakára. Este volt. Künn ültek a ház előtt, a kis padon. Egy csomó asszony, egy sereg jó kedvű leány, fiuk ferjek s a nagy összevisszaságban azt hitték: nem látják őket. J A fiu megfogta leány a kezét. Olyan vágyakozva simította a pici jószágot, olyan gyöngéden, hogy megérezte a remegését. Fölnézett az égre, ahol fekete bársony lepelben ragyogtak a beletüzött csillagszögek. Néha kiesett egy-egy . . . Fényes sávot hasított a lekete bársonyon, és a leányok ujjongva mutattak felé: — Ni! . . . — Láttad? — Gondoltál valamit?! . pedig azéií lenne szükség, hogy igy nagyobb eladásoknál külföldi kötéseket is kieszközölne, amiért is a községi szöveíkezetek a borkészletről hónapokonként a nyilvántartási könyv szerint kimutatásban számolnánk be. Igy elérnénk azt is, hogy az Országos szőlőgazdák egyesülete nyilvántartaná minden egyes borvidék borait és annak jósága szerint külföldön értékesíteni tudná. Nem állana elő panasz a borkereskedő részéről sem, hogy nem olyan bort kapott, a milyenből minta küldetett. Néhai Baross Károly a pinceszövetkezetek létesilé sével még a 90 es években foglalkozott s annak alapszabályait ki is dolgozta, de bizony mindezideig a gazdák részéről komolyan nem vették. Ma már itt volna az ideje, hogy felbuzdulva azokon a sikereken, melyeket főleg az értékesítés terén máí termelési ágazatok szövetkezeti uton elértek, szőlőbirtokosaink is igyekeznének érdekeik védelmére egyesülni. Ezen a helyen említést teszek a'. Országos gazdasági egyesület állal indilott a gazdák érdekképviseletének létesítéséről, ha ez tényleg megvalósulna azon alapon, ahojy azt gazdasági első szakerőink kidolgozták, úgy a Vármegyei szőlőgazdák egyesületének léfesitése, bízom benne, hogy ezen soraimban <.lmondotlak szerint rövid időn belől megvalósulna. De bizony ezt is sok felől nem karolták fői és sok kifogást gördítettek gazdáink annak megvalósítása elé es ez is ott áll még ma is, ahol a borertékesitő szövetkezetek. A borfogyasztás fellendítését is szövetkezetek létesilésévil érhetnők el. A szövetkezetek, mint erkölcsi testület, mintegy közvetítője lenne a gazdák és borkereskedő között. Ezzel meg lennének szabadítva a borügynököktől úgy a borkereskedők, mint a gazdák s nem kellene a magas ügynöki dijakat fizetni. A borfogyasztást az állal érhetnők el a legjobban, hogy a borilal- és fogyasztási adót teljesen eltörölnék. Mai kormányunknak úgyis szándékában volt a boritalés fogyasztási adó levétele, illetve a községeknek átengedni igérle némi kötelezettség teljesitéseért. Kormányelnökünknek legjobb lenne a községeket minden kötelezettség alól felmenteni és igy ez uton a borital- és fogyasztási adómentesség úgy lenne módosítva, hogy a szövetkezet közvetítésével eladott borok teljesen adómentesek lennének, igy ez által módot adnának arra, hogy a pinceszövetkezetek létesítése megvalósíttatnék és oly erős alapon, hogy ez által borértékesítésünk, illetve szőlőgazdaságunk válságos helyzete megszüntethető lenne. Bortermelők a saját használatukra fentartott és úgyszintén a magán fogyasztó közönség ha a termelőtől, avagy szövetkezettől szerezné be borszükségletét, az is fogyaszlási adómentességben részesülne. De kötelezve lenne a fogyasztó közönség arra, hogy akár helyi termelőtől, vagy más borvidékről szerezné be borszükségletét, igy a fogyasztásra vett borokat esetről-esetre a szövetkezetnek bejelenteni tartozna. Nagvobb uradalmak, illetve szőlőbirtokosok, akik saját pincéjükbe helyezik el bortermésüket és mint mustot, avagy kiéiett bort akarnák értékesíteni, szintén adómentes lenne, azon kikötéssel, hogy eladást a szövetkezet közvetítésével teljesíthetnék. Végül azon termelők, akik saját termésüket saját kézből akarnák kimérni, igjí- itt ugyanaz a szabály alkalmazta! nék a termelőre ss, mint azt a borkimérőknél kifejtettem. A Vármegyei szőlőgazdák egyesülete, mint a vármegyei