Nyírvidék, 1907 (28. évfolyam, 27-52. szám)

1907-10-13 / 41. szám

4 38-ik szám. N Y I R V I D É K 1907. szeptember 22. melyet egy, a törvényhatóság által alakított küldöttség teljesített s a melynek célja volt: részletes javaslatot dolgozni ki az alkotmányellenes kormányzat alatt hiányosaknak, a nemzet jogainak, alkotmányának kijátszására alkalmasnak mutatkozott törvényeink módosítása és ujabb törvényes rendelkezésekkel való kipótlása érdekében. Törvényhatóságunk sietett is az ország törvényhozásához terjedelmes felirattal fordulni, kérve, hogy nemzetünk szabadsága és alkotmánya minél hamarabb törvényes biztosítékkal bástyáztassanak körül és lelve voltunk reménynyel a felől, hogy a nemzet bizalmát bíró kormány az egész ország közvéleménye által sürgetett tör vényjavaslat tervezetet mielőbb be fogja terjeszteni. Sajnos, azóta egy évnél hosszabb idő eltelt és a táplált reményekből még mindeddig semmi sem valósult meg! Nagyon jól tudjuk, hogy ezen sajnálatos körülmény nem az alkotmányos kormány hibájából vagy mulasztásából eredt, nagyon jól tudjuk, hogy az ő hazafias érzésök is fellázad ezen helyzet ellen és épen ezért kell fájdalommal konstatálnunk azon tényt, hogy e nemzet nem ura. magának, nem irányithatja szabadon sorsát s hogy még belügyeinek intézésénél is titokzatos illetéktelen kezek működnek közre s gátolják az igaz hazafiakat a nemzet javát célzó munkálataik végrehajtásában." A nemzet immár türelmetlenül várja az alkolmánybizlositékokra vonalkozó javaslatok előterjesztését és remélve óhajtja, hogy kormányunk lefogja azon nehézségeket küzdeni, melyek kormányraléptekor vallott programmjának és a királyi trónbeszédben foglalt Ígéretnek megvalósítása elé eddig gördítettek." Az alispáni jelentésnek ez a része két érdekes és értékes fölszólalást provokált, Kállay Aüdrás és Kovács István részéről. Kállay András beszédét itt közöljük: „Én azt "hiszem, hogy egyetértek a tek. törvényhatósági közgyűlés miniien tagjával amikor annak adok kifejezést, hogy itt u. n. magas politikával, vagy pártpolitikával foglalkozni nem szabad; mert mig amannak tekervényes utjain csak a feltétlen ismeret es teljes tájékozottság nyújthat teljes biztosságot, s a magas politikának sikamlós parkettjén egyetlen egy tevlepés is vegztessé válhatik, addig a partpolitika megbonthatja azon egyetértést és targyilagossagot, amelyre a zóld asztalnál oly nagy szükség van. Azonban a vármegye alispánja hazafias felbuzdulásánali méltó kifejezést adott ugyan, de kikerülte e veszélyes szirteket, midőn időszaki jelentésenek első fejezetében az alkotmány biztositékokrol emlékezett meg; azokbol az alkotmanybiztositékokbol, amelyek lé.esitese az úgynevezett pactumban benn foglaltatott. 11 il hiszen én megengedem, hogy az a pactumban úgy ahogy, gondolom eleg burkollan benn foglaltatott. De én úgy látom, hogy a nn igen tisztelt alispánunk még remei és hisz ezek megvalósulasában és m gfeledsezik egy négy évszázadra vissza nyulo történet tanulságairól, a melynek lapjain egy megszakítás nélküli láncolatát látjuk a sérelmeknek, a törvenysertésenek, sokszor azok teljes mellozésenek s különösen pedig az igeretek meg nein tartásának. Nem t. uraim! Minden remény csalódás és önámitás lenne; és bizony Dantéval szollva, hazafias agodalommal bár, de mi is felkiálthatunk: „lladgyatok fenn minden reménnyel!" Meri t. uraim, a történet ana tanit bennünket, hogy nemzeti jogainknak kivívására a ksdvező poiilikai constallatiokat kell bevárnunk, amelyek most nincsennek meg, addig pedig tűrés-szenvedés a mi osztályrészüuk es férfias kitartas a kötelességünk. Tomasco története. Angolból fordította: Tarczali György. Tomasco, a koldus, elhelyezte újonnan készített ébresztő órait a zarda falának egy árnyékos zugaba, melyet már elhagyott a nap, mielőtt megjöit volna a del, fülledt, forró levegőjével. Ide leülve, hova egy nagy, egész n a fal tetejéig érő gesztenyefa vetett árnyékot, elábrándozott, mig leszált az ej, midőn eijött érte egy gyermek, egyike szegeny szomszédjainak, es haza vezette éjszakára. Igen vezette, mert Tomasco szemeinek a nappal is olyan volt, mint az éjjel. Vak volt. Modellnek használtam, midőn Ojacóban tartózkodtam. Kitűnő, hogy ugy mondjam rajzolasra termett feje volt, oroszlánsörenyre emlékeztető ősz hajjal, melyet egy régi, keskeny karimaju kalappal fedett be s vegre szemén az elniaiadhatlan feher kendő. Körülbelül G0—70 évesnek tartottam s nagyon meg voltam lepve, midőn egy nap tudtomra adta, hogy 40-1k születésnapja van. Mindennap kapott egy par hatost az ülésért, de az nap, s< ületésnapjára való tekintettel megtoldva bérét egy pár fillérei, igy szóltam hozzá, miután elraktam rajzszereimet: „Meg egy pár ülés, Tomasco, s arcképed, remélem, ki lesz állítva Párisban a Salonban. „Párisban, senor ?" Rövid, éles felkiáltás volt, mely felkeltette csodálkozásomat : „Ugyan, hát mit tudsz Párisról, öregem ?" Ekkor heves kézmulatokkal s fájdalmas arccal így kezdett beszélni: „Senor, hát senki sem mondla el magának a falubeliek közül a koldus Tomasco históriáját ? Nem ? Akkor figyeljen ide." „Huszonöt éve — körülbelül akkor születhetett maga, senor — Ojacóban éltem, boldog, fiatal és vidám voltam. Minden fiatalember életében van egy idő mikor szerelmes. Szerelmem tárgya Pepita, egy öszvérhajcsár leánya volt, kivel gyermekkoromtól együtt nőttem fel. Nem tudom, mikor nyilatkozott először Pepita csodálatos tehetsége, de nekem ugy tetszik, hogy már Hát én megengedem, hogy a mi alkotmányunkat kissebb-nagyobb vcdművekkel kell körülbástyáznunk, hogy azokat legalább az első rohammal bevenni és feleltük kőnnyü szerrel napirendre térni ne lehessen ; ámde világos dolog az is, hogy a politikában mindennek az ultima ratiója a végrehajtó hatalom birlalása, s hogy mindaddig, mig a nemzet nem részesse a végrehajtó hatalomnak, a mi alkotmányunk nem egyébb gyermekjátéknál. Összefoglalva a mondottakat, köszönöm az alispán urnák hogy alkalmat nyujiott a felszóllalásra és annak kijelentésére, hogy én az alkotmánybiztositékok komolyságában nem biztam. Távol legyen tőlem, hogy én e tekintetbm a kormányt mulasztással vádoljam; azt nem tes'.em, mert meg vagyok arról győződve, hogy amaz emiilettem hatalommal szemben minden kormány tehetetlen." Ethika és gyakorlati állatvédelem. (Irta és a Szabolcsvármegyei Tanítóegyesület október hó 9-én tartott közgyűlésén felolvasta dr. Kukuljevic József, az országos állatvédő egyesület titkára.) Igen tisztelt Hölgyeim és Uraim! A szabolcsvármegyei tanítótestület és az 0. A. V. E. kitüntető bizalma folytán jutott azon megtisztelteiéi osztályrészül, hogy itt e felolvasó helyet elfoglalhatom, hogy szíves türelmüket rövid időre igénybeveve, egyetmast e,mondjak azon — sajnos — még hazánkban nagyon tlhanyagolt ügy erdekében, melynek