pinceszövetkezetek központi vezetősége — igazolványnyal lálná el a borkereskedőket, vendéglősöket s mindazon kimérőket, valamint magán termelőket, akik borkiméréssel foglalkoznak. Ezen igazolványhoz kapnák a hivatalos bornyilvántartási könyvel, amelyet minden évben bezzolgáltatni tartoznának. Erre azért lenne szükség, hogy a hegyközségi nyilvántartási könyvvel összeegyeztetnéK, hogy az eladás és borvétel helyes alapon lett-e bejegyezve és a hegyközség bíróság által ellenőrizve. És ezalatt a fiu olyan vágyakozva simította a kezébe akadt pici kacsot, melyet a gazdája lassan, kényszerülve húzott el onnan. Bágyadtan, nem tillva, de engedve mondta : — Nem szabad ! . . . — Miért? — Csak . . . Kereste a szemét s mikor összecsapott a pillantásuk, megesküdött vo'na rá, hogy több a ragyogás, mint odafönn valamennyi -csillagban együttvéve. De nem is hiába, mert az a pillantás bizlalott, Ígért, sóvárgott, epedett és amikor már nem bírta meg a fiu egő nézését, leeresztette selymes pilláit, majd ismét lehajtotta a fejét, hogy a ruhája kivágásából kísértőn látszott a nyaka. — Mondjon valamit, — szólt a fiu. — Nem tudok, — felelt a leány. És lehetséges az, hogy az nekik elég volt, hogy nem is vollak többre kíváncsiak, hogy ebben benne volt minden . . . Megint jött valaki, hely kellett és meghittebben simultak össze, a kezeik is és amikor a fiu ujjai ölelkezőn ráborultak a leány ujjacskáira, gyöngén ráütött. — Kikap ! Bársonyosan sima volt az ütés, a mi arra bátolitotta a fiút, hogy meg is szorítsa a parányi kezet. — No üssön még . . . — Nem ! Ránézett. Esdekelt a szeme, hogy ne bántsa, mert mire való az, még meglátják és baj lesz . . . A fiu elszomorodott. Az ajka körül megj 1 nt egy keserű vonás és azt mondta: — Rosz kislány maga . . . — Nem igaz . . . — Nincsen szive . . . — Azt is csak maga mondja . . . Megint a kicsi kéz után nyúlt. Meg is fogta és alattomosan az ajkához vitte . . . A kis leány nem volt erre a merényletre elkészülve, azért mit sem tehetett ellene. Éppen hogy mégegyszer a kezére ütött és duzzogva fordult félre. A fiu kérlelni kezdte : — Kislány! . . . Ezen igazolványokat egy évi időtartamra kapnák a bor kimé; ők, borkereskedők, amelyet helyiségeikbe kifüggesztésére szigorúan utasítva lennenek ; erre azért lenne szükség, hogy a fogyasztó közönség tájékozást nyerne arról, hogy az illető bor kimérő tisztán kezeR és előállítóit fogyasztási adó alól mentes bort mér ki. Azon italmérési joggal biró vendéglősök, korcsmárosok akik lentebb kifejezett s/.igoru szabály ellen vétenének, többé bort kimérniök nem szabadna és attól teljesen eltillatnek és igy természetesen a Vármegyei egyesület a bor kimérésre szóló igazolványát is megvonná az illetőtől. A borfogyasztó közönség igy tájékozást nyerne és elérné azt, hogy tisztán kezelt, hamisítatlan borhoz jutna s nem lenne panasz, hogy ros?z ilalt mérnek ki a kimérők. Még egyet a borok értékesítéséről. Sokan kedvetlenül fogadnak azt, hogy a termelő mikor kapná jneg bora utan a pénzt, ha szövetkezeti uton lenne az értékesítve. Itt is egyszeiü megoldása van a dolognak és pedig, amint a szüret befejeztetett és a szövelkezeli pincébe a termelők boraikat beraktározták, a szövetkezet a beraktározott borokról termelők névszerinti kiírásával kimutatást küldenének be a Vármegyei egyesület mint központi intézőségéhez, igy azután, akiknek pénzre lenne szükségük, boruk 1 „ ad részére kamat nélküli előleget adna, illetve kieszközöine a kormány. Ezen kölcsön visszafizetését a szövetkezeti gazdák borainak értékesítésekor levonásba tenné. Miután borra szükség van, igy a borkeieskedelem szövetkezeli uton ép úgy fennakadást nem szenvedne, mint most, egész lelki nyugodtsággal hozzá foghatunk annak megalapításához. Amivel kezdtem, azzal végzem be, csakis az elmondottak után várhatjuk hazánk szőlészetének és bortermelésének felvirágozását. A