eszméjét Szabolcsban ma írjuk zaszlónkra és azzal a szándékkal sereglünk e lobogó alá, hogy ezzel szerelelt hazánknak, a társadalomnak, de egyszersmind a Mindenható Isten néma szenvedőinek is szolgalatot tegyünk. Megvallom őszintén, hogy bár nem először állok a nyilvánosság előtt és bontok zászlót az 0. Á. V. E. belem helyezett bizalmából kifolyólag, mégis némi aggódás log el, vájjon képes leszek-e igénytelen személyiségemhez fűzött várakozásnak megfeieini es képes leszek-e azt a bizalmit, melyet a szabolcsmegyei tanítótestület elnöksége belém h lyezett, kiérdemelni. Szolgáljon meniségemül, hogy teljesen ismeretlen viszonyok között vállaltam e megtiszteltetést, melyet vállalni kötelességemnek tarloltam, nem ismerve az igényeket sem, csak altalánosságban körvonalozhatom azt az eszmét, amelynek megvalósítását immár ma fogjuk eszközölni. Mielőtt tárgyam fejtegetésebe belefognek, kellemes kötelességet kell teljesíteni m, midőn az 0. Á. V. E. elnök-.égenek hazafias meleg üdvözletét tolmácsolom nevükben, az itt megindult mozgalomra Isten áldását kérem, de kellemes kötelességet vélek teljesíteni, midőn e mozgalom szervezőinek, a kezdeményezőknek Orsovszky Gyula tanitoegyesűleti elnöknek és Kubacska István járásköri elnöknek hálás köszönetet mondok azért, hogy igénytelen személyembe helyezték bizalmukat és meghívásukkal engem tiszteltek meg, de egyben üdvözlöm az itt egybegyűlt tanítótestületet, a szabolcsmegyei állatvédelem megpenditőjél és a nagyrabec=ült vendégeket, kiket szívük sugallata vezetett ide, akik megjelenesűkkel mar is tanújelét adták annak, hogy önzetlen apostolai lesznek e nemes ügynek. Legyenek üdvözölve mindannyian. A hazai állatvédelmi törekvésjkről részletesen nem kívánok megemlékezni, erre az idő rövidségé miatt nem terhetek ki, nem is talál m szükségesnek, mert alig 2 hete, hogy az 0. Á. V. E. érdemdús és fáradhatatlan elnöke niírosi Maday Izidor miniszteri tanácsos tollábol jeleni meg egy kiváló munka „Az Ű. A. V. E. huszonöt evi működése és az allatvedelini törekvesek Magyarországon" címmel, amelyben reszletesen le van írva, hogy az állatvedelem eszmeje mennyiszer szenvedett hajótörést, mily nehézségekkel kellett küzdeni azoknak, akik szintén nemes gondolkodásuktól vezérelve ez ügy apostolaivá szegődtek és az eszme terjesztése érdekében zászlót bontottak. A huszonöt év történetéből csak egy mozanatot akarok kiragadni, hogy bebizonyítsam azt, mily nagy gyermekkorában is igen szepen táncolt. Mintha most is magam előtt lalnám, mint sovány gyermeket rongyos iuhácskában és meztelen lábacskával táncolva a napfényén akadályozva a szölőmunkasokat és öszverhajcsárokat munkájukban." „Amint nagyobb lett, egy táncmulatság sem volt teljes nélküle. Nemcsak a „Caclnika"-t táncolta szépen, de a többit, a ,Bor-tánc"-ot, a „Fecske tánc"-ot, a „Szellemek tancá'-t és még számos névtelent úgy járt, hogy gyönyörűség volt nézni * „Pépe és én guitároztunk, Jósé mandolinon játszott. Játszottunk kis dalokat, régi spanyol tánc-zenét és kezdtünk pénzt keresni. Mikor ő 15 éves volt, én p^dig 20, engem választott sok udvarlója közül, s eljegyeztük magunkat egymással. Oly őrülten szerettem hogy rosszul esett, ha valaki csak iá ís nézett és könyöiögtem neki, hogy ne táncoljon többet, hanem esküdjünk meg minél előbb." „Még most is fájdalommal emlékszem vissza a napra, melyen ezt mondtam neki; gúnyosan nevetett s fölkiáltott: „Fölhagyjak a tanccal ? Hát megőrültél? Ma kaptam egy ajánlatot egy sevillai nagy színházból, hogy láncoljak ; sok pénzt fogok szerezni és gazdagok leszünk. Gondolj a jövőnkie, Tomasco! Te is velem jössz Pepe-pel és Jose-val együtt; és hires balleiini leszek a három zenészemmel." „Nem tudom már, nem emlékszem, hogyan, de annyira ei tudott bűvölni szépségével, hogy beleegyeztem s elmentünk Sevillába. Tánca éjjelenként esemény számba ment, és másnap az ő neve forgott az emberek ajkán." „Szinte megdermedtem az ijedség'ől, senor, azt hittem, hogy kisiklik kezeim közül. Ha láttam őt, tudtam, hogy engem szeiet, de annyi gazdagabb, szebb és nagyobb urat láttam hajlongani előtte, hogy elkeseredtem s nem tudtam sem pihenni, sem aludni." „Sevillából Madridba mentünk; ugyanaz a tapsvihar ugyanaz a fektelen bámu'at fogadta itt is Pepilát, az en szivem pedig napról napra nehezebb lett. — Egész Madrid őrjöngve lapsolt ennek a bámulatos tánhordereje van annak, ha éppen a nemzet, a haza egyik legszentebb és 1 gkíválóbb hivatásu testülete, nevezetesen a paedagogusok karoljak fel az ál'atvédelem eszmejél, oly odaadással, amint az az ügyre nézve nagyon is kívánatos. A hazai állatvédemi törekvéseket figyelemmel kisérve látjuk azt, hogy az állatvédelem eszméjének kimondhatatlan nagy lendületet, mely a művelt nyugat legnagjobb elismerését is kivívta, az adott, hogy a pannonhalmi nt. Benedek rend kőszegi székháza illetve a vezetése alatt álló gimnázium elsőnek oldotta meg gyakorlati alapon a madarak és fák napja intézményé', mely mint különösen e testületben ismeretes, azóta tömegesen és kötelezően van elrendelve. A Nt. Benedek tanitó rend ezzel a cselekedetével méltán dicsőséget szerzett a haz.i paedagogiának és ez időtől fogva tapasztaljuk, hogy hazai állatvédelmi törekvéseink előmozdításának egyik legnagyobb factora hazánkban a tanítói kar. Elmondhatjuk, hogy a tanitói kar, annak hivatalos fóruma e téren az utóbbi időben oly nagy horderejű munkásságot fejtjtt ki, hogy e nélkül az alla védelem lalán ma is csak tengődnék és nem ment volna ál a köztudatba úgy mint ez ma már megvalósult. Kétszeresen örvendetes tehlt a mai ünnep, mert már előrs biztosítottnak látszik az, hogy az állatvédelem egy uj területen, Szabolcsvármegyében jó talajba van ültetve, ott ahol egy megyei tanítótestület áll egy ily ügy élére minden felsőbb parancs, pusztán csak szíve sugallatai, meggyőződését es felebaráti érzetét követve, ott annak az elhintett magnak terebélyes fává kell nőni, kell, hogy e fa lombjai jótékony árnyával biztos menedéket nyújtson a szenvedőknek és üdilőleg hasson azokra. Ez a remény annál inkább jogosult, mert hisz hova tovább 1 éve mar, hogy az actió szele Szabolcsban megindult, jól alá lett szántva a talaj, hogy a magot annál jobban hinthessék el. A hazafias sajtó Szabolcsban szíves-örömest segédkezelt és sietett a talaj mívelesét elősegíteni, az állatvédelem eszméinek propagálására mindég készségesen vállalkozott és azért a mai ünnep az ő törekvéseik ünnepe is egyúttal és illesse őket a legmelegebb elismerés nemes munkálkodásukért. Hogy az iskola, a paedagogiába, mely e téren legtöbbet tehet és hogy annak kell minden nemes eszme magját elvetni az eltekintve attól, hogy ez köztudomáau, de utalt erre már hazáDk egy nagynevű tudósa, aki e nézetének már a Magyar orvosok es termeszet vizsgálók