mai küzdelmes, nehéz gazdasági viszonyok közölt, amikor is minden oldalról a teher nehezedik gazdainkra, egyesülnünk kell, meri az egyesülésben van az erő. Kormányunknak pedig lehetővé kell tenni a borital- és fogyasztási adó törlését, vagy részbeni átengedését és igy a borértékesítő szövetkezetek mielőbb létesülhetnének. Mi pedig ragadjuk meg az alkalmat, szövetkezzünk vagyonosodásunk elérésére. Szaniszló, 1907. október 20. Murányi Ödön, szőlészeti intéző. Egy magyar találmány ismertetése. Körülbelől 30 év óla igyekeznek az emberek oly csekély lérfogatu, könnyű sulyu, könnyen kezelhető tűzoltó eszközt kilaialni, mely a keletkező szoba, raktár, bolti tüzeknél kézügyben lévén, rögtön használható legyen s a tüzet ellojtsa. Ezen eszközök a tűzoltóság hathatós segédeszközeivel semmi tekintetben sem ver=enyezhetnek, (agadhatatlan tény azonban, hogy különösen zárt helyiségekben, hol nagy értékű égheti tárgyak avagy irományok vannak felhalmozva, a tűz keletKezése pillanatában annak elnyomására alkalma

1 osak. Mindezen eszközök azon gondolaton alapulnak, hogy egy többé-kevésbé erős szerkezetű zárt vas edényben vízben szénsavas sokat olvasztanak fel. Ezen edény belsejében, még záit üvegben valamely erős savat (kénsavat, sosavatj ugy helyeznek el, hogy egy, az edény külső részere kinyúló fémszegre való üléssel azt eltörni lehessen. Ezen alkalommal a kiömlő erős sav, a folyadékban levő szénsavat vegyületeiből kiűzi, a felszabadult szénsaV több légkörnyi nyomást gyakorol az edenyben levő folyadékra, amely is az edény csapja m gnyil atván, nagy erővel rohan ki. Ilyen eszközök voltak régebben „Extioctor" Exceisioi" ujabban „Minimax" s a Magyaroiszágon gyártott „Vulkán." Mindezen extinctoroknak közös rosz tulajdonságaik vannak. Es pedig hosszabb, rövidebb idő alalt az ed. nybe zárt, szénsava? sőt tartalmazó folyadék vegyiösszetételét. megváltoztatja — s többé működés képes nem lesz. Hogy mennyi azon legrövidebb idő, mely alatt az elváltozás beáll, még nincs kiderítve. Semmi válasz. — Ne haragudjék, kislány ! . . . Megrándult idegesen a gömbölyű válla, de még mindég nem fordult felé. A fiu elképzelte, minő rossz lenne, ha állandó maradna a duzzogás, ha nem nyílna szóra a kedvesen csacsogó kicsi száj és könyörgőre fogta: •— Édes ... ne haragudjék, édes . . . Kemeny nyakú legény, akinél ez volt a gyöngédség legnagyobb foka és hogy ez sem hatolt, sihedermód elöntötte a sértett hiúság. Felkelt a helyéből és odament az asszonyokhoz, a maga helyére meg oda lessékelt valakit. De a leánynak nem tetszett a csere, ő is felkelt. Megint csak egymás mellé kerültek. Es most a leány kezdte békíteni a lovagját. A szemébe nézett kérőn, amire a nagy harag ugy engedett, mint napsugarától a hó. Kivette hajából a rózsáját és szótlanul, csak ugy, a szempillantásával oda kínálta neki. A fiu elvette, de előbb oda értette a leány szájához, majd ő csókolta meg ugyanott, a bolondos . . . Mintha szent lett volna megint a béke. Leüllek, a mikor gonosz öilet támadt a fiu agyában . . . A leány nyaka fölé hajolt és ugy súgta a fülébe: — Nezze . . . És a mikor a leány gyanutlanul a mutatott irányba pillantott, mint a karvaly a pihegő galambra, ugy csapott az ajka a leány fehér, kívánatos nyakára. Megcsókolta. A leány, a meglepett, gyanútlan kisleány vigyázatlanul felsikoltott, a mire a mellette ülők ijedten kérdezték ? — Mi az ? . . . Mi 1 aj ? . . . A leánvjialálos zavarát elrejtetle az éjszaka, de a fiu vérpiros arcába kutatva világított be egy áruló gyula. Egy percnyi csend után bosszúsan szólt a lány : — Ez borzasztó ezekkel a szúnyogokkal . . . cigarettázzanak kérem . . . mert megölik az embert . . . most is ugy megcsípett egyik a vállamon ! . . . Ilyen sokat beszélt, hogy leplezze a csókot és ekkor a mellette ülő kis lány hozzá simul és hízelegve, duruzsolva szól: — Cica ! ... én láttam . . .