V-ik nagy gyűlésén, már 1894-ben Kolozsvárott kifejezést is adott. E nagy tudós nem volt más, mint néhai Petényi Salamon, aki elsőnek pendítette meg az állatvédelem szükségét, egy ily célú egyesület letesitését és aki egy ily tárgyú művével 12 aranyat nyert a kolozsvári nagy gyűlésen. E művében mondja egyik halyen : „Status gazdasági tekintetben is jelentőségteljes az ifjúságra, különösen a tanuló ifjúságra nézve, mivel ezáltal idejekorán kicsapongó, minden lekintet nélküli vadászatra csábiitatván, gyakran hasznos honpolgárrá leendő műveltelését elhanyagolja, s' így a' polgári társaságra nézve elveszett." Művének V. fejezetében pedig egyenesen a paedagogiát érintő eszméit fejtegeti szószerint a következőkben: V-ik részre, melyben azon utakat és módokat adom elő, melyek által az állatkínzást legegyszerűbben eltörleszlení, s helyette az állatokkali emberiebb bánásmód behozatalát eszközölni gondolom: ajánlanám pedig a következőket: a) Már a kisdedek oskoláiba, hol szelíd érzésű tanítók által az állatok iránti szeretet, kímélés s' könyörületesség érzete csepegtettetnék a' kisdedek gyönge szíveibe, mert mily gyakran megszégyeníti a' legkisebb gyermek is résztvevő könyei által irgalmatlan szüleit ! b) Folytonos oktatást a' termeszeti tudományokban minden, még a felsőbb oskolákban is. 2-szor. A' teremtés nagyszerű s szent céljainak megismertetését s teremtmény társaink iránti kőtelessécosnőnek s virágok, gazdag ajándékok röpültek feléje olyannyira, hogy olyan volt mint egy királynő s mind messzebb látszott lenni Tomascotól. Ezután Londonba, onnét Párisba mentünk; Oh átkozott Páris. majd megszakadt a szivem, senor, Pepita nem volt többé az enyém." Választott magának egy gazdag szeretőt, ki nem a népből való volt, hanem angol nemes, kinek szép felesége s mindi ni volt, mit egy ember csak kívánhat, de ő nem volt megelégedve a saját gazdaságával, neki az én kincsem kellett." „Tudja-e senor, hogy átkozódva halottam emlegetni a nevét korcsmákban és kávéházakban, s elnevezni feketelelkü csábitónak naponta ezerszer is ? Már nem muzsikáltam Pepitának, hanem néztem, s csak Pepe és Jósé muzsikáltak. Nem nézett rám többé ; én elvoltam feledve, ért^k nélkü'i félredobott tárgy voltam, az ő csábitója pedig eljött esténként és ott ülve első sorban, egy vagyon értékű virágokat dobált lábai elé. Bolond vagyok, senor, ha róla beszélek, mint ahogy bolond voltam akkor is. Tudja meg, senor, hogy en már tudtam, mi fog történni; már eholtam határozva, hogy a Pepita csábitóját megölöm. Ereztem, hogy megfogom bőszülni a Pepita erényét, hiába prédikálnak a papok a gyilkosság ellen." „Pepita n m volt hibás senor. Gondoljon el magának egy kis lánykát, ki mindig egyszerűen élt, megrészegülve a dicsőségtől, a gazdagságtól, a fénytől, a közönség tapsviharától. Ekkor jön a férfi, szép, magas állású, hazug ígéretekkel, m^zes-mizos szavakkal készíti elő romlását." Most elérkezett az én időm. Pepita egy uj táncot adott elő, a színpad már el volt készítve, mely a mi vidékünk egy sziklás útját ábrázolta. Erre jön Pepita kocsin, megtámadják a rablók s ő hogy ékszereit megmentse, táncol nekik. Pépe, Jósé és én egy részét képeztük a bandának, ellátva fegyverekkel, érti senor, fegyverekkel, mellyel tüzelni kellett, hogy élelhübbnek ássék a jelenet. Az emberek azt mondják, hogy a színpadon levők nem tudják a közönség egyes tagjainak ar-